"Legyen átkozott az összes háború..."

Szegasztok!

Tudjátok mit hiányolok ma? Világháborús animéket, amik visszatudják adni az akkor hangulatot, függetlenül, hogy egy háborúban részt vevő országban zajlik a cselekmény, vagy pedig valamelyik háború által sújtott országban. Mondjuk nincs min csodálkozni, elvégre ha már egyes videójáték fejlesztők sem tisztelik annyira a témát, hogy kivegyenek az adott korban lévő elemeket (mint például a Call Of Duty), akkor majd pont az anime ipar fogja kellően elővenni a témát, akik ugye annyit változtak az évek során, hogy Brocken Juniorról is eltüntettek minden második világháborús jelképet (igaz, az ő története kicsit régebbre nyúlik vissza). A Youjo Senki tudott volna talán valami hasonlót felmutatni, de ott ugye az unszimpatikus karakterek és a (főleg az anime változatban lévő) történelmi "pontatlanságok" miatt kudarcra volt ítélve.

Szóval mi van akkor, ha valaki egy jó világháborús történetet szeretne megnézni mondjuk animében? Általában az, hogy elővesz valami régi retró animét. Szerencsémre Leiji Matsumoto (Uchuu Senkan Yamato) előre gondolkodhatott akkor, s a Madhouse két kisebb stúdióval együtt megalkották az 1993-as The Cockpit animét.

Ma tehát az 1993-as The Cockpit animéről írok nektek!

(Minden írásos anime kritika itt olvasható)

A The Cockpit egy 1993-as anime antológia, mely Leiji Matsumoto 1969-es "Senjou Manga Series" (más néven Leiji Matsumoto's Battlefield") mangája alapján készült. Az anime adaptációért a Madhouse és két kisebb animációs stúdiónak (Jacom és Visual 80) tartozunk köszönettel, valamint három rendezőnek, név szerint Yoshiaki Kawajiri, Takashi Imanishi és Ryosuke Takahashinak. Az anime műfaja háború, dráma, történelmi és akció.

Az anime három részből és három történetből tevődik össze, melyek a második világháborúban játszódnak. Ugyan a három történet egymástól függetlenek, de mind egytől egyig érdekesek.

Az első történet (Slipstream) egy názi vadászpilóta történetét meséli el, Erhardt Von Rheindars, aki egy nem túl szerencsés légi ütközet után megcsorbult a neve, de "szerencséjére" kap egy feladatot, amivel javíthat a hírnevén: meg kell védenie egy tudóst, annak lányát s a főhős egykori szerelmét Melhenna-t, valamint egy hatalmas szállító repülőt, amin egy "titkos fegyver" van, s mely egy "ajándék az ördögtől". Miután Melhenna titokban megmutatja eme "ördögtől kapott ajándékot" Erhardt-nak, megkéri, hogy szándékosan szabotálja a küldetést, mert nem akarja sem ő, sem pedig az apja, hogy ők az "ördög" csatlósai legyenek. Erhardt-nak pedig választania kell: vagy beteljesíti a sorsát és az "ördögtől" kapott "ajándékkal" megnyerik a háborút... vagy pedig úgy vonul be, mint "az ember, aki nem adta el a lelkét az ördögnek".

A második történet (Sonic Boom Squadron) egy japán kamikaze pilótáról szól, akinek ugyan "szerencséjére" nem volt lehetősége felrobbantania magát, de ugye ami késik nem múlik, másnap mehet újra a levegőbe, hogy "élő bombaként" beteljesítse végzetét. Viszont ezáltal elveszíti álmát, hogy egy nap pilóta építész lehessen... ahogyan az amerikai oldalról is elvesztette egy katona az álmát, hogy rajzoló lehessen. Ami még tragikusabbá teszi a helyzetet, hogy a dátum, amin az egész történni fog nem más, mint 1945 augusztus hatodika...

A harmadik és utolsó történet (Knight Of The Iron Dragon) egy veterán és egy újonc katona barátságáról szól, akik egy régi motoron próbálják elérni bajtársaik főhadiszállását.

Mindhárom történet tele van fordulattal, izgalommal és persze akcióval. Valamint mindhárom rendelkezik egyfajta mondanivalóval és tanulsággal is. A Slipstream ugye az emberi becsületről szól, illetve hogy megéri-e eladni a "lelkünket", hogy aztán szörnyekként vonuljunk be a történelembe. A Sonic Boom Squadron a háborúk értelmetlenségéről szólnak, amiben ugye több millióan haltak meg, s ahogyan a főhős is "elveszítette" álmát a háború miatt, úgy a másik oldalon is voltak olyanok, akik sokra vihették volna, ha nem lett volna háború. Plusz az egésznek a tetejébe még értelme sem volt az "áldozataiknak", mivel az említett dátumon "tudjuk mi történt". Végül a Knight Of The Iron Dragon a bajtársiasságról és az önfeláldozásról szól.

Ergo, a történet mindhárom szegmensél nagyszerű, ahogyan az üzeneteik is elgondolkoztatóak.

Az anime látványa számomra csillagos ötös, főleg ha azt vesszük, hogy nem csak 1993-ban, de ma is megállja a helyét. A résztelesség és az animáció mind kellően szépek. Egyedül talán egyes karakterek kinézetébe lehetne belekötni, de Leiji Matsumoto számára ugye mindig is a történet volt a legfontosabb. A zenék jók. Nem kiemelkedőek, de kellően adják a háborús hangulatot.

Második világháborús történethez kellően rengeteg akció jelenet is van, melyek szépen meglettek koreografálva, izgalmas hangulatot adva az animének.

Amiben mindenképpen tarol, az a hangulat. Prímán visszaadja az anime mindhárom történetszegmense a háború eseményeit, valamint a három történetek vannak annyira érdekesek és elgondolkodtatóak, hogy a néző napokig gondolkodjon az anime történésein.

Két dolog van, ami miatt viszont nem tudok kiválót adni rá: az első, hogy abszolút semmi poén nincs benne, ami számomra egyáltalán nem baj, de nem biztos, hogy a többségnél labdába tud rúgni. Illetve sajnos mivel az antológia három 30 perces történetű részből áll és nem egy teljes mozifilmből mint az 1987-es Robot Carnival, így vannak bene üresjáratok, amik nem vészesek, de szintén rontó hatással tudnak lenni a "mai kor" elvárásainak.

Összefoglalva, nekem nagyon tetszett.

Ha szeretitek a világháborús animéket vagy történeteket, akkor szeretettel tudom ajánlani nektek!

The Cockpit

- Idő: 1993

- Rendező: Yoshiaki Kawajiri, Takashi Imanishi, Ryosuke Takahashi

- Stúdió: Madhouse (valamint Jacom és Visual 80)

- Műfaj: Háború, Történelmi, Akció, Dráma

- Hossz: 3 rész                                                                                        

Ami Tetszett:        

- Érdekes és elgondolkodtató történetek.

- Mai szemmel is szépnek mondható látvány.

- Jó akciójelenetek.

- Kitűnő hangulat.

Ami nem tetszett:

- Néhány üresjárat.

- A humor abszolút hiánya miatt nem mindenkinek ajánlott.

Értékelés:              

Százalék szerint: 88% = Jó

A 10-es skála pontozása a következő képen megy:

0-2.5 = Csak saját felelősségre! Csupán azért írtunk róla, és készítettünk róla videót, hogy ti elkerülhessétek! Magyarul szar, de nagyon!

3-4.5 = Ha nincs jobb dolgod, megnézheted/olvashatod, de ne várj tőle semmit! Magyarul rossz.

5-7.5 = Teljesen átlagos anime/manga stuff. Nem rossz, de még mindig nem az igazi. Magyarul közepes.

8-9 = Jópofa anime/manga! Nem fogtok csalódni benne! Jó anime.

9-9.5 = Bátran ajánljuk, mert egy igenis jó anime/manga. Kiváló.

10 = Kihagyhatatlan, kötelező darab mindenki számára! Király.)

10/10-es skála szerint: 8.5/10 = Kiváló

Mangekyo022.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.