Sziasztok!

Folytassuk tehát a City Hunter animeszéria kivesézését a 2.évaddal amit őszintén bevallom, hogy elég nagy fenntartásokkal kezdtem el nézni hiszen az habár az első évad egy szerethető és vicces sorozat amolyan Miami Vice stílusba bujtatott történettel de a folyamatos komolytalankodáson és nők utáni rohangáláson kívül nem igazán szólt semmi másról így reméltem, hogy a 2.évad majd jobban belemegy a komolyabb témákba. És, hogy így lett-e azt  kritikából megtudhatjátok. Jöjjön a City Hunter S2 kritikája.

 A 2.évad pontosan ott folytatódik ahol az első évad abbamaradt. A stábban nem történt komolyabb változás, ezt az évadot is Kodama Kenji rendezte a Sunrise stúdió berkein belül. A sorozat az első évad befejezése után pár héttel már a képernyőn is volt és összesen 63 részből áll vagyis hosszabb mint az előző széria volt így tényleg reméltem,hogy ezúttal kapunk egy komolyabb történetet.

A főszereplőink ezúttal is a vérprofi ám nőbolond és végletekig perverz sweeper Saeba Ryo és társa a tomboy Kaori akik folytatják hétköznapinak egyáltalán nem mondható életüket és folyamatosan oldják meg  csinosabbnál csinosabb hölgyek által felajánlott munkákat amiket Ryo akciói ellenére valahogy mindig sikerül sikeresen megoldaniuk.

A megbízók között ezúttal is akadnak szép számmal elég furcsa szerzetek mint például egy yakuza vezér özvegyen maradt felesége, egy táncoslány, egy üldözött hercegnő, egy férfifóbiás bűvészlány vagy akár egy elmeolvasásra képes kislány. Vagyis az alapok nagyon nem változtak, a történet jó 80%-ban itt is azt fogjuk nézni hogy Ryo megpróbálja a 'mokkori" hajlamit kiélni a lányokon mire a büntetése rendre mindig Kaori egyik kalapácsától jön.

Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy a sorozat feltétlenül folytatja a komolytalankodást mert időnként olyan részekkel rukkolt elő,hogy csak a fejemet fogtam attól, hogy milyen jók voltak mint például a terroristavezérré agymosott Kaori részek vagy Ryo egykori partnerének a részei és külön-külön talán ezek a sorozat legjobb részei. Különálló részeket itt már nem nagyon kapunk bár az összefüggő részek itt is csak max részesek. A gond viszont ott kezdődik, hogy ilyen részekből viszonylag kevés van pedig például a terroristás szálból vagy a yakuza özvegyes részekből sokkal többet is ki lehetett volna hozni de sajnos amint ezek a részek lementek a sorozat  el is felejti őket és folytatják a nők után rohangálós marhulást és ez egy idő már nagyon irritált. Nem azt mondom, hogy ezek rossz részek mert ezek közt is vannak kifejezetten érdekesek mint például a tolószékes kislány esete de a nagyrészük egyszerűen vérgagyi és ha mindez nem lenne elég még valami szirupos tanulságot is megpróbálnak beléjük erőltetni. A nindzsacsajos vagy a táncoslányos részek meg tényleg az évad legrosszabb részei közé tartoznak.

Magyarán szólva az évad minősége nagyon hullámzó.Vannak  olyan részek amiknél lehetetlen megérteni, hogy miért kerültek bele, aztán a normál részek amik csak elmesélik az aktuális esetet és vannak az igazán jó részek a jól megírt csavarokkal és akciókkal. Ezek alapján a sorozatot én egyfajta kihagyott ziccerként éltem meg ami jócskán rányomta a bélyegét  a végső értékelésre.

 A látvány igazából most is hozza a 80-as évek minőségét habár jó pár elrajzolás azért megfigyelhető mint például a folyamatosan bandzsító hölgyek vagy mikor egyszer Ryo úgy néz ki mint Hulk csak nem zöld. Az akciójelenetekre sem lehet panasz bár sok újdonságot azok sem tartogatnak. A humor viszont.....egyszerűen csak fárasztó.

Mert míg az első évadban míg csak-csak el lehet röhögcsélni azon, hogy nincsen más poén mint Ryo állandó szivatása vagy perverzsége vagy pedig, hogy Kaori-t mindig fiúnak nézik addig itt a 200. kalapácsbüntetésnél már csak egy kényszeres de nem őszinte mosoly tud kiülni a néző arcára. Pedig próbálták minimálisan érdekessé tenni ezeket is viszont ez a próbálkozás is elég felemásan sült el.

