Sziasztok!

Nem vitás, hogy a The Promised Neverland című anime egyike volt azon sorozatoknak amikhez nagy reményeket fűztek az animerajongók és nem is véletlenül. A manga a kritikusok és az olvasók szemében is nagy sikernek örvend és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy 2017-ben a 63. Shogakukan Manga Awards-on elvitte a legjobb shounen műnek járó díjat amit eddig olyan művek kaptak mint a YuYu Hakusho, a Slam Dunk, a Bleach vagy idén a Dr. Stone . Szóval nem kis elvárásoknak kellett az animét készítő stúdiónak megfelelni és, hogy vajon sikerült-e nekik megfelelniük? Lássuk! Jöjjön a The Promised Neverland kritikája!

Az anime az azonos című manga alapján készült ami 2016 óta folyamatosan jelenik meg a Weekly Shounen Jump magazinban, írója és rajzolója pedig Demizu Posuka és Shiraki Kaiu akiknek ez az első nagyobb port kavart alkotásuk. Az animét pedig az eddig szinte ismeretlen CloverWorks stúdió készítette akik a Persona 5 animéket is csinálták a rendezői székben pedig a Kimi to Boku, a Kikoushi Enma és az Elfen Lied sorozatokat is jegyző Kanbe Mamoru ült.

A történet a nem is annyira távoli jövőben játszódik egy magányosan álldogáló és hatalmas falakkal körülvett Griec Field nevű árvaházban ami látszólag maga a földi paradicsom. A gyerekek egy családként élnek egymással, mindent együtt csinálnak, a szabadban játszanak és mindezek mellett ott van Isabella alias Mama aki teljes szívéből szereti őket.

Az idilli boldogságot azonban beárnyékolja pár furcsa szabály, az időnkénti felmérő tesztek és, hogy minden gyerekeknek egy szám van tetoválva a nyakára ám ők ezzel nem nagyon foglalkoznak hiszen ők egy család és ott van Mama is aki vigyáz rájuk és ha minden ilyen idillinek látszik akkor ott bizony valami nagy gáz van a háttérben.

Ebben az árvaházban él 3 fiatal főhősünk Emma, Norman és Ray is akik egy véletlen folytán rájönnek a Mama illetve a paradicsomi árvaház szörnyű titkára is, a hely valójában egy farm ahol gyerekeket nevelnek egészen 12 éves korukig amikor is aztán örökbefogadás címszó alatt elszállítják őket egy csapat démonszerű szörnynek akik aztán szépen megeszik őket.

A srácok eleinte nem tudják vagy nem is akarják elfogadni az igazságot de aztán a sokkból való felocsúdás után megszületik a nagy terv: Szökjön meg mindenki az árvaházból  mert nehogy ám már sülthúsként végezzék.

A gyerekek el is kezdik tervezni a dolgot ám mint kiderül a szörnyek mindenre gondoltak és mindent megtettek, hogy a szökés még véletlenül se sikerüljön és mindezek tetejében Mama is állandóan rajtuk tartja a szemét és így elkezdődik a macska-egér játék hőseink és Isabella között.

Igen maga a történet igazából faék egyszerű de ellenben van elég érdekes ahhoz, hogy az ember felkapja rá a fejét. Ha példálóznom kéne akkor azt mondanám, hogy hasonlóan a Death Note-oz ez is egy ilyen "ki kapja el előbb a másikat" sztori vagyis itt inkább az elmék harca és a taktika van előtérben mintsem a konkrét fizikai harcok.  Az anime összesen 37 fejezetet vagyis a szökés megtervezését és végrehajtását dolgozza fel a mangából de más 12 részes sorozatoktól eltérően itt nincsenek mellékszálak, a sztori végig egyenletes ütemben halad vagyis végig csak a főbb cselekményszálra koncentrál és igen az epizódszám miatt nem derül ki például, hogy mik is ezek a lények meg egyéb hasonló dolgok de amennyire utánanéztem ez már a mangában is így van és ebből jön le a másik nagy pozitívuma a sorozatnak ami az, hogy egész hűen követi a mangát és igen-igen néhány kisebb dolgot megváltoztattak benne de szerintem ez nem annyira zavaró mintha konkrét vagy lényeges dolgokat hagynának ki belőle. Persze ez azt is eredményezi, hogy akit egy kicsit jobban érdekli, hogy választ kapjon a kérdéseire és nem bír várni a 2. évadra az nekiáll a mangának, ezt mindenki döntse el maga. Részemről úgy vélem, hogy ez a sztori így már önmagában is elég érdekes ugyanakkor könnyen is el lehet csúszni rajta.

Ugyanis mivel a cselekmény végig 1  zárt helyen játszódik ezért ha nincs hangulata és feszültsége az egésznek akkor hiába az érdekes történet akkor is egy idő után ellaposodik az egész. Na itt nem így van. A zord, ködös látványvilág már önmagában ad egy alaphangulatot az egésznek amire csak rájátszik a reménytelenség, kilátástalanság és paranoia érzet ami a gyerekekből árad hiszen tudják, hogy Mama figyeli őket és, hogy megpróbálja akadályozni őket miközben mindegyikük úgy tesz mintha semmit sem tudnának , ez az egész így együtt egy elképesztő hangulatot ad az egész animének.

A látvány maga amúgyis nagyon szép,a hátterek nagyon szépek bár a karakterdizájn számomra kicsit furcsa volt de már a mangabeli karakterek is elég creepy-n néznek ki sokszor így ezen túl is lehet tenni magunkat viszont egy zseniális húzással elérték, hogy a szörnyektől is lehessen félni azzal, hogy nem sokszor mutatják őket és ha igen általában akkor sem egész alakos képet kapunk róluk.

Ilyen módon az animét leginkább a Falu című filmhez tudnám hasonlítani összekeverve egy adag Shinsekai Yori-val.

De persze ez mind semmit sem érne ha nem lennének jó karakterek és hát meg kell hagyni....vannak is.

Már a tény maga is érdekes, hogy itt nem 15-16 éveseket kapunk főszereplőnek hanem felső hangon is 11-12 éves gyerekeket így a kétségbeesésük és a reakcióik is sokkal átérezhetőbbek a fiatal koruk miatt.

Itt van először is Emma a mindig vidám és optimista női karakter aki talán a legnagyobb jellemfejlődésen megy végig az egész anime során. Nem annyira okos mint társai de mindig kiáll mindenki mellett és ez a végére sem változik csak megtanulja jobban átlátni a dolgokat és reálisabb döntéseket hozni amire szükség is van hiszen 4-5 éveseket nem igazán lehet magukkal vinni egy ilyen helyzetben.

A csapat esze ám mindig kissé morcos Ray aki nagyobb titkokat őri magában mint azt elsőre hinné a néző viszont ami nála egyértelműen a legjobban sikerült a szinkronválasztás. Ugyanis neki és Norman-ek  is női seiyuuk adták a hangjukat és eleinte furcsa volt , hogy Ise Mariya lett Ray  hangja de amint megszólal kiderül, hogy remek döntés volt.

Norman pedig a stratéga a csapatban aki mindig kitalál valamit még a legutolsó pillanatban is. Na de itt ütközik ki számomra az anime egyik legnagyobb furcsasága. Ne értsétek félre egyáltalán nem baj csak kicsit bizarr, hogy 11-12 éves gyerekek képesek így viselkedni meg olyan egyenleteket megoldani amire mások nem lennének képesek. Persze a cél szentesíti az eszközt és legalább itt nem az van, mint a Clockwork Planet esetében, hogy a gyerekek zsenik a felnőttek meg mind segghülyék.

Hamár felnőttek lássuk is a két felnőtt karaktert.

Ott van ugye Mama azaz Isabella akinek szintén nem kell a szomszédba mennie egy kis észért mert remek ellenfél a gyerekek számára de pont az ő visszaemlékezései során kapunk egy átfogóbb képet a világról és mint kiderül ő maga sem egy egydimenziós karakter hanem egy remekül árnyalt szereplő és a legjobb, hogy a sorozatban látottak alapján meg lehet őt érteni és a döntéseit is hiszen a körülmények tették őt azzá ami. Ezzel pedig úgymond Emma tökéletes ellentétévé válik mert míg Isabella a kevésbé nehéz utat választotta addig Emma a lehetetlennek tűnőt, a két véglet egymással szemben és pont a 12. részben kap egy olyan karakterárnyalást amitől csak még másabb megvilágításba kerül a karaktere.

Aztán a másik felnőtt és véleményem szerint a sorozat és a manga legdurvább karaktere, Sister Krone....

Avagy Isabella tökéletes jellembeli ellentéte. Egy őrült, kiszámíthatatlan, sunyi és álszent nőszemély aki semmitől sem riad vissza a céljainak elérése érdekében és ezer hála a készítőknek, hogy finomítottak a kinézetén mert a mangában......

Huhhhh bazze........

Mellettük persze ott van a többi mellékszereplő akik abszolúte nem érdekes mégha annak is próbálják beállítani őket sőt még egy előző Mama alias Grandmother is megjelenik aki viszont ugyanolyan creepy mint Isabella vagy Krone és erre csak rájátszik Koyama Mami nagyszerű alakítása.

Végül de nem utolsósorban a zenék. Már az OST lista is remek főleg az utolsó részben hallható dalocska Isabella visszaemlékezése alatt. Az ED-is jók bár a 2. annyira nem tetszett viszont.....viszont az OP. Az egyszerűen egy 10/10 mestermű mind a klipp mind a zene amit az UVERworld ad elő.

Nos végszóként mit is mondhatnék még? A The Promised Neverland egy piszok erős dráma hiteles érzelmi jelenetekkel,olyan feszült hangulattal amire már rég nem volt példa, remek karakterekkel teli és piszok jó látvánnyal illetve zenével. Negatívumai minimálisak és azok is inkább az epizódszámból jönnek de mivel jön a 2.évad ezért készülhetünk is rá mert nem akármik vannak a mangában még. Nem fogunk unatkozni rajta az biztos mint ahogy az is, hogy a sorozat joggal pályázhat az év egyik legjobb sorozatának a címére.

Yakusoku no Neverland

- Idő: 2019

- Stúdió: CloverWorks

- Rendező: Kanbe Mamoru

- Műfaj: Akció, Thriller, Horror, Shounen

- Opening: Touch Off by UVERworld

- Endingek: Zetta Zetsume by Cö shu Nie

                 Lamp by Cö shu Nie

- Hossz: 12 rész

Tetszett:

- Egyszerű de érdekes alaptörténet

- Nagyon erős és feszült hangulat

- Death Note-hoz hasonló logikai játszmák

- Hihető dráma

- Remek karakterek

- Ismeretlen stúdióhoz képest pofás látványvilág

- Hűen követi a mangát

-  Zenék

- Opening és az Endingek

Nem Tetszett:

- Az epizódszám miatt egy csomó megválaszolatlan kérdés

- A gyerekek néhol túlzottan is mature viselkedése

Értékelés:

- Százalékban: 95% - Király

- Pontban: 9/10

Nos ennyi voltam mára Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.