Sziasztok! Áh, a Devil May Cry neve egyenértékű a Capcom újabb aranytojást tojó tyúkjával. Ami kezdetben egy Resident Evil 4-nek készült demo volt, az 2001-ben látott napvilágot a sorozat első részeként a Playstation 2-re. Hatalmas sikereket ért el, ám a 2 évvel későbbi részről ez már messze nem mondható el. A játékosok sokat panaszkodtak a játék unalmas és hótegyszerű mivolta miatt. Ám a Capcomot nem kellett félteni, mivel a harmadik résznél mindent feltettek egy lapra. 2005-ben ez akkorát szólt, mint egy atombomba, a szaksajtó (ami akkor tényleg az volt.) és a játékosok az egekig magasztalták. Személyesen itt kapcsolódtam be a szériához és azt kell mondjam: Jogos minden dicséret. Pörgős akciómenet, az akkori korban remek látványvilág és feszes muzsikák szabályosan odaláncoltak a PS2 elé. Persze nem feledkeztem el a széria ikonikus főszereplőjéről, a félig ember, félig démon Dantéról, és testvéréről, Vergilről sem. Ezek adták a harmadik rész sava-borsát. Főhősünk az a fajta karakter, aki soha nem feszül rá a dolgokra és minden bosst beolt, mielőtt legyalulja őket. Vergil ezzel szemben a démonok oldalát képviseli, de képes a nagyobb gonosz ellen testvérével összefogni. Emiatt a végső boss fight kettejük között hagyján, hogy izzasztó volt, de marha epikus is. Summa Summarum, igazi királyság, amit már csak a Sony házi fejlesztésű kaszabolója, a God of War ugrott meg. A Capcomnak pedig nem kellett kétszer szólni a folytatásért, ugyanis a negyedik rész immáron 2008-ban jelent meg. Noha Nero karaktere szintúgy szimpatikus volt és immáron multiplatformos formátumra tértek át, de ez számomra egy kicsit feltuningolt 3-ra hasonlított. A cég ezekután egy ideig nem foglalkozott újabb részekkel, csak Dantét és Vergilt szerepeltette különböző játékokban. Aztán 2013 előtt kitalálták, hogy újravarrják a DMC történetét, ezért számozás nélkül dobtak piacra egy újabb első részt. Persze erre a rajongók felszisszentek és nem ok nélkül. Noha a technikai részleg kifogástalan lett, ez nem mondható el a történetről és a karakterekről. Még nem volt baj, hogy a testvérpár immáron Nephilim, vagyis félig ember, félig angyal volt, de azzal már igen, hogy míg Dantéból egy edgy, emós tinit csináltak, akinek a szókincse a „Fuck” végtelen változatából állt, addig Vergilből egy utolsó, gerinctelen, undorító faszkalapot, aki számára semmi sem szent a hatalom érdekében. Meg a sztori is úgy alakult, hogy Mundus inkább javított az emberek helyzetén, ezzel kvázi mi lettünk a rosszfiúk. Szóval jah, nem olyan rossz játék, mint amilyennek beállítják, de azért ezek elég fájó pontok voltak. Viszont, a Capcom tanult ebből a hibából és a 2019-ben debütált ötödik résszel minden kijavítottak, amit az előző darabban elkurákoltak. Röviden ennyi lett volna a játék vonal, de anime terén mi a helyzet? Nos, 2007-ben lett kész a Madhouse által egy 12 részes széria, de csak egy évvel később jött ki. Jómagam a harmadik rész lázában álltam neki és nekem tetszett, még a mai napig is szívesen leülök elé. Ennek is persze megvolt a baromsága, mint pl. igazi sztori hosszú ideig nincs, csak epizódonként jön egy démon, akit Dante lecsap. Aztán a harcok rövid mivolta is bökte a csőrömet, de még mindig jobb adaptáció, mint például a Farmagia, Corpse Party vagy a Blazblue:Alter Memory. És most 2025-ben rajtolt egy újabb anime széria a Netflixen. Lássuk is, milyen lett, de előre szólok: Nem volt ebben köszönet, mire a 8.-ik rész lement. Úgyhogy spolieres lesz, hogy lássátok az okát.

Roland : Sziasztok! Igen , jól látjátok, ezúttal egy tripla kritikával jelentkezünk, ugyanis mai alanyunk, a Momentary Lily című förmedvény olyan borzalmasan hitvány, silány és borzalmas lett, hogy mind a hármunknak ki kell adnia magából ami felgyülemlett bennünk a nézése közben. Hogy miért és, hogy miért lehet ezt már most 2025 legrosszabb animéjének is mondani, amikor még csak egy szezon ment le, plusz abban ott volt az Übel Blatt is , ami szintén megérne egy misét, azt nemsokára megtudjátok, de előtte pár szó a többiektől!

Ragna : Köszönöm Roland és Sziasztok! Miután ezen anime mind a 13 részét abszolváltam, újfent bebizonyosodott, hogy mindig van lejjebb, ha minőségről van szó. Ugyanis nemcsak a nyugat pusztítja és rombolja a néző agyi idegrendszerét, hanem a felkelő nap országaiban is vannak, akik szeretik szopatni azt, aki valami megváltást vár. Milliónyi darabjaira szedtem nem egy original animét, ahol az alapkoncepció érdekes volt és a megfelelő lapokkal kijátszva ki lehetett volna hozni legalább egy korrekt végeredményt. Remek példa a Shinobi no Ittoki, ahol a Koga és az Iga klán háborúja a 21.-ik században fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Ám a sulis agyrohasztás, a fekete-fehér karakterábrázolás (amit még így is sikerült elkefélniük.), és az óvódás agyi szintű gonosza szépen elcseszte az egészet. Vagy ott van a Ninja Kamui, ami kiváló látványvilággal és akció jelentekkel gurító bosszúsztorit ígért. Ám amikor bekerültek az ódivatú CGI-al gurító és talajidegen szuperpáncélok, majdnem átment egy Power Ranger cringe fesztiválba. Utolsó példaként felhozom a Tiger and Bunny második évadját, amit a Marvel és DC buziverzum összes kliséjével telebaszkodták, holott már a folytatás bejelentésekor telespricceltem a gatyámat. Hogy hol került a homokszem a gépezetbe, azt 10 esetből 9 alkalommal nem tudjuk megmondani. Ám a most következő delikvensünk még ezeket is túlszárnyalja. Az alapok már arra adnak gyanakvást, hogy az író kurvára a leadás határidejében húzta elő a polca legmélyéről előrántott, lejárt szavatosságú tonhalkonzervre hajazó ötleteit, ész nélkül firkálta tele az oldalakat és úgy adta le, mintha kihugyozta volna a következő kasszasiker receptjét. Vagy talán nem ez történt és mindez szándékos és aljas módon megfogant terv része? Lássuk 2025 legrosszabb animéjét, amit úgy állítok, hogy a tavaszi szezon se lendült be.

Mangi: Részemről is Sziasztok! Nekem csak egy gondolat jár fejemben: mikor lett Japán célja az anime ipart sz*rrá varázsolnia? Régen is voltak rossz animék, 2020-ig a legrosszabb anime címet a 2008-as Platonic Heart viselte, de valamikor az „új 10-es évek” felénél mintha megtört valami. Futószalagon jöttek ki rossz animék, legyenek azok igénytelen „originált” cuccok vagy az eredeti alapanyagokat megerőszakoló förtelmes „anime adaptációk. Az „új 20-as évek” kezdetétől meg még rosszabb lett a helyzet, melynek egyik „legszebb példája” a 2025 januárjában megjelent Momentary Lily !

Sziasztok!

Ismét egy olyan animével jelentkezem aminek a megnézését már nem is tudom, hogy mióta halogattam magam előtt, de mivel nemrég bejelentésre került, hogy remake-et kap, ezért végre időszerűvé vált a megnézése. Ez pedig nem más mint a Detective Conan mangakájának, Aoyama Goshonak az első hosszabb műve, a Kenyuu Densetsu Yaiba. Nézzük is, hogy miről van szó!

Sziasztok!

Igaz, hogy időjáráson ez nem igen látszik, de még javában tart a tél, és mint olyan, az idei téli szezon sorozatai is haladnak előre szép sorjában. Most pedig, hogy a legtöbb animéből más lement annyi, hogy ideiglenes véleményt tudjunk róla, ezért most ezért most ismét eljött az idő, hogy az aktuális szezon sorozataiból szemezgessünk kicsit és véleményt mondjuk azokról amikbe belekezdtünk, vagy éppen belekezdtem. Viszont hosszú idő óta ez volt az első olyan szezon amiből több sorozat is a jegelt kategóriába esett, mint például a Zenshuu , a Solo Leveling 2.,évada vagy a 100 Girlfriend szintén 2.évada, szimplán azért mert semmiféle késztetést nem érzek jelenleg a folytatásukra, sőt ez az a két anime ami a legjobban taszít a szezonból, ugyanis míg a Zenshuu egy ordas nagy parasztvakítás, a 100 Girlfriend S2 egy eleve szar első évad még szarabb folytatása. A Solo Levelinggel pedig még mindig nem tudok zöld ágra vergődni.

Ennyit erről, jöjjenek akkor most azok amiket vagy egymagam, vagy közösen nézünk. A leírtak ezúttal is csak saját véleményen alapulnak.

Szegasztok!

Elmúlt egy újabb év és miután megadtam minden olyan sorozatnak az esélyt, amik még januárban lezárultak, így én is elkészítettem a Top Legjobb és Legrosszabb listámat a 2024-es évi felhozatalból.

Ugyanakkor megjegyzem, hogy én csak 5-5-öt fogok felsorolni.

" És az univerzumnak ezt az undorító temetőjét áthatották valamiféle dobok tompa, őrjítő, elképzelhetetlen, sötét és az Időt nem ismerő kamrákból jövő dörrenései, és istenkáromló fuvolák monoton vinnyogása; a gyűlöletes dübörgésre és sípolásra táncoltak lassan, esetlenül és nevetséges módon a hatalmas, sötét, mindenható istenek – a világtalan, néma, tudatnélküli vízköpők, akiknek a lelke Nyarlathotep "

Sziasztok!

Akik egy kicsit is jártasak a Lovecraft-i univerzumban, azoknak ismerős lehet a fenti kis idézet. Akik pedig nem jártasak a témában azoknak egy kis gyorstalpaló: Howard Phillips Lovecraft, rövidítve H.P Lovecraft , Amerikai író volt a 20. század elején. Főként horror és sci-fi témában írt novellákat amiket főleg olcsó horrormagazinokban publikáltak és amikért nevetségesen kevés pénzt kapott, ha egyáltalán kapott, de ami sokkal fontosabb, hogy, még ha ezzel ő maga nem is volt tisztában ezzel, de megalkotta saját sci-fi univerzumát, amit ma már csak Lovecraft univerzumként emlegetnek. Ebben a világban alkotta meg az úgynevezett Ősi Isteneket, a Nagy Öregeket, akik olyan idegen lények akik több millió évvel ezelőtt a bolygónkon éltek, ám elbuktak és elhagyni kényszerültek a bolygót, ám egyes tagjaik itt maradtak és mély álomba merülve várják, hogy újra eljöjjön az ő idejük és pusztítást hozzanak erre a világra.

Lovecraft lényei maguk a megtestesült iszonyatok. Groteszk, csápos, nyálkás , kúszó-mászó lények, és akikre még ránézni sem érdemes, mert akár egyetlen pillantás rájuk is képes a legmélyebb őrületbe kergetni az embert, de még a felbukkanásuk is, mint ahogy Lovecraft is írta a Chtullu hívása című művében is.

Az író művei csak a halála után kapták meg azt az elismerést amit megérdemelnek. Számtalan összegzés, film, játék is készült belőlük, és rengeteg manapság is népszerű író és rendező merített ihletet a műveiből. Aztán eljött a legbizarrabb fordulat a műveivel kapcsolatban. A Japán animeipar is lecsapott a Lovecraft univerzumra , és egy jó nagy üveg szaké elfogyasztása után kitalálták, hogy ebből a témából egy cukilányos, fanservice-hárem vígjáték animét fognak csinálni. Felkaptátok a szemöldökötöket? Oké, akkor lássuk, hogyan is sikerült a téma alapján készült, Haiyore! Nyaruko-san, illetve annak folytatása, a Nyaruko-san W című anime!

Sziasztok!

Ha azt mondom, hogy remake, akkor biztos sokaknak felszalad a szemöldöke. Nem véletlenül, ugyanis, ahogy a filmiparba, úgy mára az animeiparba is szépen begyűrűzőtt a remakelés mániája, és ahogy elnéztem, egyáltalán nem alaptalanul. Ezeknek az animéknek, még ha nem is mindegyik örvend osztatlan sikernek vagy kultklasszikusnak, de megvan a masszív rajongótábora akiknek el lehet adni. Lehet azt mondani, hogy a Toei kezdte el ezt az egészet a Dragon Ball Kai-al és folytatta olyanokkal mint a Sailor Moon Crystal vagy az új Gegege No Kitaro, de más súdiók is szépen elkezdték felismerni a potenciált ebben a műfajban. És ez baj? Nem feltétlenül. Viszont érdemes különválasztani a dolgokat, ugyanis itt a remakelés fogalma nem feltétlenül jelenti ugyanazt mint a filmiparban. Az anime remakek műfaját meglátásom szerint két csoportra lehet osztani.

Az első azon animék halmaza amik úgy nagyjából 30, 40 vagy éppen 50 éve mentek le a tévében és új formában, új látványvilággal, vagy éppen újragondolva hozzák vissza a köztudatba. Ilyen volt az előbb is említett Dragon Ball Kai is, de ide sorolható a közelmúltban futott és igencsak jól sikerült Urusei Yatsura is, a Dororo, az újragondolásra meg jobb példát nem is lehetne hozni a Devilman Crybaby-nél.

Aztán ott van a másik véglet amit én személy szerint jobban preferálok. Amikor egy olyan művet vesznek újra elő amik annak idején nem kaptak teljes manga vagy light novel feldolgozást, esetleg anime only módon vagy félbehagyva lettek befejezve, de most megkapják azt a fajta feldolgozást amit a rajongók szerint megérdemelnek, ráadásul mangahűen. Ezeknek a halmaza a nagyobb. Ide tartozik többet közt a Hellsing Ultimate, az új Fruit Basket, a 2014-es Hunter x Hunter, simán ide lehet tenni a FMA Brotherhoodot is, az új Spice and Wolf-ot, a Shaman King , az Ushio to Tora, a most futó Kenshin , de hamarosan érkeznek a témában még az új Yaiba is amit személy szerint nagyon várok , vagy az új Hero Wataru sorozat. Ezeknek a sorozatoknak a halmaza a legnagyobb, de olyanok is vannak amik mindkettőbe beleférnek, mint az említett Sailor Moon Crystal is. És ebbe a kategóriába tartozik mai alanyunk is, ami nem más mint az igencsak közkedvelt, és a rajongók által már tűkön űlve várt Ranma 1/2 2024-es remake-e. Lássuk is, hogy hogyan sikerült.

Sziasztok!

Tehát ahogy ígértem, a filmes toplista után jöjjön az animés lista is, amiben sorba veszem az általam idén látott tíz legjobb illetve legrosszabb animét is. Ahogy mindig is, a jövőre átcsúszó és még futó szériák ezúttal sem kerülnek be ebbe a listába, azokkal majd esetleg a jövő éviben találkozhattok majd.

A listák összeállításánál most sem volt könnyű dolga egyikünknek sem, ugyanis idén is számtalan jó, közepes, vagy éppen kifejezetten rossz animébe sikerült belefutnunk. Lássuk is, hogy melyek voltak ezek közül az igazán kiemelkedően jók és rosszak. Ahogy eddig is , a lista személyes véleményen alapul, még ha Mangi és Ragna listájával pár címben egyezni is fognak. Lássunk is neki.

Sziasztok! Ezen év animék szempontjából eléggé mozgalmas volt. Noha a nyári és az őszi szezon alig produkált ki magából valami hatalmasat (legalábbis számomra.), mégis több, mint 50 animét sikerült végignéznem. Ám a lényeg, hogy nem volt unalmas. Így jön a szokásos év végi értékelés, vagyis 10-es lista következik. A szabályok ugyanazok, mint tavaly. Vagyis, jövőre átmenő animék teljesen kilőve, a tavaly indult, de idén befejezett viszont lesz. Továbbá, nem árt egy nyilvánvaló és egy teljesen új dologgal tisztában lenni így az elején. Az előbbi a saját véleményemen alapszik a lista. Viszont a másik még engem is meglepett. Ugyanis azért növeltem tavaly mindkét oldalnál szereplő animék számát 5-ről 10-re, hogy bőven legyen mozgásterem. Ám mindkét oldalon szerepel osztott helyezés, ugyanis jómagam sem tudtam, hogy azoknál felé vagy alá menjen, úgyhogy 11-re bővült, mindkét oldalon az animék listája. Na mindegy, nagyon remélem, hogy jövőre már nem lesz ilyen fiaskó. Akkor lássunk is hozzá.

Sziasztok!

Közeledik az év vége, így tehát ismét eljött az idő, hogy listába szedjem az általam idén látott filmek közül azt a 10-et amiket a legjobbnak tartok, illetve azok közül amiknek még a létezését is legszívesebben elfelejteném.

Azt meg kell hagyni, hogy érdekes éve volt a moziknak az idén. Mivel a szuperhős filmek kvázi szabadságra mentek az idén, így más, sokkal minőségibb film kerülhetett be a hazai mozikba, vagy éppen olyanok is amiknek aztán semmi keresnivalójuk nem volt ott, de arra mindenképpen jók voltak, hogy kitöltsék két vetítés között az üres réseket. Lássuk is akkor, hogy melyek voltak 2024 számomra legjobb, illetve legrosszabb filmjei. Ahogy mindig, a lista kizárólag személyes összeállítású.

Idén lett december 18-án 15 éves az Anime Manga Palota blog!

Köszönjük mindenkinek, aki olvas minket!

A szerkesztők (Mangekyo022, xx18Rolandxx, Ragnafan1992)

Sziasztok!

Ma egy olyan animét hoztam el nektek aminek a közelmúltig még csak a létezéséről sem tudtam és valószínüleg ez így is maradt volna ha valamelyik animés ismertető oldal fel nem dobja ajánlóként egy másik sorozat alá. Na látjátok, ezért érdemes ránézni a hasonló műnek megjelölt felsorolásokra, mert mindig akadnak olyan címek amik rejtve maradnak a nagyközönség előtt. Az más kérdés, hogy az adott mű megéri-e a ráfordított időt vagy sem, de mindenesetre ránézni érdemes ezekre a címekre. Nem is húzom az időt, jöjjön a Samurai Girl Real Bout High School anime ismertetése!