Sziasztok!

Vannak olyan témák amiket a manga és animekészítők szeretnek időről-időre újból elővenni és változatos környezetbe behelyezve újra eladni. Az egyik ilyen téma, amit jómagam is nagyon kedvelek az a Japán hit, folklór és mondavilág.Mindig is lenyűgöztek ezen mondák lényei,legyenek akár jók,akár rosszak, és valljuk be,hogy ezeknek a lényeknek mangákba és animékbe való átültetése már önmagában elég arra, hogy bevonzzák a nézőt. Elég csak az olyan klasszikusokra gondolni mint az Inuyasha vagy a Chihiro Szellemországban , a Japán folklór és mondavilág lényei mindig is vonzották a nézőket.

Mai alanyom, a Kakuriyo no Yadomeshi is ezen témát használja fel,megfűszerezve egy másik olyan témával ami képes felkelteni a néző érdeklődését.Ez pedig nem más mint a főzés. Lássuk is,hogy milyen lett a végeredmény!

A Kakuriyo no Yadomeshi egy 2015 óta futó novel alapján készült , amit Yuuma Midori ír, az animét pedig az a Gonzo stúdió készítette 2018-ban akik az utóbbi időben eléggé eltűntek a nyílvánosság elől, de olyan animék fűződnek hozzájuk mint a Hellsing , a Rosario To Vampire, Basilisk vagy a Kaleido Star , hogy csak pár ismertebb címet említsek. Rendezője pedig Okuda Yoshiko volt akinek mind a mai napig ez az egyetlen rendezése.

A történet főszereplője Tsubaki Aoi, egy teljesen átlagos ám kissé magába forduló lány akit nagyapja nevelt miután édesanyja gyerekként elhagyta őt, és aki azóta képes látni az ayakashikat akikről vagy tudomást vesz vagy sem. Nagyapja halála után viszont megváltozik az élete, miután egy Oni egy nap elrabolja őt és közli vele,hogy nagyapja az adósságai fejében neki ígérte őt és szánt szándéka feleségül is venni őt amiből persze a lány nem kér és fizetségképpen felajánlja a magát csak Oodannának hívó démonnak, hogy inkább ledolgozza az adósságát a fogadójában, amibe nagy nehezen bele is megy.

A lány el is kezdi,pontosabban elkezdené a munkát, ugyanis a fogadó alkalmazottai egyáltalán nem nézik jó szemmel , hogy egy emberlány került közéjük, így ahol csak lehet megnehezítik az életét és egyikük sem akarja alkalmazni, egyedül egy Ginji nevű rókadémon barátkozik vele össze azonnal , azonban a lány a fantasztikus főzőtudományát felhasználva nyit egy kis étkezdét, és ízletes ételeinek hála szép lassan elnyeri a körülötte lévők bizalmát, miközben egyre több mindent megtud az ayakashik világáról, a szereplők közti kapcsolatokról és,hogy mi köze van néhai nagyapjának is mindezekhez akit gyakorlatilag mindenki ismert a másik világban.

Mint tehát látható a történet igazából pofonegyszerű. Egy aranyos, már-már az Inuyashára hajazó történetet kapunk aminek központi témája a gasztronómia. Úgy is mondhatnám, hogy egy érdekes egyvelege az Inuyashának és az Isekai Shokudounak (ami szintén egy ételközpontú isekai anime) . A cselekmény maga is ehhez igazodik.Nincsenek benne grandiózus fordulatok vagy hatalmas csaták, persze kapunk néhányat, de a főbb elem mégis az ételek és azok elkészítése körül forog és eközben bontakoznak ki a karakterek személyes szálai és ismerhetjük meg őket, illetve az életüket és személyes kapcsolataikat. Szokták mondani, hogy a férfiak szívéhez a hasukon vezet az út. Na ez itt teljes mértékben ki van használva, csak ayakashikkal, akik közül pedig nagyon változatos szereplőgárdát kapunk, de róluk később. A történetvezetés is ebből kifolyólag kiszámítható, de meglepő módon ez abszolút nem zavaró, mert a hangulat egymagában képes elvinni a sorozatot a hátán. Ha a néző képes elkapni a sorozatot könnyed hangulatát akkor az csak úgy nézeti magát. De tényleg, ezt a sorozatot jó nézni. Van itt isekai az isekai rajongóknak, főzés a gasztróanimék kedvelőinek, ayakashik a mondavilágos animéket kedvelőknek, de még akkor is tetszhet valakinek ha kizárólag az állatfüles bishik miatt kezd bele a sorozatba. Ezek már önmagukban is képesek eladni egy sorozatot, de kombózva a végeredmény több mint kielégítő.

Látvány terén a sorozat lélegzetelállítóan gyönyörű. A háttérgrafika és a másik világ látványa már-már a Chihiro Szellemországban-t idézi. Egyszerűen nem hittem a szememnek. A Gonzo mindig is szép látványvilággal dolgozott, de itt nagyon kitettek magukért.

A karakterdizájn maga is szép, persze aki nem túlzottan kedveli a bishiket azoknak itt lehet némi ellenérzésük, de engem nem különösebben zavart. Maguk az ayakashik is jól néznek ki mind emberi, mind démonformában.

