Sziasztok!

Kicsivel több mint egy éve írtam az 1999-es Hunter x Hunter animéről , most pedig eljött az ideje annak, hogy ismét elővegyem az animét, nevezetesen a 2011-es változatot ami egyszerre tekinthető reboot-nak és folytatásnak is. Nem is húzom az időt, lássuk, hogy hogyan is sikerült az anime. Jöjjön a 2011-es Hunter x Hunter anime kritikája!

Mielőtt belevágnánk, egy kis háttérinfó azoknak akik nem olvasták az előző kritikámat vagy nem látták az animét. A Hunter x Hunter eredetileg egy 1993 óta futó shounen manga alapján készült amit az a Togashi Yoshihiro írt és rajzolt akinek a legendás Yu Yu Hakusho-t is köszönhetjük. A manga a Weekly Shounen Jump magazinban futott, majd mangakötetekben is elkezdték kiadni, bár ha hihetünk a híreknek akkor a manga nemrég cancelelve lett mivel Togashi felfedte a rajongóknak a történet végét akik szerint viszont már régen be kellett volna fejezni, mivel már régen le lett zárva benne minden fontosabb szál, ez viszont nem megerősített hír, szóval nem is állítom teljes bizonyosságal, hogy ez tényleg így van-e. Az első animét még 1999-ben készítette a Nippon Animation stúdió amely 62 részben dolgozta fel a manga első két nagyobb sztoriszálát, majd OVA részekben a Green Island arc is kapott feldolgozásokat. A 2011-től 2014-ig futó sorozatot viszont már a Madhouse stúdió készítette akiknek talán ez volt a legnagyobb vállalkozásuk az egész pályafutásuk során a sorozat maga 148 részével. A rendezői székben ezúttal Koujina Hiroshi ült aki olyan animéken dolgozott  mint a Grenadier vagy a Kiba . 

A történet maga nem túl bonyolúlt. Adott főszereplőnk , a 12 éves Gon aki egy kis szigeten él nagynénjével és nagymamájával. Élete egészen eseménytelenül telik , mígnem egy nap elhatározza, hogy megkeresei rég nem látott apját, aki egy legendás Hunter, vagyis egy olyan személy akit különböző feladatok elvégzésére lehet felbérelni. Ehhez azonban először le kell tennie a Hunter vizsgát és megszereznie a Hunter engedélyt amire ugyan bárki jelentkezhet, de csak nagyon keveseknek sikerül végigcsinálnia.

A fiú itt találkozik későbbi barátaival is. Nevezetesen Kurapikával aki erősebbé akar válni, hogy a klánját kiírtókon tudjon bosszút állni, Leorióval aki a Hunterségért kapott pénzből akarná finanszírozni az orvosi tanulmányait, és Killuával aki a legendás Zoldyck bérgyilkos család tagja aki  eleinte a családja elleni lázadás miatt akar Hunter lenni, de később már komolyabb célok is elkezdik vezérelni. 

Ahogy annak lennie kell mindannyian meg is szerzik az engedélyt és onnét kezdve a főszereplők kalandok egész sorait élik át miközben újabb barátokkal és veszélyesebbnél veszélyesebb ellenségekkel találkoznak. 

Ahogy már az előző kritikámban is említettem, a sorozat messze nem találja fel a spanyol viaszt, ugyanazt a jól bevált shounen formulát követi mint más nagyobb harcolós  shounen történetek. Itt is megvan a csapat összeállás, különféle kalandok, van misztikus erő amit a szereplők használni tudnak és amit Nen-nek hívnak, ami lényegében az emberi chi-re akarna hasonlítani, a szereplőket személyes motivációk vezérlik és szerintem mér velem együtt mantrázzátok ezt az egészet és gondoljátok azt, hogy ez is a Naruto mintáját követi holott nem, hiszen ennek a mangája jóval előbb indult, vagyis inkább Kishimoto másolta le az egészet.  Viszont attól, hogy a cselekmény kottára kiszámítható itt egyáltalán nem baj. Amellett ugyanis, hogy a történetek érdekesek és izgalmasak még tele vannak nagyon jól kivitelezett fordulatokkal is, a mangaka pedig nagyon szépen viszi végig a történetíveket. A sorozat maga nagyjából 5 arc-ot dolgoz fel a mangából, a már korábban is említett Phantom Trooper arc-ot ahol is a Spider nevű antagonista csoporttal és annak vezetőjével Chrollóval kell megküzdeniük  ami nem rossz arc, de az igazi finomságokat a Grenn Island és a Chimera Ant-arc-ok adják. Elöbbiben a világ legritkább videójátékába kell beszállniuk amolyan SAO stílusban, míg a másikban a világuralomra törő Kiméra állatokat és királyukat kell megállítaniuk. 

Ami viszont érdekessé teszi ezen sztoriszálakat, hogy a mangaka mert kicsit elrugaszkodni a sablonoktól. Vagyis a csapat nem marad együtt, a Phantom Trooper arc után szétválnak, Kurapica és Leorio a saját dolgával megy el foglalkozni és onnét fogva inkább Gon és Killua , illetve a hozzájuk csapodó egyéb szereplők leszenk a középpontban. Ez egy baromi jó ötlet, mivel így mindannyian megkapják a saját történetszálaikat és jellemfejlődéseiket amik egyáltalán nincsnek elkapkodva , emellett pedig remek kis karakterpillanatokat is adnak. 

És akkor ezek alapján amit eddig leírtam azt hiszitek, hogy a Hunter x Hunter egy tökéletes anime aminek sikerült véghezvinnie a lehetetlent és egy hibátlan shounen animét sikerült a mangakának csinálnia! Nos, ki kell, hogy ábrándítsalak titeket: Nem! Kétségtelen, hogy Togashi, akárcsak a Hakusho esetében is, jól nyúlt a műfajhoz és jól használta fel a sablonjait, de sajnos azok gyermekbetegségeit is sikerült magával hoznia. Igaz, azt meg kell hagyni, hogy nem annyira irritálóak ezek mint mondjuk a Narutóban vagy a Bleach-ben, de azért elég kellemetlen érzés látni ezeket mikor ezek bejönnek. Az egyik ilyen pont a Chimera arc-nál érezhető, vagyis, hogy a történet iszonyatosan el van húzva, folyamatosan jönnek az újabb és újabb karakterek akiknek egyszerre kéne megegyeznünk a neveiket, de annyian vannak, hogy ez szinte lehetetlen, Meg aztán ott van ez a Nen is amit őszintén bevallom, fogalmam sincs, hogy hogyan is működik, de szerencsére ezzel nem csak én nem vagyok tisztában hanem más rajongók sem értik igazán, hogy mit is akart ezzel a mangaka. 

Tehát igen, a sorozat bár jól használja fel a sablonokat és képes hozzájuk eredeti és jól működő dolgokat is hozzáadni, de a gyermekbetegségeket sajnos ez sem tudta elkerülni. Vannak ugyan még, de azokról később, mert egy ponton van egy nagyon fájdalmas is ami nekm csak számomra, hanem a rajongók számára is kellemetlen volt. 

Térjünk át a sorozat látványára ami egyszerűen gyönyörű! Aki látott már Madhouse animét annak nem is kell nagyon ecsetelni, de minden egyes képkockán érződik, hogy a készítők pénzt, időt és energiát öltek az animébe. A háttér és karaktergrafika remekül néz ki, ami viszont sokkal tetszetősebb azok a harcok amik sokkal fluidabbul néznek ki mint a 99-es animében. 

Ahol viszont a dizájn egyértelműen dominál az a Chimera arc. Togashi itt aztán tényleg szabadjára engedte a fantáziáját, bár a nézése közben nekem volt egy olyan érzésem is, hogy főképp a furry közösségnek akart itt alkotni, mivel, bár papíron ezek hangyák és a megszületésük nagyon érdekes, de ezek inkább antropomorf állatok mintsem hangyák, illetve nem kicsit fura, hogy némelyikük ilyen fétis alsóneműt hord amit nem általlottak a készítők a nézők arcába tolni. Nem tudom, hogy ez szándékos volt-e vagy sem, mindenesetre nagyon fura látvány volt. 

Illetve azt kell még megjegyezni, hogy talán ez az arc az ami a legbrutálisabb mind közül. Ilyen téren ugyanis itt kapunk eléggé hajmeresztő látnivalókat ebből adódóan pedig biztos vagyok benne, hoigy ezt szánta a mangaka a fő Gon x Killua sztoriszálnak is, mivel talán ez van a legjobban kidolgozva, de ahogy mondtam is, eléggé el van húzva, a megúszós narráció pedig eléggé le tudja rontani az élményt. 

Amit viszont még muszáj megjegyeznem a karakterdizájn kapcsán, hogy  Togashi eléggé szabadon kezeli a karakterek kinézeteit. Legalábbis Kurapika vagy később Allucka kapcsán eléggé megkérdőjelezhető, hogy melyik nemhez is tartoznak mert bár mindketten lányoknak néznek ki, főleg Allucka, de papíron mindkettő fiú. Igaz, ez már a Hakusho kapcsán is el lett játsszva, például Kurama esetében .

Na de ha már itt tartunk akkor nézzük a karaktereket, akik annyian vannak, hogy napestig lehetne róluk beszélni, szóval próbálok csak a fontosabbakról beszélni.

A négy főszereplő már önmagában is megér egy misét. Ugyanis mindegyikük nagyon szerethető karakter. Gon messze az egyik legjobb shounen főhős aki pont azért egy jó karakter mert nem mainstream shounen hős. Nem akar világot menteni, nem akarja megváltani a világot, nem akar a legerősebb lenni, ő pusztán csak az apjával akar találkozni illetve kezdeni akar valamit az életével. Ez így már sokkal szerethetőbbé teszi őt, ugyanakkor sajnos itt kell kitérnem egy baromi kellemetlen húzásra ami egyébként nem egy rajongónál csapta ki a biztosítékot. Nevezetesen azt a karakterrombolást amit a mangaka a Chimera arc-ban csinált vele. Ugyanis itt is el kellett játsszani azt a húzást, hogy a főszereplőben van egy sötét, romboló erő amit nem tud irányítani és ami akkor jön elő ha nagyon dühös!

Igen! Az ott Gon! Értem én, hogy ez karakterfejlődésnek akart volna tűnni, de baromira nem az lett. Gon ugyanis nem egy ilyen karakter, ez a húzás pedig nagyon belerondított az összképbe és a neki hangot adó Han Megumi játékán is érezhető volt, hogy ezeknél a részeknél szinte erőlködik, hogy azt a hangot ki tudja adni magából. Borzalmasan rossz volt ezt nézni. Ezt leszámítva viszont maga Gon tényleg egy jó karakter, a barátsága Killuával pedig remekül van ábrázolva az egész anime alatt. 

Killua maga is roppant érdekes karakter. Alapjaiban egy kedves, kicsit cinikus srác aki a saját életét akarja élni ahelyett amit a családja akar ráerőltetni, ugyanakkor időnként belőle is előtör a bérgyilkos énje amit ő maga viszont képes kontrolálni. Ez a fajta kettősség pedig remek árnyalatot ad a karakternek, illetve ő az egyetlen aki képes végig racionálisan viselkedni és gondolkodni mielőtt harcba bocsátkozna valakivel. 

Kurapika és Leorio bár nem sokat szerepelnek, de maguk is szerethető karakterek. Leorio egy igazi dork, de kedves és megbízható férfi, míg Kura szerencsére nem egy újabb Uchiha Sasuka féle emós hülyegyerek , hanem ő maga is egy megérthető, de rendes srác aki amíg a többiekkel van mindenben a segítségükre van. 

A mellékszereplők pedig megint ötmiilióan vannak akik csak a saját arc-jukban fontosak, utána nem igazán szerepelnek többet. Ezek közt vannak érdekesek mint például Palms vagy a kimérák ellen harcoló csapat tagjai, bár itt meg kell meg kell jegyeznem, hogy Morelen eléggé felhúztam magam. Értem, hogy profi meg minden, de olyan mint Tony Stark. Végig olyan hótlaza, hogy majd szét nem esik, nem izgatja magát semmin, végig kézben tartja a dolgokat, és míg a többiek már kvázi a karjukat is elveszítik rajta egy karcolás se esik, csak a vége felé lesz rajta egy kis seb. Tudom, nem kéne ezen fennakadnom, de akkor is kellemetlen volt. 

Női szereplőkből viszont nem sok van, ami még így is enyhe kifejezés. A fontosabb női szereplők közt van a már előbb említett Palm is, de ott van Biscuit ( igen, keksznek hívják, nem röhög) aki viszont a kislányos megjelenése ellenére egy jól kidolgozott és ami a legfontosabb, nem egy Haruno Sakura féle "erős női karakter" hanem tényleg képes harcolni, de emellett tanítói szinten is helyt tud állni, az interrakciói Killuával pedig a klasszikus 90-es évekbeli animehumort idézik amiket jó volt nézni. 

Na de a negatív karakterek is megérdemelnek egy misét, így térjünk ki rájuk. Először is ott vannak a Spiderek akik tényleg jópofák meg minden, csak nagyon érződik rajtuk, hogy miután lement az arc-juk a mangaka nagyon nem tudott mit kezdeni velük. Be lettek téve a Green Island-be is, meg a Chimera arc-ba is ahol egyet harcolnak, majd úgy eltűnnek mintha ott sem lettek volna, de még csak említés színtjén sem szerepelnek utána. A képességeik nagyon érdekesek, de nagyjából alig töltenek be nagyobb szerepet mintha csak egyszerű folder antagonisták lennének, pedig érződik rajtuk, hogy velük többet akart kezdeni a mangaka, csak nagyon nem sikerült. 

A vezetőjük Chrollo pedig szintúgy érdekes, akárcsak a motiváció is, de messze túl keveset szerepel ahhoz, hogy komolyanvehető legyen.

Akik viszont elég sok műsoridőt kapnak azok a kimérák. Kétségtelen, hogy az ő száluk a legszórakoztatóbb és legakciódúsabb, de ők maguk is elég érdekes karakterek. Nem agyatlan szolgák, hanem van jellemfejlődésük. Ahogy szép lassan rájönnek,hogy egyrészt azt csinálnak amit akarnak , elvégre a királynőjük meghal, a királyuk szarik a fejükre, és ahogy idővel rájönnek, hogy kik is voltak ők valójában egy baromi érdekes folyamat. Többen közülük mint például Welfin, Meleoron vagy Ikalgo egyenesen főszereplőkké válnak a történet során. A főbb antagonista, azaz a király, Meruem sem egy tipikus gonosz karakter. 

Ha jellemeznem kéne akkor azt mondanám rá, hogy ő a csendes, de szociopata gyilkos és tekintélyt parancsoló karakter aki semmin sem izgatja magát hiszen úgyis tudja, hogy őt átlagos ellenfelek nem győzhetik le és csak a saját dolgával törődik, smmi más nem érdekli. Mégis ahogy kialakul egyfajta bizalmi és baráti kapcsolata Komugival, az egy nagyon érdekes pontja a karakternek. A halála pedig egyszerre váratlan, de mégis nagyon szép és érzelmes. Van persze chihi-puhi, de mégis csavarosan sikerült kiírni őt a sorozatból. 

A védelmezői viszont, jajj! Annyira irritáló mind a három, hogy az elképesztő. Persze, ők a gonoszok, legyen idegesítőek, lévén shounen-ről beszélünk, de mindegyikük annyira túljátssza az eszét, hogy azt rossz volt nézni, főleg a lepkesrácnál, Shaiapouf csinálja ezt. Meg ja, Togashi irgalmatlanul hülye neveket talált ki a hangyáknak, sokat ki sem lehet rendesen mondani nemhogy megjegyezni.

Aztán nem lehet szó nélkül elmenni az olyan negatív szereplők mellett sem mint például Hisoka, aki maga is egy elég érdekes jellem, Látszik és érződik rajta, hogy egy igazi pszichopata, de mégis van, hogy segít a főhősöknek, de közben a saját pecsenyéjét is sütögeti. 

Viszont még rajta is túltesz Killua bátjya, Illumi akin szintúgy a csendes gyilkológép karakter, de emellett még rettenetesen intelligens is. Vérpofin űzi a családi szakmát, a kapcsolatára Killuával viszont még a rohadtul bonyolult is kevés.  A közös jeleneteik Hisokával viszont nagyon viccesek, mert ahogy ezek ketten szivatják egymást az okoz néhány kellemesen megmosolygtató pillanatot. 

Ha már náluk tartunk akkor egy pár szót beszélnék a Zoldyck famíliáról is, elvégre ők is megérnek pár szót. Igazából mintha nem is család, hanem inkább lakótársak lennének mert mindegyikük külön lakrészben él, komornyikjaik vannak akik 0/24-ben a szolgálataikra vannak, de szigorú munka és szerződészabályaik vannak , vagyis csaka kkor ölnek ha a szerződés megköttetett és a feltételek adottak. Ezzel is magyarázható, hogy például a kimérák elleni harcban ott voltak, de nem igazán segítettek be. Az apa, Sylva is egy érdekesen árnyalt figura. Egyszerre sugárzik belőle a profi gyilkos és kemény családfői attitűd, de mégis egy gondoskodó apakarakter, de neki is megvannak a saját dolgai és szándékai. 

A többi családtag pedig érdekes, bár nagyon sokat ők sem szerepelnek. 

A karakterek tehát önmagukban jók, érdekesek, csak ugye náluk is beütöttek a tipikus shounen betegségek, ez főképp a Spiderekre igaz.

Már csak a zenék vannak hátra. Az előző széria zenéi baromira unalmasak voltak, itt viszont remek OST listát, illetve opening és ending dalokat kapunk. Egyetlen opning zene van amit Masatoshi Ono ad elő, csak a klippek változnak hozzá, míg ending zenéből több félét kapunk,de ezek is mind nagyon jók. talán kicsit a harmadik zene lett valamivel érdektelenebb mint a többi. 

Összegezve tehát  ezt a maratoni hosszúságú kritikát azt tudom mondani, hogy a 2011-es Hunter x Hunter jobb mint a 99-es anime,  és jobb mint a legtöbb mainstream shounen anime ami abból is fakad, hogy Togashi , akárcsak a Hakusho esetében, legtöbbszőr jól nyúlt a műfaj sablonjaihoz, viszont a műfaj negatív dolgaiból is sikerült jó néhányat beleraknia. Ezzel együtt is egy nagyon szórakoztató sorozat ami ugyan nem hibátlan, de akiknek tetszett a Yu Yu Hakusho azok ebbe is nyugodt szívvel belevághatnak.

Hunter x Hunter 2011

- Idő: 2011-2014

- Stúdió: Madhouse

- Rendező: Koujina Hiroshi

- Műfaj: Shounen

- Opening :  departure by Masatoshi Ono

- Endingek : Just Awake by Fear and Lothing in Las Vegas

                    Hunting for your Dream by Galneryus

                    Riot by Yoshihisa Hirano

                   Reason by YUZU

                   Nagareboshi Kirari by YUZU

                   Hyouriitai by YUZU

                   Understanding by Yoshihisa Hirano

                   Hyouriitai Ver2 by YUZU

- Hossz: 148 rész

Ami tetszett:

- Sablonkra épülő, de mégis érdekes és csavaros a történet

- Mer szakítani a bevált dolgokkal

- Jól vannak végigvíve a történetívek

- Gyönyörű a látvány

- A karakterdizájn, főleg a kiméráké

- Szerethető és árnyalt szereplők

- A kiméráknak is van jellemfejlődésük

- Fluid harcjelenetek

- Zenék

- Opening és endingek

Ami nem tetszett:

- A felesleges és megúszos narráció

- A kiméra arc nagyon el van húzva

-  A Spiderekkel nagyon nem tudott a mangaka mit kezdeni

- Kismillió karakter akiket nem lehet megjegyezni, hogy kik is pontosan.

- Gon karakterrombolása

Értékelés:

- Százalékban: 88% - Nagyon jó

- Pontban : 8.5/10

Nos köszönöm, hogy elolvastátok ezt a hosszú és nagyon spoileres kiritkát, ezzel kletudtam egy újabb ajánlás ígéret kritikát , a több mint száz részes animéket viszont most egy ideig biztos megint hanyagolni fogom. Ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.