Sziasztok!

Elérkeztünk a City Hunter animeszéria 3. illetve 4. évadához is amiket viszont úgy döntöttem, hogy egy cikken belül fogok lekritizálni, aminek az oka igencsak egyszerű. Ugyanis mindkét évada 13 részből áll és ugyanazt a sémát követi mint az előző két széria így nincs értelme két különálló cikkben foglalkozni velük. Vágjunk is bele.

Lényeges változás a sorozatban, hogy az eredeti rendező ugyan még maradt a 3.évadra ám utána kiszállt az egészből, helyét pedig Egami Kiyoshi vette át aki addig csak segédkezett a szériában és akinek mind a mi napig ez az egyetlen komolyabb rendezése.

És másban sem változott szinte semmit a sorozat. Kedvenc főszereplő párosunk azaz a zseniális ám mokkori mániás Ryo és hű társa Kaori újabb ügyekbe bonyolódnak szebbnél szebb hölgyek megbízásából amibe időnként barátaik is besegítenek, illetve fokozatosan adagolva kapunk személyesebb drámákat bosszúvággyal és személyes indokokból kifolyólag is.

És most jött el az a pillanat, hogy meg vagyok lőve. Ugyanis a történetről egyszerűen nem lehet többet beszélni. Semmi konkrétabb nem történik a két szériában összesen mint az előző évadokban ami azért is furcsa mert mielőtt megnéztem volna ezeket, beleolvastam a mangába és nem csak, hogy nem dolgozták fel teljesen , hanem konkrétan olyan részeket hagytak ki belőle amik szerintem megrajzolva bitang jól néztek volna ki, mint például Kaori egykori barátjának, Mick-nek a  a története.

Csak gondoljunk bele, hogy mekkora élmény lett volna a Mick-es történeteket is meganimálva látni. Nem , helyette a készítők az összes évadra ugyanazt a sémát választották, vagyis részenként egy ügy vagy egy dupla epizódos ügy. Félreértés ne essék, nincs ezekkel nekem különösebb bajom mert a szériának mindig is ez volt a legnagyobb aduásza, vagyis,hogy képes volt jól egyensúlyozni a komolyabb dráma és a nem vesszük túl komolyan az egészet felfogás között és emiatt még ez a két évad is képes szórakoztató lenni de mivel sok újdonságot ezeket sem tartalmaznak így tényleg csak azért érdemes megnézni őket, hogy képben legyünk még egy-két múltban történt dologgal kapcsolatban, ugyanis ezek adják a drámaibb vonalát a szériának.

A látványon viszont már nagyon érződik, hogy elérkeztünk a 90-es évekbe. Míg a 3.évad még tartotta a 80-as évek végének a stílusát addig a 4.évad már erősen a 90-es évek elejének a stílusában lett megcsinálva. Persze még így is szép a látvány , a gunfight-ok sem rosszabbak mint korábban , a poénok meg....hát azok sem változtak sok mindent. Félreértés poénok, mokkori poénok, kalapács poénok stb....

Karakterek.Ryo még mindig egy perverz ám vérprofi vadász aki a maga elborult ám hatékony módján kapja el a bűnözőket. Kaori-nál még mindig látványosan félbehagyják a jellemfejlődést és nem tudom, csak én hiányoltam azt, hogy a csajnak mostanra már úgy kéne kinéznie mint Dwayne Johnsonnak a sok 100 kilós meg tonnás kalapácsok emelgetésétől?

Sajnos Saeko vajmi keveset szerepel mindkét szériában, ugyanakkor Umibozu és Miki kapcsolata pont , hogy itt mélyül el és ér révbe végleg, előbbi pedig itt kap még egy adagnyi jellemárnyalást, a közte és Ryo közti párbaj pedig egyenesen a két széria legjobb harcjelenete, persze ahhoz a helyszín és a körülmények is rásegítenek.

Aztán a hölgyek. Itt is sikerült azért elég változatos hölgygárdát összeszedni a pilótacsajtól kezdve, a húgát megszálló szellemcsajon át a szürke kisegér ám valójában bombázó hölgyig bezárólag. A főbb mellék női karakter aki ezúttal a bajt keveri az Sonia, Ryo egykori partnerének a lánya, ámbár ezen is ahogy a többi esetében is ahogy túllép a sorozat el is felejtődik.

Látjátok erről beszélek. Nincs ebben a két évadban semmi olyan amit ne láttunk már, helyette ugyanazokkal traktálják a nézőt a készítők, de valamilyen okból a sorozat továbbra is nézeti magát mert még mindig megvan az a bizonyos szerethető bája amiért nem lehet teljesen haragudni rá.

Viszont a zenék. Na azok azok amikért a készítők akkora karót érdemelnek, hogy kilógnak a bolygóról. A csaták alatt semmi zene nem megy, még az is jobb lett volna ha újra és újra bevágják a Footsteps-t mert az legalább adott egy hangulatot nekik  a 2.évadban. Aztán az Openingek. A szériáknak mindig is ezek voltak a gyengeségei de amiket itt kapunk az mindegyiket alulmúlja. A 3. OP zenére még azt sem lehet mondani, hogy szódával elmegy, míg a 4. OP konkrétan egy katasztrófa mind klippileg, mind zeneileg. Nem tudom, hogy ki válogatta ki anno a zenéket de ha tényleg ezek voltak a legjobbak akkor nem tudom, hogy mik voltak még  a palettán. Az ED-ek sem jobbak, bár azért  4. ED zeneileg azért nem rossz.

És ezzel el is érkeztünk a végére. Mit is mondhatnék összegzésképpen? Megbántam-e, hogy megnéztem a teljes City Hunter sorozatfranchise-t? Határozottan nem, mert ez a széria szépen ötvözi a 80-as évek rendőrsorozatait az akkori animestílussal és érthető, hogy miért lett kultsorozat belőle azóta. Ugyanakkor sajnos látszik rajta, hogy nem öregedett valami túl jól az azóta eltelt 30-40 év alatt.  Az epizódikus felépítés az első  évadban még teljes mértékben működött, a 2.már ugyan rezgett a léc de még sikerült tartani magukat, viszont a 3.és 4. szériára már kisebb fajta csalódás, hogy még mindig ezen rendszer szerint ment a széria és mindössze annak köszönheti, hogy nem lett csúfos katasztrófa, hogy rohadtul nézeti magát és a balansz azért még mindig megvan benne. Ha még nem tettétek meg akkor mindenképpen ajánlom, hogy habár nem 2-3 nap mire az összes részt megnézitek de nézzétek meg, mert hatalmas nosztalgiafaktorral bír.

City Hunter S3 / S4

- Idő:  1989-1991

- Stúdió: Sunrise

- Rendező: Kodama Kenji / Egami Kiyoshi

- Műfaj : Akció, Komédia, Shounen

- Openingek:  Running To Horizon by Komuro Tetsuya

                    Downtown Game by GWINKO

- Endingek: Atsuko Naretara by Suzuki Kyomi

                 Smile & Smile by AURA

- Hossz: 13 + 13 rész

Ami Tetszett:

- A sorozat még mindig nézeti magát

- Korrekt látvány, akciójelenetek

- Jópofa karakterek

- A komolyabb drámai szál

- Az utolsó Ending zene

Ami Nem Tetszett:

- Semmi újdonság nincs bennük

- Teljes mértékű kiszámíthatóág

- Elcsépelt és unalmas poénok

- Az aláfestő zenék teljes hiánya

- Mindkét Opening és az 1. Ending

Értékelés (egybe véve a 2 évadot)

- Százalékban: 67% - Közepes

- Pontban: 6.5/10

Nos akkor ezzel a sorozatokat le is zártuk, ugyanakkor még van egy darab szelete a City Hunter tortának amiről beszélni kell, mindezt úgy,hogy annak  a műnek sok köze nincs az egészhez. Hamarosan úgyis megtudjátok miről beszélek, addig is Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.