Roland : Sziasztok! Igen , jól látjátok, ezúttal egy tripla kritikával jelentkezünk, ugyanis mai alanyunk, a Momentary Lily című förmedvény olyan borzalmasan hitvány, silány és borzalmas lett, hogy mind a hármunknak ki kell adnia magából ami felgyülemlett bennünk a nézése közben. Hogy miért és, hogy miért lehet ezt már most 2025 legrosszabb animéjének is mondani, amikor még csak egy szezon ment le, plusz abban ott volt az Übel Blatt is , ami szintén megérne egy misét, azt nemsokára megtudjátok, de előtte pár szó a többiektől!

 

Ragna : Köszönöm Roland és Sziasztok! Miután ezen anime mind a 13 részét abszolváltam, újfent bebizonyosodott, hogy mindig van lejjebb, ha minőségről van szó. Ugyanis nemcsak a nyugat pusztítja és rombolja a néző agyi idegrendszerét, hanem a felkelő nap országaiban is vannak, akik szeretik szopatni azt, aki valami megváltást vár. Milliónyi darabjaira szedtem nem egy original animét, ahol az alapkoncepció érdekes volt és a megfelelő lapokkal kijátszva ki lehetett volna hozni legalább egy korrekt végeredményt. Remek példa a Shinobi no Ittoki, ahol a Koga és az Iga klán háborúja a 21.-ik században fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Ám a sulis agyrohasztás, a fekete-fehér karakterábrázolás (amit még így is sikerült elkefélniük.), és az óvódás agyi szintű gonosza szépen elcseszte az egészet. Vagy ott van a Ninja Kamui, ami kiváló látványvilággal és akció jelentekkel gurító bosszúsztorit ígért. Ám amikor bekerültek az ódivatú CGI-al gurító és talajidegen szuperpáncélok, majdnem átment egy Power Ranger cringe fesztiválba. Utolsó példaként felhozom a Tiger and Bunny második évadját, amit a Marvel és DC buziverzum összes kliséjével telebaszkodták, holott már a folytatás bejelentésekor telespricceltem a gatyámat. Hogy hol került a homokszem a gépezetbe, azt 10 esetből 9 alkalommal nem tudjuk megmondani. Ám a most következő delikvensünk még ezeket is túlszárnyalja. Az alapok már arra adnak gyanakvást, hogy az író kurvára a leadás határidejében húzta elő a polca legmélyéről előrántott, lejárt szavatosságú tonhalkonzervre hajazó ötleteit, ész nélkül firkálta tele az oldalakat és úgy adta le, mintha kihugyozta volna a következő kasszasiker receptjét. Vagy talán nem ez történt és mindez szándékos és aljas módon megfogant terv része? Lássuk 2025 legrosszabb animéjét, amit úgy állítok, hogy a tavaszi szezon se lendült be.

 

Mangi: Részemről is Sziasztok! Nekem csak egy gondolat jár fejemben: mikor lett Japán célja az anime ipart sz*rrá varázsolnia? Régen is voltak rossz animék, 2020-ig a legrosszabb anime címet a 2008-as Platonic Heart viselte, de valamikor az „új 10-es évek” felénél mintha megtört valami. Futószalagon jöttek ki rossz animék, legyenek azok igénytelen „originált” cuccok vagy az eredeti alapanyagokat megerőszakoló förtelmes „anime adaptációk. Az „új 20-as évek” kezdetétől meg még rosszabb lett a helyzet, melynek egyik „legszebb példája” a 2025 januárjában megjelent Momentary Lily !

 

 

 

 

 

Roland: Mangi, akkor kezd te, mondjuk azzal, hogy milyen forrása is van az animének!

 

Mangi: Rendben van. Szóval a Momentary Lily animét ugyanaz a GoHands anime stúdió készítette, akik anno 2013-ban az asztalra hányták nekünk a „Coppelion” nevű torzszülöttet, hogy majd erre még rász*rjanak 2017-ben a Hand Shakers nevezetű radioaktív moslékkal. Már a stúdió neve és az általuk gyártott vidra ürülékek elegendő figyelmeztetések voltak arra, hogy ne nézzem meg. De valami miatt még is megnéztem…. és magammal rántottam Ragna1992-őt és xx18Rolandxx-et a kollektív szenvedés örömére.

