Kritika by xx18Rolandxx - Bakuretsu Hunters
2023.04.29. 10:04
Sziasztok!
Ma egy olyan animének a kritikáját hoztam el nektek amit már nagyon régen, de tényleg, nagyon régen szerettem volna már megnézni, csak az az aprócska gond ütötte fel a fejét, hogy ezidáig sehol sem találtam meg felirattal ezt a sorozatot csak angol szinkronnal ami mint tudjuk sok esetben a pokolba vezető utak egyike. Azonban a bolygók szerencsés együttállásának köszönhetően végre ráleltem a feliratos változatra és végre megtekinthettem a Bakuretsu Hunters című animét, és most el is mondom róla a véleményemet!
A Bakuretsu Hunters eredetileg egy 1993-tól 1998-ig futó komédia-fantasy -ecchi manga volt amit Omishi Rei és Akahori Satoru írtak és rajzoltak, és ami a Dengek Comic Gao magazinban jelent meg, majd 13 kötetben adták kim később a teljes művet. Az animére sem kellett sokat várni, pontosan 1995-ben indult a széria aminek plusz különlegessége, hogy a Xebec stúdiónak ez volt a legelső animesorozata amit ők készítettek. Rendezője pedig nem más mint az animesorozatok készítésében már veteránnak számító Mashimon Kouichi volt akinek olyan animék fűződnek a nevéhez mint a Requiem for the Phantom, a Tsubasa Chronicle mindkét évada, a Hack franchise vagy a Noir .
Történetünk egy fantasy világban játszódik ahol a magukat Sorcerereknek nevezett egyének arra használják a képességeiket, hogy megnehezítsék, vagy éppen tönkretegyék az emberek életét. Ezt megelégelvén jött létre a Sorcerer Hunters nevű szedett-vedett társaság, név szerint Carrot, Chocolat, Tira, Marron és Gateau a világot járják és a főnöküktől, Big Momma-tól (nem , ez nem a One Piece-es Big Mom) megbízások alapján jól el is látják a baját a gonosz varázshasználóknak, miközben egymás agyára mennek a hülyeségeikkel, de persze feltűnik egy háttérben munkálkodó ősi varázsló is akinek feltett szándéka, hogy megjavítja a világot azáltal, hogy elpusztítja azt, amit hőseink persze igyekeznek minden áron megakadályozni.
És öhm...ennyi. Nem egy túlgondolt sztori, tipikus 90-es évekbeli fantasy történet és ezalapján nem is számít másra a néző minthogy eleinte epizódikusan kapunk egy-egy ellenfelet akit hőseink legyőznek , majd a végén a főgonosszal is megküzdenek, igaz? Hát nem! Hiába ígéri ezt az anime, mi baromira nem ezt fogjuk látni! Legalábbis részben. Annyiban megfelel az elvárásoknak, hogy tényleg kapunk epizódikus ellenfeleket, de ezeki inkább csak a sorozat 2. fele körül kezdenek megjelenni. Hát, hogy akkor miről szól az első fele a sorozatnak? Amiről szól kérem szépen azt úgy hívják, hogy nagy betűs időhúzás. A felvezetés után nagyjából a 10. részig nem szól másról a sorozat mint arról, hogy már az adott rész 2. percében megjelenik egy csaj amit a nőbolond Carrot megpróbál becserkészni, amit persze a Misu nővérek nem hagynak annyiban, (főképp mert Chocolat fülig szerelmes a srácba) , de a srác sem adja fel , hogy becserkéssze az adott hölgyet.
És most ha azt hiszitek, hogy viccelek , hát rohadtul nem viccelek. Az egész azt a hatást kelti, hogy a készítőknek volt max 13 részre elég ötletük, de azt az utasítást kapták, hogy valahogy nyújtsák ki 26 rész hosszúra. Ezekben a részekben pedig a történet nem halad egy centit sem előre, unalmassá és vontatottá teszik az egész cselekményt, a nagy leszámolást meg elintézik az utolsó 3-4 részben. Én sem vártam mást minthogy kapunk egy fantasy komédiát némi ecchi-vel, de hogy komplett epizódok mennek el a nagy büdös semmire az azért már annak a bizonyos paciszerszámnak a túloldala. A forgatókönyvíró biztos valami OKJ-s képzésen vehetett részt ha még egy ilyen egyszerű alapot is sikerült elcsesznie. Tehát a történet semmi extra de önmagában még érdekes, de a kivitelezés egyszerűen csapnivaló.
