Az idei (szám szerint a 19-ik) Titanic filmfesztiválon bemutatásra került a Bolondok háza (The Asylum Session) egészestés anime-ja. Habár a fülhallgatókon keresztül a fordító nem a legigényesebben pengette a nyelvét, még így is sokat sikerült a filmből megértenem, no meg persze megkérdőjeleznem, melyeket úgy gondoltam, érdemes lenne papírra vetni egy kritika keretében. Viel Spaß!

 „Ismét ráborult az este a metropoliszra, a fekete égnek csak néhány csillaga tudott átszökni a szürke felhőkön. A fiú ismét kiállt a felhőkarcoló tetejének szélére. Hosszasan, mély lélegzettel pásztázta szülővárosát: a szürke épületekben még mindenhol égett a villany, az autók lustán vándoroltak a gyengén megvilágított utakon. A város fölötti szmog innen felülről sokkal elrettentőbb látvány volt, szaga is erősebben érződött.  Ekkor, a végeláthatatlan szürkeség közepén, a fiú felhagyott az egyensúlytartásával: teste megállíthatatlanul száguldott az emeletekkel egyre csak lejjebb és lejjebb…”

A sztori alapját elég nehéz felvonultatnom, mert nincs annyira túlbonyolítva és könnyen becsúszhatna ide a sorok közé egy spoiler. Persze ez ne vegye el rögtön a kedvünket, mert nem egy olyan filmet akartak a készítők az asztalra letenni, ahol könnyen elveszhetünk a fonalakban, de maga az egész történet tény és való, lehetne szövevényesebb.

A közeljövő Japánjába repít el minket a rendező, egy olyan üveg felhőkarcolókkal elkerített világba, ahol a kormány mindent és mindenkit vasököllel irányít. Itt kapcsolódunk az egyik főhőshöz, Hiyoko-hoz, egy művészi vénával megáldott lányhoz, aki az anyja nyomdokaiba szeretne lépni festőként. Ám az apja – aki inkább fejjel, minthogy szívvel gondolkodna – nagyon reálisan felméri a helyzetet: egy ilyen diktatórikus államban esélye lesz a lányának efféle hasztalan mesterséggel. Hogy elszakítsa lányát ettől az álomtól, Hiyoko sokkolva tér haza egy sorsdöntő napon: szobájának falai, mely műveivel volt belepve, teljesen meg lettek kopasztva. A lány fékezhetetlen dühében elszökik otthonról. Véges élelemkészlete azonban nem tarthatja sokáig két lábon, ezért a társadalomból kitaszítottak otthonául szolgáló Asylum stadionban keres menedéket. Itt találkozik a másik főhőssel, Akira-val, a kissé vad és rejtélyes fiúval: képességeivel már első pillanatban kacérkodik, ám hamarosan olyan mutatványaira is sor kerül, melyre halandó ember soha nem lenne képes…

Ők ketten, a társaikkal ekkor ismét a kormány elnyomásával találják szembe magukat: a stadion lebontása el lett rendelve, a kilakoltatásokkal egyetemben. Innen már nincs hova menekülni és a küzdelem, a két fél között kezdetét veszi…

A karakterek remekek, ezt le kell szögeznem az első pillanatban. Tényleg, még akik csak pár képsor erejéig jelennek meg, azoknak is zseniálisan egyedi, emlékezetes jellemeket sikerült faragniuk a készítőknek, mellyel fantasztikus hangulatot varázsoltak a standion falai között zajló élethez. Tovább görbült az ajkam a mosolyra, mikor az emberek körülötti világot figyeltem meg, valami hihetetlen érzékkel volt a rendező megáldva: a nyomorban való élet és gazdag negyed mindennapjainak az összehasonlítása realisztikusan helytálló és impozáns, akárcsak az ezt lerajzolt képek. Rendkívül részletes és gyönyörű munkára sikeredett az anime megjelenése, kiemelve köztük a két „világ” ábrázolását: ugyanis ami a legfőképp tetszett ezek párosításában, ahogy a készítők, a környezeten keresztül remekül tudták érzékeltetni a szereplők gondolkodásmódját: még mi is inkább a napsütötte, szabad stadionban élnénk, minthogy a szürke, majdhogynem belvárosi „börtön” falai között, a kormány egyre növekedő árnyában. Ráadásul, ha ehhez hozzáadjuk a találó zenei aláfestést, máris kompenzálódunk a kissé üres sztoriért…

A küzdelmek hevességét is csak pozitívan tudom értékelni. A csaták feszültek, keménynek és a kormányhoz híven néha amorális eszközök is megjelennek, ráadásul vizuálisan, auditívan se lehet kifogásom ezek megvalósítására.

Mindezek után, amit viszont fel kell, hogy rójak, az a főszereplőknek az érzései. Míg minden, ami körülöttük van és mozog, remekül reflektál rájuk, addig valahogy a karakterek nem igazán tudják ezeket megfogalmazni, az elbeszélés pedig teljesen spontán tárja fel őket. Sajnos ez az egész filmet végig fogja kísérni és a befejezés pedig minderre hangolódott… mondanom sem kell az itt ért összecsapottság kellemetlenségét…

Az anime-t néhol kidolgozatlanabb részei ellenére mégis bátran tudom ajánlani: ütős, élő társadalmi életbe kapcsolódhatunk be a Bolondok házában, ritka szép rajzok és látványos harcok keretében.

MrTimbol

Pro/Kontra

+ Zseniális környezet és annak a hangulata

+ Jellemes karakterek

+ Mély érzékeltetése a jónak és a rossznak

+ Látványos ütközetek

- A történet túlságosan egyszerű

- A főszereplők érzései a „semmiből” törnek a felszínre

Táblázat szerinti értékelés: 34/40

Tízes skála: 8.5/10

Százalékban: 85%

Összesítve: Kiváló

Írta és rendezte: Takuto Aoki

Műfaj: Dráma, akció

Év: 2009

Hossza: 60 perc

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.