Sziasztok. Úgy látszik, megtaláltam 2017 legcsaládbarátabb anime mozifilmjét, ami kötelező darab, annyira magával ragadó és élettel teli. Ez nem lenne más, mint a Yoake Tsugeru Lu no Uta, avagy a Lu Over The Wall.

A sztori egy kis halászfaluban lakó tini srácról, Kairól szól, aki folyton nyomatja az emo adást anyja elköltözése végett. Kénytelen barátaival tartani, akik megalapítják a szirén nevű bandát. Éppen egy kis szigeten gyakorolnak, ami a helyi legendák szerint a Sellők tanyája, akik embereket esznek. A sors viszont úgy hozta, hogy Kai találkozik egy sellőlánnyal, Luval, aki hazáig kíséri. Ekkor derül ki, hogy a sellők embereket nem esznek. Ám nem mindenki tartja igaznak, ezt Kai nagyapja és egy hóbortos vénasszony remekül mutatja be. Egy félresikerült ünnep során meglátják Lu-t. Hatására újraépítik a sellőparkot. Sajnálatosan, az üzem vezetője kapzsi és úgy kezeli Lu-t, mint egy pénzbevételi lehetőséget. A helyzet tehát adott és még tovább fokozódik, de nem mondok el több részletett a történetről, mert ezt az anime mozifilmet mindenkinek látnia kell.

Kezdem a látványvilággal, ami számomra a mai napig fejvakarást okoz. A Science SARU úgy gondolta, hogy jó ötlet összemosni a Ghibli stúdió művészi látványát a Disney féle rajzstílussal. Eléggé zavaros eredmény jött össze, mert hol jól működik, hol meg abszolút kivesz a hangulatból egy csipetnyit. Erre kompenzálandó a zenei felhozatal kitűnő. Remek atmoszférát idéztek elő, mégha az opening inkább a gyerekek felé irányul. A legjobb szám mégis az, amit a movie végén Kai énekel. Egyszóval a zenei részről nálam alapból megkapja a maximumot.

A karakterek terén sincs semmi szégyellnivalója az animének. Minden karakter emberszerűen viselkedik. Kai érthető, hogy a szülei szakítása végett nem tud örömet találni életében, mégis Lu hatására kezdené optimistábban felfogni a világot. Lu sellő létére egy cserfes kislányként viselkedik és mindenre kíváncsi az emberek világából. A sellők utálatára megcsinált két karakter (Kai nagyapja és az öregasszoony) is érthető okokból lett olyan, amilyen. Az egyetlen karakter, akit nyugodtan kihagyhattak volna, az az üzletember, aki pénzért akarta elkapni Lu-t. Enyhén szólva, kellet, a fenének reflektálni a Szabadítsátok ki Willyt filmre. A vége meg keserédes lett, de szerintem kielégítő.

Ha negatívumot kéne mondanom, akkor csak egy valamire térnék ki. Az még oké, hogy a falu fél a sellőktől, de miért nem hívják rá a katonaságot Lu apjára, aki egy kifejlett két lábon járó nagy fehér cápa? Az a felszínen úgy közlekedik, mintha ebben a faluban természetes volna, hogy az ilyenek megtörténnek. És a látványhoz hozzá kell szokni, de azonfelül csak ennyi negatívuma van.

Értékelés:

Látvány: 9/10

Történet:9/10

Zene: 10/10

Hangulat: 9/10

Végeredmény: 37/40, avagy 93%

Ez az anime díjat is nyert a 2017-es Festival International du Film d'Animation d'Annecy filmfesztiválon, ezzel megelőzve A Silent Voice-t. Azért örömteli hír, hogy ilyen nagyszerű szórakozást nyújtó animék kapnak kitüntetést, miközben azt latolgatják, hogy a SAO: OS nevezetű hulladék menjen-e Oscar díjra vagy nem. Ezzel a bemutatóval búcsúzom. Sziasztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.