Szegasztok!

22 év után, 2019 szeptember 15-én megtörtént a "lehetetlen".... Ash Ketchum, eredeti nevén Satoshi, megnyert egy pokemon ligát...

... és habár a fél fandom örül, a fandom másik része nem igazán tud teljes szívből örülni, ahogyan én sem tudok. Hogy milyen érzésem van? Kb mint az Angry Vide Game Nerd-nek a Nintendo World Championship videójában, mint amikor majdnem megkapta amiért évekig várt, csak hogy egy "utángyártott" változatot kapjon.

"- De Mangekyo! Ash Ketchum végre megnyert egy rohadt ligát! ÖRÜLJÉL MÁR!"

Próbálok, de nem tudok! Ugyanis hiába nyerte meg ezt a ligát, sajnos rengeteg ok van, amiért ez a liga egy szinten van az Orange ligával.

Hogy mik ezek az okok, ami miatt nem tudok örülni Ash eme győzelmének 22 év után sem? Nos, egy hosszú elemzésben fogom megírni, melyben természetesen maga a liga is górcső alá lesz vetve.

Sziasztok!

Itt is van a Hosoda Mamoru maraton 2.része a Summer Wars filmmel amiről jóval kevesebbet lehet beszélni mint az idő úrnőjéről de itt éreztem először, hogy na csak kezd belejönni a rendező úr a dolgokba. Jó Szórakozást!

Szegasztok!

Néhány hete készítettünk Ragnafan1992-el egy kisebb közvélemény kutatást, melynek eredményét gondoltam megosztjuk veletek!

Eme kis közvélemény kutatáson 32 önkéntes jelentkezett, kiknek 11 kérdést tettük fel. Köszönjük előre a jelentkezők hozzájárulását a kutatáshoz!

Sziasztok!

Tudjátok vannak azok a fajta írok akiknek a munkássága annyira meghatározó, hogy a műfaja mit képviselnek ma nem tartana ott ahol tartana. Elég csak megemlíteni például Tolkien nevét és máris mindenkinek beugrik Középfölde, Mordor vagy éppen Mória bányái, Frank Herbert Dűnéje pedig a science-fiction műfaj egyik ékköve,H.P Lovecraft pedig eme két műfajt keverte zseniális módon.

Stephen King munkássága a horror és a dráma műfaj egyik alapköve és akinek művei sokszor mélyebb jelentéssel bírnak mint amik elsőre látszanak hiszen elég csak a Carrie vagy a Tortúra filmekre gondolni és máris beugrik a női őrület ábrázolása, az Állj mellém! egy drámaibb történet a barátságról és a felnövésről míg a Kedvencek Temetője ahogyan OW Zoli is megfogalmazta a halál elfogadásának és a továbblépésnek a nehézségeit mutatja be. Persze nem minden könyve tartozik a jó kategóriába, a Cujo például egy dögunalmas ásításmaraton amilyet ritkán látni. Viszont az évek alatt sajnos egy általánosan elfogadott ténnyé vált, hogy ha nem is lehetetlen de King műveiből elég nehéz jó filmes adaptációt csinálni. A Cujo, az új Setét Torony vagy a szintén új Carrie vagy a Tűzgyujtó sajnos mind a rossz filmek táborát erősítik ellenben ott van az eredeti Carrie, a Tortúra, az eredeti Kedvencek Temetője vagy a mind a mai napig legjobb King adaptációként számontartott Halálsoron vagy a Remény Rabjai.

King könyvei mindig is jó alapokat nyújtottak arra, hogy valaki hozzájuk nyúljon és 2017-ben ennek apropóján  el is készült az AZ ami mind a kritikus és a nézők közében is hatalmas sikert aratott és megmutatta, hogy igen is lehet jó filmet csinálni egy King könyből. Idén pedig végre elérkezett a film 2. része is és vajon az is lett olyan jó mint az első rész? Lássuk csak!

