Sziasztok! Akár tetszik a véleményem, akár nem, ezen év nyári szezonja igazi pusztulat volt. „Micsoda? Hiszen az Oshi no Ko második évada…” Jönne a felhördülő kommentek áradata, de már az első évada sem érdekelt, akkor nem kezdek bele a másodikba. Viszont, nézzünk szembe a ténnyel. A Shikanoko abszolút csalódás volt, a Wistoria a szépségbe csomagolt szar (lényegében egy vizezett, Temuról rendelt Mashleről beszélünk.), a Boku no Tsuma mindent elrontott, amit egy romkomban nem szabadna, és a Tatsuketsu… no comment. Ám azért volt pár jó darab. Az I Parry Everything egy kellemes és jópofa fantasy, szerethetően bugyuta főhőssel, a Kinnikuman remek folytatást kapott a Kanpeki Choujin arc bevezetésével, az Isekai Yururi pedig aranyos és szerethető. És akkor itt van a Ramen Akaneko, amit a Ninja Kamuival befürdött E&H Production készített. Hogy miért lett számomra nemcsak a nyári szezon legjobb animéje mellet kiérdemelt helye az év végi legjobb listába? Lássunk hát.

A Ramen Akaneko (Red Cat Ramen) alapja manga, ami 2022 óta a mai napig fut. Maga a manga 2021-ben webmangaként indult, de felkarolták és immáron hivatalosan nyomtatott magazinban jelenik meg a Shounen Jump +-on. Alkotója Angyaman és egy játékadaptációt is bejelentettek mobilra. Műfaját tekintve munkahelyi vígjáték, minimális drámával. A történet érdekes felütéssel nyit. Ugyanis a címben szereplő Ramen Akaneko étteremben csak macskák dolgoznak. Képesek beszélni az emberi nyelvet, hátsó lábaikon járnak és normális polgári életet élnek (tehát a csekkeket is befizetik, ha kell.). Ám emberi munkaerőt keresnek, hiszen van itt olyan munka, amire még ők sem képesek. Itt jön képbe főhősnőnk, Tamako Yashiro, akit egy kérdés után (miszerint „Szereted a macskákat?” Erre főhősnőnk válasza „A kutyákat jobban szeretem.”) fel is veszik. Innentől kezdődik meg az új munkája, aminek a legfontosabb pontja a macskák bundájából a hulló szőrzetüket kikefélni, ezzel megakadályozva az étel beszennyezését. Ám kik is ezek a macskák? Haladjunk akkor sorban. Bunzo, a főséf, aki a ramen alapjáért és a tésztáért felelős, Sabu a ramenbevaló köretért és az előételekért felelős, Hana a pincérnő és egyben a fogyasztók körében a legkedveltebb és Sasaki, a pénzügyi menedzser, kasszás és főnök. Oh, és persze van egy tigrisünk, Krishna, aki a tésztákat csinálja (egy igazi ramen étterem házilag készült tésztából dolgozik.) és foglalkozik a problémás vevőkkel. Elvégre bárkinek inába szállna a bátorsága, ha egy két hátsó lábán álló, vicsorgó és morgó tigris készteti őket távozásra. Summa Summarum, főhősnőnk hamar rájön, hogy megtalálta álmai munkahelyét és még ha egyes esetekben lesznek konfrontációk, a 12.-ik rész végére teljes értékű dolgozóvá válik.

A történet nem fogja feltalálni a spanyolviaszt, annyira egyszerű. Mégis az első piros pontot már itt megkapja, hiszen a részletességbe rengeteg munka van benne. Noha egy részben kettő-három mini sztorit kapunk, megvan köztük az összefüggés. Megkapjuk mindenki háttértörténetét, maga az étterem megalapulását és az ending utáni Daily Akaneko szegmensben minden sztorihoz hozzáadnak egy kis extrát. Ráadásul a 11.-ik rész első története sincs benne a mangában. Igen, fillerekről beszélünk, amik ellentétben a Naruto Shippuden fillereinek 99%-val öröm nézni, annyira kidolgozottak. Kedvencem pedig az volt, mikor egy említett videóklipet teljesen megcsináltak. És ez még csak az áradozások kezdete, van még miből csemegézni.

Persze előbb a technikai részletek, aminél jön az egyetlen feketeleves: A látvány. „Ez OcSmÁnY CGI hUlLaDéK!” „KrImInÁlIsAn SzAr!!!!!4444!!!” hallatszik fel egyes látványbuzik halovány vinnyogása, akik életükben 10 animét láttak. Oké, a CGI nem legszebb, de a megvédésre két érvet is fel tudok hozni. Az E&H Productionsnek a büdzséje és CGI-ban jártas tehetsége nem éppen a legjobb. A Ninja Kamuival nagyon beszopták a kancakukkendárét (lebőgött DVD eladások terén.), de itt amit lehetett, azt minden részből kihoztak. A részletekre teljes mértékben ügyeltek és ez az első mentségem. A macskák viselkedése és kifejezései teljesen természetesek, az étterem látványa is elfogadható, az ételek ellenben pazarul néznek ki.

Komolyan, nem egy rész után kívántam meg a rament, a gyozát vagy a karugarét. Másodrészt, ez egy slice of life anime, aminél a látvány teljesen másodlagos. Végezetül azokhoz a felháborítóan, kriminálisan csicskafos CGI borzadványokhoz képest, mint a Trigun Faszpede, Gamerra, „Szaggató, animációt kihagyó kurvaanyja” Rebirth, Highspeed Etolie vagy a Failure Frame, kész fellélegzés ilyet látni. Ami viszont a zenéket illeti, azok viszont remekeltek. Az opening aranyos és színes, az ending is megmosolyogtató és melegséggel tölt el. Az OST is pozitív, megnyugtató, vagy éppen mókás darabokkal operál. Ám ezenfelül a sztárparádé szinkrongárda viszi el a prímet. Igaz, hogy az egyetlen újonc az a Tamakot játszó Orihara Kurumi, ám a macskák mind legendás hangokat kaptak. Élből Bunzonak Kenjirou Tsuda adja a hangát, aki ugyebár Chisakit alakította a BnHA-ból, ám Seto Kaiba hangját is ő adja (rengeteg szerep mellett.). Hana szinkronja Kugumiya Rie, aki szintúgy nem szorul bemutatásra (bár jót tett neki, hogy kiszakadt a loli-moe-tsundere csajok szinkronizálásából.). Sasaki hangját Sugiyama Noriaki adja, aki Uchiha Sasuke és Ishida hangját is adja a legismertebbek közül. Sabu hangját Murasabe Michiyo adja, aki szintúgy tehetséges, bár ez a ritka alkalmak egyike, hogy főszereplő státuszban tündököl. Végül ott van Krishna, akinek Hayami Saori adja a hangját, akinél elsőre fel lehet ismerni Yor Forgert. Persze most joggal jöhetnétek azzal, hogy „Szar animékhez is szoktak jó szinkronos gárdát adni.” Jogos, de van egy szignifikáns különbség. Mégpedig, hogy mennyi lelkesedést adnak bele. Ergó, hiába Kenjirou Tsuda adta a Shinobi no Ittoki nevű hulladék animének a főgonoszát, érződött rajta, hogy olvassa a szöveget. Ám a Ramen Akaneko esetében lehet érezni, hogy szívüket-lelküket beleadták a karakterek alakításába. Még azt is el merem képzelni, hogy macskafüleket viseltek a hangok felvételekkor. Na jó, elég volt a fárasztó poénokból, ugorjunk.

Ugyanis jön a második hatalmas pozitív pont, a karakterek. Tamako Yashiro egykori munkája grafikus (reklámokat és plakátokat készített.), ám a volt munkahelye toxikus és ritka geciszar munkát végzett a papírjaival. Emiatt alig mer megszólalni, akadozik a beszéde, mivel nem fél attól, hogy leüvöltik a fejét. Ellenben a munkába 110%-ot belead és igencsak alapos. Ám részről részre folyamatosan lesz magabiztosabb és pozitívabb. Ennek kicsúcsosodása, amikor a 12.-ik részben fellép a tetűláda volt főnökével szemben.

Bunzo, a tigriscsíkos macska alapjáraton olyan, mint egy öregember. A munkáját imádja és szeret nosztalgikus történeteket megosztani. Ám a türelmével nem igazán érdemes szórakozni. Noha nem karmol le senkit, de tud ridegen és keményen fellépni a kamugyárosokkal szemben.

