Sziasztok!

Ahogy a múltkor Ragna kolléga, úgy ma én is egy téli szezonos animének a kritikáját hoztam el nektek. Persze választhattam volna ezerszer érdekesebb alanyt mint egy újabb sulis tini romantikus animét, amiért azonban mégis erre esett a választásom, az egy egészen egyszerű indok: Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy romantikus animének csúfolnak egy olyan animét ami nem szól másról mint az elhanyagolt, világfájdalmas tinik lelkének a simogatásáról! Az Otonari Tenshi-sama pedig pontosan erről szól!

Az Otonari Tenshi-sama először light novel formában jelent meg 2019-ben aminek érdekes módon két rajzolója , név szerint Kazutake Hazano és Hanekoto, és egy történetírója van, név szerint Saeki-san, majd 2022-től manga formában is megjelenik a trió műve. Az animét pedig a Project No.9 stúdió készítette akik főképp hasonló kaliberű animék készítésér szakosodtak, bár ők csinálták a Koi wa Sekai Seifuku-t is, a rendezője pedig Li Hua Wang volt.

A történet maga nem egy nagy eresztés. Adott főszereplőnk, a végtelenül szomorú ,szótlan, , világfájdalmas tinisrác  Amane  aki egy nap az esőben összeismerkedik az osztályának a körülrajongott , és minden fiú által szeretett Mahiru-val, aki viszonozásképpen kitakarít nála, főz rá, a gondját viseli, beszélget vele, és ennek következtében idővel egymásba szeretnek. The End!

Dióhéjban összefoglalva tehét kapunk egy újabb " az osztály lenézett sráca összejön az osztály legnépszerűbb lányával " sztorit. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, hiszen ugyanerről szólt péládul a Komi-san vagy a Sono Bisque Doll is.  A különbség ezen animék és ez között már a tálalásnál elkezdődik. Hiszen mit vár a néző egy sulis romantikus animétől? Szerethető szereplőket, humoros szituációkat, körítésképpen pedig fesztiválózós vagy éppen tengerpartos részeket. Na itt ezeket mind el lehet felejteni, ugyanis az Otonari Tenshi kizárólag a két főszereplő romantikus kapcsolatáról szól. És még ezzel sem lenne alapjáraton baj, de ezt is ahogy tálalja az anime, az egyszerűen borzalmas. Ugyanis mivel nincs semmi körítés, ezért az anime iszonyatosan monoton és csigalassú tempóban halad bármit is előre, ebből pedig egyenesen  következik a másik nagy hibája a sorozatnak, hogy rettenetesen unalmas, jellegtelen, és ami talán a legfelháborítóbb: Élettelen!  Hogy hogy értem azt, hogy élettelen? Nos úgy, hogy ennyire életunt és vérszegény romantikus animét már nagyon régen láttam.  Miért nincs is semmi élet?  A cselekmény ugyanis nagyjából annyiból tevődik össze, hogy a két főszereplő egy nappaliban ülve beszélget egymással,és ezt néha, tényleg nagyon néha megszakítják sulis bevágásokkal. Ettől ez még lehetne egy jó kis kamaradarab, de nem az, mert ez a két főszereplő olyan monoton és leszarom stílusban és hangnemben beszél egymással, hogy érdekesebb nézni a fehér falat mint őket. 

És mivel a cselekmény csak és kizárólag a két főszereplő kapcsolatára koncentrál ezért komédia szál nincs benne. Semmi vicces vagy minimálisan humoros szituációt nem kapunk ami akár egy kicsit is feloldaná azt a végtelen élettelenéseget amit prezentál nekünk az anime. A romantiks szál meg abszolút hiteltelen, de erről majd később. Összefoglalva tehát, a történet maga nem lenne annyira vészes, de a forgatókönyvírók nyugodtan beírhatnak maguknak egy bazi nagy karót.

Technikai oldalról nézve valamivel jobb a helyzet. A háttérgrafikával láthatóan nem kellett sokat vesződniük, lévén az anime összesen két helyszínen, Amane otthonában és a suliban játszódik. A karakterdizájn hozza az átlagos szintet, bár azt is csak alulról súrolva. Ennyi. A technikai oldalról ennyit lehet elmondani, térjünk át a sorozat másik hatalmas koporsószögére, vagyis a karakterekre.

Azt azért meg kell hagyni, hogy legalább nem kell harminc egymásba szerelmes tinit, illetve szerelmi háromszögek sokaságát megjegyezni, lévén csak 4 fontosabb szereplője van az animék, de azok is valami katasztrofálisan vannak megírva.

Kezdjük a sort Amanéval. Amane ugye a világfájdalmas, szótlan tinisrác akinek még az is fáj, hogy reggelente felkel a nap. Ez kiindulási pontnak nem lenne vészes, hiszen ha képes fejlődni a karaktere akkor rendben van. A baj az, hogy nem így van. Amane az elsőtől a 12. részig folyamatosan nyomja a John Snow stílust , a miértre meg kapunk egy olyan röhejes, seggből előhúzottnak érződő és súlytalan választ, hogy már a néző érzi kínosan magát miatta. 

Aztán ott van Mahiru aki tényleg kedves és aranyos, de bennem végig motoszkált az a kérdés, hogy mit szeretnek benne annyira? Hiszen semmi különleges nincs benne ami kiemelné az átlagból. Kontrazstként ott van például Marin a Sonoi Bisque Doll-ból aki egy tényleg vagány, belevaló női karakter , vagy Tsukasa a Tonikaku Kawaii!! sorozatból akit az őt körülvevő misztikus aura tett érdekessé. Mahiruban ezek küzöl semmi nincs meg. Egyszerűen csak hótátlagos legál loli , de még annak is totál érdektelen , pontosan azért mert ő is úgy lett megalkotva mint a több tucat másik hasonló női karakter. Az ő háttérsztoija, na arról majd lejjebb.

És akkor most térjünk vissza kicsit a romantikus szálra. Ha egy szóval kéne jellemeznem akkor azt mondanám, hogy hiteltelen. A két főszereplő között egyszerűen semmi kémia nincs. Már ott bajok vannak, hogy ők ketten ha együtt vannak olyan érzést keltenek mintha csak egymás mellé photoshopooltak volna két hótátlagos karaktert, a hangjukat meg movie makerrel illesztették volna hozzájuk, de egyébként a seiyuuik sem erőltették meg magukat túlzottan a fizetésükért. Egyetlen tizedmásodpercig sem lehet elhinni, hogy ők ketten szeretik egymást. Erre valószínüleg pedig a készítők is rájöttek, hiszen még ki is mondatják a lánnyal az utolsó részben, hogy "Miért olyan nehéz elhinni, hogy két ember csak úgy egymásba tud szeretni?" .  Oké, elhiszem, hogy lehetséges ilyen , hiszen ott van például Morticia és Gomez Addams is, de akkor legyen már az a szerelmi szál hiteles, vagy minimálisan romantikus. Amane és Mahiru kapcsoaltában semmi romantika nincs.  És most ha azt hiszitek, hogy csak én nem tudom értékelni mert egy kiégett , érzelemmentes incel vagyok itt van pár romantikus sulis anime amiket kifejezetten szeretek, sőt jónak vagy remeknek tartok:

- Lovely Complex

- Honey and Clover

- Ore Monogatari

- School Rumble

- Haiyore! Nyaruko-san

- Komi-san

- Seto no Hanayome

- Kimi ni Todoke

Ezek pedig mind attól jók amiket az elején felsoroltam. Van bennük élet, szerethető szereplők vannak benne, és humoros szituációk körítik a szerelmi szálat. Az Otonari Tenshi-t pedig inkább a Sukitte Ii na yo-hoz tudnám hasonlítani.

Na de visszatárve a szereplőkre, a két főszereplő mint mondtam abszolút érdektelen és semmilyen karakter, szóval jöjjenek a mellékszereplők. A két legjobb barát, Chitose és Itsuki annyira nem vészes mint a két főszereplő, de azért ők sem találják fel a spanyol viaszt.

Aztán egy rész erejéig beköszönnek a rokonok is. Amane anyja és bátyja ugyanolyan érdektelenek mint maga a főhős...

, viszont az abszolút mélypont az nem más mint Mahiru anyja, Sayo.

Nos, ha Amane hátterére azt írtam, hogy seggből előhúzott, akkor Mahiru sztorijára meg azt tudnám mondani, hogy az a kategória amit Mangival már az Isuca kapcsán is körberöhögtünk , az pedig már nyolc évvel ezelőtt volt.  Most spoilerezni fogok, de nem érdekel. Szóval Mahiru anyja és az apja nem szerelemből, hanem üzleti érdekek miatt lettek összeházasítva, Soya nem akart gyereket, de mégis lett, a férjével gyűlölik egymást, és a nő a saját elfuserált és szánalmas életéből adódó frusztráltságát a saját lányán vezeti le , és 30 vagy 40 évesen is emiatt játssza a hisztipicsát. Az ilyeneknek tudnék javasolni egy alapos terápiát , de úgy sosem engedik ki a gumiszobából.

A karakterek több szót nem is érdemelnek.

Már csak a zenék vannak hátra. Szerintem nem árulokm el nagy dolgot ha azt mondom, hogy az OST lista annyira halovány mint szellentés a szélben, az opening zene sem egy nagy szám, az ending meg, hagyjuk is.

Ez volna tehát az Otonari Tneshi-sama, egy teljesen érdektelen, vérszegény és unalmas valamia mit nem leeht sem romantikus, sem komédia animének nevezni mert mind a két téren iszonyatosan elhasal. Ez az anime csak és kizárólag azért létezik, hogy az elhanyagolt lelkű, világfájdalmas tinik buksiját és lelkét simogassa, ami meg az egyik leggázabb dolog a világon. 

Otonari no Tenshi-sama ni Itsunomanika Dame Ningen ni Sareteita Ken 

- Idő: 2023

- Stúdió: Project No.9

- Rendező: Li Hua Wang

- Műfaj: Romantikus, Komédia

- Opening: Gift by Masayoshi Oosihi 

- Ending: Chiisana Koi no Uta by Iwami Manaka

- Hossz: 12 rész

Ami Tetszett:

- Az alapsztori nem lenne feltétlenül rossz

- Nem kell 30 karaktert és egy tucat szerelmi háromszöget megjegyezni

Ami Nem Tetszett:

- A cselekmény unalmas, jellegtelen és vérszegény

- Minden vicces körítés hiányzik belőle

- Érdektelen, unalmas karakterek

- Megbukik mind romantikus, mind komédia anime szinten

- A " simogassuk a világfájdalmas tinik lelkét és buksiját" attitűd amivel elkészült

- Zenék

- Opening és Ending

Értékelés:

- Százalékban: 24% - Nagyon rossz

- Pontban: 2/10

Hát ilyen kevés pontot is régen adtam már animének. Nos, ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.