Sziasztok!

Nos íme az évadnyitó kis különlegesség ami ezúttal hosszabb lesz mint az eddigiek. Hosoda Mamoru munkásságáról eddig nem nagyon esett szó minálunk ezért úgy gondoltam, hogy ledarálom mind az 5 híresebb animefilmet amiket ő rendezett. Kezdjük is az utazást először téren és időn át......

Szegasztok! Tudom, hogy sokáig voltam távol, de ne tudjátok meg, hogy a fanfiction írás mennyi időt el tud venni az ember életéből. Elég sokkal vagyok lemaradva, tény, de az év többi szakában próbálok minél többet pótolni. VISZONT! Most nem a kifogásokkal élek, hanem egy egészen friss, ropogós hírrel kapcsolatban fejtem ki a nemtetszésemet. A Viasat 6 az utóbbi években fejébe vette, hogy elkezd szinkronos animéket leadni. Ezzel még nem lenne baj, csak a hozzáállásuk böki a csőrömet. Kifejtem is, miért van ez.

Szegasztok!

Hányan vannak, akik szeretik a "Vissza A Jövőbe" című filmeket, közülük is az elsőt, ami 1985-ben jelent meg? Nos, azért kérdezem, mert 1986-ban a Madhouse úgy gondolhatta, hogy nagy siker lesz az időutazós történetek, ezért elkészítette "saját verzióját" Toki No Tabibito, angolul "Time Stranger" néven.

Hogy hogyan sikerült? Megírom nektek mai kritikámban!

"1997-ben látta először Mangekyo022 testvérével az 1994-ben megjelent Oroszlánkirály című rajzfilmet. Habár az Oroszlánkirály egy csúnya palgizálása volt Tezuka Osamu Kimba The White Lion klasszikusának, ezt akkor Mangekyo022 nem tudta... csak szimplán imádta. Az Oroszlánkirályban megvolt minden, amit a Disney akkor képviselt: minőségi szórakozás, szerethető karakterek, gyönyörű zeneszámok, mesés látvány, érzelmekkel teli pillanatok... Ez volt az a Disney klasszikus, amit Mangekyo022 mindig újra elővet, s a mai napig a Disney reneszánsz ékköveként tart számon...

2019... a Disney-t elérte a sötét oldal csábítása. Ma már a minőség, a varázs és a csoda eltűnt, s kizárólag agresszív reklámhadjáratai és a nosztalgia jellemzi, melyek leginkább a konkurens filmstúdiók felvásárlásában csúcsosodik ki, megszüntetve lassan minden esélyét annak, hogy konkurencia révén újra kelljen alkotniuk valamit. Miután anyagilag sikeresek lettek a régi klasszikusok "élőszereplős" feldolgozásai, úgy döntötték, hogy megteszik azzal az egy filmmel, melynél tiszta logika révén sem kellett volna erőltetni az "előszereplős változatot": az Oroszlánkirállyal."

Ma a 2019-es Oroszlánkirály filmről fogok írni nektek. Figyelmeztetek mindenkit, hogy "spoiler" veszélyes kritika lesz, de előjáróban annyit, hogy senkinek sem ajánlom a filmet. Akik viszont szeretnék tudni, hogy milyen is lett, az folytathatja az olvasást...

Sziasztok!

Mint ahogy korábban már párszor említettem , én nem vagyok oda annyira a visual novelek alapján készült animékért. Az ilyen játékok sokszor rendkívül összetettek, több route is létezik egy-egy szereplőhöz ami nagyban befolyásolja a játék és a történet végkimenetelét. Egy több route-al rendelkező történetet pedig nem egyszerű egy 12-13 részes animébe belesűríteni vagy pedig a készítők egyszerre többet is bele akarnak rakni ami viszont egy teljesen kaotikus és zavaros egyveleggé áll össze. Tökéletes példa erre a Dies Irae című anime ami tökéletes példája az előbb említett esetnek. Persze lehet az ilyeneket jól is csinálni elég csak a Fate sorozatokra gondolni amik mind a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek a játék és az animerajongók körében is.

