Sziasztok! Nemcsak a Disney, a Warner Bros vagy mi magyarok követünk el szellemi kútmérgezést, ha régi ikonok feltámasztásáról van szó. Japán bőven kiveszi ebből a részét. A Trigunból csináltak egy edgy hulladékot Trigun Faszpede címen, az Ultramanból Pacific Rim és Vasember utánzatot, a Muteking pedig belerepült a középszerűségbe. Godzilla pláne ráfázott erre az egészre. Mind a kettő anime adaptációja ott gyalázta meg a Kaijuk Királyát, ahol tudta. A Gozilla Polyfos Pictures trilógia az ocsmány látványvilága ellenére megpróbált egy filozófiai vonalat végigvezetni, csakhogy a harmadik darab utolsó öt percében sikerrel lője magát tökön. A Singularity Point meg már az első résztől fogva ásta magát el a tudományosnak ható handabandázásával és gagyi akciójeleneteivel. Komolyan mondom, hogy a Godzilla: The Series ezerszer élvezhetőbb rajzfilmet tett le az asztalra. Azt hiszitek, hogy ennyivel beérte Japán és nem fog több számukra popkulturális ikont szétgyalázni? Hát kurvára nem, mert ezen év szeptemberében kiszarták magukból a Gamera Rebirth nevű hatrészes darabot. Ez annyira a legalja ennek az évnek, amire nemcsak én, hanem Mangekyo022 és xx18Rolandxx is felszólalt.
Sziasztok! Itt xx18Rolandxx. Őszintén bevallom, hogy én eddig még csak nem is hallottam a Gamera Kaiju univerzumról ( shame, shame tudom), de mentségemre legyen szólva, hogy a Godzilla Kaiju univerzumot is csak nagyon felületesen / vázlatosan ismerem és az, hogy most a másik ám mára eléggé elfeledett szörnyuniverzum is saját sorozatot kapjon nem rossz ötlet, de hogy ehhez képest a Godzilla Singularity Point egy minőségi cucc.

Sziasztok! Ahogy Ragna írta, ez akkora egy köpedelem, amihez képest a Macskafogó 2: Sátán Macskája és a Kis Vuk ártatlan, bár rosszízű tréfának fogható fel. Itt erős spoiler lesz, de higgyetek nekem: Nem akarjátok ugyanazt a szenvedést, amit mi éltünk át.

Viszont, bármibe belekezdenénk, néhány szót azért megérdemel Gamera is. 1965-ben indult útjára eme Kaiju a Gamera: The Giant Monster filmmel. A koncepciója teljesen eltér Godzillától, ami eredetileg háborús metaforaként indult és úgy vált a gyerekek kedvencévé. Itt élből a gyerekeknek volt tálalva, így Gamera a föld és a gyerekek védelmezője szerepét látta el. Összesen 12 filmet élt meg, ami Godzilla riválisaként eléggé szép érdem.

Tudomáson szerint hazáján kívül Amerikában ért el sikereket.

Igen, de utóbbi esetében vágott változatról beszélünk és csak tévében adták le. Ez annyit takar, hogy a brutalitásból vettek visszább.

Pontosan. Azonfelül képregények, utalások és játékok formájában is láthattuk eme Kaijut. A lényeg, amire ki akarok térni, hogy ez nem egy kispályás valamiről van szó. Pont emiatt vérlázító az, hogy Japán sikerrel hugyozza magát szájba, amikor eme nagy ikon feltámasztásáról van szó. Persze, rögtön lehet kardoskodni azzal, hogy „Igenis, születnek jó újrázások.”. Csak a baj az, hogy a kulturális mélység a nem mindegy. Godzilla és Gamera a két legismertebb Kaiju Japánból. Emiatt fájdalmas az egész úgy, ahogy van. Viszont, nem akarom tovább húzni az időt, kezdjünk bele.

Azért annyit hozzá kell tenni, hogy az anime szeptemberben jött ki a Netflix kínálatában és az ENGI gondozásában. Ezen évben mondjuk meglepő volt, hogy nem jöttek valami foshuzatos animével, de kellett nekem megszólalnom.

Khm… Trigun Stampede! Ezt félretéve fogalmazzunk úgy, hogy nem emiatt az anime miatt fogják elkezdeni az otakuk a Netflix előfizetést.

Kezdjük a történettel, amit Mangekyo fog prezentálni.

A „történet”, hasonlóan épül fel a Platonic Heart és Gibiate szerű borzalmakhoz, vagyis a történet 80%-ig semmi sem történik, majd akkorát próbálnak fingani az írók, hogy szó szerint összeszarták egész Japánt úgy, hogy az műholdról is látszik. Három gyerek talál egy teknőst, akiből valahogyan – még ez sem volt igazán elmagyarázva – kinövi magát a címszereplő Gamerává, aki „Monster of The Week” szerűen leveri a filmjeiből ismert nemeziseit, miközben a gyerekek néhány balfarok felnőttel együtt egy szigetre mennek. Erről szól az első 4 rész. Majd jön az ötödik rész, ahol „kiderül”, a létező legunalmasabb módon, hogy a sorozatot végig balfaszkodó felnőttek bizony egy gonosz, 100 ezer éves, összeesküvő szervezet részei, akiknek mi nem „zseniális” ötletük, hogy óriás szörnyekkel kiirtsák az emberiség 90%-át, mint „túlnépesedés elleni” próbálkozást… amire valójában a 100 ezer évből kizárólag 1, igen, 1 éve készülnek mindössze. Ennyire lehet komolyan venni, s akkor még bele se mentem ebbe a Thanos-féle agymenés értelmetlenségére, mely nélkülözi a tudományos felvetéseket és problémákat. De, ettől lennének jó gonoszok, nem? El is engedik Viras-t, az utolsó szörnyet – közben az egyik gyerek szereplő feláldozza magát egy felrobbanó űrsiklón, akit rekord gyorsan ki is végez Gamera. Majd miután az erőszakkal visszahozott első rész ellenfelét is legyőzte az utolsó részben Piccolo és Roshi mester szerűen beletüzel a holdon lévő gonosz szervezet vezetőibe, majd meghal. Legalább tényleg megható volt. Végső röhejfaktor (amit kurva okosan popkult referenciának álcáztak.), az egyik agyhalott felnőtt lesz a Gamara világbéli Steve Jobs és feltalálja az iPhone-t. Ha ennyi fos nem elég, akkor kiderül, hogy a magát feláldozó srác mégsem halt meg. Hogy hogyan élte túl a világűrben a robbanást meg már nem találták az írók fontosnak megmagyarázni.

Itt már meglátszik a tény, hogy menet közben találták ki az egészet. Egy dolog az, hogy a csavarok nettó a semmiből jöttek. Ezt megerősítve négy részen keresztül semmitmondó párbeszédekről szóltak.

Alapjáraton itt szerintem arról van szó, hogy az alapkoncepció max annyi lehetett, hogy a készítők meg akarták ismertetni a világgal Gamerát és a hozzá kapcsolódó Kaiju univerzumot. Ezzel önmagában nincs is semmi probléma, csak ahogy halad előre a sztori úgy lesz az egész egyre kínosabb ami végül abban csúcsosodik ki, hogy valamiért megpróbálták az egészet komolyra venni azzal, hogy egy az egyben lemásolták a 2019-es Godzilla 2 filmnek az alapsztoriját, de még azt is össze-vissza csavarják, beemelnek mindenféle összeesküvéses baromságot ami azt eredményezi, hogy a néző a végére már csak fogja a fejét, hogy mégis mi a jó büdös franc folyik itt? Nettó ellentmondásos a helyzet és nem értem az okát. Ez egy „Monster of the Week.” felállást követett, miért kellett ide sztorit bevezetni?

Ha tippelnem kéne, itt arról van szó, hogy a négy író közül valaki kitalálta (Tényleg ennyien hányták ezt össze.), hogy a „Monster of the Week.” formula a lőtéri kutyát sem érdekelné. Emiatt kell bele valami történet. Voltaképpen nem lenne ezzel baj, de ne az utolsó két részben kezdjenek el történetet mesélni. Ráadásul nem úgy, mintha egy ötévesnek akarnád elmesélni a Trónok Harca mindegyik évadját.

Hát igen, szerintem a történetre bőven elég ennyi egyelőre. Mivel a karakterek rész tesz rá majd egy újabb lapáttal. Ami a technikai oldalt illeti…

Azt érdemes tudni, hogy az ENGI kis költségvetésű stúdió.

Ez nem magyarázat arra a CGI-ra ami itt zajlik! A Trigun Stampede esetében is kijelentettem, hogy semmi bajom a CGI-al, de úgy működjön, mint pl. Dorohedoro vagy a Chainsaw Man. Ehelyett mit kapunk itt? 20-15 FPS, ha nem akcióról van szó és animációk kihagyása! MI A FASZOM EZ, ENGI?!

Ragna jól mondja. Kolosszálisan FOS! Tudom, eddig is szétkáromkodtam magamat, de ez talán a legalja! Ez simán van olyan undorító, mint a Souten No Ken Regenesis animék vagy a 2016-os Berserk animék, amik szintén CGI animék voltak. Eme animénél már eljutottunk oda, hogy konkrét mozgás animációk és jelenetek maradnak ki! Már az első részben a faházas jelentnél sikítanak a szemgolyók a fájdalomtól, miközben folyik a vér a szemgödrökből!

A kaijuk dizájnjai önmagukban egész jók, de ahogy itt újraalkották őket az egész egyszerűen rettenetes. Gyaos például úgy néz ki, mint a Kaptár 7-ben látható zombisárkány. A karakterdizájn önmagában nem lenne rossz, bár hogy Junichi-ről lehetetlen eldönteni, hogy ő most fiú vagy lány az 1000% ( és ki is kell mondani hozzá, hogy micsoda). Brody meg 16 évesnek néz ki a 12 éves kora ellenére, mondjuk ő meg amerikai szóval nála más a genetika. Boko anyja meg úgy néz ki mint Mandark felnőtt női verziója. A harcok meg egész egyszerűen kiábrándítóak. Nem is az a baj, hogy kottára kiszámíthatóak hanem, hogy nagyon rövidek. Az effektek meg annyira szarul vannak odaszerkesztve ami akárcsak a történet, azt az érzést keltik mintha egy középsulis animátorklub csinálta volna az egészet, hogy megnézzék mennyire tudnak animálni.

Csak Roland az a baj, hogy ez nem fan anime. A helyzet ugyanis az, hogy kezdő hentai alkotó milliószor szebb látványt hoz ki, mint egy hivatalosan bejegyzett stúdió, ami pénzt kap ezért. Ezen a ponton törném azoknak a kezét, akik ezt megalkották, de a Netflixnek sem ártana idő előtt elgondolkodnia azon, hogy minőség-ellenőrzést hajtson végre az animéken.

Azért a teljességhez hozzátehetjük, hogy az akciójelenetek viszont jól sikerültek. Csak ez halottnak a csók, mivel a 42 perces részre (Egy rész 45 perc és ebből 3 az opening, ending és stáblista.) jut három perc Kaiju harc. Vagyis, 39 perc megvakulás.

Zenei téren viszont a legjobb az anime. Az opening és az ending nagyon jó lett.

Ennek is van árnyoldala. Az OST semmilyen és még arra sem vették a fáradtságot, hogy a Kaijuk téma zenéit behozzák. Viszont nem vitatom el azt a két jó pontot.

Én sem. De beszélgessünk kicsit a karakterekről… és annak hiányáról. Azért itt is akad valami pozitívum. Mivel a Kaijuk maradtak olyanok, amilyenek az eredeti filmekben volt. Ez legfőképpen Gamerára és Guironra igaz, akik még a CGI ellenére is tényleg menőnek és félelmetesnek látszanak. Gamera, hiába szörny, egy tényleg szerethető címszereplő, aki leginkább az 1998-as Godzilla The Series címszereplőjéhez tudok hasonlítani. Ő az, akiért tényleg lehet szurkolni. A többi óriás szörny viszont nagyon, de nagyon nem jártak jól, főleg a „kopasz csirke” Gyaros, akiből a Godzilla Singularity-hez hasonlóan itt is vannak „kicsiének”, amik csak fokozzák a röhej faktort – arról nem beszélve, hogy ötlet hiány miatt ugye őt még vissza is hozzák az utolsó részre, csak hogy megint leigázza Gamera.

Legalább nem próbálták meg a Kaijukat a mai modern „Nem én vagyok a szörnyeteg, hanem az emberiség.” baromsággal ellátni. Ami az emberi karaktereket illeti, az anime második igazi koporsószögét bassza be. Kezdeném egy kérdéssel: Mi a halál faszáért kell egy Kaiju filmbe ennyire erőltetni az emberi szálakat? Egy olyan filmben/ sorozatban ami arról szól, hogy emeletesház méretű dögök gyepálják egymást senkit nem érdekelnek a karakterek személyes drámái, nyűgjei meg hisztijei.

Ennek egyszerű oka van, ha legalább a filmeket nézzük: Ott a színészt jobban meg kell fizetni, mint az animátorokat. Viszont Japánnak nem jutott el a tudatáig, hogy itt nem kéne túltolni az embereket. Pláne, ha nem tudnak semmi érdemlegeset felmutatni. Ehhez képest itt nem sikerült egyetlen épkézláb szereplőt megalkotni. Legjobb esetben is csak érdektelen, de ez a kisebbik csoport. Haladjuk csak a főszereplőkkel. Junichi, a tudós kislány…

Aki fiúnak néz ki végig….
Valószinűleg nem volt kislány modell az ENGI számára. Vagy a faszát verte bele és egy alapmodellt kiválasztottak. Noooormális?

Ez még a legkisebb gond. A nagyobb baj vele, hogy próbálják okosnak mutatni, közben olyan faszságokat hablatyol össze, ami már inkább kínos és fárasztó.

Épp csak azt nem mondja ki, hogy Gallium-Elektrolit Vegyület.

Igen. Aztán ott van Boko, akiről csak azt jegyzed meg, hogy…

Az anyjának a legnagyobb baja az egész sorozatban, hogy a szörnyek és a hirtelen kapott militáris feladat miatt a gyereke majd nem fog tudni iskolába menni és megcsinálni a házi feladatát (itt komoly ChiChi flashbackjeim voltak). Máskülönben teljesen érdektelen karakter.

Roland, az ég áldjon meg, akkor mutasd be a többi két főszereplőt, ha végig sem engeded azt, hogy leírjam.

Rendben. Joe, aki folyton vinnyog és hisztizik.

De legalább ő valamennyire szimpatikusabb, mivel igaza volt a gonosz szervezettel kapcsolatban. Továbbá, az önfeláldozása jó lehetett volna, csak az utolsó rész utolsó fél percében lőtték tökön ezt is.

És végül Brody, a tipikus büszke amcsi bully gyerek aki csak sodródik az árral, de nélküle se érne többet az egész többet az egész bagázs. Az ő dizájnja se jobb, mivel 12-nek van hazudva, de 16 évesnek néz ki. Összefoglalva a főbb karaktereket, próbáltak egy Stranger Thing -féle szerethető vesztes csapatot összekupálni, de ezek vesztesek maradtak csak.

Ám mégsem ezeknek lehet a legjobban a fejünket fogni. A „Nagy” „Gonosz” és „Kegyetlen” főgonoszokon. Élből nyissunk azzal, hogy a történetvezetés hiányának okán a semmiből bukkannak fel. Próbálják őket afféle Thanos elvvel felruházni és azt beetetni velünk, hogy 100.000 évig csiszolták a tervüket. Mégpedig azzal, hogy a Kaijuknak szolgálják ezüsttálcán a gyerekeket (itt is próbáltak csavarni a dolgokon, de csak még röhejesebbé tették a kerek egészet.), amitől olyan erőre kapnak, hogy kiirtják az emberiség minimum 90%-át.

A gonosz szervezetről meg annyit, hogy inkompetens balfaszok gyülekezete, akik 100 ezer évig éltek, de csak 1 éve kezdtek el dolgozni a „nagy” tervükön. Továbbá, csak a faszt verik a holdbeli bázisukon.

Hát igen. Ennek legékesebb példája Emiko, akivel próbáltak kezdeni valamit.

A bajok ott kezdődnek, hogy ez is teljesen félresiklott. Négy részig jófej és segítőkész, majd az ötödik részre hirtelen Digiváltozik Yagami Lighttá. Az egyetlen említhető valami vele kapcsolatban a röhejes halála.

Az biztos. Egy szörnycsemete zabálja fel. Illő halál a számára. Viszont Tazakiról se feledkezzünk meg!

Hogy lehetne megfeledkezni róla? Öt részig próbáltak belőle humoros karaktert csinálni. A végére meg már azt hittem, hogy Kenshiro szintű badassé akarták tenni, de az már túl kiszámítható. Helyette Steve Jobs nevet veszi fel és bemutatja az Iphone szériát a nagyvilágnak. Aki azt hiszi viccelek… bár az lenne…

Na igen, kellett a popkult utalás mindenképpen. A Japán Hadsereg képviselői is megérik a maguk pénzét. Míg az amcsik próbálnak a Kaijuk ellen tenni, addig öt kibaszott részen keresztül annyi a szerepük, hogy a „kemény és erős” női parancsnok jelent felettesének. Már komolyan azt hittem, hogy ez afféle szatíra akar lenni, de az utolsó részben csak csinálnak valamit és még elismerem, hogy jól sikerült.

Igazad van. Egy fokkal közelebb vagyunk a nullához. Viszont, ami még pozitívum, azok a Kaiju harcok.

Csak ahogy írtam, 3 perc összesen egy ilyen harc. Valljuk be, hogy ez a fos látvány, semmitmondó/ retardált karakterek, gagyi történet vagy a fájdalmas logikára nem gyógyír.

Sajnos ez így van. A hat rész hangulata annyira gagyi és fárasztó, hogy közben már azon agyaltam, hogy inkább újranézem a Boko no Kokorot, vagy az Isekai Smartphone második évadát, de még a rettentő szutyok L.A.M.B. is ezerszer hasznosabb időtöltés, mint ennek egyetlen perce.

Hangulat? Na az nincs. Én valami olyasmit vártam mint a 98-as Godzilla film esetében, hogy még ha nem is lesz túl jó, de legalább legyen hangulatos és szórakoztató. Ez viszont se nem szórakoztató, se nem hangulatos, sőt még annyi sincs benne mint a Függetlenség Napja 2-ben.

Viszont nem azért unalmas, mert tele van klisékkel! Nem azért unalmas, mert tele van használt ötletekkel! Nem is azért unalmas, mert kiszámítható! Hanem azért, mert gyatrán lett kivitelezve az egész! A történet első 80%-a tényleg nem szól semmiről, még csak előre sem vetít semmit, s ha újra nézi az ember, látja, hogy mindent menet közben találtak ki, mely önmagában szintén nem probléma, ha logikus lenne, de itt még annyira sem próbálkozott a négy író, hogy okosan összekössenek bármit bármivel. Tele van szálakkal, melyek sehová nem vezetnek, a többi szörnyről semmit nem tudunk meg, míg közben megy Bocco és Joe között a duzzogás-bajnokság. Humor szinte nincs is, ahogyan a történet csavarai is lelketlenül vannak tálalva – lásd amikor kiderül James-ről és Emiko-ról, hogy gonoszok, annyira nem lehetett semmit sem érezni, mint amikor Pista Bácsi kitépi az egyik hajszálát. Az egyetlen rész, ahol tényleg beleadtak anyait-apait, az Gamera halála volt, az tényleg megható volt, de amúgy az anime nagy része hulladék.

Tudjátok, most jönne az értékelés, de be kell valljak valamit. Ez talán az első pont, ahol semmit nem tudok mondani értékelés kapcsán. Ennek okát nem tudom tökéletesen kifejteni, ugyanis két érzés kavarog bennem. Egyrészileg dühös vagyok Japánra, amiért az utóbbi időben céltudatosan hagyja teljesen elveszni saját identitását animék szempontjából. Teljesen benyal a nyugati célközönségnek, amire jelen alanyunk bőven megadta a megerősítést. Másodsorban pedig egyszerűen belesajdul a szívem, hogy egy újabb, számukra kincs szériát dobtak oda a rajongóknak koncként. Pedig volt itt lehetőség, de az edgy kulturának és a meggondolatlanságnak köszönhetően nemcsak 2023 legrosszabb animéje lett, hanem bekerült a minden idők legrosszabb listájába. Ti mit mondanátok végszóként?

Nincsmit szépíteni: Ez egy hulladék. Ha az lett volna a cél, hogy Gamerát is megmutassák a nagyvilágnak akkor az egy sokkal jobb sorozatot vagy filmet érdemelt volna mint ez a retek. A történet túlírt és logikátlan, a szereplők semmilyen és unszimpatikusak, a harcok rövidek , a látvány pedig a béka seggénél is mélyebb szinten van. Ez nem bemutatás volt hanem sokkal inkább meggyalázás. 2.5/10 és ezt is csak a szörnyek és a zenék miatt kapja. Sziasztok!

Egy újabb anime, mely nélkül simán meglettem volna, így viszont 6-szor 45 perccel, vagyis kb 4 órát basztam el az életemből egy olyannal, mely ismét sikerült egy jó nagyot köpnie saját országának kulturális ikonjára. Először Godzilla, majd Muteking, Ultraman és most Gamera. Ami nagyon szomorú, mert Ragna1992-vel megnéztük az 1969-es Gamea VS Guiron filmet, s véleményem szerint simán ki lehetett volna hozni belőle többet. Sziasztok!

Igaz, de az abszolút retro szörnyes filmek rajongói fogják igazán értékelni. Ennyi volt a bemutatónk! Sziasztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.