Sziasztok!

Ha van animeműfaj amiből szerintem a legtöbb igényesebb nézőnek mára már piszkosul elege van ,az az isekai. Ha csak az utóbbi évek felhozatalát nézzük akkor minden szezonban nagyjából 3-4 ilyen sorozat van és ezeknek a többsége nem szól másról minthogy főszereplő srácunk átkerül egy basic fantasy világba ahol győzedelmeskedik a gonosz felett és viszi a nőt, vagy más esetben mondjuk vezet egy gyógyszertárat, esetleg boszorkányoskodik slime pusztítás közben stb. . Ezek nem is szolgálnak másra minthogy az elhanyagolt lelkű otakuk újra és újra beleképzeljék magukat a főhős helyébe és egy olyan világról és életről álmodjanak mint amilyet a képernyőn látnak.Az ilyen felszínes hozzáállás szülte az olyan animéket mint az Isekai Smartphone , az Arifureta vagy a Dog Days. Persze ha nem akarunk ennyire felületesek lenni akkor ott van az Inuyasha,a Digimon szériák vagy ha mindenképpen a felszínes változathoz akarunk ragaszkodni akkor a No Game no Life , a Drifters , az Otome Game no Hametsu Flag vagy a Cautious Hero mindenképpen a jobban sikerült darabok közé tartozik, de nyugodtan ide sorolhatnám például a  Mob Sekai-t is bár azt egyedül a főhős vitte el a hátán.

Mostani alanyom is egy isekai mű, ugyanakkor a műfaj egy másik alfajából, a reverse isekai-ból vagyis mikor a főszereplő nem egy mesés világba kerül át,hanem a modern korba. Lássuk is,hogy ilyen téren milyen élményt nyújt a Paripi Koumei című anime!

A Paripi Koumei eredetileg egy 2019 óta futó manga alapján készült amit Ogawa Ryou és Yotsuba Yuuto ír és rajzol és ami a Comic Days magazinban jelenik meg. Az animét pedig a P.A Works stúdió készítette el az idén 12 rész hosszúra, rendezője pedig Honma Osamu volt akinek ez volt a legelső rendezése.

A történet lénygében annyi, hogy a Három Királyság legendás háborús taktikusaként ismert Zhuge Kongming belefáradva a háborúkba halálának a pillanatában azt kívánja, hogy ha újjászültik akkor egy olyan világban szülessen újra ahol nincsenek háborúk, se vérontás. Kívánsága teljesül is mikor halála után a modernkori Japánban ébred,azon belül is a szórakoztatás fellegvárának tartott Shibuyában. Nem sokkal később egy szórakozóhelyen megismerkedik az énekesnői álmokat dédelgető Eiko-val akivel a kezdeti félreértések után szövetséget kötnek egymással ,miszerint Koumei a stratégiai érzékét felhasználva fogja segíteni a lányt az álmához vezető akadályok leküzdésében.

Maga az alaptörténet tehát kellően érdekes és fura ahhoz,hogy az átlag isekai animékbe belefásult néző felkapja rá a fejét , hiszen egy tényleg nem mindennapi szituációt mesél el. Persze láttunk már hasonló, a zenészi álmok beteljesüléséről és az azok felé vezető akadályok leküzdéséről , lásd a Kilari-t vagy a Nanát és bár a Koumei szerencsére az anime nem fullad 4 részenként full depresszióba mint a Nana és nem okoz instant diabéteszt sem mint a Kilari hanem inkább egy könnyedebb hangulatú műről van szó. Viszont sajnos hiába a jó alapsztori és a tényleg remek hangulat a 12 részes hossz bőven rányomja a bélyegét a sorozatra. Ennek egyik eredménye pedig,hogy míg például az utóbbi remekül mutatta be a szórakoztatóipar árnyoldalát addig a Koumei ezt elég felületesen érinti ,a felmerülő akadályokat pedig elég hamar sikerül leküzdeniük. Így igazából a konfliktusoknak nincs különösebben súlya. Véleményem szerint ennek a sorozatnak minimum 24 részesnek kellett volna lennie,hogy mindent megfelelő módon kibontsanak és a történéseknek súlya legyen és ne legyen az, hogy minden felmerülő probléma egy csettintésre meg legyen oldva. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ha ettől eltekintünk és csak hagyjuk ,hogy a hangulat és a zenék magukkal ragadjanak akkor a sorozat nagyon nézeti magát.Tehát az alapok több mint ígéretesek, de megint az epizódszám az ami lehúzza a sorozatot. de más téren viszont ezt képesek voltak koppenzálni.

A látvány például eszméletlenül szép. Főleg az éjjeli jelenetek ahol remekül sikerült ábrázolni a Shibuyai  életet. A klubbok és egyéb szórakozóhelyek pont úgy néznek ki ahogy a helyszíntől elvárja az ember, a karakterdizájn egyszerű de szép, Koumei ruhája mg már most a cosplayezők egyik kedvencévé vált,és a koncertjelenetek nagyon dinamikusak és képesek azt éreztetni a nézővel, hogy ő is ott van ahol a szereplők énekelnek.

Amiben viszont kicsit csalódtam az a humor ami egyszerűen nincs kihasználva. Persze értem,hogy a "csodálkozzunk rá mindenre" poénok a ilyen művekben inkább kínosak mint viccesek, itt viszont bőven lett volna lehetőség jó poénokat kihozni abból ahogy Koumei rácsodálkozik a modern világra és a közösségi média hatalmára , és bár 1-2 jobb poén akad de összességében nagyon takaréklángra van véve.

Térjünk is át akkor a szereplőkre,mert itt lehet azt mondani,hogy a sorozat nagyon meglepett. Koumei egy végletekig nyugodt és magabiztos karakter akit nagyon könnyen meg lehet kedvelni, és aki a maga korában használt háborús stratégiákat meglepően okosan adaptálja a mai igényekhez megfelelően,bár sajnos pont ebből adódik,hogy minden problémát szinte játszi könnyedséggel oldanak meg a sorozatban. Eiko pedig egy eleinte önbizalomhiányos lányból lesz egy magabiztos és önmagában hinni képes lány a férfi hatására, a párosuk pedig bár elsőre nem tűnik többnek annál minthogy az egyik folyton megmondja a másiknak, hogy mit csináljon,mégis működik. Jól kiegészítik egymást, a lány eligazítja a régi korok zsenijét a modern világban ahol másfajta háborúk zajlanak,a férfi pedig tanácsaival és akcióival segíti a lány karrierjét. Ja és nincs szerelmi szál köztük. Köszönöm!

Aztán persze ott vannak a mellékszereplők is akik szintén nem hétköznapi figurák. Elsőként ott van a Három Királyság mániás klubbtulaj Kobayashi ( igen , egy történelemért rajongó klubtulaj, emésszétek egy kicsit ) aki egy teljesen lökött de pont ezért nagyon szórakoztató karakter.

Aztán ott van Kabe a fiatal és tehetséges rappersrác aki szintén Koumei közreműködésével küzdi le a félelmeit..

és persze rajtuk kívül van még egy pár szereplő akiknek a jelenléte egészen minimális, mint például a lemezkiadó tulaj vagy az instaceleb Mia akik igazából nem sok vizet zavarnak. Akik érdekesebbek azok az ellenlábas karakterek,köztük is a rivális banda,az Azalea énekesnője és menedzserük.

Az egyszeri néző elsőre azt gondolhatja, hogy mindketten romlottak akik a siker érdekében bárkin átgázolnak és a legmocskosabb trükköket is bevetik azért, hogy a riválisokat lejárassák. Nos ez itt pont nem így van. Nanami egy végtelenül kedves és bájos lány aki viszont az álmaik érdekében képes beáldozni a saját és barátnői identitását is,és ez ad egy képet arról,hogy hogyan is működik a szórakoztatóipar.

Viszont nála is érdekesebb , hogy a menedzser sem egy tipikus gonosz karakter. Persze,eleinte úgy ábrázolják mint a tipikus gyűlölnivaló menedzsert de aztán valamennyire árnyalják a karaktert a múltbéli történések elmesélésével, bár akkor sem lesz kedvelhető , de legalább nem kívánja a néző, hogy csapják pofán egy péklapáttal.

Vagyis tehát nincs hagyományos értelemben vett negatív karakter ami őszintén szólva meglepett, hiszen a menedzser is egy olyan figura akit pontosan így képzel el a néző. Meg azért a rajongók is kapnak némi fricskát az arcukba.

Viszont amik egyértelműen elviszik a sorozatot a hétukon, azok a zenék. Az már bejárta a fél világot, hogy az opening dal Jolly Bulikirály című dalának az átdolgozása és igen , piszok ütös és fülbemászó lett, de a hozzátartozó klipp is bitang jó lett. A sorozat dalait pedig egytől-egyig tapasztalt énekesek adták elő, az egyedüli kivételek a rapdalok amiket a Kabe hangját adó Chiba Shouya saját maga adott elő , és ilyen bitang jól hangzó rappárbajokat talán a 8 mérföldben láttam utoljára. Egyszóval a zenék mind telitalálatok.

Így a végére érve azt kell mondanom,hogy nagyon vegyes érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban. Egyrészt,nagyon szembetűnőek a hibái amik mind megint a rövid epizódszámnak köszönhetőek.  A konfliktusokat nagyon hamar oldják meg , de azoknak sincs szinte semmi súlya,nincs kihasználva a humorforrás sem , és Koumei is egy elég OP karakternek tűnik aki mindig tudja,hogy a terve be fog jönni, ezáltal az izgalomfaktor is ingadozik. Viszont ha ezeken túllépünk és hagyjuk ,hogy magával sodorjon az anime tényleg remek hangulata akkor kapunk egy könnyed de bitang hangulatos, szórakoztató és látványos animét kiváló zenékkel ami egyszerűen nézeti magát. Mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt.

Paripi Koumei

- Idő: 2022

- Stúdió: P.A Works

- Rendező: Honma Osamu

- Műfaj: Zenés, Isekai

- Opening: Chiki Chiki Bam Bam by Queendom

- Ending: Kibun Joujou by 96neko, Ryoutarou Okiayu, Chiba Shouya, Lezel

- Hossz: 12 rész

Ami Tetszett:

- Kellően érdekes alaptörténet

- Nagyon szép látványvilág

- Szerethető és esetenként rétegelt karakterek

- Koumei és Eiko párosa remekül működik

- Kiváló zenék

- Opening és Ending

Ami nem Tetszett:

- A rövid epizódszám miatt nagyon felszinesnek érződik

- Koumei sokszor már túl OP karakter akinek minden összejön

- Kihasználatlan humor

Értékelés:

- Százalékban : 83% - Jó

- Pontban: 8/10

Nos tehát ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.