 

Roland / Ragna: Ezúttal is köszönjük a lehetőséget kolléga!

 

Mangi: Nincs mit! Akkor beszélnék is a történetről ha szabad!

 

Ragna: Volt ilyen egyáltalán? Bocsánat, máshogy kérdezem: Volt bárki is, aki elgondolkodott ezen akár egyetlen percre is?

 

Mangi: Hát, valóban nem sok volt. A történet… helyett van egy premisszánk, mely szerint óriási ufók támadták meg a földet, mely továbbra is úgy nézz ki, mintha egy laza vasárnapi nap lenne, csak emberek nélkül. Eme „poszt-apokaliptikus” világban néhány 14 évesnek kinéző csajszi random fel alá mászkálnák és megállás nélkül hülyéskednek és főzőcskéznek, majd néha-néha harcolnak az óriás ufók ellen a varázs fegyvereikkel.

Ennyi. Ez a történet olyan, mintha egy unatkozó battle shonen mangaka írta volna.

 

 

 

 

Ragna: Élből már a premissza kibassza az érdektelenség faktorát, holott én nem utálom a poszt apokaliptikus és sci-fi történeteket. Csakhogy egy csak tinédzser csajokból álló gárda, 0 katonai képzettséggel rendelkezve jobban helytálljanak az idegenek szemben, mint a világ katonasága már eleve baromság. Az egész sztori úszik a kaotikusságban, annyira nincsen átgondolva. Hol valami mindennapi tevékenységet csinálnak, hol főzőcskéznek, hol odabasznak a Wild Huntoknak, hol pedig részek mennek el a nagy büdös semmire vagy főzőcskézéssel. Igen, bazdmeg, főzőcskézés! Ott sikerült beleerőltetni a reklámot más japán ételmárkákról.

 

Roland: De még azokat is úgy adták elő mintha a terméket gyártó cég szponzorálta volna az animét! Komolyan, már vártam, hogy mikor hangzanak el olyan mondatok, hogy " Én a "beeeeep" szójaszószt szeretem, és hozzá "beeeeeeep" előre csomagolt onigirit eszek, mert nagyon finom." Tudjátok, olyan Família KFT-en, hogy " Ezeket a cégeket Sponzoroknak hívjuk, gyerekek!"

 

 

 

 

Roland: És nem kérlek szépen, ez nem csak olyan mintha egy unatkozó battle shounen mangaka írta volna, hanem még közben pofátlanul belepakolt mindent a Senki Zenshou Symphogear-ből is, főleg azt, hogy a csajok Norvég meg Germán nevű fegyverekkel írtják a dögöket. Még jó, hogy legalább nem énekelnek közben, mert akkor a Satelight stúdió már nyújtotta is volna be a plágiumperre a papírokat.

 

Ragna: A Satelight az most, jobb ha kussban marad azok után amit kénytelenek voltak leművelni az Übel Blatt-tal.

 

Roland: Jogos.

 

Ragna : Amikor meg próbálnak valami grandiózussal előállni a cselekmény (hogy ne úgy nézzen ki, mintha a kutya szájából rángatták volna elő.), akkor meg sikeresen lövi magát tökön minden elképzelhető téren. Erre nagy kedvencem a klóngyáras rész, ahol az ottani A.I. azzal áll elő, hogy a földönkívüliek alkották meg a klónokat, hogy kihelyettesítsék a rendes embereket. Aha, csak akkor mi az apja túros, narkós, vasszöggel kivert és sóderes faszért harcolnak a klónok ellenük? Nem kaptak rendes fizetést vagy kupont a Glamour napokra?! A befejezés meg próbál gecire meta lenni, de ez még a Velma szintjét se üti meg! És itt térek ki az elején lévő pontomra. Miszerint, ez már szándékos. Ugyanis ezen szemeket kibaszó, a napnál is világosabb hibákat képtelenség nem észrevenni. Úgyhogy hajlok arra, hogy mindez céltudatos lépések sorozata.

 

Roland: Visszatérve erre, tehát kapunk egy alibi sztorit ezzel az ufós, meg Symphogear-szerűen harcolós csajokkal, amit majd a vége felé valami alibi klónozós sztorival meg is próbálnak magyarázni, aminek a hallatán az egyszeri néző inkább azt mondja, hogy "Köszönjük, ezt akár meg is spórolhatták volna", annyira a seggéből húzta elő a forgatókönyvíró.

 

 

Ragna: És még ez sem lett volna rossz, de annyira érződik az egészen, hogy ez is mintha egy Wattpados fanfiction alapján készült volna.

 

Roland: Hát bakker, ennél még mi ketten is jobbakat írunk oda, pedig mi csak hobbiból csináljuk.

 

Ragna: Pontosan! Na de akkor, szerintem a történetről nem is tudunk többet mondani, mert nem is lehet szóval térjünk ki a látványra.

 

Mangi : Még egy pár szót mondanék a történetről, illetve a hangulatról. Az alap sztorit vázoltam, de a lényeg, hogy miután meghal Yuri már a második részben, mint öregapó a Gibiate második részében, kapnak egy hívást, hogy Citrom, izé, Citron kapcsolatba akar kerülni velük. Mennek is és odaérnek körülbelül a 8-ik részre. De mi van addig? Főzőcske chibi animációban, videojáték verseny, fürdőzés a medencében… tudjátok, csupa alien invázió utáni poszt-apokaliptikus időtöltés. Persze megy a sírás Yuri iránt. De persze amikor végre elérnek Citromhoz, akarom írni Citronhoz, akkor elkezdődik a „sztori” mely abból áll, hogy eljutnak egy földalatti laborba, ahol kiderül, hogy a lánykák mind klónok. Találkoznak saját klónjaikkal is, így Yuri ismét jelen lesz. Ezután behatolnak a „Mátrixba”, ahol kiderül, hogy az ufók, miután kiirtották az emberiséget (rombolás nélkül), mintákat kezdtek el gyűjteni az emberiség legjobb és legtökéletesebb személyeiből (ezek volnának a mi kis borderline szindrómás főhősnőink), hogy egy genetikailag tökéletes hadsereget hozzanak létre, akiket T-800-hoz hasonlóan belülről irtják ki az emberiséget…. azt az emberiséget, amit ár kiirtottak az ufó barátaink. Igen, bárcsak valami kocsmában halott részeg ember agymenése lenne ez, de sajnos ez a sztori. Ezután mennek lecsapni a legnagyobb ufót, aki ellen Renge meghal. Majd a maradék 4 leányzó újabba kalandba kezdenek, amikor is „bookend tvtrope” stílusban csatlakozik hozzájuk egy újabb csaj és kezdődhet az egész előről.

És akkor még nem mentem bele ezekbe az „Andavaldi vagy mi a francnak nevezett kristály kinézetű tárgyakba, melyekkel a csajoknál kétszer nagyobb fegyvereket tudnak megidézni. Bár Renge nem klón, valamiért képes lesz használni egy ilyen vackot, mert a 2014-es Mahou Sensou nevű borzalomhoz hasonlóan ő is látott egy másik klónt (Nerine, szintén tini csajszi) használni egy ilyen szutykot.

 

Gondolom mondanom sem kell, hogy ezek után a hangulat siralmas borderline szindrómában szenved. Az anime egyszerre akar vicces, halálkomoly, érzelmes, komolytalan lenni, mely hatására csak egy zagyva próbálkozás lesz. Minden epizód valami random beszélgetés, 3 perc főzőcske, bolondozás, sírás, 3 perc főzőcske és valami random twist. Ez a sorozat minden része szinte a 8-ik részig.

 

 

Ragna: Pontosan: Az anime remekül mozog az unalmas és a wtf momentumok között, persze ez is a rosszabbik fajtából. A második rész után több, mint a feléig csak azzal telik el, hogy a csajok suliba, plázába vagy fürdőházba mennek. Ezek felesleges pofázások, főzőcskézés és időhúzó baromság váltogatják egymást. Persze, lehet azzal előhozakodni, hogy „ekkor ismerjük meg a karaktereket és megmutatják azt is, hogy miért nem őrültek meg.”, de ezek közül egyik sem válik be. Amikor meg behoznak valamit, ami a sztorit előregördíti, azok meg szépen előágyaz a következő agyfasznak. Szóval ez is csak megerősítés arra, hogy ez szándékos. Mert olyan alapvető hibákat vét, amit még egy kezdő, de tehetséges író sem ejtene meg.

 

Mangi : Most akkor már kitérhetünk a látványra.

 

Roland: Mármint arra a részre aminél már attól kirohad az ember szeme amikor meglátja, hogy a kézzel rajzolt karakterek és a valóságosra meganimált háttér annyira elüt egymástól, hogy a karakterek szinte leesnek a képernyőről?

 

 

 

Ragna : Pontosan! Elég annyit mondani, hogy GoHands stúdió? Aki nem jártas a stúdiókban, annak megsúgom, hogy ez a legalja minőség és nem abban az értelemben, mint a Pierott Stúdió, mivel azoknak megvolt a fénykoruk. Itt erről sem beszélhetünk, mert egy-két kivételtől eltekintve az általuk kiszart animék bőven kimerítik az „Összes elkövethető háborús bűntett animébe csomagolva.” kifejezést. Gecironda CGI összemosása a kézzel rajzolt, de a mai mércéhez képest ódivatú látvánnyal, de a Momentary Lily esetében még ezt is megfejelték azzal, hogy az ég timelapse felvétel. Értem én, hogy az űrlényeket azért kell CGI-al ábrázolni, mert valahogy át kell adni a létük rideg valóját (lásd: Titán A.E./Időszámításunk Után.), de a dizánjaik sikerrel hazabaszták. Persze a szereplők sem különbek, mert tiszta Devianartról bugázott érzetet sugallnak. Hallottam olyanokat, akik azzal védték, hogy „A kamerakezelés a cinematikus.”, ami igaz, de amikor az elkefélt effekteknek hála epilepszia rohama lenne bárkinek. Jah és majdnem az összes akciójelenetet megvágták valahol félúton. És a tény, hogy még a chibis részeket is sikerült elkefélniük, arra már csak fáradtan legyintettem.

 

 

 

Mangi : A látvány pont olyan lett, mint amilyenre számítani lehetett: annyira túlvan színezve az egész „poszt-apokaliptikus” világ, hogy a Helly Kitty világa és látvány hozzá képest egy Berserk féle dark fanasy. Az ember szeme kifolyik a szemgödréből, hogy védje az agyat, de sajnos túl későn, mert annyira hányja az anime a szivárvány 50 árnyalatát, hogy még rémálmaidban is ott marad! Az akcióknál a „cinematic” kameramozgás jelen van, mivel ugye most már az akar lenni a „standard” a „komoly animéknél”… itt viszont csak annyit értek el az animátorok, hogy a néző a fejét csóválja. És akkor még nem beszéltem a karakterek és a renderelt hátterek egymástól való elütésétől.

 

 

 

 

Roland: Tudjátok min röhögtem magam halálra? Amikor a "nagyon poszt-apokalitpikus világot" 5-6 eldobált kődarabbal ábrázolják, de közben a háttérben meg látszik, hogy az épületeknek, meg az utcának, és úgy unblokk a környéknek sincsen semmi baja. Komolyan, itt már azt várja az ember, hogy az történjen mint az Excel Saga bowlingozós részében, hogy a nagy rombolás közepette az NPC szereplők csak úgy lazán tegyék a dolgukat a háttérben.

 

 

 

 

Mangi: A látványról ennyit lehet elmondani, térjünk ki a sorozat legnagyobb koporsószögére, a karakterekre!

 

Roland: Karakterek? Ezeket te karaktereknek hívod? Basszus, az összes kiscsaj annyira dögunalmas és egysíkú, hogy mindegyiküket egy mondattal le lehet írni! Bakker, egy csokor fűszálnak több személyisége van mint ezeknek, ráadásul rohadt irritálóak meg gyerekesek is.

 

Mangi: Akkor beszéljünk a karakterekről… és azok hiányáról.

 

 

 

Mangi: Összesen 6 főszereplő tini kinézetű lánykáért kéne szurkoljunk, akik mind annyira borderline szindrómában szenvednek, hogy még a menstruációs ciklusuk is egyszerre történik (lásd Egy Rémrendes Család). Persze hogy „ellehessen” különíteni egymástól, mindnek adtak valami csak rá jellemző gag poént. Yuri az optimista csajszi aki megakarja találni a barátnőjét, Sazanka a „rímelő csaj”, Ayame az „edgelady” csaj aki minden rosszra azt mondja hogy „guilty”, Hinageshi a „gamer csaj” aki kizárólag „gamer” és tinédzser nyelven hajlandó beszélni mint a mai legtöbb battle shonen főgonosz, Erika a „sportos csaj” akinek akkora tőgyei vannak hogy egyedül megoldaná Etiópia és Észak-Korea élelmiszer ellátását (országonként egy tőgy), végül a szuper eredeti főhősnőnk, Renge, aki semmire sem emlékszik a múltjából és úgy öt percenként mondja, hogy „Kappou”, melyet aztán mindenki átvesz tőle, hogy csoportosan hangoztassák, amíg a néző végül már a falat vakarja a körmével (véresre).És ennyi. Az óriás ufóknak nincs személyiségük, szóval róluk semmit. Viszont ahogyan ők és a főszereplőink kinéznek, az valami vicc. Nem az a bajom, hogy a kinézetük „nem eredeti”, mert hiszek benne, hogy az utóbbi 100 évben már minden emberi dizájnt felhasználtak amit lehetett és már csak a színekkel és ruhákkal tudnak variálni… a probléma az, hogy ahogyan Ragna1992 és xx18Roland is fogalmazott, úgy néznek ki, mint a deviantart szökevények, azokból is a gyerekeknek szántakból.

 

Ragna: Karakterek: Megmondom az őszintét egy dologról legalábbis: Ha kritikát csinálok, akkor minden karakternek utánanézek, ezzel elkerülve az esetleges félreértéseket. Ám jelen helyzetben még ezzel sem vagyok kisegítve és abban is biztos vagyok, hogy valamelyikünk ki fog javítani. Mivel a szereplőgárda jellemeik annyira üresek, hogy egy söralátétre írnám le, akkor is lenne bőven helyem. Kezdjük Kasumi Rengével. Ő lenne a titokzatos főhősnő, akinek semmiféle emléke nincsen még a sztori elején. Állandóan meg nála a „Kappou!” ismételgetése, ami még a Naruto esetében elhangzó „Dattebayo!” kiabálásnál milliárdszor rosszabb.

 

Roland: Ami meg nagyjából egy szinten van a Rozen Maiden-es " Desu"-zésssel, vagy az Air-beli " Gao"-zással is, teszem hozzá.

 

 

 

Ragna: Különben meg a köré épített misztikum hagyján, hogy kiszámítható, de a történettel párhuzamosan ez is el lett baszva. Sakura Ayame az itteni cool csaj, akinek a kisugárzása annyira hihető, mint egy hóember nyár közepén. Usuzumi Hinageshi állandóan gamer szlenget használ, mert a készitő szerint ha Tomura Csicskaratyinál kurvára bevált, akkor itt is működni fog (Spoiler: Egyáltalán nem.). Koudaiji, Erika a csapat „nee-sama.”-ja, vagyis nővére, aki mindenkit szeret és minden második mondata a „Nővéretek szerint…” kijelentésben fullad ki. Yoshino Sazanka meg még ezek közül is kiemelkedik, mivel annyira jelentős, mint a kirakatokban a kartonfigurák. Végül ott van Kawazu Yuri, aki a második részben a saját hülyeségének köszönhetően megpusztul. A lányok (és az anime.) olyan emófesztivált lerendeznek, mintha ő annyira fontos lett volna, mint pl. Genkai a Yu Yu Hakushoból vagy Tora az Ushio to Torából. Később a klónja feltűnik, mint afféle fordulat, de kiszámítható módon zátonyra futott.

 

 

 

Ami még említésre méltó, azok az idegenek által elindított Wild Huntok. Ugyanis amikor támadnak, elhangzik egy ködkürthöz hasonló búgás. Nos, az egy az egyben a Világok Harca nevű filmből a tripodokéra, emlékeztetve arra, hogy inkább azt a filmet nézném újra, mint ezt a szennyedéket.

 

Roland: Nekem van egy olyan sejtésem, hogy ezeket a csajokat a Symphogeares kollegináikkal ellentétben nem fogják figurákba önteni és ölelőpárnákra nyomtani.  Akkor már csak a zenék vannak hátra. Azt meg kell hagyni, hogy az opening zene a maga bizarrságával együtt is baromi jó, még ha nekem kellett is kb 3-4 rész mire megszoktam. A kawaii metál hangzás ad egy nagyon durva beütést az amúgy dögunalmas videóklippnek. Az ending és a többi zene viszont szóra sem méltó.

 

 

Ragna: Az endingen és az OST-n érződik az újrahasznosított hulladék jellege. Komolyan, mintha más stúdiók zenei lomtárából guberálták volna össze az egészet. Ellenben az opening kibebaszott állatkirály metalcore, amit a Hanabie prezentál. Ugyanis itt promotálták az Oishii Survivor számukat, ami immáron teljes változatban meghallgatható és ajánlom azon elmebeteg zenei ízlésű embereknek, amilyen én vagyok. Akik arra tippeltek ezen a ponton, hogy csak az opening lesz az egyetlen pozitívum… azok vegyenek egy lottószelvényt.

 

Mangi: Én csak annyit mondok a A „zenékről” , hogy részemről mind kuka! Nem hogy fokozni nem tudják az anime hangulatát, de még álmosítóbbá teszik.

 

Roland: Jól van srácok, akkor szerintem mind elmondtuk amit akartunk erről az animéről. Már csak az összegzés van hátra.

 

Ragna: Igen, már csak az van hátra. Végezetül mit lehetne elmondani az animéről? Minden pólusából árad az igénytelenség, az átgondolatlanság és ezen az egészen egyetlen percet sem gondolkodott el senki. Egyedül az opening jó, de ez a Hanabie érdeme. Értékelhetetlen volt, amit ez a 13 rész hozott, ám könyörületes leszek vele szemben. 0.5/10. Ha pedig szándékosan szart akartak kitolni magukból, akkor meg 10/10.

 

Mangi: A Momentary Lily ikonikus példája annak, amikor a készítők pénzmosásra használnak egy animét. Látszik, hogy ez az anime csak a pénzért készült el, de amúgy se koncepció nem volt mögötte, sem pedig szív. Az egyetlen, ami menti a Gibiate trónjának megszerzésétől, azok az akció jelenetek, de ettől függetlenül még mindig egy ostoba, celluloid szemét, aminek soha nem lett volna szabad elkészülni! Fektették volna bele a pénzt másba! Ranga1992 szerint ezt az animét szándékosan csinálták szarra és más cél nem is lehetett volna a producerek pénzének elégetésén kívül. Elhiszem. Én viszont akkor szándékosan fogom ráb*szani az 1/10-et!

 

Roland: Ha szándékosan csinálták, ha nem, akkor is ez egy pusztulatosan rossz anime! Komolyan, nem is tudom, hogy mit gondoltak ennél a készítők! Egyáltalán kiknek akar ez szólni? Ki a célközönség? Mert ez szerintem nagyjából nem szól az égegyadta világon senkinek. Történet nulla, cselekmény nulla, karakterek nulla, harcok nulla, a látványtól kirohad az ember szeme , egyedül az opening zene az ami tényleg jó lett, de ezen felül én is gond nélkül baszom rá az 1/10-et, akárcsak Mangi. Ja és ennek is van egy 13. része ami csak a Blue-Ray kiadáson jelent meg mint a Watashi no Shiawase első évadánál is.

 

Ragna: Azt nem érdemes megnézni, mert semmivel sem viszi előrébb a cselekményt, csak megpróbálja bemesélni, hogy a döglött ló alszik.

 

Roland: Akkor arra időt sem érdemes pazarolni. Nos, akkor ez lett volna a mi kis tripla kritikánk erről a hulladékról, a legközelebbig, Sziasztok!

 

Ragna: Sziasztok!

 

Mangi: Sziasztok!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.