Sziasztok!

"Régebben minden jobb volt!"

Szoktuk hallani ezt az eléggé elhasznált közhelyt. Sokan hangoztatják, hogy szerintük régebben jobb filmek, sorozatok, rajzfilmek és animék készültek pedig a helyzet az, hogy ez nem mindig van így. Tény, hogy a mai divatnak megfelelő tömeggyártott termékek között időnként jólesik elővenni egy-egy klasszikus , vagy csak pár évvel korábban készült alkotást,viszont attól, hogy valami régen készült attól még nem lesz automatikusan most  jó, sőt lehet, hogy egy adott műnek a mostani környezetben tűnnek csak ki igazán a hibái.

Mai alanyom, a Shadow Star Narutaru című anime is a régen készült (hogy kinek mi a régi azt mindenki maga döntse el) animék táborát erősítit, de vajon ettől már jó is lesz vagy inkább a rossz animék listáját erősíti? Lássuk is!

A Shadow Star Narutaru eredetileg az Afternoon magazinban jelent meg , majd később mangaformában is kiadták ami 1998-tól 2003-ig futott és amit az a Kitoh Mohiro írt és rajzolt akinek a méltán ismeretlen Bokura No című anime mangáját is köszönhetjük. Az animét pedig 2003-ban készítette a Planet stúdió akik mára gyakorlatilag teljesen eltűntek és fénykorukban is csak összesen 6 darab animét készítettek. Az mondjuk érdekes, hogy ezeknek a fele Matsumoto Leiiji feldolgozás. A rendezői székben pedig Iino Toshiaki ült akinek mind a mai napig ez az egyetlen rendezése. Műfajilag pedig egy pszichológiai seinen animéről van szó.

A történet főszereplője egy Shiina nevű teljesen átlagos tizenéves lány aki a nagyszüleinél töltött nyaralás során a tengerben úszkálva felfedez egy különös tengeri csillag alakú élőlényt amit balga módon haza is visz és akit el is nevez Hoshimarunak, és akiről elég hamar kiderül, hogy ő nem egy animésített Csillag Patrik hanem egy úgynevezett Dragonet , vagyis egy űrből érkező lény akik képesek az emberekkel pszichés módon összekapcsolódni és minden parancsukat teljesítik.

A lány hamarosan összebarátkozik egy szintén ilyen lényt birtokló Akirával ám barátságukat hamarosan megzavarja egy csapat tinédzser akik szintén rendelkeznek Dragonetekkel és akiknek feltett céjuk,hogy a segítségükkel vagy elpusztítsák vagy újraformálják a világot amit persze Shiina és a katonaság nem nézhet ölbe tett kézzel.

Na az egyszeri nézőben a fent említett összegzés hatására egy különös lényekkel megspékelt Battle Royal anime képe rajzolódik ki ami mára már egyáltalán nem újdonság hiszen például a most futó Platinum End című anime is hasonló sztorival bír. Ez így elsőre még érdekesnek is hat, ugyanakkor a gondok már az alapoknál elkezdődnek, és itt elsősorban nem arra gondolok, hogy originál befejezése van a mangának. Az se egy nagy eresztés már de az anime adaptáció már a fejénél bűzlik. A sorozat producerei között ugyanis ott van a Kids Station is akik meg kitalálták, hogy egy alapjáraton véres és brutális manga animeadaptációját úgy akarják megcsináltatni, hogy azt a kisgyerek is megnézhessék. Ennek eredménye pedig egy identitászavaros, hol gyerekes, hol komolyabb történetvezetésű anime lett ami nem igazán tudja eldönteni,hogy pontosan miről is akar szólni, ugyanis a 3/4-nél történetet is vált és már nem a Battle Royal lesz a középpontban hanem a főszereplő csajok megállás nélküli rinyaparádéja bullycsajok és "gonosz" szülők legyilkolásával megspékelve. Igen, a Pokémonosított Battle Royal-t felváltja az Elfen Lied / Black Rock Shooter szintű felszínes de önmagát halálkomolyan vevő hisztiparádé a mangához képest jóval családbarátibb de az előbb említettekhez hasonlóan idegesítő és csapnivaló megvalósítással,és ezt nem a készítők találták ki, ez már a mangában is így van, vagyis a mangaka ezt halálosan komolyan gondolta.

Tehát a rendező és a forgatókönyvíró is nyugodtan beírhat magának egy oltári nagy karót amit ezért a történetnek nevezett valamiért kapnak. Ugyanis ezek mellett a történet még olyan lyukacsos is mint a svájci sajt. Kapunk valami zavaros teóriát a Dragonetekre amit aztán el is felejtenek akárcsak az anyuka céges szálát akik utánuk nyomoznak és még sorolhatnám, de ide lehetne sorolni azt az orbitális bakit, hogy Hoshimaru hangjának beválogatták Yukino Satsuki-t ( Higurashi Kagome és Kaname Chidori seiyuu-át) de ő nem hogy nem szólal meg egyetlen ezrednyi másodpercre sem de még egyetlen árva nyögéshangot sem ad ki magából. Gyönyörű.

Az anime mint mondtam 2003-as így nyilván a kissé idejétmúlt látvány még megszokható, az viszont már kevésbé megszokható, hogy a karakterek egytől egyig úgy néznek ki mintha a Clamp rajzolta volna őket ami annyit takar, hogy mindenki úgy néz ki mintha anorexiás lenne, a lábaik létrahosszúságúak, a karjaik meg mintha ropiból lennének. Az meg csak hab a tortán, hogy az arcmimikájuk is teljesen kifejezéstelen, gyakorlatilag mindenki ugyanazzal az egy unott fejjel nyomja végig az animét.

A Dragonetek kinézetei valamennyire mentik a helyzetet bár azok se valami nagy számok. Azért volt 1-2 amin azért már kínjában röhög az ember mint például a kézifegyveres mákvirág....

vagy a gépfegyveres angyalbábú.....

Ugyanakkor a főgonosz Dragonet meglepően jól nézett ki, sőt, már azt is lehet rá mondani, hogy hatásosan ijesztőre sikerült.

Viszont a csatákat még így sem tudták megmenti amik annyira semmilyenek és unalmasak voltak, hogy konkrétan bele lehet rajtuk aludni és ez megint csak annak köszönhető, hogy a készítőknek ki volt adva, hogy úgy legyenek megcsinálva, hogy a szülők még éppen ne akadjanak ki azon, hogy megint mit néz a gyerekük. Érdektelenek, laposak, súlytalanok és a legtöbb még komolynak nevezhető jelenet is offscreen történik, de ha van is egy kis vér az is inkább úgy néz ki mintha a szereplőket alvás közben összekenték volna málnalekvárral.

Akkor viszont térjünk is ki az anime mélypontjára , a karaterekre. Gyerekek, a karaktergárda egyszerűen kriminálisan rossz. Nincs egyetlen személy sem akit akár csak egy minimálisan is kedvelni lehetne. Shiina még úgy a legelviselhetőbb és a legéletképesebb mind közül, de a többiek egyszerűen vérlázítóan pocsékok.

Ott van ugyebár Akira, az első számú nebáncsvirág aki az anime 13 része alatt megállás nélkül csak szenvedni és rinyálni képes azon, hogy bullyng áldozata és,hogy dolgoznia kell a családi étteremben. A készítők pedig minden lehetőséget megragadtak, hogy már-már erőszakkal nyomják le a nézők torkán, hogy vele most együtt kell érezni és sajnálni kell őt, de a csaj ettől csak rohadt irritáló lett és egy másodpercig sem lehet vele együtt érezni.

Aztán ott van a gonosz tinik csapata , vagy ahogyan nyugodtan lehet hívni őket " a retardáltak gyülekezete" ugyanis minden egyes mondatukból csak az szürhető le, hogy ez a brancs csak azért csinálja amit csinálnak mert rohadtul unatkoznak és mivel még nincs közösségi média így még trollkodni sem tudnak. Van köztük minden tudóst, gazdagot, vezetőt, orvost, feltalálót elpusztítani akaró és a világot a középkorba visszavezetni vágyó hülyegyerek aki a Komori névre hallgat, aztán ott van Satomi aki az idegbeteg picsa karaktert testesíti meg, Naozumi annyira unalmas, hogy már saját maga is képes bealudni a saját unalmasságán és emellett folyamatosan vágja a " most fingtam be mindenki orra alá a liftben de nem érdekel" ábrázatot és aki annyira misztikus és mély karakter, hogy még bútorokra sincs szüksége, Takeo egyszerűen röhejes, Kazuyuki meg még a társait sem érdekli. És ezek lennének az antagonisták. Ezek lennének azok akik ellen drukkolni kéne a főszereplőknek, de ezt a retardált brancsot még a Rakéta Csapat is simán körberöhögné.

Ja és nem mehetünk el az Elfen Lied szintű antagonista, Hiroko azaz a 2. nebáncsvirág mellett sem aki gyűlöli az egész világot mert amellett, hogy őt is cseszegetik még az apja és az anyja is gonosz amiért leszidják a 100 pont helyett 97 pontosra sikerült dolgozata miatt ezért nekik is veszniük kell.

Értitek már az Elfen Lied párhuzamot? Ez az anime ugyanazt játsza el, vagyis ugyanúgy kapunk egy rakás csesztetett tinit akiknek a helyébe a hasonló sorstársaik bele tudják képzelni magukat ezáltal szimpátiát kiváltva a részükről és legitimizálják a cselekedeteiket és fogalmazza meg ugyanazt a konklúziót miszerint " ha valaki valaha is bántott téged akkor nyugodtan haljon meg!". És ez rohadt gusztustalan és pofátlan húzás még mindig. Ettől nem lesz egy mű seinen mert ez inkább egy felszínes shounen színtjén van, és nem lesz pszichológiai mű sem mert az anime egyáltalán nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal, csak random bedobja őket aztán kész. Mondhatjuk azt is, hogy ez már Elfen Lied volt már az Elfen Lied előtt.

Már csak a zenék vannak hátra. Szerencsére az OST-ben van pár egészen hatásosra sikerült dallam ami ad is az adott jelenetnek egyfajta misztikus hangulatot. Az opening az maga a vicc kategória azzal a redneck dallal és gyerekes videóval, az ending meg igazából szép de semmi extra.

Ez lenne tehát a Shadow Star Narutaru, egy borzalmasan rossz anime identitászavaros történettel, felszínes és lyukacsos történetvezetéssel, bűnrossz és komolyanvehetetlen karakterekkel és egy olyan random befejezéssel amin a néző csak fogja a fejét. Ne vesztegessétek rá az időtöket, mert azt a 13 résznyi elvesztegetett időt már sosem kapjátok vissza.

Narutaru: Mukuro Naru Hoshi Tama Taru Ko

- Idő: 2003

- Stúdió: Planet

- Rendező: Iino Toshiaki

- Műfaj: Seinen, Pszichológia

- Opening: Nichiyoubi no Taiyou by the-Neutral

- Ending: Kairo by biniou

- Hossz: 13 rész

Ami Tetszett:

- Zenék

- Ending

Ami Nem Tetszett:

- Identitászvaros történet

- Lyukacsos forgatókönyv és történetvezetés

- Bűnrossz és kedvelhetetlen karakterek

- Karakterdizájn

- Csapnivaló antagonisták

- Unalmas csaták

- A végére teljesen átmegy Elfen Lied-be

- Opening

Értékelés:

- Százalékban: 23%- Nagyon Rossz

- Pontban: 2/10

Nos ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.