Sziasztok! Remélem, hogy a found footage műfajt nem kell senkinek bemutatnom, hiszen a horrorműfajon belül kifejezetten hatalmas divatnak örvendett két alkalommal is. Az első esetben a Blair Witch Project (Ideglelés.) robbantott bombát, második alkalommal a 2007-ben a Paranormal Activity borzongatta a kedélyeket. Ám ezt a műfajt ezekután szó szerint szarrá használta a filmipar, ezzel párhuzamosan elfelejtve mindazt, amiért ez a zsáner képes nagyot ütni. Erre remek példa az említett Paranormal Activity, ami a második rész után szabályos lejtmenetet nyomott le vagy a Grave Encounters (Síri Találkozások.), aminek a második fele gagyi jumpscare fesztiválba csapott át, sikerrel baszva el mindazt amit felépített addig a pontig. Az egyik legnagyobb mélypontja ennek a koreai megfelelője, a Gonjiam, ami még a hitelességet magas ívben elkerülte. Ám ez nem azt jelenti, hogy csak szarok jelennek meg a műfajon belül. Ugyanis, a 2005-ben, kizárólag Japánban megjelent Noroi (ami az alcímében megkapta a szó lefordítását, vagyis az átok.) simán oda tudnám sorolni a mesterművekhez. Lássuk is, miért. Továbbá, ezt ajánlom Halloweeni ajánlóra egyaránt. Elvégre, egy elég érdekes utazás ez a film, amit minden horrorrajongónak legalább egyszer át kell élnie.

A Noroi egy 2005-ben debütált found footage/áldokumentum horror, amit Kōji Shiraishi rendezett. Ez volt az első műve, de ezekután ő rendezte a Carved: The Slit-Mouthed Womant, az Occultot, a Teketeket, a Cultot, és Sadako vs. Kayakot. Noha ezen filmek közül csak az elsőt és a harmadikat láttam, bizton állítom, hogy a Noroi a legjobb munkája. A főszerepre pedig Jin Murakit választották, aki már ez időben ismert volt a saját hazájában (bár nem egy ottani hiresség cameozik.). Innentől fogva minimális spoilerek fognak következni, még akkor is, ha ez nehéz is.

Masafumi Kobayashi paranormális oknyomozó. Könyveket és VHS kazettákat adott ki a nyomozásairól. Ám a legutóbbi kész anyaga, a Noroi/Átok annyira felzaklató lett, hogy nem adták nyilvánosságra. Erre az is rájátszott, hogy 2004 Április 12-én porig égett a lakása. Feleségét holtan találták, de a férfi nyomtalanul eltűnt. Lényegében a kész felvételt fogjuk mi látni, így lesz ebből dokumentumfilm. 2002 Novemberétől indul a cselekmény, ahol egy anyuka arra panaszkodik, hogy a szomszéd lakásból folyamatosan gyereksírást hall. Megpróbál interjút csinálni az ott lakó Junko Ishiivel, ám az hagyján hogy indokolatlanul bunkó, de olyan szalajtott, mint a padláson felejtett bicikli. Ám itt megkezdődnek a furcsa dolgok. Ugyanis még pár lépést sem tesznek, de a kamerás lencsevégre kapja Ishii gyermekét, ahogyan az ablakból néz rájuk. A zajszűrésnél kiderül, hogy nem egy, hanem öt gyerek sírását vette fel a mikrofon. Ám a nyomozásnak hamar vége szakad, mert a nő elköltözik a házból és a hang is vele együtt távozott. Kobayashi viszont az elhagyatott lakás udvarán egy rakás döglött galambot talál, ami már természetfelettire utalhat. Ám a bazdmeg ott következik be, amikor az ügyfele és a lánya öt nap múlva balesetben meghalnak. Innentől fogva a film első fele szemmel láthatólag kisebb ügyekkel foglalkozik, de ezek összefüggenek egyetlen naggyá, ami egy ősi démon, Kagutaba munkálkodására utal. Kobayashi elve mindig is az volt, hogy „Legyen bármilyen rémisztő az igazság, én azt felderítem.”, így itt sem jár el másképp.

A története szerintem zseniálisan van tálalva. Eleinte az egyszeri néző nem értheti, hogy miért van Kobayashi nyomozásába belevágva különböző műsorok felvételei, mivel nem fogja a szánkba rágni a teljes történetet. Ám az idő elteltével mutatkozik meg, hogy mi és miért történik. Nekem nagyon tetszik az efféle történetvezetés (nem ok nélkül a Pluto a tavalyi év legjobb animéje a szememben.), ha jól tálalják. Ám nem ez a film legerősebb pontja, hanem a horror. Ez a film kicseszettül félelmetes és nyomasztó. Mindezt nem a jumpscare fesztivállal éri el, hanem a hangulatával és a világának felépítésével. Élből a nyomozás már az elején nyomasztó, de ahogy Kobayashi egyre mélyebbre ássa bele magát az ügybe, úgy lesz egyre inkább hihető az, amit látunk. Konkrétan a felénél már a feszült csend vagy a háttérben látható jelenségek is kegyetlen eszközei lesznek a filmnek, hiszen várod a jumpscaret, de az nem történik meg. A másik ütőkártyája (és itt lepődtem meg.), az az elmondás alapján történő megbotránkoztatás. Vagyis, nem látjuk pl. azt, hogy csoportos öngyilkosság történt, de már az említése is elég ahhoz, hogy a hidegrázás fusson végig a gerincemen. Hiszen, ha egy horrorban nem igazán hisszük el a szörnyeket, démonokat, szellemeket, stb. Ám a mindennapi hírekben hallunk balesetekről, ismerjük az alvajárás esetét vagy egyes emberek szeretnek szélsőséges dolgok után nézni. Emiatt eléggé hihetőnek tűnik a film is, ahol már a démoni jelenlétet is simán elképzelhető. Végezetül, nem meglepő módon, maga a VHS jellege is ad egy extra löketet, amit nem tudok teljesen megmagyarázni. Miért parásabb egy ultra realisztikus horrornál egy olyan, ami retro formátumba van csomagolva?

Zenei téren keveset nyújt, de ez a minimalista mivolta segít az immerzióhoz. Persze a színészi játék és a kameramunka is kiválóan sikerült. Ha viszont egy alakitást kellene kiemelnem, akkor az a Hori szerepét játszó Satoru Jitsunashi. Annyira zseniálisan hozta a megkattant médiumot, hogy én simán elhiszem, hogy ilyen a valóságban. Most biztos jönne a kérdés, hogy mitől egyedi? Talán a dokumentumfilmes megközelítéstől? Vagy magától a nyomozástól? A válaszom pedig, hogy részben. Ugyanis a legnagyobb adu ász a zsebében a hangulat, ami az első percektől fogva nem fogja elengedni a nézőt. Maga a film közel kétórás, de egy csepp üresjárat sincs benne. Ha elsőre is valami úgy tűnik, a haladás során mutatja be, hogy nem az.

Ha negatívumokat kellene mondanom, akkor az szőrszálhasogatásnak tudható be. A film végét már ki lehet számolni, ha az első felében odafigyel az ember. Jah és lassú, de ez számomra inkább pozitívum, hiszen itt bukott meg az Uzumaki. Nem hagyott időt az immerzió kiépüléséhez. Illetve, aki utálja a found footage zsánert (vagy a japán horrort.), annak kerülendő darab.

Végeredmény: 95% Kiváló!

Köszönöm a figyelmet és Boldog Halloweent!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.