Sziasztok!

Nem fogom bőlére ereszteni a felvezetést, legyen elég annyi, hogy mostani alanyomhoz, a Billy Bat című mangához képest az Alkonyzóna is csak egy mezei Marvel sorozatnak érződik, szóval akit nem érdekelnek az ilyenek azok úgysem fogják tovább olvasni a cikket, akiket meg mégis azok készüljenek fel, mert egy nem akármilyen művet fogok most nektek bemutatni. Jöjjön tehát a Billy Bat mangának a kritikája!

A Billy Bat egy 2008-tól 2016-ig futó széria volt amint nem más mint a legendás Urasawa Naoki írt és rajzolt, de segítségére volt még Nagasaki Takahashi is. A manga először a Morning magazinban jelent meg, majd később mangakötetekben is kiadták és összesen 20 kötetet és 165 fejezetet ért meg a mű. Műfaját tekintve egy detektíves pszichológiai seinen mangáról van szó, de higgyétek el, ezeknél ez jóval több, de majd úgyis meglátjátok.

A történetről muszáj leszögeznem, hogy nem tudok nem spoilermentesen írni, mert már maga az alapkoncepció rendkívül összetett. Az úgymond main főszereplője egy Yamagata Kevin nevű félig Japán , félig pedig Amerikai származású képregényrajzoló művész aki a 2. Vh utáni időkben, történetesen a 40-es évek végén, az 50-es évek elején alkotta meg Billy Bat nevű karakterét , egy antropomorf denevérdetektívet  aminek a történetei hatalmas sikert aratnak számról számra, az emberek szeretik a művét még ha az akkori politikai nyomás rá is vetül a férfi életére, ám ő ezzel mit sem törődik egészen addig amíg egy elejtett félmondta alapján, miszerint létezik egy másik Billy Bat mű is, pontosabban egy Japán mangasorozat formájában, A férfi, hogy mindenképpen elkerülje a plagizálási vádakat a távoli országba utazik, hogy találkozzon a másik Billy megalkotójával, hogy egyrészt bocsánatot kérjen tőle, illetve az engedélyét szeretné kérni a karakter további használatához, dacára annak, hogy még mindig a sajátjának tekinti a karaktert, csakhogy amint megérkezik a szigetországba elkezdenek körülötte egyre furcsább és furcsább dolgok történni, mígnem a saját épelméjűségét kezdi megkérdőjelezni, miközben furábbnál furább alakok törnek az életére vagy próbálják meg éppenséggel megvédeni.

A dolgok pedig innen válnak még elborultabbá, ugyanis  ezzel a szállal még csak a manga felszínét kapargatjuk. A történet előrehaladtával váluk ugyanis a cselekmény egyre betegebbé, kezdve azzal, hogy a férfi és a Japán mangaka is mintha azokat a dolgokat rajzolnák bele a történeteikbe amik még ugyan nem történtek meg, de be fognak következni, a szereplők pedig ezeket igyekeznek megakadályozni, mindenhol megjelenik egy rejtélyes denevérrajz ami mintha Billy-t ábrázolná csak teljesen máshogy néz ki, és ha mindez nem lenne elég, egy ponton túl már nem egy vagy két szálon, hanem nagyjából 4-en vagy 5-ön fog futni a történet, mindig más és más karakterekkel és más idősíkokkal operál amiknek nagyjából mintha semmi közük nem lenne egymáshoz, mégis az egyetlen dolog ami mindannyiukat és mindent összeköt ezekben az időkben , karakterekben és történésekben az nem más Billy Bat aki mint kiderül minden fontosabb eseménynél a történelemben  ott volt, van és lesz is. 

Na ez már így is eléggé wtf-nek hangzik ugye? Akkor most megnyugtatok mindenkit, hogy ez még mindig nem a teljes kép. Ez nem csak egy szimpla rejtélyes nyomozós cucc. Naoki ugyanis itt a Monster-el ellentétben nem elégedett meg azzal, hogy megfogja az olvasóknak az agyát és széterőszakolja, hanem még bele is írja a világon létező legismertebb , de egyben legdurvább összeesküvés elméleteit, azoknak is azt a verzióját amiket senki nem hajlandó elhinni. Van itt szó arról, hogy Jézus és Júdás a legjobb haverok voltak és az egész elárulást előre ledumálták egymás között, hogy Kennedy-t valójában az FBI és a maffia közösen ölette meg és Oswald-ra csak ráhúzták a vizeslepedőt, hogy a holdraszállás tényleg csak meg volt rendezve és még lehetne sorolni, ugyanakkor viszont nem állítja, hogy ezek mind igazak is lennének. 

Emellett , mivel a történet több évtizedet ölel fel, társadalom illetve szórakoztatóipari kritikát is felvonultat. Bemutatja az 50-es / 60-as évek szegregációját, rasszizmusát, xenofóbiáját, a Szovjetekkel való versengés-t, a ninjaháborúk korát, van itt egy brutálisan erős kritika a Disney és azok művei felé is, és tényleg , ezeknek az ég világon mintha semmi közük nem lenne egymáshoz, de Billy Bat karaktere mindent és mindenkit  összeköt egymással.

