Sziasztok! Kár volna tagadni, hogy nemcsak Hollywood lovagolja meg a reboot hullámot, hanem Japán is ezerrel. Persze, a nosztalgiavonat tök jó dolog és az olyanokért, mint a Devilman Crybaby, a Bastard tavaly kiadott újrázása, vagy az Urusei Yatsura pozitív fogadtatása miatt teljesen megértem. Viszont, amikor az olyan elbaszott és elcseszett darabokra nézek, ahol csak a kultklasszikussá vált széria neve már csak kvázi dísznek van, akkor már azért messze nem hatalmas az örömöm. Ebben az esetben pedig szabályosan átbaszva érzem magam. Következzen a Trigun Stampede, amit indokolatlanul körbeszopkodnak az otakuk… vagy talán velem van a baj? Majd meglátjuk. Elöljáróban annyi, hogy a gusztustalan megjegyzéseket a valóság szülte. Ugyanis, ezek válogatott fórumokról származnak (és akkor csak a legenyhébbeket raktam bele.).

Sziasztok! Mindenki számára van olyan anime, film, videójáték, könyv stb. ami igazi kultklasszikusnak számítanak. Lényegtelen, hogy mikor készültek, hatalmas behatással bírnak a mai napig is és élmény újra és újra elővenni. Animék terén az egyik ilyen a Trigun, ami legnagyobb meglepetésemre soha nem lett kivesézve a blogon. Így nekiültem megnézni mind a 26 részt és a végén bátran állíthatom, hogy semmit nem veszített az értékéből. Lássunk is hozzá.

Sziasztok!

Roland : Igen, Ragna és jómagam ismét a My Hero Academia-val fogunk foglalkozni, mint ahogy azt már egyszer megtettük amikor az addig megjelent mint az 5 évadot kiveséztük egyetlen cikkben. Most azonban véget ért a 6.évad és normál esetben , ha a sorozat ugyanazt a középszerű minőséget hozná akkor nem is foglalkoznánk vele, de a helyzet az, hogy ez az évad most más lett! Olyannyira, hogy muszáj beszélnünk róla.

Ragna: Én is üdvözlök mindenkit! Igen,  egy újabb évad ment le. Megmondom a frankót, noha a World Heroes Mission nagyon jó movie a szememben, de az ötödik évad faszságai miatt nagy elvárásokkal ültem neki a hatodik évadnak. Ám, amikor megnéztük az utolsó részt, legszívesebben állva tapsoltam volna. Hogy miért? Lássuk. Elöljáróban annyit, hogy ez a kritika két részre lesz bontva. Egy spoilerekket alig tartalmazó rész és egy tényleges spoileres kibeszélő. Ennek oka, hogy még nem mindenki darálta le a szezont és még friss a dolog. Lássunk hozzá.

Sziasztok!

Nem fogom nagyon bőlére ereszteni a felvezetést, legyen elég annyi, hogy aki ismer az tudja, hogy nem éppen én vagyok a legmegfelelőbb ember arra ha valaki videójátékokról akar megkérdezni valakit. Ennek okán sokáig még csak nem is hallottam a The Last of Us játékról , és pont ezért eleinte a sorozat is nagyjából annyira tudott érdekelni mint a meztelen csigák párzási szokásai. Utóbbihoz az is hozzájárul az a filmes / sorozatos tendencia , hogy a videójátékok filmes adaptációi eddig inkább kevesebb mint több jó végeredményt termeltek ki magukból, elég csak a legelső élőszereplős Super Mario  filmre , a Street Fighter-re, a Tekken-re vagy a két éve bemutatott Mortal Kombat-re gondolni. Aztán ahogy egyre másra jöttek a dicshimnuszok az első trailer láttán úgy gondoltam, hogy jó oké, adok neki egy esélyt, max a 3. rész után dobom a francba. Aztán jött a meglepetés! Hogy miért? Azt lentebb fogom taglalni! Ez a kritika azonban csak a sorozatot veszi alapul, nem összehasonlítás lesz a játékkal!

Jöjjön a The Last of Us !

Sziasztok! Ez a poszt nem lesz más, mint egy régóta a bakancslistámon szereplő animét fogok bemutatni. Mert bizony az internet korában nem mindent lehet egykönnyen elérni, főleg nem egy olyan darabot, ami a saját hazájában is ki van tiltva. Bizony, ez az anime a lehető legnagyobb utat járta be és szerezte meg a „NE NÉZD MEG!” titulust. Ez lenne a legendásan hírhedt Chika Gentou Gekiga: Shoujo Tsubaki, amit az egyszerűség kedvéért Midorinak neveznek.

Sziasztok!

Igaz, hogy lassan vége a télnek hiszen már február végén járunk viszont a szezonnak még nincs vége , így most ismét megosztanám veletek a gondolataimat azokról a sorozatokról amiket hétről-hétre figyelemmel követek vagy együtt nézzük őket. mint ahogy mindig a lista és a vélemények most is kizárólag személyesek. Sajnos azonban nagyon sok sorozatot toltak el a covid miatt, de reméljük, hogy hamarosan mind visszatér a képernyőre. Lássunk is neki.

Sziasztok!

Igen, mint ahogy a címből is kitalálhattátok, egy nagyon szomorú és sajnálatos hír kapcsán írom ezt a cikket. 2023. Február 13.-án ugyanis elhunyt Matsumoto Leiji, aki nem csak, hogy egy legendás név mind a manga mind az animeiparban és szolgált példaképül számos másik alkotó számára, de ezen felül azon kevés mangakák közé tartozik akiknek több alkotása is bekerült a mangák és az animék történelmébe!

Sziasztok!

 Roland : Úgy érzem, hogy itt nincs szükség hosszas felvezetésre, hiszen ha mástól nem is akkor a Velma című sorozattól és annak minősíthetetlenségétől volt hangos az internet az utóbbi időben. Persze felvezethetnénk az egészet a Scooby-Doo framchise több évtizedre visszatekinthető múltjával, de egyrészt felesleges hiszen ha valaki nem is szereti a sorozatot ami teljesen érthető egyébként akkor sem hiszem, hogy nem hallott volna róla vagy nézett meg volna pár részt belőle. Másrészt pedig a Velmának tényleg annyi köze van hozzá mint a 2009-es Dragon Ball: Evolúciónak a Dragon Ball animéhez. Ragna kollégával tehát neki is ültünk és most kivesézzük, hogy miért is lett ez a sorozat olyan amilyen, illetve hogy nektek már ne kelljen megnéznetek ezután. Figyelmeztetés, hogy nagyon spoileres lesz , de csak így tudtuk érzékeltetni a dolgok.

Ragna : 

Sziasztok! Ahhoz, hogy megértsük az elmúlt hetek tortúráit, elmesélek nektek egy történetet.
Az úr 1979.-ik évében született meg Vera Mindy Chokalingam, akit csak művésznevén Mindy Kaling néven ismer. Elsőre tehetségesnek indult, ám őhercegkisasszonyságáról kiderült, hogy a látszat csal. Csak egyetlen szerepet tudott eljátszani, vagyis saját magát. Az ellentmondásos lúzer picsát, aki ahhoz képest mennyire gyűlölte a fehér férfiakat, mégis a bránerüket úgy kívánta, mint Scooby Doo a Scooby Snacket. Írt is nem egy vígjáték sorozatot, de ezzel nem elégedett meg. Szeretett volna egy felnőtteknek szóló animációs sorozatot, amivel próbált házalni, hátha van olyan streaming szolgáltató, aki pénzeli. Egyedül a Warner Bros/HBO Max fogadta örömmel az ötletét, ám homokszem csúszott a gépezetbe. Ugyanis, a főfejes (aki tuti fehér hetero férfi volt.) eképpen szólott.
„Egyetlen feltétellel csinálhatod meg művedet: Ha a Scobby Doo karaktereit használod fel és csinálsz egy misztikus thrillert, hogy a felnőttek is tudják élvezni eme klasszikus rajzfilmsorozatot.”
Erre Mindy éktelen haragra gerjedt és ugyan elfogadta a javaslatot (elvégre a Netflix talán még körbe is röhögné), ám mikor visszaült a forgatókönyvíráshoz, őrjöngött.
„Nem hiszem el, hogy az a fehér szemétláda, aki a pénze miatt van felettem azt akarja, hogy egy gyerekmeséből csináljam meg a művemet… akármennyire is vágyok arra, hogy a fasza bennem legyen… még ha kicsi is. Ezt megbosszulom! Nézzen utána az, aki minőséget akar, én szét fogom baszni. Méghogy a Space Jam: Új Kezdet vagy a She-Hulk sorozat a legrosszabbra értékelt darab az elmúlt években?! Majd adok én nekik!”
Így született meg a Velma feltételezéseim szerint, mert más magyarázatot nem találok, miért kaptunk egy tíz epizódba csomagolt, oszló, bűzölgő tetemet, ami jól beárnyékolta a Scooby Doo nevet. És hogy miért nem az az eset áll fent, mint a She-Hulk esetében? Lássuk.

Jöjjön tehát a Velma!

Sziasztok! Újabb hentai kritikát mutatok be, ahogy Valentin Napkor szokás. Itt viszont nem egy ponton eltérek az eddigi bemutatóktól (Ráadásul élből kettőt egy említéssel karöltve.). Hiszen, nagyon régen mutattam be mangát (Egy még tervbe is van, ami nem hentai.). Ráadásul, egy teljesen új alágazatot, a Futanarit fogom szemügyre venni. Mi is ez? Ha a szó legegyszerűbb formáját vesszük elő, akkor hermafrodita nőt jelent a hentai iparán belül. Elsőre azt hinnénk, ez a műfaj nem népszerű, de valójában ennek az ellentéte igaz. Tehát az első bemutatott alanyunk a Himitsuna Futari, aminek az angol neve Our Secrets. A másik pedig legal lolicon hentai nem mástól, mint az Ijiranaide, Nagatoro-san alkotójától, Nanashitól (róla később.).

Szegasztok!

Újabb 2022-es lista, ezúttal a legjobb openingekről. Bár tervben volt a legjobb ending-ek is, de sajnos nem volt elég egy listára valónak. De mindegy, jöjjön maga a lista!

Sziasztok! Mi jut eszetekből a ninja szó hallatán? Valószínűleg az árnyak között meglapuló gyilkos, aki akkor csap le, amikor ellenfele kevésbé számít rá. Az is elképzelhető, hogy extravagáns rucikban feszítő emberek, akik minél nagyobb erőgömböket húznak ki olyan nyílásaikból, amire még mi sem vagyunk felkészülve. Viszont, ha történelmet nézünk, akkor két klán neve folyton előkerül: Koga és Iga. Eme két klán háborúja (plusz megannyi tévhite, amihez a History Channel is hozzásegített.) rengeteg művet megihletett, köztük mai animénk alanyát is. Ledarálva ezt a tizenkét részt azt kell mondjam, hogy inkább a Basilisket néztem volna újra. Lássuk is, miért.

Sziasztok!

Ha az egyszeri animerajongó egy Japánba tett utazásról álmodozik akkor számos olyan olyan hely létezik amit nem csak a kedvenc sorozataiban szeretne látni hanem a valóságban is. Ilyen lehet egy igazi rámen étterem, egy shinto szentély, vagy éppen az animerajongók fellegvárának tartott Akihabara városrész és azon belül is egy igazi, hamisítatlan maid kávézó ahol maid ruhába öltözött aranyos lányok szolgálják fel neki a kért ételt vagy italt és annak elfogyasztása közben a lányok énekléssel vagy más műsorokkal szórakoztatják a vendégeket. Na de vajon tisztában vannak-e azzal, hogy valójában hogyan és miféle rendszerben is működnek ezek a kávézók? Kik a vezetőik? Hogyan próbálja meg a sok különböző témájú hely fenttartani magát és dűlőre jutni a konkurenciával? Mai alanyom, az Akiba Maid Sensou című anime ezekre ad egy nagyon sajátos és egyben elborult választ. Lássuk is!