Jó reggelit mindenkinek!

Manapság mintha divat lenne minden sorozatra rábiggyeszteni a fantasy jelzőt még akkor is ha olyan távol áll tőle mint a Plútó a Naptól. Ezért is tudok igazán izgatott lenni egy olyan igazi , tipikus oldschool fantasy láttán mint amilyen például a mai alanyom is , a Magic Knight Rayearth!

A Rayearth egy 1994-1995-ig futott típusát tekintve Akció-Komédia-Fantasy-Shoujo anime amit a TMS Entertainment stúdió készített. A siker hatására készült a sorozatból egy 3 kötetes manga széria amit a Clamp adott ki is illetve játék adaptáció is lett belőle és ugyebár egy 2. évad is követte. A rendezői székben egyébként Hirano Toshiki ült aki a Vampire Princess Myu és a Kakugo no Susume animéket is levezényelte.

A történet szerint adott 3 fiatal iskolás lány, Hikaru, Miu és Fuu akik egy kirándulás alkalmával találkoznak először egymással ám életük hamarosan kalandok és megpróbáltatások sorává válik mikor is egy nagy fényesség hirtelen beteleportálja őket egy számukra ismeretlen világba Cephiro-ba.

Mint kiderül őket a világ hercegnője idézte meg mivel egy prófécia szerint ők a legendás Magic Knight-ok akik képesek legyőzni a gonosz Zagato főpapot ezzel megmentve a hercegnőt és a világot. Ehhez azonban fegyverekre kell szerezniük illetve kell ébreszteniük a 3 Rúna Istent is. Ebben segítségükre lesz a mágusmester Clief és még hozzájuk csapódik egy nem éppen megbízható harcos és egy fantasy Pikachu is.

Most komolyan mit mondjak még erről? Ennyi a történet , nem lehet róla többet elmondani. Ez  az anime egy az egyben egy tipikus 90-es évekbeli fantasy anime annak minden elemével amit csak fel lehet mutatni a műfajon belül. Van itt minden ami szem-szájnak ingere: Fantasy világ, kiválasztott harcosok,mágikus csaták, gonosz boszorkányok és mágusok és szörnyek. De őszintén megmondom, hogy egy ilyen kaliberű animéhez nem is kell több mivel a sorozat hozza azt amit kell és nem akar minden áron többnek látszani mint ami hanem csak szimplán szórakoztatni akar.És bátran ki merem jelenti,hogy a Rayearth nagyon is szórakoztató. Meg másrészt ott van az a régimódi báj is ami jellemzi az efféle animéket. Igaz maga a sorozat a közepén egy kicsit lapossá válik köszönhetően a "random ellenfelek bejönnek harcolni" történetvezetésnek de legalább az ellenfelek fel vannak vezetve nem pedig csak random megjelennek az egész közepén csihi-puhizni. De mindez nem annyira zavaró hiszen mint mondtam a sorozat nem akarja túlzottan komolyan vetetni magát hanem csak szórakoztatni akarja  nézőit.Ráadásul az egésznek van egyfajta RPG játék feelingje ami csak még jobban rátesz az egészre.

A látvány ugyan nem a legszebb mert még a 90-es évekhez mérten is gyatrának és filléresnek tűnhet, ez főképp a háttérdizájnnál érzékelhető. Az animáben ugyanis max 3 helyszín váltogatja egymást ami a már jól bevett erdős-hegyes-sötét világ trióra épül. A karakterdizájn ugyan egy fokkal jobb bár Hikaru úgy néz ki mint ha a Ranma főhősének női változatát ötvözték volna Lina Inverse-el ami amúgy a harcoknál ütközik ki eléggé.

És igen a jól ismert anime effektek itt is visszaköszönnek bár szerintem egy kicsit sokszor használják a csajok chibi változatait.Mondjuk a harci felszerelések eléggé semmilyenre sikerültek, azoknál egy picit jobban is megerőltethették volna magukat. De az tény , hogy a főgonosz rohadt jó néz ki.

Azt viszont még most sem értem, hogy Clief-ről, hogy-hogy nem esik le az a böszme nagy ruha? Meg mi a póniszarv a fején? De ezek igazából csak kisebb szurkálódások szal ahaldjunk. Harcok terén a sorozat meglepően jól hozza a színvonalat viszont ami a legjobban tetszett bennük az az , hogy a fegyverek fejlődnek a használójukkal együtt. Szóval a lányoknak muszáj fejlődniük és fejlődnek is, nem csak 10 perc alatt lesznek űbertáposok. Egyszóval a látványnál csak a háttérdizájn okoz némi csalódást de amúgy teljesen korrekt az egész.