Persze nem mehetünk el az ételek mellett sem, amikre ha az ember ránéz akkor máris megéhezik annyira gusztusosan és szépen vannak megrajzolva, bár nem mindegyiknél van ábrázolva az elkészítésük teljes folyamata, de végül is jó munkát végeztek itt a készítők.

Harcjelenet ugyan nem sok benne, de azért így is kapunk egy-két összecsapást,bár ezek nem sokat nyomnak a latba mert a legtöbb tart talán 2 percig vagy csak szimpla erőfitoktatásról van szó.

A karaktergárdára sem lehet túl sok panasz. Aoi egy kissé magába forduló, de szerethető és mindezek mellett eltökélt lány aki eleinte egy amolyan Szépség és a Szörnyeteg kapcsolatban van Oodannával, ám kapcsolatuk folyamatosan fejlődik a sorozat kapcsán és a kezdeti elutasítás szép lassan valódi érzelmekké válnak a lányban,és derül ki, hogy az ogre sem egy gonosz,kemény alak mint amilyennek mutatja magát.

Ginji vele szemben egy aranyos, kedves és mindig segítőkész rókasrác aki igyekszik ott segíteni ahol csak tud. Nagyon jópofa karakter, de a mellékszereplők se semmik. Mint mondtam,nagyon változatos ayakashi felhozatalt kapunk. Van itt Oni, Kitsune, Yukionna, Tanuki, Kutyadémon, Kappa, Sellők, Macskaszellemek, Nezu, Tsuchigumo,Zashiki-Warashi és még sorolhatnám, de a legjobbak akkor is a Tenguk voltak. Ahogy azok osztják egymást és viselkednek egymással, egyszerűen haláliak voltak, de közülük is kiemelendő a vezérük Matsuba aki szimplán egy hatalmas arc, még ha túlságosan hangos is.

A többiekre sem lehet túl sok panasz,bár azt meg kell hagyni,hogy eleinte a legtöbb karakter elég ellenszenves, de ez betudható a kezdeti bizalmatlan légkörnek, ugyanakkor ott van Ranmaru a kutyaszellem aki a rivális karakter a sorozatban, és habár egész jól meg van magyarázva a háttere és,hogy miért ilyen de a karakter akkor sem lesz egy dekával sem kedvelhetőbb. Nagyjából ugyanaz mint mondjuk Sesshomaru volt anno, de itt a karakter egyáltalán nem lesz kedvelhető a sorozat végére sem.

Meg persze nem feledkezhetünk meg a főgonoszról sem, bár nem is lehet annak nevezni inkább csak az ügyeletes szarkavaróról , Raijuuról sem aki abban leli örömét ha keresztbe tehet mindenkinek. Egy igazi gyűlölnivaló karakter aki bár nem szerepel 5-6 résznél többet , de ez éppen elég,hogy a néző kellően megutálja őt.

Összességében viszont elmondható, hogy a karakterk jól árnyaltak és a jellemük is szépen fejlődik, bár azért van egy pár akik még így is csak 1 résznyi műsoridőt kaptak és nem is szerepelnek többet.

A zenei anyag szintén nem okoz csalódást. A készítők láthatóan odafigyeltek, hogy a sorozat jelleméhez passzoló zenéket csináljanak ami maximálisan sikerült is, és sokszor idézi meg ilyen téren is az Inuyashát. Az openingekre viszont nem tudok máshogy hivatkozni, mint hogy a legtökéletesebb 10/10-es zenék és klippek amiket egy ilyen animéhez csinálni lehet. Az első opening egy kellemes, vidám dal az Aoi-t megszólaltató Touyama Nao előadásában, míg a 2. opening már egy jóval drámaibb, rockosabb dal nano előadásában. Mindkettőt jó hallgatni és nézni, főleg,hogy mindkettőben nagyobb hangsúlyt kapnak a hagyományos Japán dallamok. Az endingek viszont elég felejthetőre sikerültek, pedig a hivatalos dalok mellett a férfiszereplők is előadnak 1-1 dalt, de azok sem lettek túl emlékezetesek.

Ez volna tehát a Kakuriyo no Yadomeshi, egy méltatlanul alulértékelt anime , pedig egy olyan stílusmix amiben mindenki megtalálhatja a kedvére valót,és aminek bőven kijárna egy 2.évad ami csak azért nincs mert a novelt iszonyat lassan fordítják. Csak ajánlani tudom, hogy nézzétek meg, nem fogtok csalódni benne.

Kakuriyo no Yadomeshi

- Idő: 2018

- Stúdió: Gonzo

- Rendező: Okuda Yoshiko

- Műfaj: Mitológia, Gasztró

- Openingek:  Tomoshibi no Manimani by Touyama Nao

                    Utsushiyo no Yume by nano

- Endingek:   Color by Numakura Manami

                   Shiranai Kimochi by Nakajima Megumi

- Hossz: 26 rész

Ami Tetszett:

- Egyszerű, de érdekes és kellemes történet

- Nem zavaró a kiszámíthatóság

- Gyönyörű látványvilág

- Változatos ayakashi karakterek

- Jól árnyalt és fejlődő szereplők

- Remek hangulat

- Zenék

- Openingek

Amik nem tetszettek:

- Ranmaru és Raijuu

- Endingek

Értékelés:

- Százalékban: 88%- Nagyon jó

- Pontban: 8.5/10

Nos ennyi voltam mára,a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.