Hana (egykori nevén Pippin.) kezdetben szigorú és bizalmatlan Tamakóval szemben. Remekül tudja adni a vendégek felé a „cuki cica” szerepet, de amögött teljesen őszinte és nem rejti véka alá a véleményét. Ám mikor látja, hogy az emberi kolléga odateszi magát a munkában, akkor folyton segít neki. Rettentően falánk, ami Sabu csőrét eléggé böki. Hozzá kapcsolható a legszomorúbb háttérsztori is, mivel korábban influenszer és idol volt (lényegében egy bundás Hatsune Miku.), ám a rengeteg szar miatt otthagyta az egészet. Valójában hosszú szőrű macskafajtából van, de folyton jár állatkozmetikushoz. Emellé jobb fülében piercing van.

Sasaki hiába tényleg főnök (végül is ő vette meg az éttermet.), sosem vallja magát annak. Rendes, elnéző és segítőkész. Gyakran besegít a kiszolgálásba és vendégszeretete annyira hatalmas, hogy képes még egy csecsemőt is megnevettetni. Második ”családi” neve Pudding, amit még az őt befogadó nő aggatott rá. Saját lakása is van és rengeteg kapcsolata emellé.

Sabu egykoron kóbor macsek volt a kínai negyedből, de Bunzo látva azt, hogy mennyire kifinomult az ízérzéke, egyből felvette másodséfként. Nagy gamer, ami miatt egy alkalommal el is alszik, mikor egy bajnokságra készül. Alapjáraton viszont szintúgy szenvedélyes szakács.

Végül ott van Krishna, a személyes kedvencem. Tigris létére szégyenlős és utál harcolni. Szociális szorongása miatt nem nagyon szeret idegenekkel interakcióba lépni. Ám anyáskodó és engedékeny. Hanaval nagy barátnők és szereti a dinnyét, amit hezitálás nélkül behabzsol. Mivel ekkor nem figyel magára, ez lesz a végeredménye.

Mivel étteremről van szó, ezért a vendégek is megkapják a maguk szereplési idejét is. Őket három kategóriába sorolom: Jófejek és elsőre szimpatikusak, a minimális problémát okozók és azok, akik azt hiszik, hogy övék a világ.

Az első kategóriával nyitva itt van Sakura és az általa becsalogatott Taki. A nő lelkes és imádja ezt az éttermet (szinte minden részben itt étkezik.), a férfi noha egy igazi kétajtós szekrény méreteivel rendelkezik, majdhogynem olyan viselkedési jegyeket képvisel, mint Krishna. Testépítő és harcművész, így azzal írja be magát a Ramen Akaneko történetébe, hogy első alkalommal két óriás rament, két adag gyozát és két adag karugarét megeszik rövid idő alatt.

Mikio Terada az étterem ügyvédje, aki már a komolyabb mocskok ellen kell, mint Tenpiru. Noha a kinézete arról árulkodik, hogy gonosz, valójában rendes és becsületes.

Társa, Goshogawara Rin egy kicsit nehezebb eset. Hatalmas macskaimádó és volt részmunkaidős az étteremnél, csakhát hátráltató tényezőnek lehetett mondani. Ő is törzsvendég, aki próbálja álcázni magát (csak a macskák szaglását nem lehet becsapni.). Végülis rámosolyog a szerencse, amikor egy kóbor macskát fogadhat örökbe.

Noha nem törzsvendég, de a szomszéd Rat Bar étterem tulaja, Mama is szót érdemel. Noha ő is elég ridegnek látszik, valójában nem egyszer segítette ki a macskákat. Általában gyoza dobozokat rendel, hogy a vendégeinek legyen mit fogyasztani a sör mellé.

Tudom, hogy csak fejenként három példát akartam (és ő csak egyszer volt vendég), de emlitést érdemel Shirosaki. Noha macskaszőr allergiás, lényegében ő csinálta meg az étterem összes eszközét, legyen szó késekről vagy egy mosógépről. Emiatt a Ramen Akaneko teljes személyzete szinte alkalmazottként kezeli.

A második kategória példái között ott van Tajima Teru. Egy idős hölgy, aki menmával látja el azon éttermeket, amik megérdemlik. Elsőre képviselheti a mogorva vénasszonyt, ám a valóságban azoknak ad a szeretetéből, akik megérdemlik.

Macskája, Ushimitsumaru képezte a macskákat arra, hogy kontrollálják a bundájukat és hogy ne vakaródzanak.

Nem mehetek el szó nélkül még Yoko mellett. Ő volt Hana (akkor még Lovely Pippin) gazdája, csak az idol munka miatti balhék miatt elváltak útjaik. Amikor megtalálja egykori macskáját, könyörög azért, hogy jöjjön vissza (lévén nem érti, hogy miért tűnt el mellőle.). A kettejük vitája az anime legdrámaibb pillanata, ami hála Kugumiye előadásának, a legkeményebb lelki gyomrosnak tudom be. Végül egy egész éjszakán át tartó beszélgetés után megértették egymást. Onnantól fogva Yoko is törzsvendéggé avanzsált és boldog, amiért Hana megtalálta élete célját.

És akkor van három karakterünk, akik joggal lettek a karma által elintézve. Kezdésképp itt van Tenpiru, aki a 2 Fogyatékos… akarom mondani 2 Okos helybeni megfelelője. Gyakorlatilag leszarva a figyelmeztetést és józan szabályt, élő adást csinált és úgy ment be az étterembe (tilos fényképezni és kamerázni ott.). Csak addig állt neki feljebb, amíg Mikio perrel fenyítette be, de utána a csatornáját annyira szétreportolták, hogy az egész füstté vált.

A második Shintami, egy ramen étteremlánc vezetője. Ő egy csábítónak ható ajánlattal fordult Sasakihoz és Bunzohoz a közös fejlődés reményében. Ám mindketten rájöttek arra, hogy csak kihasználásról van szó, ezért Bunzo melegebb éghajlatra küldte el. Végül a titkárnője, Shirafuji fordított neki hátat, úgyhogy rendesen felkopott az álla.

Végül ott van Tamako volt főnöke, aki részegen, lekezelő hangstílusban oltogatta a lányt és a macskákat. Első körben Tamako visszavágott neki, másodjára Krishna és Bunzo mutatta meg neki a kijáratot.

Végezetül itt van a humor, minimális dráma és a hangulat. Humor szempontjából elsőosztályú. Ezek főbb része a macskák közötti párbeszédek és félreértett szituációk teszik ki. Teszik ezt olyan hatással, amiken újra és újra fel lehet nevetni. Ellentétben a Shikanokóval, ahol már a tizedik szarvasos poén után már csak felsóhajtani tudtam. A dráma esetében tényleg minimálisról beszélhetünk, amit általában mindig egy feloldásra szolgált poén követ. Noha ezen húzás mindig is éles határeset volt a számomra, itt ez jól sült ki. Végül a hangulat, amiben mindenek felett a legerősebb. Minden epizód kellemes melegséggel és mosollyal tölti el a nézőt az elejétől a végéig. Nem egyszer mondtam magamban, hogy „Kár, hogy csak 12 részes, mert ebből még 20-at is szívesen megnézek.”. Úgyhogy nagyon remélem, hogy az utolsó rész legutolsó jelenete tényleg egy második évadot hirdet be.

Pozitivumok.
- Zenék.
- Karakterek.
- Humor.
- Hangulat.

Negatívumok:
- Látványvilág. (de ezek mellett szinte már csak szőrszálhasogatás.)

Végeredmény: 95% Kiváló.

Az animét lassan, de biztosan fedezik fel, aminek örülök (MAL-on 7.31-en áll jelenleg.). Bátran tudom ajánlani bárkinek, aki szereti a macskákat, a rament, vagy mindkettőt. Csupán egyetlen problémába ütközünk. Mégpedig nem készült hozzá magyar felirat, amitől azért kicsit a pofám leszakad. Nem tudom, mi alapján döntenek arról, hogy ki és mit fordít (továbbá nem bántom a fordító csapatokat sem.), ám az, hogy a hulladék Tatsuketsut az első rész óta fordítják, ezt meg nem, már felvet kérdéseket. Én mégis azt tanácsolom, hogy aki többet akar látni az animékből, mint az aktuális szezonosokat (pl.retro), jobban teszi, ha megtanul angolul. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.