Lássuk a szereplőket. Na azok vannak bőven. Ugyan  itt sem kapunk világmegváltó dolgokat de 1-2 kivétellel persze a szereplők egyáltalán nem idegesítőek. Hikaru egy szétszórt de ugyanakkor barátságos lány, Miu a gazdag csaj akinek a rinyálása ugyan eleinte elég idegesítő de aztán szerencsére az ő jelleme is fejlődik. Fuu pedig az okos lány viszont meglepő módon ő az akivel a sorozat a legkevesebbet foglalkozik egy ideig. És a lányoknak van jellemfejlődésük. Ez azért is kiemelendő mert ugyebár itt nem arról van szó, hogy kapnak valami erőt aztán azzal 10 perc alatt legyilkolnak mindenkit. Hiszen mit is kapunk itt? Adott 3 lány akik alig 2 perce ismerik egymást de harcosokká és csapattá kell válniuk a győzelem érdekében. Ez bizony jellemfejlődést kíván és a 3 lány egész jól kiegészíti egymást és a végére tényleg egy csapattá válnak. Clief viszont nem szerepel olyan sokat, hogy igazán írni lehessen róla sajnos szóval itt ő csak amolyan Yoda szerepet tölt be. Aztán van 2 fontosabb mellék karakter. Az egyikük egy fegyverkovács lány Presea aki szintén nem szerepel sokat de egy nagyon is kedvelhető figura, illetve mivel kell egy fiúharcos is ezért behozzák Ferio-t is aki ugyan szintén nem rossz de a készítők láthatóan nagyon nem tudtak mihez kezdeni vele egy idő után.

És persze vele együtt bejön a szerelmi szál ami viszont nem klisészál mert nem Hikaru-val akar összejönni hanem az okos lánnyal. Ügyes. Aztán ott vannak a negatív figurák akik már másabb lapra tartoznak. Zagato-nál inkább az indítékai az ami asztallefejelésre készteti az egyszeri nézőt de a többiek sem maradnak el mögötte. Van például egy boszorkány aki vakon követi mert szerelmes belé.

Aztán van egy varázslókölyök ami mindenféle szörnyeket képes summonálni, kapunk agymosott lovagot meg van egy illuzionista csaj aki mind közül a legszerethetőbb és a legviccesebb karakter lett.

Külön vicces az a rész amikor Ferio-val zsugáznak XD. Szóval sablon karajterek kapunk de viszont cserébe van jellemfejlődésük és tényleg nem túlzottan idegesítőek és Caldina tényleg az egyik legviccesebb karaktere az egész animének. Meg persze kell egy fantasy állatka is aki itt jelen esetben Mokona.

Már csak a zenék vannak hátra. Az OST lista nem rossz viszont nem túlzottan kiemelkedő. Az Opening viszont nagyon jó. Kellemes kis retro j-pop egy egész érdekes klippel egybevéve. A dalt egyébként Tamura Naomi énekli aki a Get Breakers, a Pokemon és a Queens Blade sorozatokhoz is énekelt már fel dalokat. Az Ending is nagyon hangulatos de az meg semmi extra.

És lényegében ennyit tudok elmondani erről a sorozatról. Tipikus 90-es évekbeli fantasy sorozat annak minden olyan dologgal amit csak fel fel lehet hozni a témában de mindezek ellenére nagyon szórakoztató és mivel nem veszi túl komolyan magát ezért akik vevők az ilyen animékre azok nagyon jól el lesznek ezzel. De bárkinek szívesen ajánlom , ha elegetek van a nindzsás-moe csajos f@ágokból akkor ez tökéletes kikapcsolódás lesz.RPG fanoknak szintúgy tudom ajánlani. Remélem a 2.évad is hozza majd a színvonalat.Ja és a végén van egy akkora csavar.......

Magic Knight Rayearth

-Idő: 1994-1995

- Stúdió: TMS Entertainment

-Rendező: Hirano Toshiki

- Műfaj :Akció-Fantasy-Shoujo

- Opening: Yuzurenai Negai by Tamura Naomi

- Ending : Asue no Yuuki by Yoshinari Keiko

- Hossz: 20 rész ( 1.évad )

Tetszett:

-Hagyományos fantasy története van

- Szerethető és érdekes karakterek

- Minden itt van amit a műfajon belül fel lehet használni

- Jól használja a sablonokat

- Jók a csatajelenetek

- Jellemfejlődés

- Zenék

- Opening és Ending

Nem Tetszett:

- A gonoszok felszínes  motivációi

- Elég gyatra és filléres a látvány

- A közepe egy kicsit lapos lett

Értékelés:

-Százalékban: 87%-Jó

- Pontban: 8.5/10

Ennyi voltam mára SZIASZTOK!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.