" És az univerzumnak ezt az undorító temetőjét áthatották valamiféle dobok tompa, őrjítő, elképzelhetetlen, sötét és az Időt nem ismerő kamrákból jövő dörrenései, és istenkáromló fuvolák monoton vinnyogása; a gyűlöletes dübörgésre és sípolásra táncoltak lassan, esetlenül és nevetséges módon a hatalmas, sötét, mindenható istenek – a világtalan, néma, tudatnélküli vízköpők, akiknek a lelke Nyarlathotep "

Sziasztok!

Akik egy kicsit is jártasak a Lovecraft-i univerzumban, azoknak ismerős lehet a fenti kis idézet. Akik pedig nem jártasak a témában azoknak egy kis gyorstalpaló: Howard Phillips Lovecraft, rövidítve H.P Lovecraft , Amerikai író volt a 20. század elején. Főként horror és sci-fi témában írt novellákat amiket főleg olcsó horrormagazinokban publikáltak és amikért nevetségesen kevés pénzt kapott, ha egyáltalán kapott, de ami sokkal fontosabb, hogy, még ha ezzel ő maga nem is volt tisztában ezzel, de megalkotta saját sci-fi univerzumát, amit ma már csak Lovecraft univerzumként emlegetnek. Ebben a világban alkotta meg az úgynevezett Ősi Isteneket, a Nagy Öregeket, akik olyan idegen lények akik több millió évvel ezelőtt a bolygónkon éltek, ám elbuktak és elhagyni kényszerültek a bolygót, ám egyes tagjaik itt maradtak és mély álomba merülve várják, hogy újra eljöjjön az ő idejük és pusztítást hozzanak erre a világra.

Lovecraft lényei maguk a megtestesült iszonyatok. Groteszk, csápos, nyálkás , kúszó-mászó lények, és akikre még ránézni sem érdemes, mert akár egyetlen pillantás rájuk is képes a legmélyebb őrületbe kergetni az embert, de még a felbukkanásuk is, mint ahogy Lovecraft is írta a Chtullu hívása című művében is.

Az író művei csak a halála után kapták meg azt az elismerést amit megérdemelnek. Számtalan összegzés, film, játék is készült belőlük, és rengeteg manapság is népszerű író és rendező merített ihletet a műveiből. Aztán eljött a legbizarrabb fordulat a műveivel kapcsolatban. A Japán animeipar is lecsapott a Lovecraft univerzumra , és egy jó nagy üveg szaké elfogyasztása után kitalálták, hogy ebből a témából egy cukilányos, fanservice-hárem vígjáték animét fognak csinálni. Felkaptátok a szemöldökötöket? Oké, akkor lássuk, hogyan is sikerült a téma alapján készült, Haiyore! Nyaruko-san, illetve annak folytatása, a Nyaruko-san W című anime!

A Haiyore! Nyaruko-san először light novel formában jelent meg 2009-től 2014-ig, és amit Aisora Manta és Koin párosa alkotott meg, és ami összesen 12 kötet hosszú. A novelből később egy 2 kötetes manga is megjelent. Az animét pedig a Xebec stúdió készítette. Az első évad 2012-ben, míg a második 2013-ban futott, és mindkét évad 12 rész hosszú, illetve  OVA epizód is készült hozzájuk. A rendezői székben pedig az a Nagasawa Tsuyoshi ült akinek lényegében ez volt az első komolyabb rendezése, később pedig olyan animéket rendezett mint az MM! vagy a Kyou no 5 to 2. Műfajilag, ahogyan már írtam, egy hárem vígjáték / paródia animéről van szó.

A történet maga nem túl bonyolúlt. Adott főhősünk, a teljesen átlagos életet élő Yasaka Mahiro akire egy nap rátámad egy démonszerű lény aki elől nem tud elmenekülni, ám még mielőtt az végezhetne vele, a szörnyeteggel végez egy ezüstös hajú, fiatal lány, aki, mint azonnal ki is derül,nem más mint a Lovecraft-i univerzumból ismert Nyarlathotep, aki nem mellesleg a Bolygóközi Védelmi Szövetség tagja, akit azért küldtek ide a Földre, hogy felszámolja egy űrbéli bűnszövetkezetnek a tagjait, akiknek feltett szándékuk a Föld szórakoztóiparának a termékeit, tehát a mangákat, animéket és figurákat illegálisan árusítani, illetve magukat az embereket is rabszolgáknak elhurcolni.

A srác persze némi kétkedéssel fogadja a sztorit, de végül beadja a derekát, a lány pedig, akit ezután csak Nyarukóként emlegetnek, azonnal beleszeret a srácba, beköltözik hozzá és innentől ha nem a tárjuk támadó lényekkel harcol, akkor szerencsétlen srác idegeit gyilkolja a szerelmével, illetve a házassági és gyereknemzési ötleteivel. Hamarosan pedig még több Lovecraft lény cukilány verziója érkezik meg és költözik be hozzájuk. Többek között Chtullu itteni változata, a tüzes és álleszbikus Cthuko, illetve a trap Hasuta is, meg persze a többi mellékszereplő is akik random állatságaikkal és szerelmi üldözéseikkel teljesen felforgatják a srác mindennapi életét, de persze akciókban sem fognak hiányt szenvedni amik során Mahiro egyre jobban megbizonyosodik arról, hogy a Lovecraft univerzum nem csak egy kitalált világ, hanem az valóban létezik is.

Na az ember első gondolata erre a sztorira egy erős " Mi a halál ez?" lehet, és valljuk be, hogy nem is alaptalanul. Az már tény, hogy a Japán animeipar mindenből képes cuki lányos animét csinálni, legyen szó például a Monster Musuméról , a Kancolléról , a Girls und Panzerről vagy az Upottéról. Akkor miért is ne lehetne az Ősi Isteneket is animelányokká alakítani? Ami pedig a legnagyobb megdöbbenést képes okozni az az, hogy amilyen hatalmas baromságnak hangzik az egész alapkoncepció, mégis működik. Ez pedig egyrészt annak köszönhető, hogy a Nyaruko-san pontosan tudja magáról, hogy milyen műfajban is íródott. Egy tized másodpercig sem veszi komolyan magát és nem csinál úgy mintha mindenáron több lenne a cukimuki lányos hárem animénél.

Az alkotók remekül és fantáziadúsan nyúltak Lovecraft karaktereihez és univerzumához. A cselekmény is inkább a paródia vonalon, azon belül is a random bullshit vonalon halad, pont mint a Hayate no Gotoku vagy az Excel Saga, még ha azért az utóbbi agyrohasztó színvonalát nem is éri el. Másrészt pedig jól osztja be az arányokat. Az érdemi történet ugyan elég vékony, javarészt tényleg csak arról van szó, hogy ha a szereplők éppen nem egymást vagy a néző agysejtjeit gyilkolják, akkor a Földre érkező különböző idegen kreatúrákat kell elfogniuk vagy éppen péppé verniük. Ez nagyon könnyen mehetne át önismétlődő unalomba, de a sorozatnak sikerült ezt úgy megoldania, hogy képes végig szórakoztató maradni, még ha a kötelező töltelék részek, mint a tengerpartos részek, itt is elég gyengére sikerültek. Ezekből azonban nem sok van szerencsére. A cselekmény kellemes és szórakoztató tempóban halad előre, bár érdemi kifutása nem igen van, de ez betudható annak, hogy az anime nem dolgozta fel végig az alapanyagát. Összességében tehát a rendkívül WTF alapszituáció ellenére, a történet és a cselekmény teljes mértékben rendben van.

Technikai oldalról nézve szintúgy rendben van. A háttérgrafikai és karakterdizájn teljesen oké, de ami igazán képes megfogni a nézőt, az a Lovecraft-i univerzum itteni ábrázolása. Eszméletlenül kreatív mind maga a világ, mind a benne lakó lények is. Hihetetlenül jó volt nézni ezeket a részeket. Végre nem egy olyan másik világot kapunk ami 90%-ban hajaz az emberi világra , hanem egy elborult, néhol groteszk, de baromi szórakoztató világot. A hangulat pedig ennek megfelelően tökéletesen hozza az író történeteinek a varázsát.

Na de akkor térjünk ki az egész anime mozgatórugójára, a humorra. Ennél is csak azt tudom mondani, mint az alapkoncepciónál : Működik. A szituációs poénok is működnek, de az igazi élét az animének a töménytelen mennyiségű paródia adja.

Animék, filmek, mangák,játékok, sőt internetes mémek és a Japán animeipar és otaku kultúra is parodizálva vannak itt, bár maga az egész anime is egy paródia ugyebár.

Amiken viszont eléggé meglepődtem, hogy olyan művek is paródiát kaptak amikre nem is számítottam,mint például az Amerikai televízíóban a 60-as években futott Bewitched sorozat (amit a WandaVision-ben is parodizáltak egyébként), vagy a Számkivetett.

Nem volt egyetlen olyan paródiajelenet sem amin ne röhögtem volna. Persze azért ott vannak a fanservice poénjelenetek is, amik eléggé átlagosak, de egyáltalán nem vészesek.

A harcok pedig ütősek, izgalmasak, brutálisak, és azért néhol elég véresek is, bár ez utóbbi inkább csak a minion lények elleni csatáknál van jelen.

Térjünk ki akkor a szereplőgárdára. Ugyan ilyen téren az anime nem hoz semmi extrát, de azt legalább elérte, hogy ne kaparjam a falat a szereplőktől, mert bár semmi különleges nincs bennük, de mégis egy egész érdekes és szerethető társaságot kapunk.

Kezdjük a sort a főhőssel, Mahiróval aki bár nem idegesítő, de pont ő az egyik legérdektelenebb karaktere a sorozatnak. Ez pedig annak köszönhető, hogy ő is pusztán egy passzív főszereplő aki nem viszi előre a cselekményt, hanem inkább csak sodródik az árral és keveredik bele a szituációkba. Lényegében az egyszeri nézőt testesíti meg ő is aki külsőleg szemléli a dolgokat, de mondom, azért jóval szerethetőbb mint mondjuk Hideki a Chobitsban, vagy a 100 Girlfriend üres főhőse. Mert ugyebár a hangsúly a csajokon van.

Nyaruko a nagyszájú, eléggé perverz és nem mellesleg anime és mangarajongó idegen lány, akinek bár megvannak az eléggé irritáló pillanatai, és a munkához való hozzáállása is eléggé megkérdőjelezhető, de ha kell akkor rendesen odacsap az ellenfeleinek , és minden perverz dolga és már-már az Urusei Yatsurára emlékeztető kütyüinek ellenére is egy kedvelhető és szimpatikus karakter.

Aztán ott van Cthuko, aki az úgymond frenemy karakter Nyaruko számára. Szinte már teljesen lélektelenül kommunikál, ő maga meg a lánnyal akar gyereket csinálni annak ellenére, hogy a fajaik ellenségnek számítanak, de hál istennek nem csináltak ebből egy Rómeó és Júlia, bár erre átírva inkább Júlia és Júlia szegmenst, illetve odavan a földi játékokért és konzolokért.

Hasuta pedig a félénk, shy trap karakter akivel mondjuk csak eggyel többen vannak, de azért ő is egy szerethető karakter. Vele kapcsolatban a legnagyobb érdekesség, hogy Kugimiye Rie adja a hangját aki nagyjából ez idő tájt kezdett el búcsút mondani az idegesítő tsundere karaktereknek.

Aztán ott vannak ugye a mellékszereplők. A osztálytárs karakterek még Mahirónál is érdektelenebbek, szóval hagyjuk is őket. Náluk sokkal érdekesebb a srác anyja, Yoriko aki első ránézésre egy átlagos anyukának tűnik, de mint később kiderül másodállásban Isten vadászként tevékenykedik, feladata pedig a Nyarukoékhoz hasonló lények elfogása, és azért meg kell hagyni neki is van pár jobb pillanata ilyen téren.

Említésre méltó még Cthune, Cthuko unokanővére aki semmivel sem perverzebb vagy kevésbé gamer mind a csaj, és aki bár sok vizet nem zavar, de azért neki is megvannak a saját kis pillanatai.

Meg azért kapunk még pár idegent ellenfélnek, például a Bolygóközi Gyerekvédelmi Szervezet főnökét akinek feltett szándéka az emberiség, vagyis inkább az animék / mangák/ figurák teljes megsemmisítése az idegen gyerek egészséges fejlődésének érdekében és a hatásukra megnövekedett szexuális bűncselekmények visszaszorítására, vagy egy másikat aki az összes perverz művet a magáénak akarja.

Meg persze ott van Luhy, aki mondjuk inkább csak a comic relief karakter szerepet hivatott betölteni. Mondjuk még így is hozzá köthető a sorozat egyik legnagyobb videójátékos fricskája. Tehát, mint ahogy látható, a szereplőgárda valóban nem találja fel a spanyol viaszt, de önmagukban egyáltalán nem vészesek.

A zenei anyag teljesen okés volt. Mondjuk a sorozatban elhangzott dalokból csak a sejtelmes főtéma tudott megmaradni. Az openingek nagyon jók, de nekem a 2. évad opening zenéje sokkal jobban tetszett. Az endingek sem rosszak, bár az első évadé eléggé semmilyen, míg a 2.-nak már jóval több és különbözőbb ending klippjei és zenéi vannak amik között azért van pár jobb dal is.

Ez volna részemről a Haiyore! Nyaruko-san, illetve a Nyaruko-san W. Egy remek és nagyon szórakoztató vígjáték / paródia anime ami képes volt jól, sőt mondhatni, hogy kreatívan felhasználni a Lovecraft univerzum lényeit és mítoszát, illetve a hárem-vígjáték műfaját is képes volt használni. Mindenképpen ajánlom egy megnézésre, higgyétek el, hogy ezt látni kell.

Haiyore! Nyaruko-san / Haiyore! Nyaruko-san W

- Idő: 2012-2013

- Stúdió: Xebec

- Rendező: Nagasawa Tsuyoshi

- Műfaj: Vígjáték, Paródia, Hárem, Ecchi, Romantikus

- Openingek: Taiyou Iwaku Moeyo Chaos by Ushiokara Haiyoritai G

                   Koi wa Chaos no Shimobenari by Ushiokara Haiyoritai G

- Endingek:  Zutto Be with you by Haiyoru Nyaruko-san

                 Yotte S.O.S by Haiyoru Nyaruko-san

- Hossz: 2x 12 rész + 1 OVA rész

Ami tetszett:

- Az alapszitu egy hatalmas baromság, de mégis működik

- Jól használja fel a Lovecraft univerzumot

- Nem veszi magát túl komolyan és többnek sem gondolja magát annál mint ami

- Technikai oldalról nézve teljesen rendben van

- Humor, és mint paródia remekül működik

- Szimpatikus karakterek

- Zenék

- Openingek és endingek

Ami nem tetszett:

- Mahiro teljesen érdektelen főhős

- Az anyucin kívül a többi emberi szereplő szintúgy teljesen unalmas és jellemtelen

- Unalmas töltelék epizódok

Értékelés:

- Százalékban: 83% - Jó

- Pontban: 8/10

Nos, ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.