Sziasztok!

MrTimbol vagyok és a mai naptól kezdve én is az AMP szerkesztőivel együtt fogom Nektek a jobb és a rosszabb műveket bemutatni és azokról véleményt nyilvánítani. Remélem örömmel fogjátok ezeket is majd olvasni, így publikálnám is az első kritikámat a Strawberry Panic nevezetű műről. Jó szórakozást!

„A templom harangjának harsonája körbeszállt Astarea hegy vidékén. A három leányiskola, a Miator, Spica és Lulim összes diákja, a tanórák végeztével beözönlötték a sétányokat. Nagisa ebben a pillanatban sétált fel a kollégium főjárdájára. Hatalmas, önfeledt mosoly ült fel az arcára, első pillantásra megszerette az új iskoláját. A diákok közt örömtelien futva figyelte az elegáns uniformisukat, a barackfákon keresztülszálló napsugarakat és az azok lustán leszálló, rózsaszín virágszirmait. Az egész táj annyira elvarázsolta, hogy csak az út végi leejtőn eszmélt fel: lábai fölött elvesztette az irányítást és reménytelenül kezdett gurulni a sűrű erdő fáinak közé. Felállt, ám visszamászni ugyanarra már nem tudott: a leejtő túlságosan meredek volt ahhoz. A sötét erdő felé vette az irányt, hogy megkerülje az akadályt. A hosszas sétája kezdte az elveszettség érzését kelteni, ám szíve majd kiugrott, egy magányosan, a többitől távol álló fánál, ahova újra besütött a nap fénye: egy lány állt mellette, láthatóan őt is meglepte az ittléte. Fiatal, határozott arca hófehér volt, teste karcsú és kecses, szürke haja hosszú. Zöld szemei a napfényben gyönyörűen tükröződtek. Nagisa teste megbénult, mikor a lány közeledni kezdett felé, nyugtatni, hogy nincs miért félnie. Az idegen egyenesen elé lépett és mélyen lenézett Nagisa vörös szemeibe. A lány nem tudott reagálni, testét valamiért még mindig nem tudta, vagy talán nem is akarta elmozdítani. Ekkor a szürke hajú diák megragadta a vállait és lassan, egy forró csókot lehelt a hűvös homlokára. Abban a pillanatban Nagisa, az élettelen testével a lágy fűbe rogyott.”

Nehéz egy olyan anime-ról kritikát írni, mely már a műfaji sajátosságai miatt azonnal megbélyegezi önmagát és fékezhetetlen, néha politikailag inkorrekt nézeteltéréseket szül a nézők körében: mert itt bizony egy olyan romantikus anime-ról van szó, melyben lányok között szövődnek szerelmi három- vagy akár négyszögek is.

A Strawberry Panic, Nagisa Aoi, egy új leánykollégiumi tanonc szemszögéből meséli el a szerelmi dráma fő- és mellék konfliktusainak az esemény sorozatát, a Miator intézménybe való megérkezését követően.

Egy új helyre, idegen emberek közé való megérkezés, az oda való beilleszkedés mindig nehéz és ezt az anime nagyon hitelesen le tudta festeni, ezzel már az első percekben sikerült magába szippantania. Örömmel mondhatom el, hogy a baráti, szerelmi és rivalizálódás érzései, a történet hátralevő részeiben megőrzik az érzékeny felületességüket. Az utóbbiban nagyon nagy segítségül szolgálnak a pompás tájképek: sokáig nem találtam a szavakat, zseniálisra sikeredtek. A történet helyszínei olyan részletesek, élőek voltak, a drámai hangulathoz mindig tökéletesen fűződő időjárással megbabonázva, hogy az embernek valósággal kedve támadna kirándulni a romantikus időket idéző hegyen. A hangeffektek, a jelenetek, a nyitó- és záró képsorok zenei aláfestésének megvalósítása is találóan mély érzésűek, a rajzok szemkápráztatóan kidolgozottak: külsőre szebb anime-ot aligha ha találhatnánk. Az alanyunkról ugyanakkor az is elmondható, hogy csalfa, mert ezekkel az eszközökkel remekül el tudja fedni a hibáit, melyek jelen esetben „belülről fakadnak”.

A sztori és azt megélő főszereplők egyáltalán nem rosszak, mi több, nagyon közel fognak nőni majd a közönség szívéhez. Nem is ez a probléma forrása, hanem az elbeszélése mindennek, az összecsapott dramaturgiai tálalás: a sztori túlságosan lassan bontakozik ki és az elején nagyon gyakran jelentéktelen, inkább OVA szagú fejezetekkel tartották meg a seregszemlét. Sajnos nem lehet szemet hunyni néhány irracionális képsoron, melyek főleg inkább a történet vége felé vonják fel majd gyakran a szemöldökünket. Amikor pedig a főszálhoz kapcsoló epizódokon keresztül, „végre” eljutunk a főkonfliktus „kirobbanásához”, akkor az anime mindent alulmúlóan, csiga lassú módon, az előző epizódokhoz méltatlanul egyszerűen taglalja azt. A főszereplők mellé sikerült hatalmas, jópofa mellékszereplőkkel teli gardát is avanzsálni, ez mindenképp az anime előnyére válik és talán a kritikusoktól való megmentőjévé válhatna, ha nem lenne ennyire egyszerű a jellemük és a történetbeli szerepük, mint a szeg. Ezeket megfigyelve egy kicsit olyan érzésünk támadhat, mintha a dráma befejezésére nem jutott volna idejük a készítőknek, pedig gyakorlatilag mindene megvolt, ami a nagyok közé felemelhette volna.

A kritika végén pedig kicsit félve, de szeretnék hangot adni a műben szereplő, azonos neműek közti szerelemre: egyáltalán nem ítélem el, mert így is sikerült az egyik legromantikusabb japán művet vele megalkotni. De az, hogy itt mindenki leszbikus, túlzottan sztereotipan hat. Hangsúlyozom, nem a „másság” a probléma, hanem az előbb említett szélsőség, ami szerintem közel alkot sem reális képet. Sokkal érzékletesebb volna, ha lenne valamiféle küzdelme a szereplőknek, hogy ezt másokkal elfogadtathassák, nem pedig egy szürreális világba helyezni őket. Ezek olyan sztereotípiák, mint amikor azt mondjuk minden oroszról, hogy a csecsemőjüket is vodkával itatnák vagy, hogy az amerikai rendőrök kövér, fánkokon élő alakok lennének.

Mindettől elfüggetlenedve, az anime még mindképp a megnézésre érdemes kategóriát képviseli: az összes negatívuma ellenére nagyon könnyen magába szippanthat minket, feledhetetlen tájakra és érzékeny karakterek szemléletébe elvezetve bennünket.

[Mangekyo022 véleménye:

 "Először is Szega MrTimbol! Remélem remélem meg tudsz adni majd egy youtube/mail címet, hogy még többet beszélgethessünk, másodszor pedig ez egy nagyon jó kis kritika lett! Grat hozzá, és Isten hozott az AMP-ben!"]

( xx18Rolandxx Véleménye:

 Én is köszöntelek téged a palotában MrTimbol! Remélem hogy hamar be fogsz tudni illeszkedni és még sok ehez hasonló kritikát csinálsz majd :)  De ha hallgatsz rám akkor egy picivel több képet tegyél majd be a kritikáidba az adott sorozatról!

További jó munkát !)

7/10

Pro/Kontra

+  „Élő” környezet

+ Mesterien lefestett hangulat és érzések

+ Kiváló rajzok

+ Jó karakterek és történet…

- …mely nagyon lassan, dramaturgiailag helytelenül tárul fel

- Sok, az űrt kitöltő karakterek, epizódok

- Irracionális, spontán jelenetek

MrTimbol

Strawberry Panic

Műfaj: romantikus dráma

Rendezte: Masayuki Sakoi

Stúdió: Madhouse

Forgalmazza: Media Blasters

Publikálás: 2006

Terjedelem: 26 epizód

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Member · http://lehetvelem.blog.hu 2011.10.22. 21:29:27

Egy zárt lánykollégiumban ugyanazok a mechanizmusok zajlanak le, mint a börtönökben. Múlt hétvégén egy mai katolikus lánykollégiumban szálltunk meg, a szobákban nincsenek bútorok (4 ágy és 1 asztal), vagy éppen konnektorok, a szobatársam a hangosbemondót húzta ki, hogy tudja tölteni a telót.

Amikor az ember be van zárva, előtörnek belőle a lefojtott vágyak és belemegy olyan kapcsolatokba, amelyeket tagadni fog később és nem is válik homoszexuálissá. Ilyen pl. a spártai fiúk kiképzőtáboraiban a fiúk egymással űzött szexuális együttléte. Hangsúlyozom, ez akkor áll fenn, ha nem hagyhatod el a zárt közeget, aminek sajátos normarendszere van. Vagyis ilyen téren az anime viszonylag elfogadható.

Amúgy egy aranyos kis anime volt, szinte az egyetlen romantikus mű, amit szerettem, a végén asszem sírtam is. Sajnos abba a hibába megint belementek, hogy mindig egyértelműen volt egy jellegtelen, könnyen befolyásolható csaj, akinek udvarolt a legjobb barátnője és a végén mégis a másikat választotta. Ez a minta eléggé zavaró, hogy szinte minden műben előjön, ahol van szerelmi szál.

Válasz erre 

MrTimbol · http://www.youtube.com/user/MrTimbol 2011.10.22. 22:08:00

@Member: Ebben tagadhatatlanul igazad van, de még meg tudlak cáfolni :P A készítők szerintem egyáltalán nem így gondolkodhattak, mert konkrétan volt a legfiatalabb karakterek közül egy, Tsubomi (a rózsaszín hajú lány), aki szintúgy új diákként, a főhősnőhöz hasonlóan érkezett a kollégiumba. Míg a főkarakterre a Te gondolataid teljesen igazak, Tsubomi érzései ennek ellent mondva, az első perctől kezdve afféle "szerelem első látásra" beütést produkál.

Bár igazából ezen is még lehetne vitatkozni, de szerintem már most túlzásba vittem a dolgot... mert ettől függetlenül látom, hogy Neked is az egyik kedvenceddé tudta magát kinőni. A lezárás valóban nagyon mélyre sikeredett, főleg, hogy nekem Tamao volt, aki legjobban a szívemhez nőtt.

Válasz erre 

Member · http://lehetvelem.blog.hu 2011.10.22. 22:48:25

@MrTimbol: Ennyi szereplő közé igazán befér egy original leszbi, nem? :D Amúgy meg igazad van, az EVA nagy filók után is kiderült, hogy a készítőgárda a tizedét nem gondolta annak, amit a rajongók összeelemeztek rajta.

Mondjuk kemény, mennyire elfelejtettem a cselekményt, hát ez sem ma volt. :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: