Sziasztok!

Javában folyik az őszi szezon és ahhoz kétség sem fér, hogy a nyári uborkaszezon után megint ide sikerült az összes nagy vagy elég érdekesnek kinéző címet berakni , ami persze azt eredményezi, hogy az egyszeri néző csak kapkodja a fejét,hogy melyiket is nézze vagy, hogy mikor lesz ideje egyáltalán rájuk. Ezzel sajnos mi is így vagyunk, de azért sikerült pár olyan címet kifognunk ami megérte azt, hogy hétről-hétre rászánjuk az időnket, vagy csak az én időmet. Lássuk is, hogy mik is azok a sorozatok amik eléggé érdekesnek minősültek ahhoz, hogy az érdeklődésünket, vagy az érdeklődésemet felkeltsék.

Mint mindig, a lista és a leírtak is teljesen szubjektív véleményen alapszanak!

Sziasztok! Remélem, hogy a found footage műfajt nem kell senkinek bemutatnom, hiszen a horrorműfajon belül kifejezetten hatalmas divatnak örvendett két alkalommal is. Az első esetben a Blair Witch Project (Ideglelés.) robbantott bombát, második alkalommal a 2007-ben a Paranormal Activity borzongatta a kedélyeket. Ám ezt a műfajt ezekután szó szerint szarrá használta a filmipar, ezzel párhuzamosan elfelejtve mindazt, amiért ez a zsáner képes nagyot ütni. Erre remek példa az említett Paranormal Activity, ami a második rész után szabályos lejtmenetet nyomott le vagy a Grave Encounters (Síri Találkozások.), aminek a második fele gagyi jumpscare fesztiválba csapott át, sikerrel baszva el mindazt amit felépített addig a pontig. Az egyik legnagyobb mélypontja ennek a koreai megfelelője, a Gonjiam, ami még a hitelességet magas ívben elkerülte. Ám ez nem azt jelenti, hogy csak szarok jelennek meg a műfajon belül. Ugyanis, a 2005-ben, kizárólag Japánban megjelent Noroi (ami az alcímében megkapta a szó lefordítását, vagyis az átok.) simán oda tudnám sorolni a mesterművekhez. Lássuk is, miért. Továbbá, ezt ajánlom Halloweeni ajánlóra egyaránt. Elvégre, egy elég érdekes utazás ez a film, amit minden horrorrajongónak legalább egyszer át kell élnie.

Sziasztok! Ha a horror mangák királyát kéne megneveznem, akkor egyértelműen Junji Itout mondanám. Noha a történetei a fent említett Uzumakin és a Tomien kívül mindig egyetlen fejezetből álltak, remekül vette alapul H.P. Lovecraft műveinek főbb elemeit. Olyan természetfeletti elemek, amik minden józan észt felülírnak, hatalom, ami mellett az emberek gyengék és kiszolgáltatottak, őrület. Ám mindezt megspékelte gore elemekkel, amik még hozzáadnak az összképhez. Micsoda, a Gyo lemaradt- mint egykötetes? Azt nem a mester alkotta, hanem valami utolsó kontár, aki megpróbálta leutánozni. Jó vicc volt, nevettem rajta. Most komolyan, a fingásból és böfögésből álló mechahalaktól és cápáktól kell félnem? Oké, eltértem a tárgytól. Szóval, Junji mester legnagyobb dobása az Uzumaki című mangája. Ebből akart volna 2019-ben animét csinálni a mester, de ezen évre sikerült kihoznia. Lássuk, hogy milyen lett.

Sziasztok!

A mostani alanyom egy picit kilóg a sorból az előző kettőhöz képest, ugyanis nem a nyári szezonban indult hanem még a tavasziban, csak a hossza miatt ez is most ért véget és már az első pár rész után elhatároztam, hogy ebből kritikát fogok írni. Erről az animéről ugyanis beszélni kell, nemes egyszerűséggel azért mert minden szezonnak megvannak azon sorozatai amik a futamidejük alatt nem kapnak elég figyelmet pusztán a témájuk vagy a történetük miatt, vagy csak szimplán azért mert nem arra a tendenciára épül, hogy a sablon shounen, villaines, ecchi vagy isekai animék rajongóit kielégítse, hanem egy jóval érdekesebb történetet meséljen el. Ilyen volt például a nyári szezonban a Ramen Akaneko is ami eleinte ugyan nem zavart sok vizet, csak a futamidejének nagyjából a felénél kezdte el megkapni azt a figyelmet amit megérdemel, a befejezése után pedig már rengetegen beszélnek úgy róla mint a szezon egyik underrated gyöngyszeméről. Ezúttal én is egy ilyen underrated gyöngyszemről fogok beszélni a tavaszi szezonból ami nem más mint a The Fable. Lássunk is neki.

Sziasztok!

Folytassuk a nyári szezonból való csemegézést, ezúttal a szezon egyik legmegosztóbb sorozatával , jellege pedig abból fakad, hogy egy hangos réteg minden felületen dicsőiti, míg a másik réteg csak értetlenkedve nézi, hogy mire kapja a hype-ot. Viszont attól, hogy egy sorozat megosztó attól automatikusan rossz is lesz? Megtudjátok ha tovább olvassátok a cikket. Jöjjön a Tsue to Tsurugi no Wistoria animének a kritikája.

Sziasztok!

Szerintem nekem úgy általánosságban nincsenek nagy igényeim vagy elvárásaim a vígjáték animék terén, főleg ha iskolás vígjátékokról van szó, legalábbis annyival több biztosan nem mint mindenki másnak vannak. Legyen vicces, szórakoztató és ha ez meg mellé még végig képes tartani a szintet is akkor az már egy külön jó pont, főleg ha egy magát "elborult" vígjátékként hírdető animéről van szó. Ugyanakkor pont emiatt is szokott magasabbra kerülni az a bizonyos léc, hiszen ilyenkor az átlag néző rögtön egy Dokuro-chan vagy Excel Saga szintű alkotást vár és rögtön ezekhez az animékhez méri az adott művet.

Mai alanyunk, az idei nyári szezonban futott Shikanoko Nokonoko Koshitantan arra a nem egyszerű feladatra vállalkozott, hogy egyszerre lesz egy elborult vígjáték és minőségi iskolás vígjáték anime is. Az, hogy ez mennyire sikerült neki máris megtudhatjátok ha tovább olvassátok a kritikát! Jöjjön tehát a Shikanoko kritikája.

Sziasztok! Akár tetszik a véleményem, akár nem, ezen év nyári szezonja igazi pusztulat volt. „Micsoda? Hiszen az Oshi no Ko második évada…” Jönne a felhördülő kommentek áradata, de már az első évada sem érdekelt, akkor nem kezdek bele a másodikba. Viszont, nézzünk szembe a ténnyel. A Shikanoko abszolút csalódás volt, a Wistoria a szépségbe csomagolt szar (lényegében egy vizezett, Temuról rendelt Mashleről beszélünk.), a Boku no Tsuma mindent elrontott, amit egy romkomban nem szabadna, és a Tatsuketsu… no comment. Ám azért volt pár jó darab. Az I Parry Everything egy kellemes és jópofa fantasy, szerethetően bugyuta főhőssel, a Kinnikuman remek folytatást kapott a Kanpeki Choujin arc bevezetésével, az Isekai Yururi pedig aranyos és szerethető. És akkor itt van a Ramen Akaneko, amit a Ninja Kamuival befürdött E&H Production készített. Hogy miért lett számomra nemcsak a nyári szezon legjobb animéje mellet kiérdemelt helye az év végi legjobb listába? Lássunk hát.

Sziasztok! A romantikus komédia szinte minden médiumban ismeretes és vannak bizony remek darabok. Persze könnyű ráfogni, hogy a célközönsége a szingli férfiak, akiknek az életben nem jött össze egy idili párkapcsolat és csak amiatt működik. Ám ez messze nincs így. Ha az anime képes szimpatikus karaktereket alkotni és emellé még jó mellékszálakat kihozni, akkor már az én szememben nem elvesztegetett idő a megnézésük. Ha animét (és jelen alanyunkhoz hasonlót) kéne vennem, akkor a Chobits erre remek példa. Igaz nem találta fel a spanyolviaszt, de kellemes időtöltésnek bizonyult, amikor Roland példáját követve én is nosztalgiáztam. Erre itt van a Boku no Tsuma wa Kanjou ga Nai, vagyis a My Wife Has No Emotion, ami hagyján, hogy az előbb említett babérjaira akart törni, de tette ezt hanyagul és elképesztően bénán. Ennek köszönhetően kiérdemelte 2024 legrosszabb romkomja kinevezést. Lássuk is miért.

Sziasztok!

Roland : Kezdhetném azzal a kritikát, hogy a Terminátor filmeknek bérelt helyük van a klasszikus filmek soraiban. Ehelyett inkább kezdeném azzal, hogy az első két Terminátor filmnek bérelt helye van a klasszikus filmek soraiban, és még ezt is ki lehetne egészíteni azzal, hogy bár jó film az első, de a második kilóméterekkel lekörözi mind akciók, mind színészi alakítások terén, de még így sem nevezhetőek mesterműveknek, mert van két hibájuk amiket a franchise sosem tudott kinőni: Az első, ahogyan Kenny is mondta az egyik videójában, ez a franchise sosem tudott igazán felnőni a lehetőségeihez és élni velük. A másik pedig az, hogy ennek ellenére mindig is próbálta többnek gondolni magát mint mint jól működő sci-fi akciófilmek. A Genezis meg a Sötét Végzet meg aztán csak két újabb szög volt a franchise koporsójába. Idén pedig eljutottunk oda, hogy az évekkel ezelőtt bejelentett anime feldolgozása a filmeknek végre a nagyközönség elé került.

Ragna: És félreértés ne essék, elméleti szinten nincs azzal baj, hogy egy animációs sorozattal bővül egy olyan ikonikus franchise mint a Terminátoré, hiszen az alapanyag van annyira érdekes és szerteágazó, hogy hozzáértő kezekbe kerülve ki lehessen hozni ebből egy izgalmas sci-fi animációs sorozatot, hiszen emlékezzünk csak vissza a Batman: The Animated Series-re is amit a mai napig az egyik legjobb filmes animációs sorozatként tartanak számon. Szóval kíváncsian vártuk , hogy a Terminátorból is kisül-e valami hasonló, de a végeredmény...

Roland: Fogalmazzunk, úgy, hogy érdekes lett. És igen ahogy látjátok, ez is dupla kritika lesz az én és Ragna részéről ugyanis kihagyott ziccer lett volna ha nem ketten csináljuk meg ezt a kritikát. De ne is húzzuk tovább az időt, jöjjön a Terminator 0 anime kritikája!

Sziasztok!

Nos, akkor ahogy azt a Kimi ni Todoke cikkemnek a végén, illetve a nyári napló egy szegmensében utaltam rá, a mai napon azzal az animével fogok foglalkozni ami témájában nagyon hasonló a Boku no Tsumához, ám annak ellenére, hogy egy több mint 20 éves sorozatról van szó, és még ha nem is teljesen tökéletesen, de jobban kezeli a témát. Nem is húzom az időt, jöjjön az animések között szintén "alapanimének" számító Chobits!

Sziasztok!

Bizonyos okok miatt előrébb hoztam a szokásos szezonnapló megírását, bár ebbe talán az is közrejátszik, hogy a nyári köztudottan mindig is egy uborkaszezon volt animés szempontból és most sincs ez másképpen. Annyira unalmas és semmilyen ez a szezon amilyenhez foghatót még nem nagyon láttam / láttunk. Szerencsére azért most is akadt pár érdekes és meglepő cím is, illetve olyanok is amik elsőre nem ígérnek sokat , de mégis elszórakoztatnak minket, vagy épp az ellenkezője: Sokat ígérnek, de már 3 rész után kifogyott belőlük a szusz. Lássuk is, hogy mik ezek az animék amiket közösen vagy csak én nézek a szezonból.

Mint mindig, a vélemények most is kizárólag szubjektívek.

Sziasztok!

Ma egy elég régi adósságomat fogom leróni, ugyanis még elég régen kérte valaki, már nem is tudom kicsoda, hogy ha lesz rá alkalmam akkor mondjam el a véleményemet a Kimi ni Todokéról és az a poén, hogy én ezt régebben már megnéztem egyszer , csak akkor valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nem kezdtem vele semmit. Most viszont, hogy augusztusban jön a 3.évad úgy gondoltam, hogy itt az ideje újra elővenni ezt a sorozatot és ezzel leróhatom egy elég régi tartozásomat is. Nem is vesztegetem tovább az időt, jöjjön tehát a Kimi ni Todoke első és második évadának is a kritikája.