Sziasztok!

Számos olyan anime létezik amit ha valaki gyerek vagy éppen tinédzserfejjel lát akkor az évek múlásával egyfajta kellemes nosztalgiával gondol vissza rá. A legtriviálisabb példa erre ugyebár a Pokémon, a Yu-Gi-Oh,de a Dragon Ball-Sailor Moon kombó is ilyen , de a Naruto-Bleach párost is nyugodtan ide lehet sorolni. Lényegében ugyanis ezek voltak azok az animék amik a 90-es években és a 2000-es évek elején meghatározták az animés kultúrát és sok illetőnek keltették fel az érdeklődését a műfaj iránt. És ebbe a kategóriába lehet sorolni még az első Shaman King szériát is ami sokak számára jelenti ugyanazt mint az előbb említett sorozatok. Nekem viszont pont nem. 

Bevallom, hogy gyerekként egyáltalán nem néztem és nem is érdekelt a Shaman King. Később ugyan láttam belőle pár részt de még akkor sem tudott különösen érdekelni. Aztán idővel gondoltam, hogy ha már ennyire az animeműfaj egyik alapkövének mondják, és mindenhol dicshimnuszokat zengenek róla akkor talán mégiscsak be kéne pótolni. Kezdtem ugyebár a mangával amivel egész jól elvoltam anno, aztán most pótoltam az eredeti animét is miközben párhuzamosan néztem a reboot sorozatot is amiről szintén lesz kritika, de egyenlőre lássuk, hogy mit tud az első Shaman King anime!

 

shaman_king_tv_series-122730392-large.jpg

 

A Shaman King először manga formában jelent meg a Weekly Shounen Jump magazinban amit Hiroyuki Takei rajzolt és írt  és amely 1998-tól 2004-ig futott majd 33 kötetbe sűrítve is kiadták. Az első animét a Xebec stúdió készítette akiknek olyan sorozatokat köszönhettünk mint a Love Hina, a Pandora Hearts, a D.N Angel vagy az Erementar Gerad. A rendezői székben pedig Mizushima Seiji ült akinek mind a mai napig ez az egyetlen említésre méltó rendezése.

A történet főszereplője egy Asakura Yoh nevű tizenéves fiú aki viszont egy többgenerációs sámán család tagja és aki a történet elején érkezik meg egy városba azért, hogy családjának többi tagjához hasonlóan megtalálja a saját őrszellemét akivel egyesülve képes lehet harcolni. Hamar össze is barátkozik egy Amidamaru nevű 600 éves szamuráj szellemével és egy Manta nevű sráccal akikkel aztán egyik bonyodalomból keverednek a másikba, találkoznak és küzdenek más sámánokkal mígnem egyik nap megérkezik az égi jel arra, hogy közeledik az 500 évente megrendezett Sámán Király bajnokság ahol is eldől, hogy ki lesz a Sámán Király, a leghatalmasabb sámán aki fenttartja a békét emberek és sámánok között.

shaman_king_012.jpg

 

Hőseink tehát újdonsült barátaikkal fel is kerekednek, hogy részt vegyenek ezen a bajnokságon ahol is a legkülönfélébb sámánokból álló csapatok versenyeznek a nemes címért, ám közülük is kiemelkedik egy bizonyos Hao nevű illető akinek azonban egész más tervei vannak magával a viadallal és a címmel amit persze hőseink nem nézhetnek tétlenül így kénytelenek lesznek mindent beleadni , hogy megállítsák Hao-t és csapatát miközben sorra derülnek ki múltbéli titkok Yoh családjáról illetve az azt szervező szervezetről is.

shaman_king_014.jpg

 

A történet maga tehát nem igazán nevezhető eredetinek. Egy tipikus világmegmentős shounen alapú mű amivel alapjáraton semmi gond nincs hiszen erre azért fel lehet húzni már egy átlagosabb sztorit némi extrább körítéssel. Na ez az ami már a mangában is megfogott.A sámánvilág felépítése nagyon megkapó és a rengeteg különböző népi mitológiák , vallások és lényeik amikre az alkotók felhúzták a cselekményt csak még jobban megdobja a hangulatot. Öröm vadászni, hogy melyik szereplő melyik kultúrának a lényét használja az anime során. Számomra ez nagyon megdobta az animét. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy mivel az anime egy idő után beérte a mangát így originál befejezése van ami viszont nekem egyáltalán nem tetszett. Bár próbálkoztak a készítők és ez becsülendő és ha valaki nem olvasta  a mangát akkor ezzel sem lehet komolyabb baja, de nekem mégis hiányérzetem volt. Nem volt meg benne ugyanaz a misztikus érzés ami a mangát körbelengte és iszonyatosan kiszámítható lett. No nem mintha a manga olyan hű de eredeti lenne mert a tipikus shounen klisék ugyanúgy megtalálhatóak benne, de a mangaka jó érzékkel nyúlt hozzá a műfajhoz, az anime készítői pedig egyszerűen fellapozták a shounen kézikönyvet. Viszont még ezzel sem lenne akkora baj, de más olyan változtatásokat is eszközöltek amik számomra egyre jobban húzták lefelé az egészet, de azokról később.  Szóval igen, a történet egészen addig működik míg a mangát követi, utána viszont rengeteg időhúzó részt kapunk amiknek semmi értelme és vissza sem utalnak rájuk, sem a bennük lévő karakterekre bár ilyeneket már az elején is kapunk, a végére pedig ugyan némiképp összeszedi magát de még így is képes keserű szájízt hagyni maga után.

Térjünk is ki akkor a sorozat látványvilágára ami hagy némi kívánnivalót maga után. Persze itt lehetne azzal jönni, hogy " Oké 2001-es" meg, hogy " akkoriban sem voltak sokkal szebb animék" meg ehhez hasonlók, de nem, amit kapunk az még 2001-hez képest sem nevezhető teljesen jónak. Oké, azt azért érdemes hozzátenni, hogy a Xebec ekkoriban azért még mindig új stúdiónak számított ,de például a  legelső animéjük a Bakuretsu Hunters vagy az alig 1 évvel ezen mű előtt készült Love Hina látványvilága mennyivel szebb, vagy ha már 2001-ről van szó akkor ott a Noir a Bee Train-től ami már akkor különben nézett ki mint ez.  A karakterdizájn illetve a háttérdizájn még szódával elmegy bár azok is olyanok mintha egy általános iskolás osztály rajzolta és színezte volna őket, a harcok viszont rettenetesen unalmasak. Nem mondom, hogy nincs bennük fantázia csak elég sótlanok.

shaman_king_299.jpg

 

Viszont ahol a sorozat iszonyatosan elhasal, azok a karakterek. Itt nem is igazán a főszereplőkre gondolok hanem a mellékszereplőkre és itt térnék ki az anime legfájóbb pontjára, ami nem más mint a karakterábrázolás. A főbb szereplők lényegében megmaradtak mangahűen. Yoh itt is egy laza de egyben szerethető karakter aki még így 20 év távlatából is milliószor értékelhetőbb shounen főhős mint Naruto vagy Asta, a kapcsolatuk Amidamaruval pedig egyszerre vicces, mint két legjobb barát. Hol viccelődnek egymással, de ha kell akkor keményen odavágnak annak akinek kell. Manta egy passzív főszereplő aki csak a legjobb barát szerepét tölti be, Ren a folyton morgó frenemy karakter, Horo a forrófejű srác míg Chocolove a kínos barát akit mindenki inkább letagad.

shaman_king_021.jpg

Ugyanakkor sajnos az említett karakterek mindegyikénél kihagyták a jellemfejlődést ami a mangában szépen volt ábrázolva. Aki viszont egyértelműen a főcsapat legszórakoztatóbb tagja volt, az Ryo és végül is ő megy át a legnagyobb jellemfejlődésen a sorozat kapcsán illetve neki jutottak a viccesebb beszólások is.

shaman_king_038.jpg

 

Aztán ott a női főszereplő Anna akit meg nyugodtan lehet a sorozat legárnyaltabb szereplőjének hívni. Egy magát kívülről rideg, távolságtartó és mindenkit magasról lesajnáló, mindenkinek parancsolgató karakter aki viszont mégis egy erős személyiség aki mindvégig megbízik Yoh-ban, illetve később a többiekben is akikkel képes lesz együtt dolgozni, a cselekmény során pedig egyre nyitottabbá válik mások irányába.

shaman_king_160.jpg

 

Illetve ott van még ugye Faust aki szintén egy olyan jellemváltozáson megy keresztül mint Anna, meg Lyserg is aki viszont a főbb szereplőgárda legalja. Nem elég, hogy a mangához képest sokkal irritálóbb a karaktere de sikerült olyan szánalmas, ide-oda oldalváltogatós szintre ledegradálni, hogy az már felér egy sértéssel mert ezzel azt ábrázolták, hogy önmagában semmire sem képes, de ez nem csak rá vonatkozik.

shaman_king_195.jpg

 

Ugyanis a többi mellékszereplőt is sikerült ugyanerre a szintre lenyomni. Kezdve a teljesen felesleges fillercsajokból álló csapattal akik semmit sem adnak hozzá a cselekményhez, csak úgy vannak, a sámántörzs tagjain át egészen a főbb rivális csapatként bemutatott X-Laws bandáig (a magyar nevüket nem vagyok hajlandó sem kimondani sem leírni).

