Sziasztok!

Minden animeszon kínálatának minimum a felét teszik ki a romantikus animének beállított förmedvények és aminknek jó 90%-a pont nem arról szól ha pedig mégis benne van akkor vagy erőltetett vagy komolyanvehetetlen módon adják elő pedig lehet ezt jól csinálni csak hát a többsége egy idétlen tinifantáziálgatás arról, hogy a főszereplő srác minél több csajt kapjon meg és kész vége ennyi. Éppen ezért üdítő színfolt olyan animéket is látni amik tényleg jól használják fel a romantikus vonalat és nem mellesleg egy kis pluszt is adnak hozzá. Ma alanyom a Wotaku ni Koi wa Mizukashii is ugyanezt teszi!

A Wotaku egy 2014 óta folyamatosan futó romantikus-komédia webmanga alapján készült amit egy magát Fujitának hívó iegyén ír és rajzol. Az animét pedig az A-1 Pictures készítette 2018-ban Hiraike Yoshimisa rendezésében akinek többek közt az irtózatosan blőd AKB0048-at köszönhetjük de ö rendezte például a Kaleido Star illetve Working!!! című sorozatokat is.

A történet nincs igazából túlbonyolítva, női főszereplőnk Narumi egy átlagos felnőtt nő aki azonban egy igencsak félelmetes titkot őriz magában ugyanis felnőtt nő létére imádja a BL cuccokat , az animéket és az idolokat azaz magyarán szólva egy fujoshi csajjal van dolgunk ám igyekszik ezt titkolni az új munkahelyén ahova történetünk elején kerül.

Új munkahelyén igyekszik normálisan viselkedni és titkolni hobbijait ám mint kiderül egy régi gyerekkori barátja Hirotaka is ott dolgozik aki viszont meg egy akkora gamer otaku, hogy még a munkahelyi szünetekben is kedvenc játékaival játszik ám a csajjal ellentétben ő nem csinál belőle titkot.

Az első újratalálkozásuk után persze egyből fellángol köztük valami és onnantól kezdve a sorozat nem szól másról minthogy ezek ketten összejönnek-e egymással de ez nem olyan egyszerű lévén a hobbijaik mindig közéjük állnak de hála a mellékszereplőknek végül is képesek lesznek megoldani a problémákat.

Ennyi az anime története, nincsenek benne hatalmas csavarok vagy mélyen szántó gondolatok inkább van egy fajta üzenete, hogy nem baj ha szereted a hobbidat de ne hagyd, hogy az a szerelmi vagy szociális életed kárára menjen illetve, hogy ha szeretünk valakit akkor próbáljuk meg elfogadni a másik  hobbijait. Ez egy nagyon jó üzenet és egy nagyon is aktuális problémára világít rá hiszen sok olyan ember van aki nem meri vállalni azokat a dolgokat amiket szeret csak azért, hogy megfeleljen  környezetének és annak elvárásainak mert azt hiszi, hogy kirekesztik érte.És a legjobb, hogy a sorozat nem szájbarágósan vagy lenézően adja ezt elő hanem felettébb szórakoztató módon úgy, hogy egy percig sem veszi túlzottan komolyan magát és nem megy át egy álszent , felszínes szarságba ami arról szól, hogy "ha valaki nem szereti azt amit te akkor ő rosszabb ember nálad" . Ez van tehát, egy rém egyszerű sztori nagyon jó üzenettel és nem mellesleg piszkosul szórakoztatóan előadva de ott van az a bizonyos de. Igazából nem mondanám nagy hibának de 11 rész szerintem rohadt kevés volt, még legalább 2-3 rész kellett volna neki, hogy rendesen le legyen zárva a történet bár ha terveznek második évadot......? Habár az A-1 Pictures-től már ez is nagy teljesítménynek számít bár az tény, hogy ők egy elég furcsa stúdió ugyanis a nagyobb fantasy sorozataikat mindig sikerül elszúrniuk de SoL-ban vagy vígjátékban mindig sikerül egy elfogadható szintet produkálniuk.

Térjünk ki a látványra ami.....ami valami elképesztően jól sikerült. Szép és részletgazdagon kidolgozott hátterek, szép karaktredizájn és igaz itt is egy kicsit túl van színezve az összkép de összességében a látvány csillagos ötös főleg mert éltek olyan megoldásokkal, hogy például a legtöbb részt úgy vezénylik le mint egy randiszimulátor játékot.....

Vagy mint például a 7. rész aminek az eleje konkrétan egy fantasy rpg játéknak a paródiája és többször is láthatjuk így a szereplőket.....

Kapunk utalásokat más animékre és mangákra illetve cosplayekre is illetve a poénok nagy része is erre épül és azok jók is lettek de a SoL poénok viszont inkább félreértés poénokra vagy szerelmi cívodás poénokra épülnek amik szintén nem rosszak de azoknál láthatóan nem volt annyi kreativitás mint az utalásoknál vagy paródiáknál.  De viszont szerencsére megtalálták a balanszot a poénok és a komolyabb hangvételű dráma között.

Akkor ezesetben nézzük is a karaktereket. Hál istennek csak 4 fontosabb szereplő van így nem kell 20-30 nevet megjegyeznünk de az a poén, hogy még a főszereplők is nagyon jól ki vannak találva. Narumi egy minden hülye szokásával együtt is egy nagyon szerethető és szimpatikus karakter volt ami főleg annak volt köszönhető, hogy a készítők nem végletekben gondolkodtak a karakterénél vagyis nem kapunk egy folyton emózó picsát ( Mei a Sukitte ni nayo-ból) sem egy magát animekarakterenk képzelő csajt sem (Rekka a Chunnibyo-ból) hanem egy olyan karakter aki képes felnőtt emberként gondolkodni a hobbija ellenére is. Hirotaka viszont egy más tészta. Az egész animét ugyanazzal a "tojok mindenre csak a konzolom legyen nálam" típusú érzelemmentes pofával játssza végig de még épp, hogy meg tud állni azon a szinten, hogy ez nem lesz vészesen irritáló. Igaz ami igaz a romantikus szál köztük elég halovány , én inkább csak barátság level-t éreztem köztük. Viszont a mellékszereplők.

Ott van Hanako a cosplayer csaj aki amolyan lelki támasz karakter Narumi számára de egyben egy nagyon magabiztos karakter is és nem mellesleg Sawashiro Miyuki nagyon jó hangot adott neki.

Aztán ott van Kabakura a másik mangarajongó karakter aki viszont nem tagadja de nem is hangoztatja a hobbiját mindenki előtt csak úgy elvan a maga kis világában.

Vagyis mind a négy főszereplő úgy lett kitalálva, hogy egy-egy otaku típust jelenítsen meg akivel a nézők könnyen tudnak azonosulni és meglepő de ez sikerült is (én személy szerint Kabakurával tudtam azonosulni lol ).

Meg persze ott van Naoya Hirotaka öcsikéje meg Kou akik szintén nem rossz karakterek de végig olyan érzésem volt mintha csak utólag lettek volna kitalálva és belerakva a sorozatba. Ja és itt is bebizonyosodott, hogy Kaji Yuki-nak mennyivel jobban állnak a SoL szerepek mint a "10000 decibellel ordibálók mert shounen karakter vagyok" szerepek.

És végül a zenék. A háttérzenék elmennek, Az OP-et igazából szokni kell kb a 6.részig de utána már egész elviselhető lesz viszont az ED már első hallásra is nagyon megnyerő lett.

Összességében a Wotaku szerintem a 2018-as tavaszi szezon egyik kellemes csalódása volt. Egyszerű történet nagyon jól tálalva , jól azonosulható karakterekkel és jó poénokkal karöltve bár igaz pár részt még ki lehetett volna hozni belőle de a sorozat újfent bebizonyította, hogy lehet még jót alkotni a romkom műfajban csak akarni kell.

Wotaku ni Koi wa Mizukashii

-Idő: 2018

- Stúdió: A-1 Pictures

- Rendező: Hiraike Yoshimisa

- Műfaj: Romantikus, Komédia, Slice of Life

- Opening: Fiction by Sumika

- Ending: Kimi no Tonari by halca

- Hossz: 11 rész

Tetszett:

- Egyszerű de aranyos a történet

- Az üzenete

- Szép látvány

- Szimpatikus karakterek

- Egész értékelhető poénok

- Zenék

-Opening és Ending

Nem Tetszett:

- 2-3 rész még kellett volna neki

- Elkapkodott befejezés

Értékelés:

- Pontban: 8.5/10- Nagyon Jó

-Százalékban: 88%

Nos ennyi voltam mára Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.