Haite Kudasai, Takamine-san kritika.
2025.06.29. 17:18
Sziasztok! A modern animésekben biztos felmerült az a kérdés, hogy van-e létjogosultsága az Ecchinek, mint műfajnak (Mivel ezt már sokszor megválaszoltam és én öreg rókának számítok.)? A válasz a jelen tükrében nézve amennyire keserű, annyira racionális is egyben: Igen. Ez ugyanis az egyetlen zsáner, ami még lázad minden ellen, amibe a japánok az animeipar 99%-át taszították. Egy véghetetlenül mennyiségre épülő, streril és a nyugati közönség fele abszolút kutyába lemenő entitás. Hogy mi a faszról beszélek? Lássunk csak az idei szezonból két szégyenteljes példát. Az egyik (ami hangosabban szólt.), az Übel Blatt. A manga igazi dark fantasy, amiben a naturalizmus a Berserk szintjét hozza, mindehhez egy remek bosszúsztorit kerítettek, ahol senki sem szent. Erre a nyugati tőke miatt az anime verzióban kitalálták, hogy enyhítenek mindenen, ezért kukázták a nemi erőszakot, látványos gore jeleneteket, hogy 16-os besorolásba beleférjen. A probléma azzal volt csupán, hogy a történeti elemek is mentek a picsába, így a tervezett 24 rész feleződött és még a Satelightnál is elismerték, hogy ezzel meg lettek szopatva. Ám ami kevésbé ismert, de szintúgy hatalmas pofont kapott, az a A-Rank Party wo Ridatsu shita Ore wa, Moto Oshiego-tachi to Meikyuu Shinbu wo Mezasu. Szintúgy dark fantasy, de itt még lejjebb is mentek, ugyanis ez 12-es karikával fut a mai napig is. Ennek köszönhetően még egy középső ujjal kivitelezett bemutatást is kivágtak, de beszaladtak ám a faszerdő kellős közepébe, ugyanis egyes helyeken meg sokkal durvább, mint az eredeti. Ha a tömeggyártást nézzük, akkor már a holdig látható a probléma. Isekai, iseaki, fantasy, isekai, fantasy, iskolai románc, remake, folytatások, ötlettelenség, unalom összes fasza és minden más. Még mindig tartom magamat ahhoz, hogy nincs bajom eme zsánerekkel, csak már ebből is hébe-hóba találok olyat, amire nem az a válaszom: Faszomat sem érdekli. Plusz az olyan zsánerek, mint a sci-fi szinte el is lettek hanyagolva és alig bukkan fel pár darab. Ám vissza a témára: Az Ecchi szájbarúgja a sztenderdeket, de nem mindegy, hogy hogyan teszi. A Mahou Shoujo ni Akogarete kiválóan csinálta, hiszen amellett, hogy az erotika szintje hírhedté tette a szójakukiknak és divataniméseknek hála, megmutatta mindenkinek, hogy több van benne, mint amit a balhé mutat. Egy lassú történet kidolgozott szereplőkkel, remek humorral és olyan karakterdinamikával, ami hihetővé teszi az egészet. Továbbá, a Mahou Shoujo zsáner tankönyvi példába illő fricskája. Nemhiába picsázta el DVD eladások tekintetében a Kaiju no.8-et, a Solo Levelinget és a Ninja Kamuit, ráadásul a második évad jövőre várható. Vagy ott van az Interspecies Rewievers, amiben nincs történet, de a humor és az a véghetetlen merészség híressé és feledhetetlenné tette. Ám itt van a másik oldala, ami csak fanservice csöcs, segg és bugyi áradatból áll, de elfelejt minden mást, ami többé teszi az ecchit, vagy ha eszébe jut és próbálkozik, azt is elbassza. Erre itt van a Haite Kudasai, Takamine-san, avagy a csicskagyász főhős és az egoista picsa főhősnő vergődése 12 kibaszott részen keresztül. Igen, ez spoileres rage kritika lesz, szóval nincs kegyelem 2025 egyik legszarabb animéjével szemben.
A Haite Kudasai, Takamine-san nevű fertő 2019-ben látott napvilágot. Alkotója Yuuichi Hiiragi, aki biztosan verte a faszát, miközben ezt a szennyet hányta rá papírra. Ráadásul a mai napig fut, vagyis ékes példája az indokolatlan pazarlásnak. A megszokott módtól eltérően a technikai résszel kezdem, mert innentől értelemet nyer azon vágyam, hogy miért kéne a japán kiadóknak egy vaskos pofon! Ugyanis, semmiféle átgondoltság nincsen azon szempontból, hogy melyik stúdió mit adaptálhat. Miért kapta meg a Berserk adaptálási jogát egy balmazújvárosi csavargyár animációs szintjével rendelkező stúdió (és az előbbitől bocsánatot kérek.)? Vagy éppen miért bíznak egy verekedős játék adaptálását egy olyan stúdióra, akinek kurvára nincs köze ahhoz a zsánerhez? Joggal jön a kérdés, hogy ez hogy jön ide? Mert ezt a LINDENFILMS stúdió kapta meg. Ezt az ecchi szempontból is a béka picsáját alulról súroló szart egy olyannak adták, aki már bőven letett annyit az asztalra, hogy nem érdemel rá erre a büntetésre! Meg is látszik a végeredményen, mert unalmas, lelketlen szutyok lett a látvány. Főleg ez azon látszódik meg, hogy a nem főszereplő karakterek kivételével SENKINEK NINCS SZEME! Ami a legszebb, hogy ez slice of life alapokon nyugszik, ahol nincsenek magasan az elvárásaim eme téren, csak legyen egy minimális minőségi szint. Ám a stúdió joggal rakta bele a minimumnál is kevesebb energiát. Tehát nem fogom a stúdiót ekézni, főleg, hogy ők szedték ráncba a Bastardot, a Runorin Kenshit és nyáron jönnek a Call of The Nighttal. Szóval, látvány kuka, ahogy a zene is. Az OST az egykori videótékás polc legalján tanyázó, hangalámondásos pornókból lehettek kikukázva. Ellenben az ending egész pofás és az opening… az egyetlen pozitívum, amit fel tudnék sorolni. Az tényleg jó, de ez nem az anime, hanem az énekesnő felé szól, de ezen semmi meglepő nincs. Néha a legszarabb animéknek van a legjobb openingjük.
De jöjjön a történet, mert eddig csak a cipőm hegyével pöcköltem meg ezt a hatalmas kupac szart. Shirota, az iskola vesztese és semmilyen sráca egy nap megüti a főnyereményt, mikor a tornaszertárban majszolja az ebédjét. Ugyanis Takamine éppen a szeme láttára vetkőzik le, aki annyira népszerű istenkirálycsászárnő, hogy a fingjának a szaga mellett még a legminőségibb parfümök is kínai szaroknak hatnak. Ám mást is észrevesz főhősünk. Valamiért a dolgozata jobban sikerült, mint nagy átlagban. Erre Takamine is felfigyel és beavatja titkába: Ha leveszi a bugyiját vagy a melltartóját, akkor képes visszautazni az időben és ezt azért használja, mert ő mindig tökéletes akar maradni. Viszont felajánl egy olyan üzletet, hogy osztozik vele a képességén, de cserébe neki kell visszaadnia rá a fehérneműt. Ezt a főhős joggal visszautasítja, de erre a lány reakciója az, hogy belekeveri egy szexuális zaklatásba és megvárja a srác belegyezését (ez aztán a szimpatikus főhősnő, geci!). Ezután még 11 résznyi félreértéses poénkodás és a főhőseink szerelembe esése… legalábbis papíron. Ugyanis, sikerült ezt teljesen elbaszarintanuk.
Történet pusztán alibizésből van, amivel a helyzetet nézve nincsen gond. Megvannak a sablonok, mint pl. nyaralás, iskolai fesztivál, meg minden, amit már ezerszer láttunk, de semmivel sem kevesebb. Ám magával az időutazással már problémáim akadtak. Nézése közben rájöttem, hogy ez annyira pancser képesség, amit még Kohei sem rakott volna bele a My Hero Academiába. Ugyanis, az adott fehérnemű eltűnik, mint az én agysejtem ennek a szutyoknak a nézése közben. Nincs meghatározva, hogy mennyit utazhat vissza egyetlen levétellel. Ráadásul abba sem merek belegondolni, hogy ez anyagiakban mennyire magasra rúg. Ám ami még ennél is pocsékabb, az indokok, amiért Takamine visszautazik az időben. Konkrétan egy ujjamon meg tudom számolni, hogy hányszor használja teljesen jogosan és nem azért, mert egy egoista, Napóleon-komplexusos picsa. Volt, hogy csak azért utazott vissza, hogy egy felolvasást színpadiasan adjon elő, de az se volt kutya, mikor Shirotane vett neki kávét. Szóval logikai részleg és tempó kuka.
Karakterek… karakterek… őszintén, volt itt egy minimálisan szimpatikus mellékszereplő, ami egy kevés szereplőszámmal operáló műben kurva ciki. Kezdem Shirotanéval, aki a csicskagyász. Folyton benyal Takaminének, nincs egyetlen őszinte gondolata, cseszi kifejezni saját magát és úgy ugrál, ahogy mások fütyülnek. Ezzel nem lenne gond, ha ez még az elején lenne, csakhogy a jellemfejlődése nulla és a kommentárjai humortalanok és idegesítőek. „Jó, de az ilyenekből nem lehet szimpatikus karaktert csinálni!!!4444!!” Próbálná védeni bárki, de ez kurvára nincs így. Emlékeztek az előző kritikámból Briefsre? Vagy Kintarou Ooera a Golden Boyból? Ők mind szerethető vesztesek voltak, akikért lehetett szurkolni. Ám itt ennek az ellenkezőjét váltotta ki. És ha azt hiszitek, hogy ennél rosszabb nem lehet, akkor jöhet a főhősnő, Takamine. Értem én, hogy mit akartak kihozni belőle. Egy tökéletesnek látszó, de sebezhető és szeretetre, vagy legalább törődésre vágyó nő. Ám a valóságban egy irányításmániás, zsaroló, beképzelt, rideg, undok, istenkomplexusos, gúnyolódó, lenéző hisztipicsa, aki még a legapróbb dolgon is fennakad, ha nem őkelme számításai szerint megy. Olyan, mint a mint a billentyűzeten az Enter: Minden mondat után ütném. Persze mikor rájönnek, hogy ez inkább egy modern edgy shounen antagonistára jellemző, akkor hirtelen előjön a gyengédebbik oldala, de ez abszolút hiteltelen! Egyrészről, mert a következő alkalommal már el van felejtve, másrészről ebben sem volt annyi idő, minthogy a mangaka leállt a faszveréssel. Például, amikor egy alkalommal Takamine bevallja, hogy azért ilyen Shirotanéval, mert „Attól fél, hogy nem nézi nőnek!”. MI A FASZOM?! Most kajak a Tomo-chan is a Girl kliséit nyúlta be a mangaka? Mert kurvára elfelejtette, hogy ez ott azért működött, mert a címszereplő Tomonak hiába voltak nagy dinnyéi és tökéletes sonkái, viselkedése és öltözködése miatt joggal lehetett férfinak látni. Ám Takamine minden téren nőies (elméletben.), szóval ez egy ótvar logikai bukfenc. Kettejük szerelmi szála hiteltelen, mivel Takamine állandó jelleggel zsarol és nagyrészben meg sem kérdőjelezi magában ezt az egészet. Itt persze még hozzáadták a „gyerekkorukban ismerték egymást.” -féle klisét, de ebből semmit nem hajlandó még alapjaiban megmutatni. Inkább azt várnám, hogy Shirotane mikor lövi fejbe ezt a mentális ribancot egy revolverrel, majd ráüvölti: Ezt pörgesd vissza, vazze! Kár, hogy ez sose történik meg, mivel ennek a faszkalapnak a szintjét az úttesten felejtett száraz kutyaszar is lazán lekörözi.
És akkor jöhetnek a mellékszereplők, vagyis az a három, amit fel tud mutatni. Ellie Evergreen Shirota gyerekkori jó barátja, aki eléggé fiúsan viselkedik. Talán ő volt az egyetlenegy, aki gátat akart szabni Takamine agymenésének, emiatt ő maradt meg az egyetlen szimpatikus szereplő. Rukia Kurosaki egy vegyeskereskedésben dolgozik és Ellivel egy párt alkotnak. Végül ott van Seiya Ouji, az osztály legszebb sráca, aki színészi karriereket ápol és az iskolai fesztiválon akassza össze a bajszát Shirotával. Utólag, miközben ezeket a sorokat írom, annak kifejezetten örülök, hogy nem a szokásos sablonokat próbálta elpufogtatni a mangaka. Hiszen nincsenek szerelmi háromszöget (hiába akarja Takamine ezt látni.) és Seiya is csak a színdarab főszerep miatt volt kiakadva. A problémám mindössze annyi, hogy nem szerepelnek baromi sokat. Ha mindhármuk szereplési idejét egymásra pakolnám, akkor talán egy rész kijönne, mert az összes többi a főszereplők vergődésével megy el. Emiatt ezek teljesen kidolgozatlanok és elvesztegetett lehetőségek tökéletes iskolapéldái. Normális esetben, mint pl. a Narutoban nem érdekelne ez a dolog, de ez egy kevés szereplővel operáló, főleg Slice of Life műnél igenis sokat számítanak.
A humor, mint olyan, hogy semmilyen. Komolyan, min kéne nevetnem? Shirota szendeszűz kommentárjain? Vagy Takamine undorító, lenéző bicskanyitogató kommentárjain és zsarolásán? Vagy az elkefélt helyzetkomikumok széles példáin? Komolyan, egy ujjamon meg tudom számolni, hogy hányszor mosolyodtam el vagy ne adj isten, nevettem fel. Csak a helyzet az, hogy az már régen a Marianna-árok szintje alatti elvárásaim miatt voltak és kínomban történtek, nem jókedvből. Végül, de nem utolsósorban a hangulatról… ki lehetett találni: Katasztrófa!! Ezt már abból jöhetett rá a kedves olvasó, hogy elkezdtem Takamine képességén agyaltam, mondván ez egy gecinagy faszság. Mindig is mondom, hogy közel az összes médiumban találhatunk logikai bukfenceket (még ha nem egy esetben nagyítóval kell keresni.), de amíg az adott produktum szórakoztat, addig elsiklok a dolgok felett. De ha az eddig felsoroltak nem lettek volna elég durvák, akkor ráteszek egy lapáttal. A hatodik rész környéke körül már konkrétan újraértékeltem az általam legrosszabbra ítélt ecchi animét, a KissXSis-t. Nem megváltásról beszélünk, csupán arról, hogy abban több próbálkozást és erőt véltem felfedezni, mint ITT!
Értékelés:
Pozitívumok:
- Opening és ending.
Negatívumok:
- Minden más.
Végső értékelés: 10% Nagyon Rossz.
Komolyan mondom, hogy Japánnak szájon kéne baszniuk magukat és átrendezniük a dolgokat, mielőtt még túl késő lenne. Ugyan a nyugattól nem kéne összefosnia magát, elvégre nagy ritkán dobnak ki korrektnél jobb darabokat, ám egy másik irányból kapják az ívet: Kína. Az állam egyre többet fektet bele animációba és ez meglátszik a minőségükön is. Emlékezzünk csak vissza, mint mondott a MAPPA akkori vezetője még 2023-ban: Ha a kínaiak betörnek az anime piacra, akkor Japánban fejek fognak hullani. Viszont nincs még minden veszve és a következő bemutatott animémben utazást teszünk egy hotelben, ahol mindent találsz, csak egyetlen hús-vér embert sem. Sziasztok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
supermario4ever · https://supermario4ever.wordpress.com/ 2025.06.29. 19:12:36
De ha olyan animéknek énekelne dalokat, ami az ő kvalitásaihoz méltó lenne, akkor a neki járó (el)ismertséget is megkapná.
Egyébként meg egyetértek veled. Sajnos szörnyű ez az anime, és egyszerűen borzalmas, hogy 2025-ben ilyen teret kap. Az alkotó valami súlyosan traumatizált férfi lehet, aki már csak így tudja magában realizálni a nőket. És mennyi ilyen volt régen... Azt hihetetnénk, hogy eljárt már efölött az idő, és lám...
Utolsó kommentek