Technikai oldalról nézve már jobb a helyzet, de ott is csak egy kis paraszthajszálnyival. A háttérgrafika és a karakterdizájn egy épphogy csak indult stúdiótól nézve teljesen korrekt, de semmi extra. Hozza a 90-es évek minden stílusát, de amiről beszélni szeretnék kicsit az a humor. A poénok, mivel csak ecchi vagy egymás szívatós poénokat kapunk egy idő után már nagyon repetatívvá és unalmassá vállnak, főképp azért mert mintha a készítők a City Hunter-t vették volna alapul ezekhez a jelenetek.
Akkor ez alapján joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi bajom volt vele ha a CH-ben meg ezekkel nem volt bajom? Nos a különbség az, hogy ott az ecchi humor nem ment a történet rovására, a két szál szépen megfért egymással és egyik sem nyomta el a másikat. Itt viszont a történet érdemi részét feláldozták az egy idő után már nagyon cringe és unalmas ecchi poénok oltárán. Innen is gratula a készítőknek.
És akkor milyenek a harcok? Sajnos a végéig nagyon kevés érdemi harcot kapunk, amik meg vannak azok meg inkább a "nyeh" kategóriát erősítik.
Na de akkor térjünk ki a szereplőgárdára. Kezdjük a sort a főszereplővel Carrot-al. Én már nagyon sok animefőhőst láttam már, de azt 1000%-an , teljesen vállszélességgel ki merem jelenteni, hogy ennél a csávónál feleslegesebb , szánalmasabb és rosszabb főhős karaktert még nem láttam. Minden bizonnyal itt is a CH lehetett az alap ugyanis a csávó nettóra úgy viselkedik mint mindnbeki kedvenc Saeba-ja, de míg előbbi minden mokkorija és perverzsége ellenére is egy kompetens és erős karakter volt, addig Carrot szimplán megállás nélkül a béka seggénél is alacsonyabb IQ-át mutogatja. A srác egyszer sem viselkedik főhőshöz méltóan, megállás nélkül a kis Carrot-ja irányítja és arrafele megy amerre az mutatja neki, de persze ő az egyetlen aki legyőzheti a nagy főgonoszt. Értem, hogy mi volt a szándék itt, hogy egy inkább vicces mintsem komoly főhőst szerettek volna, de ez a csávó fullba nyomja a kretént amitől nem szerethető, hanem sokkal inkább fárasztó és idegesítő lesz karaktere.
Aztán ott van a csapat többi tagja. Kezdve a másik két férfival,a nagy darab Gateau és Carott tesója Marron akik viszont mindketten szimpatikus karakterek. Náluk jól eltalálták az arányokat. Gateau a nagydarab izomtibi, de ennek ellenére egy szerethető alak, míg Marron a szótlan, de kompetens jó oldalon álló mágus. Ebből adódóan pedig ők jobb főhősök lennének mint Mr. Saeba Ryo klón.
Aztán ott vannak a Misu nővérek, Chocolat és Tira akik ugyan nem valami érdekes karakterek, sőt sokszor inkább már kimerítik a biodíszlet fogalmát, de harcolni igazából ők harcolnak csak , de azt is egy nagyon szado-mazo cuccra hajazó ruhaegyüttesben teszik (a készítők legalább a fanservice-re adtak valamennyit).
Végül pedig a pozitív oldalon meg kell említeni még Big Mommát, illetve a segédjét Daughter-t, akik nos...azon kívül, hogy elmondják az aktuális küldetést és szolgálnak némi háttérinfóval nem sok vizet zavarnak. Sőt azt is lehet mondani, hogy a készítők a dizájnjukba több energiát fektettek mint a jellemükbe.
A negatív oldal meg...hát azt a rohadt, és sajnos nem a jó értelemben. Mivel epizódikus gonoszokat kapunk így sok mindenkiről nem lehet írni. Van ugyan 1-2 érdekesebb ellenfél mint például az őrült tudós bácsi, de a többiek ugyanolyan szánalmasak mint a főhős. Férfi oldalon olyan ellenfeleket kapunk akik csak azért rabolnak vagy bántanak nőket mert már nagyon feláll nekik, de nincs kibe beletenniük, a nők pedig már a világ összes vibrátorát elhasználták, de még az sem volt elég nekik. Lehet, hogy ez viccesen hangzik, de tényleg ez a helyzet. A főgenya meg....
Hát az ő kapcsán először is azt kell megemésztenie a nézőnek, hogy az a neve, hogy...Sacher Torta. Igen, Sacher tortának hívják. Hagyok egy kis időt, hogy befejezzétek a röhögést.
Na most a gonosz süteménynek pedig ugye az a nagy terve, hogy azáltal akarja megmenteni a világot, hogy elpusztítja és a saját kedve szerint építi újra. Igen, megint kapunk egy atomsablon , jellemtelen főgonoszt aki ráadásul még csak nem is ember hanem egy sütemény. Mondjuk ha így nézzük...
Amik viszont mentik a helyzetet azok a zenék, bár itt nem kifejezetten a sorozat OST-je gondolok hanem az Op-Ed párosra amik fantasztikusak. Az openinget a Carrot-nak hangot adó Furumoto Shinnosuke és a Tirát játszó Hayashibara Megumi adják elő, míg az endinget Okui Masami énekli ami szintén egy nagyon fülbemásző és kellemes dal lett.
És ez lenne részemről a Bakuretsu Hunters aminek a sztorija papíron jól hangzik, de amiből kihoztak egy vontatott, unalmas, sokszor cringbe hajló poénokkal rendelkező időhúzó animét aminek a főgonosza egy sütemény. Nekem sem voltak nagy elvárásaim, de ha egy anime még a minimális elvárásoknak sem tud megfelelni akkor ott már komoly gondok vannak. Nem nézhetetlen vagy nagyon rossz, de ha nem nézitek meg akkor sem veszítetek vele semmit.
Bakuretsu Hunters
- Idő: 1995-1996
- Stúdió: Xebec
- Rendező: Mashimo Kouichi
- Műfaj: Fantasy, Vígjáték, Ecchi
- Opening: What's up Guys? by Furumoto Shinnosuke & Hayashibara Megumi
- Ending: Mask by Okui Masami
- Hossz: 26 rész + 3 OVA rész
Ami Tetszett:
- Egyszerű, de mégis érdekesnek érződő alapsztori
- Korrekt látványvilág
- A csapat mellékszereplő karakterei
- Zenék
- Opening és Ending
Amik Nem Tetszettek
- A rettenetes időhúzás
- A cselekmény vontatott és unalmas
- Az érdemi rész mind fel lett áldozva a debilség oltárán
- Carrot a legrosszabb és hiteltelenebb főhősök egyike akit valaha láttam
- Érdektelen főgonosz
- Kevés harci jelenetek
Értékelés:
- Százalékban: 50% - Közepes
- Pontban: 5/10
Nos ennyi voltam mára, legközelebb egy különleges cikkel jövök, addig is Sziasztok!
Szerző: xx18Rolandxx
2 komment
Címkék: kritika anime xx18rolandxx irasos anime kritika xx18rolandxx bakuretsu hunters
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
supermario4ever · https://lnk.bio/supermario4ever 2023.08.27. 22:19:59
Az endingnél egy helyesbítést engedj meg: Okui Masami Matsumura Kasumi-val énekli duettben. Egyébként valóban egy "MASAMIX" változat a MASK-ból, amit csak Okui Masami énekel, azzal nyitja a V-sit. albumát. www.generasia.com/wiki/Mask_(Okui_Masami)
Ami az animét illetve, sajnos annak idején nagyon sok ilyen ecchi-nőbolond anime készült a '90-es években, aminek egyik célja szerintem pont az, hogy a rengeteg sok önbizalomhiányos japán pasinak, akik a való életben rettegnek attól, hogy odamenjenek egy csajhoz ilyen jellegű főhőseik legyenek, aki ugyanolyan szerencsétlen, mint ő, és látod, ő is ugyanúgy felsül a csajoknál. Ezekenek meglehetősen káros üzenetük van.
Én ezt az animét csak azért néztem meg, hogy lássak egy Hayashibara Megumi & Okui Masami "koprodukciós" animét, de semmi más nem maradt meg bennem érdemben.
Utolsó kommentek