Arashi no Yoru ni kritika
2018.03.06. 18:06
Sziasztok. Ahogyan az előző posztomban írtam, ma egy igazán családbarát animét mutatok be. Egy 1994-ben publikált novella alapján készült, 2005-ben pedig a Group TAC pedig elkészítette a 104 perces animációs film formájában. Lássuk is, milyen lehet egy kecske és egy farkas barátsága, ami a természet ellen szól.
A sztori egy Mei nevű kecskéről szól, aki egy viharos napon egy ólban talált menedéket. Ott összeismerkedett Gabuval, akiről később derül ki, hogy egy farkas (nem látják egymást és a szaglásuk se működik rendesen). Másnapra megbeszélnek egy találkozót, ahol Mei rádöbben, hogy a barátja egy farkas. Ám ez egyiküket sem zavarja, és szépen megerősödik a barátságuk. Ám egyik oldalnak sem tetszik. Viszont, mindekét oldalnak előnyös infóforrásként tudja be ezt a barátságot. Ám mindketten ügyesnek nevezhető szökés során megpattannak. Ekkor határozzák el, hogy a hegyeken túlra mennek, ahol az ígéret földje várja őket. Közben Gabu természetes ösztöne ellen küzd, hogy ne egye meg Meit, aki a legjobban megérti.
Már így is sokat mondhattam el a sztoriból, elismerem. Viszont a történet van annyira megfűszerezve csavarral, hogy a nézőt magába szippantja. A látvány is hozzásegít valamennyit a történethez. 2005-höz képest nagyon jó és ez főképp a karakterek dizájnjára érvényes. Ugyanis, most először lehet szőrt látni a karaktereken, ami életszerűbbé teszi őket. A zenék szó szerint pontosan az eseményekre vannak szabva. Mintha, egy karmester vezényelné élőben a zenei aláfestést. Ám, a hangulat az, ami viszi a prímet. Ugyanis, érezhető Mei és Gabu között a szikra. Nem, nem a szokásos szerelmi szikrára gondolok, hanem a testvéri kötelékre. Mei tudja, hogy az élete veszélyben van, mégis bízik Gabuban, hiszen ő érti meg egyedül a világban. Gabu még többet tesz: Egy dolog, hogy a saját éhségével és elemi ösztönével, de még a fajtársaival is felveszi a kesztyűt. És akkor se hajlandó megenni az egyetlen igaz barátját, amikor csak egyetlenegy lehetősége van a túlélésre. Ez az igazi üzenete az animének: Barátság tűzön-vízen át.
Ha negatívumot kéne mondanom, akkor a sztori alapjaiban keresendők. Mintha a Disney írta volna le az alapokat. Ez nem lenne akkora hátrány, mert remekül hozták össze. A sztori a csavarjain kívül ismert klisékből építkezik és csak az menti meg, hogy jól építették fel. Ezek viszont minimális dolgok egy negatívum miatt. Noha a történet lezárul, mégis többet akarunk látni. Így van. Ennek a történetnek bizony van folytatása, ami sajnos azt jelenti, hogyha meg akarjuk tudni a folytatást, akkor bizony meg kell vennünk a könyvet.
Értékelés:
Látvány: 8/10
Zene: 10/10
Történet: 7/10
Hangulat: 9/10
Végeredmény: 34/40
Ez egy kiváló anime, ami nam kapott folytatást, hanem sokkal rosszabbat sorsra jutott. 2011-ben ugyanis egy szingapúri nevenincs stúdió csinált egy 26 részes animációs sorozatot. Hogy milyen lett? Hát, fogalmazzunk úgy, hogy álmomban nem hittem, hogy létezik a Kis Vukknál rosszabb CGI. És a karakterek. Elég annyi, hogy Mei immár női karakter, tehát a legvalószínűbb, hogy abból szerelmi történetet csináltak. Valószínű, mert én az első rész után kukáztam. Ennyi volt a bemutatóm. Sziasztok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek