Sziasztok! Jómagam az Ecchit, mint műfajt a lehető legigénytelenebbnek tartom (még a shounen bunyós cuccoknál és a hentaiknál is. Pedig én nem vagyok a műfaj ellen.). Mivel csak azon szobanövények imádják minden egyes darabját, akik csak erre tudnak izgulni és lazán tudnak azzal előhozakodni, hogy „Én nem nézek hentait, csak ecchit.” ha bárki szóvá meri tenni azt, hogy szex van benne. Pedig szakadárnyi különbség van a két műfaj között. Míg az előbbi műfajnak nem kell történet, fejlődő karakterek, humor vagy értelmes cselekmény, addig az utóbbit muszáj vagy valamivel megtölteni, ha emlékezetes végeredményt akarsz. Nem mondom, voltak próbálkozások és eredmények. Míg a Hajimete no Gal a tinédzserkort és annak megpróbáltatásait helyezte előtérbe, addig a Shimoneta magát a témát tabuba helyezte és a szólásszabadságért szóló küzdelemről szólt (valamennyire előrejósolva a mostani érát.). A KissXSis feszegette a határokat, hogy meddig nem nevezhetjük hentainak (különben egy rakás szar volt a végeredmény, ami meg sem várta a manga befejeztét.), a Monster Musune pedig abszolút nem vette komolyan magát, így maradt vígjáték. Maga az Ecchi 2000 és 2010 körül élte virágkorát (Tulajdonképp az anime, mint műfaj megalakulásával egyidős.), aztán lassan, de biztosan hanyatlásnak indult. Ennek két okot tudok felsorolni: Egyrészt, a fanservice cserélődött le. Hiszen most mindenki a vértől, belezéstől és csonkolástól spricceli tele a gatyáját. Másrészileg a rendkívül idióta, butyuta és ostoba cenzúra rendszertől, ami számomra paradoxon. Ismétlem önmagam, de a csonkolás, belezés, hektoszám fröcsögő vér és egymás szájába hányás teljesen elfogadható és minden korosztálynak mehet, de ha mutatják a csecsbimbót vagy ruhán keresztüli simogatát, akkor „ÚrIsTeN! EzT cEnZúRáZnI kElL!!!444!!!”, vagy a nőknek egyáltalán nem rajzolunk mellbimbót. Mi a fasz van veled Japán? Az, hogy Amerika (köztük a Disney és a Warner Bros) eltorzult régi önmagától, még azt nem kéne követendő példának állítani. Huh, eltértem a témától, bocsánat. Szóval, 2020-as érából vettem elő két versenyzőt, mivel valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva folytonos összehasonlításba kerül. A hasonlóság adja magát: Fantasy, Ecchi, Vígjáték címkét van bennük. Az egyik az Ishuzoku Reviewers, amit a Passionate stúdió adott ki 2020-ban. A másik a tavalyi évi Futoko no Guild, amit a TKN stúdió dobott a piacra. A szempontok a következők lesznek: Látvány (Ebbe a cenzúrát is megemlítem, mert megéri a misét.), Zene, Történet, Karakterek, Humor, Hangulat. Továbbá, vaskos spoiler lesz benne, szóval úgy készüljetek.

Látvány:

Ishuzoku Rewiewers: A Passionate egy színes-szagos látványvilágot tett le az asztalra. Noha néha sikerült némi hibának belecsúsznia, ezeket nem igazán lehetett észrevenni. Ami viszont szabályosan meglepett, az a cenzúra kreatív felhasználása. Eskü, nem egyszer adott extra röhögést az odadobott szégyenlős Crimvael matrica, de azt se felejtem el, hogy az egyik beszámolónál fekete képernyő várt egy üzenettel: „Ezt nem animálhattuk le, úgyhogy a képzeletedre bízzuk.”. Jómagam amondó vagyok, hogy mindent kendőzetlenül nézek, de itt nem bántam meg hogy ledaráltam újra. Igen, ez az egyetlen modern Ecchi anime, amint mindkét verzióba végignéztem. Jah és a cenzúra ott volt elhelyezve, ahol tényleg forró is volt a szitu.

Futoko no Guild: Hát, a TKN nem vitte túlzásba. Mintha egy felszínesített School Dayst látnék. A probléma csupán annyi, hogy utóbbinál elnéztem, mert akkor eléggé budget költségvetéssel kellett számolni, de itt azért már el lehetett volna engedni magukat. Ez viszont nem jelenti azt, hogy abszolút ronda lenne. Dehogy, a rondaság a cenzoros változatnál van. Ugyanis az igénytelenül odabaszott Microsoft Painttel készített logó szerepel. Ha azt hiszitek, hogy logikus helyekre van odatéve… akkor félig igazatok van meg nem is. Tényleg nem egy helyen elfogadható, de a momentum, amikor egy gatyát cenzúráznak le ott, ahol nincs pl. tevepata már morbid. Ám azt se felejtem el, mikor egy jelenetnél a dekoltázs ki van takarva, de a másik, hasonló kaliberű jelenetnél egyáltalán nincs semmi.

Végeredményben elmondható, hogy mind a két stúdió rendelkezik szar és jó animékkel. Viszont a Passionate kivételesen odatette magát, míg a TKN úgy vágta bele a kolbászt, mintha lecsó lett volna. 1-0 az Ishuzoku Rewiewers javára.

Zene:

Ishuzoku Rewiewers: Egyszer megkérdezték Hirasawa Hisayoshit, az anime zenei rendezőjét arról, hogy az opening szándékosan hasonlít a Village People YMCA számára. Mire teljesen őszintén bevallotta, hogy teljesen véletlen volt. Ennek ellenére emlékezetes openinget rakott össze. Az ending is igencsak fülbemászóra sikeredett. Közös bennük, hogy a seiyuuk éneklik. Az OST maga igazán adja a szexuálisan túlfűtött hangulatot. Sajnos egyáltalán nem emlékezetes, de ez legyen a legkevesebb probléma.

Futoko no Guild: Az opening kellemes és pörgős (ez a teljes is változatra igaz.), az ending elmegy egy üveg szóda mellett. Az OST másodvonalas animékből kikukázott darabok, amik ahelyett, hogy fokoznák a hangulatot, inkább elaltatnak.

Zenei téren az Ishuzoku teljes győzelmet aratott be. 2-0 a javára.

Történet:

Ishuzoku: „Járj bárhol a világban, legyen az földalatti kazamata, temető, víz alatti város, egyetlen dolgot biztos találsz: Bordélyházat.” Ez Stunk és Zel észjárása, akik a kalandorlétből származó bevételüket előszeretettel költik el a test örömeire. Cserébe az itteni élménybeszámolójukkal is jön az extra profit. Az első részben ez a két srác találkozik Crimvaellel, a hermafrodita angyallánnyal, akit szívesen beavatnak (és ha kell valami segítség begyűjtésben, akkor önként jelentkeznek.), cserébe annyit kérnek tőle, hogyha esély van rá, akkor vigye fel őket a mennyországba, hogy angyalokkal is csinálhassák. Ez az alapja és minden egyes rész más és más bordélyházon fogja a nézőt keresztülvezetni (egy-két kivétellel.). Első gondolata az átlagos nézőnek biztos az: De jó nekik! Pedig ez nincs teljesen így. Nem egy alkalommal távoznak undorral (pl. a tojásrakó eseménynél, vagy a temetőnél lévő bordélyháznál.), vagy kis híján a halálba szexelik őket (Succubus verem.), de az is megesik, hogy fesztivál részegre isszák magukat és mire felkelnek, addigra egy árva vasuk sincs és az írott kritika is teljesen olvashatatlan. Tehát a siker és félsiker mellé becsúszik némi keserű szájíz, amitől változatos a 12 rész.

Futoko no Guild: Madan Kikuru, becenevén Key elbaszta az életét szörnyekre vadászva. Ott akarja hagyni az egészet és találni egy barátnőt. Ezt csak úgy érheti el, ha kiképzi a következő generációt. Persze ezek csak lányok és minden egyes kinti idő a városon kívül pokolian nehéz és idegőrlő. Ahogy látható, ebben sincs történet, viszont ezt az egészet sikerült marha unalmasan előadni. Szinte minden egyes részben a lányokat megerőszakolja minden, ami csápos, indás, sziszegő, nagydarab vagy csak szimplán meglátja őket és vadállat. Ezt próbálják ellensúlyozni azzal, hogy vicceskednek, meg felvetődik az az ötlet, hogy anomália miatt erőszakolják meg a lányokat a szörnyek. Csak a probléma az, hogy ezekkel az égegyadta világon semmit nem kezdenek. Ráadásul, véresen komolyan veszi magát, ami mondjuk a pókos résznél jól jött ki, de azon már kurvára szekunder szégyenérzetem alakult ki, mikor elkezdtek az utolsó részben filozofálni a mannáról és az önkontrollról. Gratulálok hozzá…

A pontot az Ishuzoku kapja. 3-0 a javára.

Karakterek:

Ishuzoku: Lehet akármennyire túlbonyolítva a sztori, ha a karakterek egyszerűen pocsékak. Itt szerencsére nem ez a helyzet. Mindegyikük viccesen idióta, de nem túl kretén módon. Stunk és Zel nagyszájú, laza duó, akik előszeretettel vitáznak azon, hogy melyik jobb lány: A 300 éves elf csaj vagy az 50 éves ember nő. Emellé még meg lett említve, hogy ők profi kalandorok is. Crimvael nettóra olyan, mint egy szende szűz. Noha kezdetben elpirulva fordul el a dolgoktól, viszont ha rákap az ízére, akkor szinte mindenbe benne van. Extra a fő központként szolgáló szálló és étterem kiszolgálója, Meidri, aki nem nagyon bírja a perverz bagázst (de belőlük származik a profit.), pláne Stunkot, aki még rá is mozdul. Ezenfelül minden van velük negyedik tag, legyen szó Kanchalról, a BDSM imádó félszerzetről, vagy Broozról a Beastmanről. Viszont, ami itt nettóra meglepett, hogy a kizárólag anime only bordélyház madameoknak is van saját karakterük. Legyen szó a Succubus Verembeliről, aki már jó hogy nem röhög Stunkék pofájába a vakmerőségük végett, a tojásrakónál lévő bagolynőről és fejének mozgásától (plusz a szinkronja ugyanaz, mint Tsuyunak a BnHA-ból.), de emlékezetes a tündér bordélyház esete is, aki nem hagyja abba a dohányzást, amikor elővesz egy vonalzót és leméri a vendégek „méretét” (Igen, még olyan succubus lányok is vannak itt, akiknek a mérete a fél métert se éri el.). Mindennek megkoronázásképp, ott van Mitsune, Zel kedvence, Elma, Stunk kedvence és Elza, Crim kedvence a harmadik rész után. Velük csinálnak pár ending utáni ökörködést, amit szintúgy érdemes megnézni.

Futoko no Guild: Nem kertelek, ha azt mondom, hogy igencsak tré a felhozatal. Key egy cinikus, kiégett öregember és egy szűz kamasz viselkedésjegyeit viseli. Szakmájában profi, tény, de egyben ha női mellett lát, akkor teljesen lefagy. Hitamu (vagy Hitamuki.) folyton nyitott szájjal szalad bele a faszerdőbe (értsétek ezt úgy, hogy a megerőszakolásának 99%-át csak magának köszönheti.). Hanabata, a paladincsaj egyetlen ismertetőjegye, hogy Berserk módba kapcsolásakor meghülyül és kiszorítja Keyből az anatómiát. Maidena, a fehér mágus jellegtelen és sótlan karakter, akit csak azért raktak be, hogy a loli fanok is dörzsölhessék a markukat. Dannar is hasonló eset, de a legrosszabbak között ő a legjobb. Folyton csípős vagy cinikus megjegyzéseket tesz és ugyan egy igazi balfék, legalább lehet a szövegein nevetni. Ezenfelül egy femboy karakter, Noma Rune csatlakozik, de csak annyi marad meg, hogy egy növény leszopja (amúgy, ennyire polkorrektek a szörnyek abban az erdőben? Ha lánynak mondod magad, akkor megerőszakolnak, ahelyett hogy kinyírnának? Mindegy, én gondolom túl.). Vannak mellékszereplők, de azoknak a jelleme is elférne egy söralátéten. Ami a legborzasztóbb, hogy nem érzem sem a jellemfejlődést, sem pedig a kémiát. Noha vannak részek, ahol valamelyikük tanult valamit, ezt a rá következő szegmensben dobják is a kukába.

A pontot ismét az Ishuzoku kapja. 4-0 a javára.

Humor:

Ishuzoku: Nem egy jeleneten hangosan felröhögtem. Ezt főleg Meidri adja, mivel ő abszolút nem kér abból a perverzségből, amit a kocsmájában írott és beszélt formában képviselnek. Viszont, Stunk előszeretettel cukkolja, amit minimum felképeléssel jutalmaz. Ám, ami a Gólem bordélyház után történt, az tette fel a pontot az i-re. Ugyanis, mindenki saját Meidrit csinált. Amikor erről tudomást szerzett… mondjuk úgy, hogy ahhoz képest a negyedik nindzsa háború csak ócska perpatvarnak tűnik. De mutat mást is az anime humor terén? Igen, mivel egyáltalán nem veszi komolyan magát. Szereplőink eldurrogtatnak valami meta szöveget vagy kigúnyolják saját magukat. Néha meg a kritikák írásakor is szellemesen körülírják a dolgokat. Tehát, az animét végig belengi a komolytalanság kellemes atmoszférája.

Futoko no Guild: Hát, erotikus humor az a nullával egyenértékű. Legtöbbször Key és Dannar szóváltásai adnak némi okot a reményre. Viszont, volt egy jelenet, amikor főzőversenyt rendeznek. Ott annyira humorosak voltak, amit megkoronázott az, hogy Hitamuki egy egészen egzotikus testrészét használta fel pörköltnek (itt új értelmet nyert a „Egyél faszt.” szófordulat.). Sajnos ebből marha kevés van, mert megpróbáltak a rape jelentekre feküdni.

Itt is egyértelmű a győztes. 5-0 az Ishuzoku javára.

Hangulat:

Ishuzoku: Teljesen jól átadja az erotikusan túlfűtött hangulatot és a humort. Viszont, azért van itt kilátszó lóláb. Erre remek példa, amikor Stunkékat egy incubus látogatja meg, azt követelve, hogy tegyék semmissé az összes kritikájukat és minden nőre adjanak tíz pontot. Az a szegmens eléggé baromság volt. De az érzékeny lelki világgal rendelkező szójapöcsű gyíkok is kerüljék ezt a művet, mivel ezt tuti komolyra fogják venni (Erről a végén mondok pár dolgot a végén.).

Futoko no Guild: Végig egy dolgon járt az eszem. Ha a 12 rész kb. 90%-a tentacle/bestiality rape, akkor ezt miért nem hentainak adták el? Talán mert azzal sikeresebb lett volna? Hiszen, már rég nem azt az időket írjuk, ahol feszegessük a határt, hogy mi nem számít hentainak már jó 10 éve. Noha voltak jó pontjai, mint pl. az említett főzőverseny, vagy a pók elleni harc, de ez csak maximum másfél rész. Ami pedig az áltanulságot és a kamu világépítést illeti, azokra nettó szekunder szégyenérzet a legmegfelelőbb szó.

Immáron egyértelmű a győztes. 6-0 az Ishuzoku Rewievers javára. Nyíltan kijelenthetjük, hogy tökéletes győzelem és már mondanám, hogy várom a második évadot. Viszont már két tényezőnek köszönhetően ez nem valósul meg. Nemrég említettem a szójapöcsűeket ugyebár és hála ezeknek két dolog történt: Egyrészileg több országban tiltották az anime sugárzását arra hivatkozva, hogy a prostitúciót promotálja. Ebből kifolyólag azért el lehetne gondolkodni, hogy most mennyi olyan ecchi anime nem jelenhetne meg, amiket régen a lőtéri kutyát se zavarta volna. Mondok egy példát. Ebben az érában a KissXSis vagy Ore no Imouto ga Konnani Kawaii Wake ga Nai tuti ki lenne tiltva a vérfertőzés promotálásáért (kivéve Alabamában.). A második az, hogy a Funanimation elállt a szinkronizálásától, szintúgy bagatel hülyeségekre hivatkozva (Bezzeg a Zettai Shougeki: Platonic Heart című okádék Ikkitousen másolatnál nem nyivákoltak.). Szóval nemcsak nyugati animáció áll nettó ellentmondásban saját magával, hanem az animeipar is. Ennyi volt az összehasonlításom. Ezen a ponton viszont már nem kerülhetem el az egyik ígéretemet. Jöjjön hát a tavalyi év egyik leghányadékabb original animéje, a Shinobi no Ittoki. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.