Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy ezt az évet egy régi anime kivesézésével kezdem. Ahogy azt tudjuk, a nosztalgia rendkívül megtévesztő dolog lehet. Ezt jómagam is alátámasztom és amikor nekiülök valami régen látott darabnak, akkoris mai fejjel nézem végig. Ez még az olyan darabokra is vonatkozik, mint a Gakkou no Kaidan vagy a Parappa, The Rapper. Ám volt egy anime, ami első megnézés során egyre jobban undorodtam a főszereplők viselkedésétől, a dráma ostoba kibontakozásától és noha a vég teljesen kielégítő volt, mégis elbaszott időt jelentett, ha rendes drámát akartam nézni. Most, felnőttfejjel nekiugorva rájöttem, hogy az emlékeim bizony nem az akkori felfogásom miatt volt. Ez bizony a School Days, ami 2007-ben látott napvilágot. Lássunk is hozzá. Elöljáróban még annyit, hogy régen készült ebből videókritika, viszont nem egyszer fordult elő, hogy ha valami írásos formában volt, kapott videós bemutatót is. Továbbá, spolierveszély lesz, de egy több, tízéves darabról beszélünk. Lássunk is hozzá.

A School Days egy 2007-ben megjelent 12 részes anime, amit a TKN stúdió jegyez (Akiknek nem esne le, később ők csinálták a Highschool DxD-t, a Redo the Healert és a tavalyi év legigénytelenebb Ecchijét, a Fuutoko no Guildet.), rendezője Motonaga Keitaroou. Alapját a 2005-ös azonos nevű Visual Novel játék adja, ami már egy nehéz dió (bár, ebben a korban ezzel az adaptálással előszeretettel kísérleteztek.), mivel egy ilyen végigjátszása alapjáraton 10 óra. Viszont, Motonaga fejéből az pattant ki, hogy saját befejezést ír hozzá és mély drámát csinál belőle. Rendben, én is eképpen fogom értékelni (majd a végére elmondom, hogy miért is írtam ezt.).

A sztori ott kezd, hogy főhősünk, Makoto Itou éppen a vonaton utazik a sulija felé, miközben bámulja szerelmét, Kotonoha Katsurát (még képet is készít róla a telójával.). A suliban a padtársa, Sekai Sanjou kiszúrja a dolgot és simán felajánlja, hogy összeboronálja őket. Már éppen alakulna a dolog, amikor Makoto rájön, hogy inkább Sekaiba szerelmes és be is vallja neki. Azt viszont bassza bevallani a cerkapöcse Kotonoha felé, amitől elkezdődik a szarral megtelt szippantóskocsi megindulása a fagyott lejtőn, aminek a végén bizony nem lesz happy end… talán csak a nézőnek, hiszen erre a takonygerincű faszládán a karma dolgozik… nyugi! Nem tartunk ott… mély levegő és folytassuk.

Kezdjük a pozitívumokkal, mert azt könnyebb felsorolni. A látvány hozza a játék színvonalát (legalábbis képekről. Jómagam nem vagyok pártfogoltja a Visual Novel műfajnak.). A zenék közül az opening, ending és az énekes betétdalok nagyon jók benne. Utóbbiak nagyon jól átadják a helyzet mélységét… ha lenne. Tehát technikai oldalról átment a dolog a részemről. Továbbá, az első három-négy rész (tehát, amíg nem kezdődik el a hányás.) egészen aranyos és elviselhető. Még mik vannak? Jah, az iskolai napon a mascotok háborúján jót nevettem… ennyi. Megmondom a frankót, nagyobb bajban vagyok, mint a tavalyi évi toplistámnál. Erről az animéről nem lehet jó szót mondani, ugyanis minden más területen akkorát bukik, hogy az a Magyar Értelmező Kéziszótárban remek példa lehet a józan ember számára gyomorforgató, elrontott és a hulladék között. Ugyanis, a készítők bombát akartak robbantani, de ehelyett gecivel töltött shotgunnal lőttek bele a szánkba.

Kezdjük a karakterekkel, azonbelül is a férfi főszereplővel, Makotoval. Csapjatok fel youtubeon vagy bármilyen más blogon akármilyen animés listát, ami a „Rohadék anime kararkterek, akik azt kapták, amit megérdemeltek.” címet viseli és ez a cerkapöcs biztos ott lesz a listán. Miért? A kezdetben aranyos, jószívű, vesztes, perverz, de szerethető srác a végére egy takonygerincű, kétszínű, minden lányba a faszát belemártó érzéketlen gyökér lesz, akinek köszönhetően minden lány szíve úgy törik össze, mint a kirakat üvege, mikor áthajt rajta egy IFA. Emellett hülye, mint a seggem, felelőtlen és játssza az áldozatot. Erre egyik ékes példa, mikor Sekai elmondja neki, hogy terhes lett, mire ő rávágja: Nem az én problémám. Miért estél teherbe?! Szerintem mindenki mélyen hasonlóan érzett már a 12. résznél, ahol legszívesebben végigmetéltetné ennek a szarosnak fitymáját egy papírlappal, aztán sós, ecetes, kénsavas citromlébe vágná bele. Persze, ezt megkoronázandó a húgycsövébe rakna egy üvegcsövet és kalapáccsal rábaszna… háromszor. És ha azt hiszitek, hogy a női karakterek jobbak… tévedés. Sekai kezdetben egy igazi span, aki látja, hogy Makoto szerelmes egy lányba, így összehozza őket. Viszont már az első részben lesmárolja a főhőst, ezzel jelezve, hogy igazi kamugép. Az idő előrehaladtával sem lesz jobb a helyzet. Folyton Makotoval akar lenni, annak ellenére, hogy látható, hogy ettől a hazug tetűládától ne várjon semmi jót, viszont nem jut eszébe… nem is tudom… a szüleit felhívni. Talán az apja rálépett volna ennek a vajasköcsögnek a tökére és kijelenti, ha megtudja, hogy más lánnyal kefélget, akkor puszta kézzel fogja kitépni a kankós faszát. Kotonohával mi a helyzet? Nos, ő a kezdetben önbizalom hiányos, aranyos lány. Ám a végére egy begyepesedik, amit nem csodálok. Ám, amit közbe művel, az megérne tíz miatyánkot… bár az is kevés lesz. Ahogy várható, tököt növeszt, de ezt bezzeg nem Makotoval szemben teszi. Sokkal inkább Sekaial (akit kétszer felpofoz.) és a bully osztálytársaival szemben (akik a végére próbálják a valóságot megmutatni, de azt már kizárja.). A többi mellékszereplők vagy egy söralátéten elférnek, annyira jellegtelenek vagy roppantmód idegesítőek. Viszont, nem mehetek el szó nélkül Setsuna Kiyoura mellett. Ő volt talán az egyetlen olyan szereplő, akivel szimpatizálhattam, hiszen tényszerűen gondolkodott és képes volt Makoto képébe vágni: Döntse el, mit akar, mert ennek rossz vége lesz, ha így folytatja. Persze mi lesz a vége? Ő is lovagol Makoto faszán. Hát gratulálok a készítőknek. Sikerrel érték el, hogy a főszereplők és a mellékszereplők is hányingert okozzon. Ezt kevés anime éri el nálam, mivel már eléggé magas a tolerancia küszöböm. De ez sikerrel vette ezt a kanyart. Sokszor mondom, hogy a főszereplőkön múlik az anime sorsa a szememben. Nem arról van szó, hogy imádjam, hanem szimpatikus legyen és értsem, mit miért csinál. Itt teljesen az ellenkezője megy.

A karakterek mellett a történet logikus felépítése is úgy ment a levesbe, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Megannyi helyen lehetett volna megváltoztatni és jobbá tenni a művet. Elég lett volna, ha valamelyik lány szól a szüleiknek. Kotonohának volt szerepeltetve a húga. Így kamu lenne, hogy itt mindenki árva. Vagy az is logikus lett volna, hogy az osztály szépen a végére ellene fordul és a legkeményebb kötésű ápolgatná Makoto zsenge testét Fa testápolóval. Elvégre, mindenki látta, hogy mit művel a lányokkal. Vagy szimplán az is megfelelne, hogy mindegyik lány elfordul tőle örökre. De még az is megfelelt volna, ha a végén a terhes Sekaial (Na igen, kétséges a terhessége. Mivel az idegesség is okozhatja a hányást és a piros napok késését.) marad és benő a feje lágya. DE MAKOTO MINDENT ELBASZ! Miért? Mert a faszával gondolkodik és amikor a felelősséget kéne vállalnia ujjal mutogat. Szóval igen, a történetben a készítők próbáltak mélyen drámaiak lenni, de ez teljesen vakvágányra futott, mivel egyetlen szereplővel sem lehet szimpátiát kiépíteni. De ami a legszebb, hogy teljesen más tanulságot vonhatunk le. Hiszen, ez a 12 rész bemutatja, hogy miért kell a férfiaknak a faszukat a gatyájukban tartani és nem belemártogatni minden felajánlkozó pinába. A lányoknak meg azt, hogy ne kövessék azt a férfi, akin látják, hogy teljesen megbizhatatlan és még akkoris hazudik, amikor levegőt vesz. Viszont ide lehet sorolni azt is, hogy hogyan ne éld a szerelmi életedet. Ha egyszer valaki mellé megállapodtál, akkor ne dugj mást. Hasonló a szitu, mint az Uramichi Oniisan esetében. Ott azt mutatja meg, hogy ne legyünk kiégett, besavanyodott felnőttek, akik másokra vetítik ki elbaszott döntéseiket. Csak a nagy büdös helyzet, hogy ez utólagos magyarázkodás és az is marad. A készítőknek nem ez volt a céljuk. Summa Summarum: A School Days megbukott eredeti céljától.

Értékelés:

Pozitívumok:
- Látvány.
- Zene.
- Egy humoros jelenet.

Negatívumok:
- Makoto
- Kotonoha és Sekai.
- Az összes karakter idegesítő vagy sótlan.
- A dráma nem létezik, csak az gyűlölet.
- Mondtam már Makotot?

Végeredmény: 20% Rossz.

Mielőtt búcsúzok, találtam egy érdekes triviát az utolsó részről. 2007 Szeptember 18-án éjfélkor tervezték leadni a TVK-n. Viszont ez elmaradt és helyette egy utazási műsort sugároztak az alábbi felirattal: A körülmények miatt halasztás történt. Ennek oka volt: Az utolsó rész premier előtti napján Kyoto Perfektúrában egy 16 éves lányt meggyilkoltak. Mivel a gyilkosság helyszíne és körülménye hasonlított az utolsó epizódban látottra (Amikor Sekai leszúrta Makotot. Nem merek a másik verzióra gondolni, amikor Kotonoha felvágta Sekai méhét.), így ezt látták jobbnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.