Sziasztok!

Vannak olyan animék amik nem véletlenül kapják meg a kultikus jelzőt. Van olyan ami az időtálló és elgondolkodtató története tesz felejthetetlenné, más műveket a jól kidolgozott karakterek vagy egyszerűen csak van bennük valami kis plusz ami miatt kiemelkedik az átlagból és pont az a kis plusz teszi azzá ami. Vannak azonban olyan művek amiknek elég ha csak hozzák az adott korszak hangulatát, stílusjegyeit és karaktereit és rábízzák az időre azt, hogy művük kultikus státuszba emelkedjen. Az 1987-es City Hunter is ezen animék táborát erősíti na de, hogy meg is érdemli a kultikus jelzőt?  Derítsük ki. Jöjjön a City Hunter kritikája.

A City Hunter eredetileg egy a Weekly Shounen Jump-ban megjelent mangasorozatként indult amit Hojo Tsukasa írt és rajzolt és ami 1985-től egészen 1991-ig futott és ezalatt 193 fejezetet élt meg amit később 35 kötetbe sűrítettek bele. A mangakának köszönhetjük még az egyébként hasonló témájú Cat's Eye mangát is amit a City Hunter előtt írt és rajzolt és amiből szintén készült egy animesorozat amiről most nem beszélnék részletesebben , az majd egy másik kritika alanya lesz. A mangát pedig a Sunrise stúdió karolta fel így 1987-ben el is készült az első animesorozat amit aztán 3 folytatás , filmek és OVA részek, egy spin-off sorozat illetve egy élőszereplős film is követett ami szintén megér egy külön cikket de mindent a maga idejében először lássuk az animesorozat  első évadát amit és egyébként az összes későbbi évadot és filmeket is az a Kodama Kenji rendezte aki később a Detective Conan-en is dolgozott.

A történet igazából olyan egyszerű mint a házi feladat. A 80-as évek Tokió-ban járunk ahol két főszereplőnk , egy nyomozópáros név szerint Saeba Ryo és társa Makimura Hideyuki tevékenykedik akik olyan ügyekkel foglalkoznak amiket a rendőrség nem tud megoldani vagy nem érdekli őket így a klienseik a kéréseiket egy az állomáson található üzenőfalra írhatják fel nekik.

Ryo a vérprofi ám nőbolond szépfiú míg Hideyuki a megfontolt már-már Columbo szerű figura aki azonban nem sok műsoridőt él meg ugyanis az egyik félresikerült munkájuk során megölik és helyét Kaori, a meglehetősen tomboy kinézetű húga veszi át.

Lényegében pedig az egész anime nem szól másról mint hogy ezek ketten megpróbálják megoldani a kapott ügyeket amiknek a végrehajtását nem csak Ryo nők illetve női fehérneműk utáni vágya akadályoz ami olyan mértékű, hogy csak olyan ügyekkel hajlandó foglalkozni amiknek csinos hölgyek bíznak rájuk hanem a munkájuk során feltűnő maffiózók, yakuzatagok, zsoldosok és bérgyilkosok nehezítenek meg ám valamilyen csoda folytán mindig sikerült megoldaniuk az adott ügyet.

A City Hunter tehát egy minden ízében a 80-as évek rendőrkrimijeit,néha pedig egy kis James Bond-ot megidéző alkotás és aki látott már akárcsak egyetlen ilyen sorozatot például a Miami Vice-t ami szerintem alapul is szolgálhatott a mangaka számára vagy akárcsak egy részt is az Archer-ből az pontosan tudja, hogy mire számíthat és a sorozat nem is ad azoknál se többet se kevesebbet. Ez pedig ugye azt is jelenti, hogy a sorozat minden egyes része egy adott eset körül forog, összefüggő történetszál nem nagyon van, talán 2 ilyen van a sorozatban azok is dupla részek formájában tehát ebből következik az, hogy aki nem vevő az ilyen animékre annak a City Hunter egy idő után monotonná,elcsépelté és unalmassá válhat főképp azért mert csak maga az első évad 51 részből áll míg a 2. az már 63 részes  illetve a 3.és a 4.évad is 13 részt tesznek ki. Magyarán szólva ez is az a fajta sorozat aminél nagyban meghatározó az, hogy a néző hogyan viszonyul ehhez a fajta történetvezetéshez vagy magához a stílushoz és igen akik mai szemmel nézik és a viszonyulnak az animékhez vagy a shounen műfajhoz azoknak ez az anime maga lesz a megtestesült dögunalom ám akik hajlandóak akárcsak egy kicsi esélyt is adni neki azok egy idő után baromi jól fognak szórakozni rajta.

A sorozat látványvilága igazából hozza a 80-as évek átlagszíntjét de ahogy már sokszor elmondtam én baromira bírom ezeket és főleg jól esik pár emberibb kinézetű karaktert nézni a sok felnőttnek mondott ám 16-nak kinéző anyukák és 14 éves lolik tengerében.

Kapunk pár nagyon látványos gunfight-ot, repülőgépes vagy éppen pusztakezes harcokat illetve autós üldözéseket is. A humor azonban szintén elég önismétlődő ugyanis kb minden 2. poén vagy Ryo bugyilopásairól szól vagy arról, hogy Kaori-t mindenki fiúnak nézi vagy pedig az utóbbi hölgyemény minden alkalommal egy jókora kalapáccsal oszt ki egy csicskalángost Ryo-nak ha felidegesíti vagy másmilyen módon bünteti meg.

Persze nem azt mondom, hogy ezek nem viccesek mert a körülmények azzá teszik őket de nagyon önismétlődőek illetve a karakterek is nagyátlagban kimerülnek az előbbiekben leírt dolgoknak.

Ryo a nőbolond ám vérprofi szépfiú karakter aki ugyan a maga módján de minden ügyet képes sikeresen megoldani és habár a múltjáról nem sokat árul el az anime de nagyon sejtetik, hogy valaha ő is egyfajta különleges katona lehetett mint a sorozat egy másik karaktere.Ezt erősíti a fegyvermániája illetve a halálos és tűpontos célzási képességei.

Mellette Kaori a mai szemmel nézve tsundere jellemeket mutató tomboy csaj aki sokszor hatékonyabbnak minősül a bevetések alkalmával mint a partnere. A küldetéseket adó személyekről illetve ellenfelekről sokat nem lehet beszélni mert mindegyikük csak az adott részben szerepel és utána úgy eltűnnek a sorozatból mintha nem is léteztek volna de a hölgyek közt van tudós, színésznő, idol, yakuzafőnöknek az unokája/ menye de azért van egy-két érdekesebb figura is mint például egy megzsarolt és az öngyilkosságát eljátszó sofőr vagy egy hitét megkérdőjelező apáca akikhez talán a sorozat legjobb részei is köthetőek.

Illetve két fontosabb karaktert kell még megemlíteni. Az egyikük Nogami Saeko egy hipercsinos ám rafinált és Ryo nőbolond énjét minden fronton kihasználó nyomozónő aki kb minden fronton kompetensebb Ryo-nál aki láthatóan szerelmi szálat táplál iránta.Neki van egy húga Reika aki szintén feltűnik a sorozatban.

Illetve ugyebár nincs 80-as évekbeli rendőr és krimisztori háborús veteránkarakter nélkül akit itt Hayato azaz becenevén Umibozu névre hallgat aki egy igazi kétajtós szekrény és nem mellesleg amolyan rivális-baráti kapcsolatot ápol Ryo-val és bér náluk sem mondja ki nyíltan az anime de azért  utalnak rá,hogy ez az állapot főleg az utóbbinak a hibája. Sajnos nem szerepel sokat de ha igen annak minden perce arany.

Az egyetlen nagyobb negatívuma a sorozatnak azok a zenék, vagyis inkább az első OP dal. Én nem tudom, hogy ki gondolta jónak, hogy egy ilyen sorozathoz illik egy ilyen tingli-tangli nyáltenger de valamit nagyon félreértelmezett. Szerencsére a 2. OP dal illetve az ED dal már sokkal jobbak lettek illetve a sorozatban hallható zenék is egész kellemesek.

A City Hunter tehát egy minden ízében a 80-as éveket idéző anime ami bár szerintem nem mestermű mint ahogy sokan írják mert azért megvannak a maga gyerekbetegségei amik főleg a műfajából erednek és kultanimének se nagyon mondanám de,hogy egy szórakoztató sorozat az kétségtelen. Egy nagyon szórakoztató retró anime de szigorúan ennyi ami viszont nagyon ember és ízlésfüggő. Mindenképp attól függ a megítélése, hogy az adott néző hogyan áll hozzá a sorozathoz. Na de viszont ez még csak az első évad volt és ez még csak a kezdete a történetnek ugyanis hamarosan mind a három folytatás illetve az élőszereplős film is terítékre kerül.

City Hunter

- Idő: 1987-1988

- Stúdió: Sunrise

- Rendező: Kodama Kenji

- Műfaj: Akció, Krimi, Shounen

- Openingek: CITY HUNTER - Ai yo kienaide by Kohirumaki Kahoru

                   Go Go Heaven! by Ohsawa Toshiyuki

 - Ending:  Get Wild by TM NETWORK

- Hossz: 51 rész

Tetszett:

- Egyszerű de érdekes alaptörténet

- Ízig-vérig a 80-as éveket idézi meg

- Korrekt látványvilág és harcjelenetek

- A maguk módján szerethető karakterek

- Humor

- Zenék

- 2. Opening és az Ending zene

Nem Tetszett:

- Mai szemmel nézve unalmasnak és elcsépeltnek hat

- Nagyon ízlés illetve emberfüggő sorozat

- A mellékszereplők és ellenségek többet nem szerepelnek egy résznél

- 1. Opening zene

Értékelés:

- Százalékban: 83% - Jó

 - Pontban: 8/10

Nos akkor ennyi voltam mára, Sziasztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.