Szóval ahogy monstanra kitalálhattátok igen egy visualnovel alapján készült anime van ma terítéken ami nem más mint a Canann.

Szegasztok!

Habár jobban szeretem az egységes történettel rendelkező animéket, van jó pár epizód centrikus darab, amelyek a mai napig megdobogtatja a szívemet, s nem a romantikus cuccok közé tartozik. Ilyen például a Bartender, a Mushishi vagy a Cowboy Bebop - igaz, utóbbiban van egy fő szál, melyre néha-néha visszatérnek.

Vannak animék, melyek gyökeresen eltérnek az alapanyagtól, viszont ebből volt már, hogy valami felejthetetlen klasszikus született, mely bizonyos tekintetben jobb volt, mint az eredeti, ilyen például a 2003-as Fullmetal Alchemist, de nekem még a 2008-as Soul Eater anime is jobban bejött, mint az eredeti manga.

Hogy miért hoztam fel ezeket? Mert ma egy olyan animéről írok nektek, mely az eredeti alapanyagtól eltér és felépítésében igencsak epizód centrikus lett eme eltérés miatt... s mely sajnálatosan egy jó ellenpéldája fenti megjegyzéseimnek.

Ma a 2019-es Gunjou No Magmel animéről írok nektek.

Rossz hírt kell közölnöm minden anime rajongóval...

Csütörtökön tűz pusztított a Kyoto Animation stúdiójában. Megerősítették, hogy számos dolgozó halt meg a tűz pusztításában. A károk jelentősek.

Az eseményeket itt lehet követni.

https://www.animenewsnetwork.com/news/2019-07-17/fire-breaks-out-in-kyoto-animation-1st-studio-building/.149097

https://www.bbc.com/news/world-asia-49027178

https://www.japantimes.co.jp/news/2019/07/18/national/dozens-injured-fire-kyoto-anime-studio-man-questioned-police/

Mély részvétünk az ott meghaltaknak hozzátartozóihoz.

Szegasztok!

2009-ben jelent meg minden idők egyik legkedveltebb szuperhősös mangája, a One Punch Man, melyet később 2012-től két mangaka, Murata Yusuke és "One" készítenek azóta a havi megjelenésű "Tonari No Young Jump" oldalain. Habár a mű seinen kategóriába tartozik, igaziból nem sokban tér el egy shonen kategóriás minőségtől.

A One Punch Man habár rendelkezik történettel, szerencsére nem azt helyezi előtérbe, hanem a humort, a szerethető karaktereket és a sokszor látványos akciókat. Valamint a My Hero Academia cuccal ellentétben a készítők nem lőttek el minden puskaport, betartják saját világuk szabályait és bebizonyították, hogy egy "OP" főszereplővel is lehet kiváló, szórakoztató művet készíteni.

Természetesen várható volt, hogy lesz belőle anime adaptációt, melyet 2015-ben meg is kapott a Madhouse jóvoltából Shingo Natsume rendezésével. A Madhouse természetesen hírnevéhez méltóan remek adaptációt adott. Viszont csak 13 részes volt, s ugyebár a Madhouse az esetek 90%-ban nem folytatja korábbi munkáit, szóval a rajongók igencsak letargiába estek... mostanáig, ugyanis a J.C. Staff úgy döntött, hogy néhány kulcsembert megtartva, más rendezővel elkészít még egy évadot.

Az anime jött, látott... s habár korrekt volt, valamiért elmaradt az első évad sikeréhez való felérés. De vajon miért? Mi lehetett a gond, hogy sokak szerint "nem lett olyan jó, mint várták"?

Ma a 2019-es One Punch Man 2nd Season animéről írok nektek!

Az első évadról videó kritika itt található!