Aztán a karakterek. Igazából azok sem változtak szinte semmit. Ryo ugyanaz a nőbolond/perverz ám a  munkájában vérprofi karakter és Kamiya Akira még mindig zseniálisan játssza a karaktert viszont a háttértörténete....őszintén megmondom, hogy meglepett. Sikerült egy kellően átgondolt, nem túl sablonos és megérthető háttértörténetet kitalálni hozzá és ez nekem baromira tetszett.

Kaori-nál már fájdalmasabb a helyzet. Ugyanis neki kb 8 alkalommal kezdenek el karakterfejlődést csinálni de aztán valahogy az egészből nem lesz soha semmi és ugyanaz a mindenen megsértődő tsundere tomboy karakter marad aki volt. Még akkor se változik nagyon a karaktere mikor egyedül kell boldogulnia vagy ő van a középpontban.

Aztán a mellékszereplők. Szerencsére Umibozu itt már jóval többet szerepel mint az első évadban és mint kiderül neki van a legösszetettebb és legárnyaltabb karaktere az egész animében.

Saeko meg....hát igazából nem tölt be több szerepet annál minthogy egy dögös női nyomozó aki folyton fejtörést okoz Ryo-nak és a többieknek. Ugyanakkor itt is kiütközik, hogy a sorozat mennyire nem hajlandó egy picit komolyabban venni magát.Kapunk ugyanis pár új szereplőt.

Az egyikük Miki, Umibozu fogadott lánya és egykori tanítványa akivel aztán az égvilágon semmit nem kezd a sorozat azon kívül, hogy a kávézójában mosogat.Amúgy itt van pár egész vicces utalás a mangaka előző munkájára , a Cat's Eye-ra.

Illetve ami számomra nagyon fájdalmas volt, hogy olyan karaktereket is behoznak akik tényleg érdekesek aztán 2-3 rész múlva még a létezésük is elfelejtődik.Ilyen például Silver Fox, egy bérgyilkos karakter akit úgy vezetnek fel mint az egyik fő antagonistát csak azért, hogy az 5. rész után egyáltalán ne szerepeljen többet.De ugyanilyen fájdalmas eset egy mindentudó utcai cipőtisztító karakter is akit gondolom a Nagyon Különleges Ügyosztály című Leslie Nielsen sorozat hasonló karaktere ihletett meg. Ő is szerepel 2-3 alkalommal és aztán ennyi volt.

Sajnos a zenék sem lettek sokkal jobbak. Az OST áll 2-3 dalból azokból is a Footstep's című dalt agyonhasználják, más kérdés, hogy még így is az volt a sorozat legjobb dala. Az OP-ED zenék meg egyszerűen csak hótgagyik. Nem tudom, hogy ki válogatta ki anno ezeket a zenéket de ha tényleg ezek voltak a legjobb választások akkor milyen lehetett a többi? Oké azért az 1. Opening dal még szódával elmegy de a 2. nyáldal már kiakasztó és ugyanez vonatkozik az Ending zenékre is bár a 2. Endingnél tetszett, hogy alkalmazták ugyanazt a módszert amit később például a Saber Marionette készítői is használtak, nevezetesen, hogy valóságos jeleneteket vágtak össze a klippnek.

Egy szó mint száz a City Hunter 2.évada számomra egy hatalmas kihagyott ziccer. Látszik, hogy a készítők próbáltak komolyabb történeteket elmesélni illetve hátteret vagy jellemfejlődést adni a karaktereknek  és ez párszor sikerült is de többségében megkaptuk ugyanazt mint az első évadban.Ugyanakkor azt nem lehet mondani rá, hogy nem szórakoztató mert az, az a 80-as évek rendőrkrimijeit és sorozatait jellemző báj még mindig körbelengi. Épp ezért nem teljes csalódás de a hibái nagyon szembetűnőek.

City Hunter S2

- Idő: 1988-1989

- Rendező: Kodama Kenji

- Stúdió: Sunrise

- Műfaj: Akció, Komédia, Shounen

- Openingek: 1: Angel Night by PSYS

                    2: Sara by Fence of Defense

- Endingek:  1: Super Girl by Yasuyuki Okamura

                   2: Still love her by TM Network

- Hossz: 63 rész

Ami Tetszett:

- Még mindig szórakoztató sorozat

- Még mindig megvan neki a bája

- A jól megírt és komolyabban vett részek

- Az a pár jobb fajta poén

- Harcok

- A Footsteps című dal

- 1. Opening

Ami nem tetszett:

- Többségében nem nyújt többet mint az első évad

- Az unalmas és újfent önismétlődő poénok

- Kaori befejezetlen jellemfejlődése

- Ki nem használt vagy elfelejtett karakterek

- Zenék

- 2. Opening és az Endingek

Értékelés:

- Pontban: (Gyenge) 7/10- Jó

- Százalékban: 68%

Nos ennyi voltam mára, hamarosan jön a 3.és 4.évad kritikája. Addig is Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.