Sziasztok!

Beszélgessünk egy kicsit az Idol animékről!

Mik is azok az idol animék? Ha nagyon sarkosak akarunk lenni, akkor azt mondanám, hogy azok a sorozat franchise-ok amikben cukimuki kislányok semmitmondó jpop dalokat énekelnek és.....ennyi. Ez a téma tényleg nem szól többről és ennek ellenére egy az otakuk körében nagyon népszerű témáról van szó. Az olyan animék mint a Love Live , az Aikatsu vagy az Idolmaster hihetetlen nagy népszerűségnek örvendenek , de van, hogy lányok helyett fiúk vannak a középpontban mint például az Uta no Prince-sama vagy az Idolish szériák , csakhogy a népszerűbbeket említsem. 

Bevallom, hogy jómagam soha nem voltam és sanszosan nem is leszek a műfaj rajongója, pontosan azokért amiket fentebb említettem. Valahogy nem nagyon tud érdekelni egy olyan sorozat amiben iskolás lányok vagy bishounenek dalolásznak , mentes mindenféle konliktustól és úgy általában olyan üres mindegyik mint egy kipakolt káposztásláda.Az egyetlen darab amit tényleg szeretek az a Zombiland Saga anime, de az meg inkább egy nagyon debil vígjáték mintsem rendes idol anime. Félreértés pedig ne essék, nem a zenés animékkel van bajom vagy azokkal amikben központjában a zenélés áll, mert például a Nanát szeretem mert jó zenék vannak benne, vagy ott van a Skip Beat vagy a Sakamichi no Apollon amik a zenélésről és éneklésről szólnak, de mindezek mellett van egy jó történetük is. És, hogy miért is mondtam el mindezeket? Nos azért, mert a tavaszi szezonban valóságos atombombaként robbant be az Oshi no Ko című anime ami szintén Idol animének vallja magát, de már az első részek alapján kikiáltották 2023 legjobb animéjának, és a hype vonat még mindig nem hagyott alább. Ez pedig számunkra egy kihagyhatatlan ziccer, tehát jöjjön most ennek a sorozatnak a kritikája, hogy valóban olyan jó-e mint amilyennek mondják!

Az Oshi no Ko eredetileg egy 2020 óta futó manga alapján készült amit Yokora Mengo rajzol, de még érdekesebb, hogy az írója az az Akasaka Aka akinek a Kaguya-sama mangát is köszönhetjük. A történet a Young Jump magazinban jelenik meg, az anime pedig idén tavasszal látott napvilágot a Doga Kobo stúdió jóvoltából akik eddig olyan animéket tettek le az asztalra mint a minden idők egyik legrosszabb animéjének kikiáltott 11eyes , de a kellemes New Game vagy Himouto! Omaru-chan , vagy a Gekkan Shoujo Nozaki-kun is hozzájuk köthető. Rendezője pedig Hiramaki Daisuke akinek eddig ez az első komolyabb rendezése. 

A történetről nem tudok nem spoileresen írni, de máshogy nem lehet elmondani, hogy ez mégis miről akar szólni. Szóval a történet főszereplői egy testvérpár, Aqua és Ruby akik kicsit sem nevezhetőek átlagos gyerekeknek, ők ugyanis az évekkel korábban , a sikerei csúcsán brutális módon meggyilkolt közkedvelt énekesnőnek és hírességnek, Hoshino Ai-nak a gyerekei, aki nagyon fiatalon, alig 16 évesen szülte meg őket, de nem is ez a legdurvább része a dolognak. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek Ai szülészorvosának Gouro-nak, illetve az egyik akkoriban vele a kórházban tartózkodó halálos beteg fanjának, Sarinának a reinkarnációi akik ráadásul még az előző életükre is emlékeznek. Na ez az aztán a WTF alapsztori, mi?

Mára már a gyerekek elérték a tinédzserkort, de mind a ketten más célokat tartanak szem előtt. Aquában ugyanis olyan mély traumát okozott anyjának a halála, hogy az egész életét arra tette fel, hogy a gyilkosát felbujtó személyt, aki nagy valószínűséggel az apjuk is, minden áron megtalálja és bosszút álljon rajta, addig Ruby minden álma az, hogy Ai-hoz hasonlóan ő maga is hírs énekesnővé válljon. A két fiatal így tehát más céloktól vezérelve ugyan, de bekerül a Japán szórakoztatóipar kegyetlen világába és az anime az ő szemszögükön kerersztül mutatja be ezt az ipart.

Az anime tehát egyszerre több szálon fut. Van itt Idol rész, bosszútól fűtött nyomozós rész, szórakoztatóipari társadalomkritika, az anime felépítése pedig úgy néz ki, hogy külön-külön epizódokat szentel az adott témáknak, de ez eléggé kettős érzést vált ki, mivel így bár nem keverednek össze a szálak és végig érthető marad a cselekmény, de így azt az érzést is képes kiváltani a nézőből, mintha az alkotók egyszerűen nem tudták volna eldönteni, hogy most mégis miről akarna ténylegesen szólni az anime. Érezhető ugyan, hogy a szálak valamikor majd összefutnak és amiket ezalatt a 11 rész alatt látunk az csak a felvezetés, de mindvégig jelen van az az érzés, hogy az anime túl sok mindneről akar egyszerre szólni és bár képes lellavírozni, de elég egy kis hiba és az egész koncepció kártyavárként fog összeomlani, ami meg is történik. A történezvezetés ugyanis baromira aránytalan. Végig azt éreztem, hogy mintha nem lett volna kész forgatókönyv hanem a forgatókönyvíroknak ki lett volna adva, hogy most éppen melyik szállal kell foglalkozniuk. A nyomozós szál nagyon kevés figyelmet kap pedig az a legérdekesebb, a szórakoztatóipari társadalomkritika része bár jó, de az sem kap túl sok műsoridőt, a legtöbb pedig igen, az idol rész kapja ami bevallom engem egy cseppett sem tudott érdekelni , és ezért is óckodtam sokáig a sorozattól, sőt szerintem felesleges is volt a történetbe, mert Aqua színészi nyomozós szála önmagában képes lenne elvinni a hátán a történetet. Valószínűleg tényleg csak a mézesmadzag miatt került bele a hugi sztárrá válásának a története mert az lapos, érdektelen és semmilyen , de olyan szinten, hogy a legnagyobb konfliktus az, hogy ki legyen a center énekese a csapatnak.

Félreértés ne essék, lehet, hogy a mangában már érdekesebb ez a szál, nem tudom mert nem olvasom, de amit kapunk az nagyon csak töltelék feelinget ad az egésznek.  Tehát az alapsztori maga tényleg érdekes, de a cselekmény aránytalanul ugrál a különböző műfajok között amik közül a legérdektelenebb kapja a legtöbb műsoridőt, míg a másik kettő csak hébe-hóba jelenik meg.  Ami viszont mindenképp piros pont a készítők javára, hogy nem szaroztak a felvezetéssel, a teljes első kötetet feldolgozták egy közel másfél órás filmben ami maga lett az első rész, így teljesen érthető a két főszereplő háttere és motivációik is. 

Tárjünk is akkor át a látványra. Az mindenképpen pozitívum, hogy az animáció rendkívül minőségi. Látszik rajta a belefeccölt energia és pénz és szép színes, bár csak egy hajszál választja el attól, hogy átmenjen a No Game No Life " Átment egy csillámpóni emésztőrendzserén" szintjére. A karakterdizájn is kellemesen egyszerű, de ez itt bőven az elfogadható szinten van. Humor viszont nem sok van és amik vannak azok is inkább kínosak, de amiről beszélni kell a szórakoztatóipari társadalomkritika része, azon belül is a cyberbullyng része.

A sorozat egy valós esemény alapján mutatja be ezt a jelenséget és ez a része az animének iszonyatosan jól lett megvalósítva. Igaz, hogy nem kap túl sok műsoridőt, de arányaiban jól el lett találva és mindenféle sallang nélkül, kendőzetlenül mutatja be azt a jelenséget amikor a sok no life , gumigerincű , a szüleik házájának a pincéjében élő gyökerek a Twitteren és egyéb szocmédia felületen küldüzgetik a Dögölj meg!-eket és egyéb jókívánságokat az adott illettőnek , legyen az híresség vagy csak egy átlagember és ez a jelenség igenis egy valósm probléma, mivel megállapították, hogy a cyberbullyng sokkal rosszabb hatással van az emberekre mint a hagyományos bullyng amit az iskolákban vagy máshol tapasztalnak és ez nagyobb részben felelős az ilyen esetek után elkövetett öngyilkosságoknak, amikor az áldozat inkább véget vet az életének, hogy végre vége legyen ennek az egésznek akár megérdemelte akár nem , mert vagy nem kap segítséget vagy egyáltalán nem veszik komolyan , pedig igenis ezt a jelenséget a lehető legkomolyabban kell venni és kezelni mert ha nem teszik akkor beláthatatlan következményei lehetnek. A stúdiónak pedig hatalmas pacsi amiért az epizód végére kiírtak egy figyelnmeztetést és a Mentálhigéniai központ és segélyvonal számait is. A témában még érdemes megnézni a Black Mirror Hated is the Nation című epizódját is ami ugyanezt a témát dolgozza fel. 

Visszatérve az animére, a látványról igazából ennyit érdemes elmondani, így tehát lássuk is a fő mozgatórugókat, vagyis a karaktereket.

Kezdjük a főszereplő párossal, Aquával és Ruby-val. Kettejük közül Aqua az érdekesebb karakter. Egy visszahúzódó, antiszociális, érzelemmentes srác akin látszik, hogy képtelen volt túltenni magát anyjának a halálán , de ennek ellenére mégis törődik a hugával és egyszerre igyekszik megvédeni őt attól, hogy Ai sorsára jusson ő is, de egyben valahol próbálja is támogatni őt. Egy nagyon összetett karakter, talán a sorozat legjobb szereplője is egyben aki mindent megtesz a céljának elérése érdekében, ehhez pedig nem fél mocskosnak tűnő eszközökhöz is nyúlni. 

Ruby teljesen az ellentéte . Egy átlagos, vidám, nagyszájú és energikus, bár sokszor idegesítő lány aki szintén mindent megtesz azért, hogy ő maga is híres énekesnővé válljon , de pont ezért az ő karaktere telejsen átlagos, semmivel sem érdekesebb mint az átlag idol animék karakterei. 

És habár csak a filmepizódban (igen, így fogom hívni), de ott van még maga Ai karaktere is. Na most ezt a csajt az elején én még simán kikiáltottam 2023 leggusztustalanabb női karakterének az olyan mondatai által, hogy szerinte milyen jó buli lesz gyereket nevelni és énekelni egyszerre, meg hogy hírességnek lenni azt jelenti, hogy a rajongóknak folyamatosan kamuzni kell mindent. Biztos vagyok benne, hogy ezzel akarták érzékeltetni, hogy mennyire naív és fogalmatlan csajról van szó, de ezzel sikerült átesniük vele a ló túloldalára. Később ugyan, bár akkor sem lett a kedvencem a csaj, de látható némi jellemfejlődés rajta és látszik, hogy ha bár segítséggel is de törődik a gyerekeivel, de végig érződik egyfajta kettőség is a megnyilvánulásaiban is ami végig azt érezteti, hogy Aqua és Ruby  fogantantása és születése előtt valami nagyon súlyos dolog történ vele. 

Aztán ott vannak még a mellékszereplők is. Kezdve a menedzser házaspárral , Ichigóval és Miyakóval akik, bár érződik, hogy a cégüket is menteni akarják, de törődnek Ai-val és a gyerekkel és meg kell hagyni, hogy mind a ketten rendes, kompetens karakterek.

Aztán ott van a többi sztárjelölt, közülük is két karakter van akit érdemes megemlíteni. Az egyikük a cyberbullyng-on átesett Akane aki az egyik szerelmi szálért felel, mível olyan jól képes Ai személyiségét hozni, hogy Aqua menthetlenül is beleszeret, de ennél több funkciója egyenlőre nincs a sorozatban, biztos, hogy a folytatásokban nagyobb szerepet fog kapni.

A másikuk pedig, akit nyugodtan lehet a sorozat legjobb női szereplőjének mondani, az Kana a volt gyereksztár akin egyszerre érezhető egyfajta kiábrándúltság is az iparág felé, ugyanakkor idővel mégis vissza akar térni az élvonalba , a cinikus megjegyzései pedig a sorozat fénypontjai.

Mellettük pedig ott van még például a Youtuber Mem-cho aki viszont a sorozat legirritálóbb karaktere, vagy pedig a többi kezdő híresség palánta is akik összesen nem szerepelnek annyit, hogy fontosnak lehessen nevezni őket. Sőt, felbukkan egy nagyon Tite Kubo hasonmás mangaka is Raida szeméyében, de, hogy ez szándékos vagy véletlen utalás akar-e lenni azt nem tudom, de nagyon jót szórakoztam rajta. 

Egy idol animében pedig elengedhetetlenek a zenék is ugyebár. Nos a sorozat betétdalai bár nem rosszak, de igazából egyik sem fogott meg különösebben. Nem úgy mint az opening-ending páros amik nem csak, hogy 10/10-es művek, de nyugodtan lehet őket 2023 legjobjai között emlegetni. A Yoasobi Idol című dala egy kitűnő nyitódal, a Quenn Bee Mephisto című ending dala egyszerre egy pörgős, de ugyanakkor melankólikus dal is ami tökéletesen jellemzi Aqua jellemét, és a hozzá készült élőszereplős videóklippet is érdemes megnézni. 

Na és, hogy ezek után mi a véleményem az animéről? Jó anime ez? Igen. Megérdemli azt a hype-ot és dicsőítést amit kap? Nem igazán. Valahogy ugyanazt érzem itt is mint a SAO esetében is, vagyis van egy téma ami képes a legtöbb nézőnél betalálni, de a tálalásnál már vannak gondok amik eléggé árnyalják az öszképet, illetve minden jó részre van 1 rossz vagy érdektelen is. Azt meg végképp nem mondanám, hogy ez 2023 legjobb animéje olyan darabok mellett eddig mint a Vinland Saga S2 vagy a Skip and Loafer. Nem is volt kérdéses, hogy jön a S2, szóval hátha abban már több nyomozós és kevesebb dalolászós részt fogunk kapni.

Oshi no Ko

- Idő: 2023

- Stúdió: Doga Kobo

-Rendező: Hiramaki Daisuke

- Műfaj: Dráma, Reinkarnáció

- Opening:  Idol by Yoasobi

- Ending: Mephisto by Queen Bee

- Hossz: 11 rész

Ami tetszett:

- Az alapötlet maga nagyon érdekes

- A nyomozós és szórakoztatóipari társadalmi kritikai szál

- A cyberbullyng remek ábrázolása

- Szép a látvány

- Aqua és Kana

- Nagyon hangulatos

- Zenék

- Opening és Ending

Ami nem tetszett:

- A történetvezetés csapongó és nagyon aránytalan

- Nagyon felületes ábrázolása a japán szórakoztatóipar sötét részének

- Az idol szegmens teljesen sótlan és érdektelen , és nélkül jobban működne a történet

- Kevés részt kapnak az érdekes témák

- Mem-cho

Értékelés:

- Százalékban: 80% - Jó  (de épphogy csak alulról súrolja)

- Pontban: 8/10

Nos ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.