shaman_king_167.jpg

 

Az X-Laws csapatot már az eredeti műben is egy vérkomoly bandának sikerült beállítani akik a béke nevében képesek bármire, ám ezt a készítők itt megszorozták 100-al és kaptunk egy csapat szentfazék seggfejet akik villanypóznával a seggükben születtek és azóta sem húzták ki nekik onnan, főleg Marco csapatja ezen a szinten, Jeanne-t pedig sikerült egy világfájdalmas csajnak ábrázolni aki inkább elzárja magát mintsem szembenézzen a problémákkal és ez szembemegy azzal amilyennek eredetileg be lett mutatva.

shaman_king_050.jpg

 

Aztán a negatív szereplők. Hao-n kívül igazából egyik sem túlzottan érdekes. Jól néznek ki, de a jellemük kb olyan mély mint egy lábmosó lavór, illetve párszor fel lehet tenni azt a kérdést is, hogy ezek miképp lettek sámánok? Mert például az agybajos csajtrió vagy az amerikai focis srác esetében ez lenne az utolsó amit el lehetne róluk képzelni.

shaman_king_323.jpg

 

Hao ugyanakkor egy újabb fájó pont, mivel ő is átesett a ledegradálási folyamaton és a jól árnyalt, érthető motivációval és háttérrel rendelkező gonosz helyett itt kapunk egy újabb sértődött hülyegyereket aki pusztán a végtelen sértettsége és haragja miatt akarja kiírtani az embereket és létrehozni a sámán világot. Taps, taps a készítőknek de tényleg. És ez a legnagyobb baj  a sorozattal. Értem, hogy beérték a mangát és onnan már nem tudták, hogy milyen lesz a sztori és a karakterek íve, de amíg a sztorinál lévő változásokkal meg lehet békélni addig a karakterekkel nem. A szereplők nagyrészének nincs érdemi jellemfejlődése, a negatív karakterek vagy sablon shounen seggfejek vagy sértődött idióták akiknek csak egy marha nagy tockos kéne, hogy észhez térjenek ( az amcsi focis srácnál még azt sem tudtam eldönteni, hogy ő mit keres itt egyáltalán?) vagy egyszerűen csak szociopaták akiknek tök mindegy, hogy kit, csak ölhessenek. És ez nagyon lehúzza az animét.

Szerencsére a zenék mentik a helyzetet. A sorozatban hallható dalok nagyon fülbemászóak,jó volt hallgatni őket. Az openingeket és az endingeket a legendás Hayashibara Megumi adja elő akinek a Slayers-nél előadott dalainál talán csak az itteni dalai a híresebbek. Nagyon jó mind a két opening és ending dal is. Amúgy ő adja Anna hangját is a sorozatban.

És ezzel a végére is értem az eredeti Shaman King-nek. Összegezve, ez nem egy rossz anime és értem, hogy miért szolgál mind a mai napig kellemes emlékekkel sok animés számára, főleg azok számára akik itthon a Jetix-en nézték annak ellenére, hogy hozzánk a borzalmas 4Kids változat jutott el, de a végső konklúzió mégiscsak az, hogy nem öregedett túl jól az évek alatt, és aki olvasta a mangát annak egyből szembetűnőek lesznek a hibái, de anélkül is képes lesz sokszor egy "nyeh" érzést kiváltani. Nagyon kellett már az a reboot sorozat.

Shaman King (2001)

- Idő: 2001-2002

- Stúdió: Xebec

- Rendező: Mizushima Seiji

- Műfaj: Shounen

- Openingek:  Oversoul by Hayashibara Megumi

                    Northern Lights by Hayashibara Megumi

- Endingek: Trust you by Hayashibara Megumi

                 Omokage by Hayashibara Megumi

- Hossz: 64 rész + 5 special rész

Ami Tetszett:

- Átlagos, de érdekes és jól körített történet

- A rengeteg különböző mitológia és vallás lényei

- Yoh , Ryo és Anna

- A főszereplő csapat többi tagja is nagyjából rendben van

- Egy-két harcjelenet kifejezetten érdekes

- Zenék

- Openingek és Endingek

Amik nem Tetszettek

- Amíg követi a mangát addig működik,utána viszont görcsösen igyekszik egyben maradni

- Röhejes és felesleges fillerszereplők

- A mellékszereplők szánalmas szintre való ledegradálása

- A  random "Mit keresnek ezek itt?" típusú negatív karakterek

- Az időhúzó részek

Értékelés:

- Százalékban: 67% - Közepes

- Pontban: 6.5/10

Nos ennyi lettem volna mára, nemsokára jön a reboot sorozat kritikája is, addig is Sziasztok!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://animemangapalota.blog.hu/api/trackback/id/tr6217815811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása