Dog Signal kritika.
2024.06.02. 11:12
Sziasztok! „A kutya az ember legjobb barátja.” Eme mondás már az ősidők óta az emberek fejében él és nem ok nélkül. Egy jól képzett, kezelt és nevelt kutya barátsága és bizalma az élete végéig tart (Nem ok nélkül találták ki a „Hűséges, mint egy kutya.” hasonlatot.). Ám egy dolog teljesen biztos: Ha az állat neveletlen, irányíthatatlan, vagy legrosszabb esetben megharap valakit, azért SOHA nem a kutya a felelős. Miért mondtam el ezt a szegmenst? Nos, valljuk be, hogy akik ezüstrókák az animék világában, azoknak a figyelme nem feltétlenül fog az ötezredik isekai vagy fantasy téma felé mozdulni. Sokkal inkább vágynak néha egy kis változatosságra és érdekességre. A Dog Signal pedig pont ennek az esete, mivel nem más a főbb témája, mint a kutyák, a képzésük és a gazdijuk. Lássuk hát mivel is jöttem a mai kritikámmal.
A Dog Signal alapja manga, ami 2018-tól a mai napig fut. Célközönsége Josei (felnőtt nők.), műfaját tekintve Slice of Life és dráma, némi humorral megfűszerezve. Az anime az őszi szezonban jelent meg a Fugaku stúdió által, akiknek ez az első animéjük. A történet nincs túlbonyolítva. Samura Miyu élete mélypontján van. Nem elég, hogy a barátnője egyetlen cédulát hátrahagyva lépett le, de emellé egy nap adott neki egy francia uszkár kölyköt. Ez Signe, deaz animében a Sanju nevet kapja. Szerencsétlen srác egy neveletlen kutyát kapott, akit nem bír kordában tartani. Az egyik sétáltatás majdnem katasztrófába fulladt volna, ha Niwa Shinichirou, egy profi kutya nevelő nem lép közbe. Ott megtanítja Miyut a sétáltatás alapjaira, majd egy vaskos árat kér tőle. Ezt lebeszélik arra, hogy Niwa kutyakiképzőjében lesz segéd és úgy törleszt. Ám az üzlet halott, mivel a férfi nemigen szereti az embereket (erről később.), amit Miyunak sikerül beindítania. Itt is ismerkedik meg Izumi Ritsuka kutyafodrásszal és Kubo Suzunosuke állatorvossal. Persze a részek között felbukkannak más gazdik is, megmutatják Niwa életének történetét és persze Miyu és Sanju között is ki fog alakulni egy kutya-gazdi bizalom.
A történet nem találja fel a tyúkszaron az ütőeret, de egy kutyanevelős sztorihoz képest meglepően nagy. Itt nem igazán tudok spoiler nélkül beszélni erről, úgyhogy ennek tükrében olvassátok tovább. Ám még azelőtt megosztom a technikai oldalt, ugyanis első animés műhöz képest elég szép munka. A látvány nagyon jó lett, még annak tükrében is, hogy a CGI autók kifejezetten rondák. Ez egyik oldalról már megszokott dolog, másrészről meg tekintve azt, hogy a tapasztaltabb stúdiók mekkora geciszar munkát végeztek 2023-ban (Trigun Stampede, Isekai Faszfon második évad, Gamera Rebirth vagy a JJK 2. évad.), még emelem előtte kalapom. Az opening viszont helyből csillagos ötös a részemről. Itt kitettek magáért a stúdió, mivel efféle látvánnyal nem igazán lehet találkozni máshol. A zene ráadásul eléggé sok szimbolikát használ, emiatt érdemes elolvasni a dalszövegét is. Az ending meg jópofa, de messze nem emlékezetes. Ez igaz az OST maradék részére is egyaránt.
A történet mellett a karakterek zseniálisan lettek megírva. Kezdem a sort Samura Miyuval, ugyanis nála eléggé ingadozó a megítélése. Gyerekes, meggondolatlan és csak sodródik az élettel. Viselkedése hagyján, hogy próbára teszi Niwa idegeit, de a nézőét is egyaránt. Ám a Dungeon Meshiből megismert Laiossal (vagy ahogy én hívom Lajos, a retardált lovag.) ellentétben megmutatkozik a szimpatikus oldala. Okos, jó a memóriája és igencsak empatikus. Lelkes és optimista hozzáállása pedig elég sok emberben, főleg Niwában képes megmozgatni valamit. A jelenet, amikor meg az exét, Yuukot kiossza, pedig aranyat ér. A viselkedésének okát pedig abban kell keresni, hogy mindenki lekezelte és kihasználta. Kutyája, Sanju/Signe, a francia uszkár kölyök igencsak neveletlen és néha agresszív. Az arckifejezése folyton viseli a „húdekibelezlek.” kifejezést, de amúgy a végére igencsak szelíd lesz. Második főhősünk Niwa viszont mogorva és az emberekről való megítélése igencsak negatív (folytonos mondása, hogy nincs rossz kutya, csak rossz gazdi.). Miyuval szemben is igencsak ridegen viselkedik és idegesítőnek találja. Viszont, amikor bemutatják a történetét, akkor fogjuk igazán megérteni. Kétszer csalódott az emberekben, ráadásul olyanokban, akikben feltétel nélkül megbízott. Első alkalommal anyjában, második alkalommal Fujiwara Seijiben, egykori tanítómesterében. Nem fogom elmondani az egész sztorit, de a széria egyik legkeményebb lelki hullámvasútjára fog minket felültetni. Kutyája, Ourson szintén francia uszkár, de már elég nagy kort megért (12 éves.). Ő Sanjuval ellentétben nyugodt és csendes.
Mellékszereplők szempontjából hozza a kötelezőt. Izumi, a kutyafodrász lelkes, imádja a munkáját, de nem fél kiosztani a két férfit, ha meg kell tennie.
Aztán ott van Kubo, az állatorvos is hasonló cipő, de ő rá Sanju azért haragszik, mert kioperálta a heréit (muszáj volt, mivel rendellenességgel született és ha azt nem teszi meg, akkor a korai halál esélye fennállhat.).
Azonfelül egy-két epizódos történetekben feltűnnek átmeneti szereplők. Ezek közül vannak alapból szimpatikus egyének. Erre remek példa a mangaka, Hayashi Haruyuki esete, amikor a Shiba Inuja, névszerint Chatarou megsüketül és emiatt új módszerekkel ugyan, de sikerrel tanítja ki (mikor ezt elmeséli a két kutyakiképző főhősünknek, akkor azok elismerik a teljesítményét.).
Vannak közöttük olyanok, akik hibásan álltak a dolgokhoz, de a végére felfogják a hibáikat. Erre remek példa a szeparációs problémákkal rendelkező Border Collie esete. Itt a gazdi nem mert öt percet sem eltölteni nélküle, ami miatt a kutya folyton vonyított, mindahányszor távol volt. Kettő mellékszereplő viszont kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát. Az egyik Niwa tanítómestere, Fujiwara Seiji.
Állandóan azt mondogatta főhősünknek, hogy fizikai bántalmazással nem nevelhetünk kutyát. Ezzel szemben, amikor Niwát egy nehezen kezelhető kutya megharapja képzés közben, Seiji ököllel bevágott a kutyának. Ezután meg az árulását úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna és amikor egykori tanítványa felelősségre vonja, akkor meg „Néha muszáj megszegni a szabályokat.” mondatot mondogatja. Nem csoda, hogy Niwa végleg hátat fordított neki és soha nem bocsájt meg neki. A másik viszont Miyu exe, Yuuko.
Te jó atyaúristen! Ez a nő a beképzelt ribanc iskolapéldája. Nem elég, hogy a pasijait úgy válogatja meg, mint más az alsógatyáját, mert ebből láttunk sok ilyet. De ahogy a kutyákhoz hozzááll. Már élből megvetem én is az olyan gazdikat, akik a kedvenceikre úgy tekintenek, mintha valami kiegészítők lennének a táskájuk mellé (Lásd példaképp Paris „műanyag ribanc” Hilton. Ám ez a picsa dob rá egy lapáttal, amikor kiderül Sanju Miyohoz való kerülésének körülményei. Ugyanis az a helyzet, hogy ő valami „pici és cukermukker.” kutyust akart, amivel a közösségi médiában villoghat, ám Sanjunál elfelejtette azt, hogy a francia uszkár közepes testű. Így amikor megnőtt, rögtön átrakta Miyuhoz. Amúgy egy vesztes picsa, akit egyébként újdonsült pasija otthagyta. Amikor a Niwától kért segítséget, akkor az élből megtagadta, mert annak tuti gyilkosság lenne a vége. További olaj a tűzre, hogy ő az egyetlenegy, aki csak álcából fogadja meg Miyu tanácsait, mert vissza akar menni hozzá.
Nos, ezen a ponton mindenkinek leesett, hogy nem szokványos Slice of Life darabról van szó. Ám a kérdés adott: Mennyire valósághű? Hát megmondom az őszintét… nem tudom. Ám ahogy az anime előadja, az hihetőnek tűnik. Viszont ennyi ömlengés után joggal jön a kérdés: Van egyáltalán valami negatívuma, ha már ennyit ömlengtem róla? Van bizony, ugyanis Miyu története eléggé szét lett szedve. Ezt a néző akkor fogja realizálni, amikor a 19.-ik részbe kezd bele. Persze, elvan a többi esettel is, meg a mellékszereplők visszaemlékezésével, csak azért egy főszereplőről van szó. Igaz, az anime vége aranyos és meghitt, de ez akkorsem fogja a hibát takarni. Továbbá az OST sem valami nagy etvasz, hiába a kiváló opening. Ezenfelül más nincsen. Simán megadok erre egy 9/10 pontot. Ajánlom a kutyákat imádóknak, de azok is tehetnek vele egy próbát, akik már unják a középsuliban játszódó, ezerszer elpufogtatott klisékkel operáló romkomokat. Sziasztok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek