Sziasztok! Az Original alapokon nyugvó animék igazi kétélű kardnak számítanak a szememben. Egyik oldalról semmiféle alapanyag nem köti meg a forgatókönyvíró kezét és fantáziáját. Ennek okán szabadon szárnyalhat a fantáziája (talán csak az alapokat fixek.). Ebből olyanok születhettek, mint pl. Akiba Maid Wars, Buddy Daddies. Ám itt jön képbe az árnyoldal! Mégpedig az, hogy gyakran végeznek kontár munkákat, amiknek a végeredménye az ostoba, logikátlan férc szutyok, ami olyan, mint a tehén, ami elöl is vérzik, meg hátul is: se füle, se farka. A Shinobi no Ittoki vagy a Kamierabe God.app tökéletesen ráillenek. És itt van jelen alanyunk tárgya, a Highspeed Etoile, ami a tavaszi szezon legrosszabb animéje. Lássuk is az okát.

Ahogyan már írtam, ezen anime a 2024 tavaszi szezon igazi szörnyszülöttje. Műfaját tekintve sport és dráma. Az elkövető stúdió pedig a Studio A-CAT, akik a Noumin Kanren no Skill bakka Agetetara Nazeka Tsuyoku Natta animét szállították nekünk 2022-ben. Külön érdekesség ezen stúdió kapcsán, hogy noha 1996 óta léteztek, csak 2010 után fogtak bele az anime gyártásba. Már az nem adhat bizakodásra okot, hogy a forgatókönyvíró neve a kérésére ki lett szedve a MAL stáblistájából. Rendezője pedig Motonaga Keitarou, ami a következő redflag a sorban. Elvégre ő rendezte a School Dayst, az egyik legrosszabb játékadaptációnak számító Conceptiont, de tavaly a pofánkba hányta az edgy hulladék Hametsu no Oukoku-t. Ám ez vajmi keveset számít, hiszen mindenki dobhat hatost az életben, nem igaz? Hát nem itt, az is biztos.

A Hybrid Performance Exceed Reactor (HyPER) feltalálása után járunk öt évvel. Eme alternatív hajtóanyag új dimenziókat adott az autóknak, azonfelül a versenyeknek, mivel ezzel a cuccal akár az 500 km/óra is simán elérhető. Ezen versenyek legelitebb sportja, a NEX Race, aminek koronázatlan királya Lorenzo M. Salvatore. Ám a legújabb szezonba lép főhősnőnk, Rindou Rin, az egykori balett táncos. Célja, hogy ő legyen a NEX következő bajnoka, vagyis a Highspeed Etolie. Versenyről versenyre lesz egyre jobb és jobb, míg végül az utolsó szezonfutamnál győz és ezzel kezdődik meg a szárnyalása.

Első ránézésre ez a 12 részes anime történetére simán rávághatjuk azt, hogy a Gran Turismo filmnek a majmolása. Hiszen az alapok első látásra megegyeznek. Ám megnyugtatok mindenkit, ez nem annak a másolata. Nyúlt még a Kaleido Starból és maga a verseny a Forma 1 babérjaira akar törekedni. Utóbbit maguk a versenypályák és a tessék-lássék szabályrendszer valamennyire megerősíti. Ám még ezzel alapjáraton nem lenne probléma, hiszen pl. A Kaijuu no.8 sem eredeti, mégis működőképes és megáll a saját lábán. Hát a Etoile esetében minden alapot sikerült már elcseszerintve szolgáltatni. Ugyanis a történetnek semmiféle íve és átgondoltsága nincs. Hol indokolatlanul felpörög a cselekmény, hol pedig a szaró lajhár sebességével egyenértékű. Maga a verseny szabályai sem konzisztensek és következetesek. Itt remek példa erre Rin első futama, ahol a Revol Burst (a nitro itteni megfelelője.) szabályszérűtlen használata miatt kizárják a versenyből. Ám ugyanezt elköveti egy másik futamnál, de akkor meg hirtelen szabályos lesz. Azt meg élből el lehet felejteni, hogy a versenyek izgalmasak és dúskálnak az adrenalintól. Hol lerendezik 3 perc alatt, hol pedig rászánnak 2 részt. Szóval már az első pofont megkapta az anime, de itt nincs megállás.

Következzenek a technikai részletek. A látvány abszolút vállalhatatlan. A karakterek mozgása természetellenesen merev és úgy szaggat, mintha a CGI-t valami őskori gépen csinálták volna meg. Ezzel párhuzamosan az autók (amik a zsáner miatt hatalmas szempont.) műanyag matchbox szintjén mozognak. Mozgásuk alapján meg kurvára nem tudom elhinni, hogy ezek az aszfalton közlekednének, sokkal inkább siklanak felette. Törésmodell csak a főhősnő autója esetében van, tehát már azon ne csodálkozzunk, hogy az első részben történő, random karakter frontális ütközésénél a gumiabroncs fallal jelenetben az autó sértetlen marad. És akkor már azon részleteken csak nevetni tudok, hogy a nézőknek nincsen arca vagy hogy a mascot karakterek inkább Vtuberek kinézetét kapták és 0 közük van a versenyhez. Innét is látszik, hogy az anime nevű iparágazatnak semmiféle alapvető ellenőrző rendszere nincsen. További érdekesség, hogy az anime befejezése után nem sokkal kezdtem bele az Oban-Star Racers (Oban Csillagfutama) animébe, aminél egy amatőr indie francia stúdió csinálta a CGI részeket. Ott ezerszer szebben néz ki, holott papíron kevesebből készült, mint az Etolie. Ennyit arról a kifogásról, hogy „NiNcS pÉnZ éS eZéRt OcSmÁnY!” (Pedig az Oban felett CGI téren eljárt az idő!). Zenei téren az egyetlen pozitívum az opening. Minden más teljeskörűen felejthető. Mellékes megjegyezni valóm még van, mégpedig a szinkronmunkán. Már az Ishura esetében is felfigyeltem arra, hogy hiába szerződtetnek le tehetséges, vagy ne adj’ isten zseniális hangokat, ha azok már tudják, hogy szar animében vannak. Így ha nincs bennük abszolút elkötelezettség, akkor inkább csak felolvassák a szöveget. Ebben az esetben majdnem az összes karakter hangja fáradt, életunt és mintha csak a fizetés miatt csinálná ezt.

A karakterek 99%-a annyira jelentéktelen, hogyha nekem összesítenem kell, akkor egy söralátét bőven elég lenne. Például a férfi kommentátorról is annyi ugrott be, hogy úgy néz ki, mint a nyugdíjas Leon S. Kennedy. Akik meg valamit is kaptak… bár ne történt volna meg. A főhősnő, Rin Rindou folyton úgy viselkedik, mint egy nyolcéves kislány. Állandóan kiakad valamin vagy lelkesen ujjong, mindenre úgy csodálkozik rá, mint borjú az új kapura. Versenyzés közben mindenkinél okosabbnak hiszi magát, közben úgy olyan hangokat ad ki a volán mögött, mintha valami autista lenne. Az oka, amiért versenyző akar lenni, mert nem kapta meg a balettba a főszerepet. Igen, jól olvastátok! Nem azért, mert folyton csak bukdácsolt és úgy érezte, hogy más sorsot szánt neki az élet! Hanem mert egy szájbabaszott szerepet nem kapott meg, de a NEX játékadaptációban meg profi. Ezt meg azzal tetézték meg, hogy Izumi Fuuka adja neki a hangját, aki a téli szezonban Hiiragi Utenaként hatalmas alakítást nyújtott.

Ám más karakterek se úszták meg. Lorenzo M. Salvatore technikailag a NEX császára, akit szinte lehetetlen megelőzni és árasztja magából a profizmust. Ehhez képest egy megfáradt öregember benyomását kelti, akinek már minden fasza kivan a munkájából. Persze ebből valami jót is ki lehetett volna hozni, de sosem történt meg. Alice Summerwood, vagyis a Queen lenne a helybeli kemény csaj (Ha már Nana Mizuki adja a hangját. Fun fact, ő énekli az openinget is.), ám ha kivágnánk a jelenteket, amiben benne szerepel, akkor nem vennénk észre a hiányát. Rin edzői pedig mindent csinálnak, csak nem edzik a lányt (Emiatt hívtam impotens kapitánynak és menopauza Maximusnak.). Ám itt jön a meglepetés, ugyanis egy jó karakter van, aki ráadásul nem ember. Ami, Rin kocsijának az AI rendszere (Mert kellett bele bazdmeg Knight Rider utalás, ugye?). Ugyanis a maga módján humoros és neki vannak a leglogikusabb dumái. Az egyetlen érdekes jelenet, amikor felvesz egy balerina alakot, Rin rákérdez, hogy ez a valódi alakja. Mire Ami megmutatja a kódsorát és kijelenti, hogy ez a valós alakja.

Tudom, hogy kimondtam, hogy a történet szar, de ezzel nem állok le, ha ennek az animének a hátát akarom kiekézni egy óriási dildóval. Hangulat terén abszolút unalmas és lapos. Mivel a versenyek nagy része a „kettőt pislogsz és vége van.” felállást képviselik, már elszállt a versenyzés végignézéséből származú adrenalinbomba. Tulajdonképp ez volt az Ishura után a második, hogy majdnem bealudtam egy animén. És akkor nem beszéltem azon részekről, amikor konkrétan nincsen versenyzés és ehelyett láthatjuk azt, ahogy hőseink lazítanak. Persze ezek is jól elsülhetnek, hiszen a Kaleido Star esetében ilyenkor mélyítik el a karakterek személyiségét, vagy adnak nekik jellemfejlődést. Itt ilyet kanyarból se várjuk, mert a műedzések vagy a nyaralás során csak a karakterek semmitmondó locsogását hallgathatjuk. A legjobb agyfaszt a végére hagytam, amin a fejemet fogtam. Az utolsóelőtti versenyen (11 részt akartak egy teljes futamra rászánni.) impotens kapitány Rin tudta nélkül babrált a kocsija beállításain. Nem kell ismernem egyetlen autóverseny szabálykönyvét ahhoz, hogy rávágjam azt, hogy ez égbekiáltó szabálytalanság, amivel nemcsak a versenyt, hanem a versenyző életét veszélybe sodorja. Normális körülmények között úgy kibasznák, hogy legközelebb csak Izlandon kaphatna munkát nyilvános vécépucolóként. Ám itt mi van? Még lebaszást sem kap és minden úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna! Ami meg a befejezésnél a cím megmagyarázása alatt kaptam, azon már csak fáradtan legyintettem.

Pozitivum:
- Opening.
- Ami.

Negatívum: Minden más(ra ott a Mastercard.)

Végeredményben elmondható, hogy ez a hulladék ékes bizonyítéka lehetne arra, hogy nem ártana Japánnak gatyába rázni az animeipart. Személyesen azt vettem észre, hogy az évek múlásával egyes stúdiók próbálkoznak minél pofátlanabbak lenni. Próbálnak minél szarabb melót kiadni a kezeik közül, hogy lássák a közönség véleményét és tűrőképességét abból a szemszögből, hogy mennyi szart le lehet nyomni az ember torkán. Ez csak azért baj, mert ha egy napon Kína úgy döntene, hogy beszállna az anime piacba, akkor a jelenlegi helyzet össze fog omlani. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.