Sziasztok!

Az Uchuu Senkan Yamato című animét gondolom nem kell senkinek sem bemutatni. Matsumoto Leiji űroperája egy mai napig élvezhető , elgondolkodtató elemekkel bíró , igazi kultklaasszikus sci-fi anime, bár szerintem nem mestermű és közel sem a mester legjobb műve mint ahogy azt sokan hangoztatják de kétség sem fér hozzá, hogy megérdemli azt a megbecsülést és hírnevet amit a mai napig birtokol. Talán egyedül csak a Gundam szériák tudnák felvenni vele a versenyt.

Na és akkor a 90-es években egy akkor még újoncnak számító  stúdió vezetői előálltak egy zseniális ötlettel: 'Csináljuk meg az Uchuu Senkan Yamato, meg úgy az egész mecha műfaj paródiasorozatát!"

És így született meg mai alanyunk, a Kidou Senkan Nadesico című anime!

A Kidou Senkan Nadesico egy 1996-1997-ig futó originál anime amit a Xebec stúdió készített Tatsuo Satou rendezésében aki később olyan animéket tett le az asztalra mint a Kino no Tabi, a Mouretsu Pirates vagy a Rinne no Lagrange , tehát lényegében maradt a könnyedebb mecha és sci-fi műfajnál. Érdekesség még, hogy a stúdiónak ez volt szám szerint a 2. animéje a Bakuretsu Hunters után , illetve, hogy később készült egy 4 kötetes manga verzió és egy film is belőle.

A történet a jövőben játszódik mikor is az emberiség belepte az egész galaxist és már nem csak a Földön van élet hanem a Holdon, a Marson és a távolabbi bolygókon is, mígnem az emberek által csak Jupitergyíkok-nak nevezett lények támadást nem indítanak az emberek ellen, és relatíve hamar elpusztítják a Mars kolóniát ahol főszereplőnk egy fiatal pilóta, név szerint Akito is élt ám egy korábbi támadásban mindkét szülőjét elvesztette és rá is a halál várna ám váratlanul lekerül a Földre.

Évekkel később a fiú szakácsként dolgozik és esze ágában sincs újra robotokat vezetnie, viszont mivel az ellenség már a földet is fenyegeti így egy titkos katonai program részeseként mégis kénytelen lesz újra kormányt ragadni és nagynehezen de felkerül az emberiség védelmezőjeként megalkotott óriási csatahajó, a Nadesico fedélzetére aminek mint kiderül nem más a kapitánya mint a régóta nem látott gyerekkori legjobb barátja és belé fülig szerelmes Yurika. Így tehát elkezdődik a küldetés az emberiség megmentésére, persze idővel olyan dolgok is kiderülnek amiket mindenki igyekezett jó mélyre elásni, illetve Akito-nak is meg kell tanulnia kezelni nem csak a saját robotját hanem a körülötte lévő, látszólag teljes idiótákból álló csapatot is.

Oké, a történet alapja maga tényleg nem nagy eresztés. Szokványos sci-fi / mecha formula, vagyis jön az idegen ellenség akiket hőseinknek kell legyőzniük, közben egymást is el kell viselniük és meg kell birkózniuk a küldetésük során kiderült titkokkal is. A szokásos formula de igazából működik, viszont nem is ezen van a hangsúly. Mint ahogy korábban említettem ez a sorozat maga egy paródiája akar lenni nem csak a Yamato-nak hanem úgy unblokk minden ilyen stílusú mecha animének, de inkább főleg az előbbi művet veszi alapul. Ilyen téren a sorozat azonban nagyon hullámzó. A paródiarészek egyik fele teljesen jól működik míg a másik felén nem igazán tudtam nevetni, illetve nem egyszer volt olyan érzésem, hogy a részek forgatókönyvet menet közben írták mert mintha komplett jelenetek hiányoztak volna a részek között és ez nagyon lerontotta az élményt sajnos. Viszont a működő paródiarészek ezeket jól koppenzálják. Mint az idegen ellenség kiléte, mint a szándékaik, mint a propagandisztikus nevelésük utalás a Yamato-ra és ezeket a részeket tényleg remekül csinálták meg, sőt egyes részeik már- már zseniálisnak mondhatóak. Ilyen például a Jupiteriek propagandája, amihez konkrétan a készítők kitaláltak egy animét, a Gekiganger 3-at amihez nem mást kértek fel mint a legendás Go Nagai-t, hogy rajzolja meg azokat a részeket amik így egyszerűen zseniális élményt nyújtottak. Lényegében kapunk egy animét az animében, amit viszont pár évvel később valóban ki is adtak egy 30 perces OVA formájában.

Ezek a részek egyértelműen a történet csúcspontjai, ugyanakkor ez eredeztet egy másik problémát ami mellett sajnos nem lehet elmenni. Ez pedig nem más mint az, hogy a készítők annyira a paródiaszálra mentek rá és akarták ezzel lenyűgözni a nézőket, hogy a sorozat saját története kvázi sehova sem halad, a végére nagyon sok kérdés marad megválaszolatlanul, illetve tele van időhúzó epizódokkal mint a jól bevált strandolós, karácsonyos, idolos tehetségkutatós meg újévi részek amik lehet akkoriban még viccesnek számítottak de mostanra már inkább fárasztóvá váltak és ez sajnos nagyon lerondítja a végeredményt. Tehát a történet maga tényleg nem rossz, de többet kellett volna a cselekménnyel foglalkozni mint a paródiaszálakkal.

Technikai téren a sorozat hozza a 90-es évek stílusát, viszont egy újonc stúdióhoz képest meglepően szép a látvány, habár ha hozzátesszük, hogy például a 2001-es Shaman King-nek már akkori szemmel nézve is mennyire pocsék látványa volt és,hogy a későbbi sorozataiknak sem volt nagy eresztés a látványvilága akkor azért látni a különbséget a stúdió akkori és későbbi sorozatai között.  A karakterdizájn igazából szódával elmegy, a robotos harcjelenetek meg, bár egyik se lép túl a kötelező űrlézerezéseken de izgalmasak és látványosak, viszont itt meg kell említeni, hogy rengeteg féle űrhajót kitaláltak a készítők és mindegyik olyan jól néz ki, hogy öröm volt látni őket.

Viszont humor terén a sorozat nagyon vérszegény. A legtöbb jó poén az a Gekiganger 3 körüli dolgokból ered illetve a tényleg humoros karakterek jeleneteiből, míg a többi része az a nagyon erőltetett szerelmi cívódás, a tsundere poénok, illetve a viccesnek szánt de inkább erőltetett beszólásokból ered. 

Viszont akkor lássuk is a karaktergárdát. Nos itt is elég vegyesek az érzéseim. A főszereplő Akito, bár nem rossz karakter de a jellemfejlődése túl hamar és hirtelen megy végbe. Ezalatt azt kell érteni, hogy amíg az egyik részben még ágáll az egész ellen addig a következőben meg már egy mindenre elszánt pilóta aki nem hallgat senkire csak saját magára. Nincs átmenet, nincsen rendesen kidolgozva, csak így egyik pillanatról a másikra megtörténik. Persze megkapjuk a viselkedésének az okait, de a jelleme akkor is túl random módon változik és ezáltal a karakter sem lesz egy hiteles főszereplő akinek szurkolni lehetne.

Másrészről azonban ott van  a női főszereplő Yurika aki eleinte egy ritka idegesítő karakter aki inkább tesz úgy mintha kapitány lenne de mindig mások döntenek helyette (főleg az apja aki viszont inkább lett egy szánalmas vadbarom mint normális karakter), de idővel képes lesz egy tényleges és határozott vezetővé válnia aki azonban még így sem dobta el magától az emberségét.Egy ténylegesen szerethető karakterré válik a sorozat folyamán.

Viszont ahol ténylegesen borul minden , azok a mellékszereplők. Ugyanis a készítők úgy gondolták,hogy minden néző kapja meg a kedvenc karaktertípusát ezért minden létező női és férfikaraktert bedobáltak a sorozatba. Tehát van a szerelmi rivális Megumi, a tsundere Ryoko, a nagymellű csábítógép Haruka, a geekcsaj Hikaru, a nagyszájú legjobb barát Gai, a dokinő, a furacsaj Izumi, aztán a magát nagy harcosnak tartó Erina, a zakkant tudósbá, a Yurikába plátóian szerelmes srác és persze a vezetőség. Egyszerűen túl sok karakter van itt és még csak fel sem soroltam mindenkit, de az a baj, hogy ezek tényleg csak be vannak ide dobálva de aztán nem kezdenek velük az égvilágon semmit sem. Minden mellészereplő egy tucat papírvékony,klisé karakter mindenféle fejlődés nélkül, akit viszont a készítőknek remekül sikerült eltalálniuk az Ruri, a pókerarcú loli aki talán az egyetlen tényleg vicces mellékszereplő volt a szarkasztikus beszólásaival, de rajta és talán a tudosfickón kívül mindenki más totál érdektelen, illetve érdemi csavart is csak Ines, a dokinő kap a végén ami tényleg jó fordulat is volt.

Az ellenséges oldalon már más a helyzet. Bár nem mutatják őket sokszor , de a Gekigangar 3 körüli mítoszuk és propagandájuk az döbbenetesen jól meg lett alkotva, a szereplőik szórakoztatóak és a háttértörténetük is sokkal érdekesebb. Persze az egész a Yamato-t másolja de mégis sikerült jól felhasználniuk.

Végül pedig a zenék. Maga az OST annyira érdektelen, hogy semmire sem emlékszem már belőle. Az endinget a Yurikát megszólaltató Kuwashima Houko adja elő bár az sem valami nagy eresztés, míg az openinget az akkor pályakezdő Matsuzawa Yumi adja elő, akinek ez a dal volt a debütáló dala és tényleg, egy nagyon megkapó és fülbemászó lett a dal , bár az énekesnő később nem futott de túlságosan nagy karriert.

És ennyi lenne a Kidou Senkan Nadesico ami bár nem egy katasztrofálisan rossz anime, de paródiának  harmatgyenge. Vannak benne jó poénok de minden jóra jut 2 erőltetett poén, van kb 3 érdekes karakter a fő és mellészereplők között és mintha maguk a készítők sem tudták volna egy idő után eldönteni, hogy mit is akarnak kezdeni ezzel az egésszel. Nagyon sajnálom, hogy csalódás lett belőle, pedig én tényleg próbáltam szeretni.

Kidou Senkan Nadesico

- Idő: 1996-1997

- Stúdió: Xebec

- Rendező: Tatsuo Satou

- Műfaj: Akció, Mecha, Paródia

- Opening: You get to Burning by Matsuzawa Yumi

- Ending: Watashi Rashiku by Kuwashima Houko

- Hossz: 26 rész

Ami Tetszett:

- Szokványos, de érdekes alapfelállás

- Yurika jellemfejlődése

- Ruri és a tudósfickó

- Némelyik poén egész jó

- A Gekinganger 3 és az az köré épített történetszál

- A látvány egész jó

- Opening és Ending

Ami Nem Tetszett:

- Az alaptörténet nem halad semerre

- Akito túl random jellemfejlődése

- A mellékszereplők papírvékony és semmilyen karakterek

- Túl sok a mellékszereplő

- A legtöbb poén nagyon erőltetett

- Időhúzó részek

- Zenék

- Ending

Értékelés:

- Százalékban: 63% - Közepes

- Pontban: 6/10

Nos ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.