Sziasztok! A romantikus komédia szinte minden médiumban ismeretes és vannak bizony remek darabok. Persze könnyű ráfogni, hogy a célközönsége a szingli férfiak, akiknek az életben nem jött össze egy idili párkapcsolat és csak amiatt működik. Ám ez messze nincs így. Ha az anime képes szimpatikus karaktereket alkotni és emellé még jó mellékszálakat kihozni, akkor már az én szememben nem elvesztegetett idő a megnézésük. Ha animét (és jelen alanyunkhoz hasonlót) kéne vennem, akkor a Chobits erre remek példa. Igaz nem találta fel a spanyolviaszt, de kellemes időtöltésnek bizonyult, amikor Roland példáját követve én is nosztalgiáztam. Erre itt van a Boku no Tsuma wa Kanjou ga Nai, vagyis a My Wife Has No Emotion, ami hagyján, hogy az előbb említett babérjaira akart törni, de tette ezt hanyagul és elképesztően bénán. Ennek köszönhetően kiérdemelte 2024 legrosszabb romkomja kinevezést. Lássuk is miért.

A Boku no Tsuma wa Kanjou ga Nai alapja manga, ami 2019 óta a mai napig fut. Írója és rajzolója Sugiura Jiro, akinek ez a második műve. Műfaját tekintve romkom, sci-fi elemekkel párosítva. A történet nincs túlbonyolítva. Takuma Kosugi egy full átlag felnőtt irodai munkás napestig dolgozik az éhbérért meg főnöke új autójáért. Emiatt nincsen ideje a főzésre, ezért megvesz egy használt, ódivatúnak számító modelles Mina háztartási robotot, akinek a feladata, hogy a gazdáját meleg étellel fogadja. Ám főhősünk az első részben, felöntve a garatra azzal poénkodik, hogy „Tökéletes feleség válhatna belőled!”. Ennek okán Mina elindítja a „Feleség.EXE.” alfa verzióját és másnaptól fogva úgy is viselkedik. Innentől indul meg a 12 részen át ívelő félreértések komédiája, szerelmük kibontakozása és a külvilág reakciójának megmutatása. Egyelőre elég legyen ennyi, mert ezt a technikai részleg után akarom bőven kifejteni. Ahogyan azt is, hogy miért érdemeli ki a legrosszabb romkom kinevezést is.

Ugyanis a látvánnyal és a zenével kapcsolatban semmiféle kivetnivalóm nincsen. Teljesen átmegy a rostán, még akkoris, ha teljesen átlagos a látványa. Nem is szép, nem is csúnya. Az opening teljesen jópofa, az ending is, az OST meg feledhető. Ennyit lehet róla elmondani, ami szerintem egy romkomnál nem nagy baj, elvére itt nincsen miért kihajtania az animátoroknak a lelküket. Ám a történet alapjainál fog kilógni az első lóláb, amit a néző telibe kap a pofájába. Ugyanis nem ok nélkül hoztam fel a Chobitsot, ugyanis ez a szenny gátlástalanul és alibizés nélkül másolja az ott lévő elemeket. Ennek ékes bizonyítéka nem csak az „ember szerelmes egy robotba.” klisé felhasználása, hanem Mina háttértörténete is. Oké, nem baj a másolás, ha ezt jól csinálják. Erre remek példa az Astro Note, ami a 2000-es évek romkom animéjéből vette az alapokat, de képes volt a saját lábán megállni. Vagy a Kaiju no.8, ami megannyi helyről vette az ötletet, mégis képes volt a képernyő előtt tartani (+megvettetni a mangáját.) Ám a Boku no Tsuma még erre sem képes.

A történet pocsék majmolás, ebbe már biztosak vagyunk. De mi a helyzet a karakterekkel? Hiszen a romkom alapja a szimpatikus pároson múlik. Hát itt ne keressünk, mert már alapvető probléma, hogy 1-2 szimpatikus karaktert alig találunk. Takuma egy totál átlagos karakter, akinek a fő feladata, hogy bárki a helyébe tudja magát képzelni. Nincsenek benne kilógó jó tulajdonságok, sem pedig rossz, ahogyan emlékezetes sem. Mina ellenben hátborzongató és gyakran inkább nyugtalanító. Értem én, hogy robot és nincsenek érzelmei, de néhány kinyilatkoztatása inkább utal yandere jellemvonásokra, semmint egy aranyos és érzelmeket tanulni akaró lényé. Tudom, túlzok és a lényege az egésznek a „Szeresd a párodat minden tökéletlenségével együtt.”. De az ég szerelmére, a hatalmas szemei, amik úgy zoomolnak, mint a régi digitális fényképezőké, ráadásul a főhősünk első ébredésekor azt látja, hogy Mina bámul bele a pofájába… belőlem képes lenne kiváltani egy wtf momentumot. Nem ok nélkül vonatkoztatott Mangi a Five Nights at Freddys játéksorozat animatronicjaira. A párkapcsolatuk hitelessége emiatt a nullával egyenértékű.

A többi mellékszereplő is ugyanebben a cipőben jár. Élből egy ember kivételével senkinek nincsen józan esze arra, hogy Takuma szemébe mondja „Tesó! Húzd ki a fejed a seggedből és találj magadnak egy igazi hús-vér nőt.”. Ehelyett már rögtön pezsgőt bontanának. Takuma szülei és húga ezen példákat remekül követik. Egyedül bácsikájának, Minegishinek van annyi vér a pucájában, hogy ezt kimondja hangosan, hogy főhősünk mennyire kétségbe van esve (és látva Minnát, igazat adok neki.). Kik vannak még? Mamoru, a páros „gyereke”, aki egy véletlen evolválás folytán öntudatra ébredt. Ő még éppen csak elviselhető, mivel tényleg egy kétéves gyerek agyi szintjén van. Bár néha még Minánál is okosabb kiejentései vannak. Rihito Saionji egy tini, rengeteg macskával és szociális szorongással. Robotja a legújabb verziószámú Super Mina már tényleg élethű, de elviselhetetlen szinten gyerekes és kelekótya. Iida Arisa és robotja, Senju a Minákat gyártó cég vezető szerelője és annak asszisztense. Lényegében általuk jönnek létre a nézőkben olyan kérdések, amikre az anime tojik választ adni, holott a főszereplő párosánál ezerszer érdekesebbek. Miért örülnek annak, hogy egy alap verziójú Mina felülírta a saját programját, elkezdett érzelmeket fejleszteni (vagy utánozni.)? Mi gátolja meg abban a világot, hogy ezen robotok nem fognak az emberek ellen fordulni? Mármint kiderült, hogy a robotoknak saját jogaik vannak, de ezzel is kitörölhetjük a seggünket. Hiszen elég egy tucat agresszív faszkalap tulajdonos és még ugyanennyi robotgyűlölő és a Minák arra a következtetésre jutnának, amiből simán megalapíthatnák a Skynetet.

Ami még marad a humor és a hangulat. Hát az előbbi csak ezért működött egy-két alkalommal részenként, mert nagyon lejjebb adtam a minőségi mércéből. Itt is értem a lényeget, hogy Mina félreértései generálják a poénokat, de állandó jelleggel inkább fejvakarás lett a végén. Kimondhatjuk nyugodt szívvel, hogy ha már a romantika megbukott, akkor a komédia csak bukdácsol. Ezen a ponton semmiféle melepetést nem tartogat az utolsó pontról alkotott véleményen: Hangulat szintjén nettó kínszenvedés! Szinte minden egyes rész felért egy tortúrával. Hiszen már jobb poénokat találtam ki a viccesnek szánt jelenetekhez. Vagy éppen azt csekkoltam, hogy mennyi van hátra a részből. Szerencsére romkomból itt volt nekem a Katsute Mahou Shoujo to Aku wa Tekitai shiteita. Minden része 10 perc hosszú csak, de már ezerszer jobban teljesített, mint ez a förmedvény.

Pozitivumok:

- Látvány.
- Opening.
- Ending.
- Kevés jó poén.

Negatívum:
- Karakterek (Leszámitva egyet, de ő már nem mentette ezt a süllyedő hajót.)
- Pocsék és pofátlan Chobits nyúlás.
- Nulla hangulat.

Végeredmény: 25%.

Nos, szerintem rendesen kiveséztem azt, hogy ez az anime hogyan bukott akkorát, amekkorát a Ubisoft a legutóbbi játékaival. Viszont következő alkalomra egy olyan animét hozok el, ami már az első perctől fogva megragadott és el nem eresztett. Elég legyen annyi súgás, hogy Ramen és macskák. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.