Nos igen, ez mind együtt alkotják a széria egészét és akinek ezekből ismerősek lehetnek olyan művek mint a Perfect Blue vagy a Paranoia Agent az nem téved sokat. Urasawa Naoki ugyanis mintha ennek a két műnek az alaposan összemixelt és iszonyatosan bedrogozott változatát alkotta volna meg a Billy Bat képében. Ahogy a Monster esetében is, itt is minden összefüg mindennel, a cselekmény több szálon fut egyszerre éppen ezért nagy odafigyelést igényel a mű. Nem is 100, hanem inkább 110% vagy annál is többet, mert ahogy teszem azt a Pluto esetében is, a végére itt is minden szál összeér és elvarródik, ugyanakkor már eezekből is leszürhető, hogy ez a manga nem való mindenkinek. Aki még úgy ahogy boldogult a Monster-el, a Plutóval vagy a 20th Century Boys-al, még annak is kemény falat lehet ez a manga, és nem azért mert mindent egybevéve rossz lenne, hanem mert minden szegmense olyan sémákból épül fel ami nem biztos, hogy bejön az adott olvasónak, ez igaz főleg az összeesküvés elméletek bemutatására, olyan történelmi személyek ábrázolására akiknél más mangakák el sem gondolkoznak azon, hogy beleírják-e őket  a művükbe vagy sem, vagy pedig a tényleg éles társadalom és médiakritika részére, vagy egyszerűen csak azért mert tényleg könnyen el elhet veszni az adott fejezetkben, mert a cselekmény még ha huzamosabb ideig ki is tart egy időben, sokszor ugrál az idővonalak között, így ha valaki nem figyel kellőképpen akkor nagyon könnyen belegabalyodhat az egészbe és nem értheti, hogy mi miért történik , vagy ki is pontosan az adott karaktert, de ugyanúgy fel lehet emlegetni a már-már pszichológiai thrillerbe vagy rémálomba illő jeleneteket is amik szintén képesek kicsapni pár olvasónál azt a bizonyos biztosítékot. Viszont, annak ellenére, hogy a cselekmény egyszerre hat kuszának és lérthetetlennek, a szálak zseniálisan vannak végigvezetve, a végére szépen a helyére kerül minden, ugyanakkor a befejezés, hát, nem azt mondom, hogy rossz, sokkal inkább azt, hogy erőltetett. 

Hát ja, nem kicsit erőltetett. Egy szó mint száz, a történet alapjai jól vannak összerakva, a kivitelezés viszont olyan méretek ölt, hogy nem csak az Alkonyzóna, de még a Twin Peaks is egy délutáni agykikapcsolós maratonsorozatnak érződik mellette. 

Na, térjünk át akkor a technikai részletekre. A látvány kiváló, bár ezt már megszokhattuk a mangakától. A háttárgrafika gyönyörűen ábrázolja az adott kort, legyen szó a 40-es évek vagy éppen az Edo kor Japánjáról, a 60-as vagy épp 80-as / 2000-es évek Amerikájáról, de amik viszik a pámát azok a karakterdizájnok, és itt nem arról van szó, hogy mindenki úgy néz ki mint más mangákban, ó nem. Ahogy Naoki más mangáiban is, itt minden karakter úgy néz ki mint egy valóságban létező igazi, hús-vér ember. Nincsenek eltúlozva vagy nagyon animésítve, itt mindenki úgy néz ki , hogy akár a szomszéd Pista bácsi is lehetne, az ázsia karakterek pedig úgy lettek megalkotva, hogy azok úgy nézzenek mint ahogy a régi Looney Toones sorozatokban lehetett őket látni. 

A másik pedig ami ilyen téren nagyon tetszetős volt, hogy Billy történeteit, mármint a képregényes történeteit is úgy rajzolták meg, hogy azok hűen visszaadják a 40-es / 50-es évek képregényeinek a stílusát és ezek a részek , ki se tudom mondani mennyire gyönyörűek és zseniálisak egyszerre.

Velük pedig remek kontrasztot adnak a már-már tényleg rémálomba illő, de brutálisan erős víziós jelenetek.

Ebből pedig egyenes következik, hogy a hangulat is nagyon toppon van és ebben is erősen hajaz a Perfect Blue-ra. Amikor rémálomszerű víziókat, gyilkosságokat vagy egyéb elborult dolgokat mutat akkor ott olyan paráztatós meg lelki sokkot képes okozni amik láttán még Ari Aster vagy Aronofsky is csak szájtátva tapsolnának csodálatukban. Viszont amikor finomnak és érzékenynek kell lennie ott sem fogja vissza magát. Gyönyörűen mutatja be, hogy mit érez egy több évtizedes bűntudatban élő, önmarcangoló ember , vagy egy olyan aki a sikerei csúcsán, de a halálos ágyán visszaemlékszik arra, hogy miképpen is kezdődött ez az egész, vagy éppen a Szeptember 11-ei események utóhatását hogyan élték meg a különböző emberek. Ezek a részek pedig egész egyszerűen csodálatosak és szépen ellensúlyozzák a drámaibb jeleneteket.

A valós eseméynek bemutatása pedig szépen lettek a történetbe ágyazva, a kritikai részük pedig szintén nagyon erős, különösen igaz ez az itteni Disney vállalat részeire, ahol fogalmazzunk úgy, hogy nem csak beperelnek mindenkit aki jogtalanul használja a termékeiket vagy karaktereiket. 

És ha már itt tartunk térjünk is ki a karakterekre, akik, húh! Nos, annyit elárulok, hogy vagy 5 millió karakter van ebben a mangában, szóval csak a tényleg fontos karakterekről fogok írni. Itt nem szuperhősök, isekai karakterek, saiyan-nek vagy más képességekkel bíró karakterek vannak hanem tényleg egyszerű, hétköznapi emberek akik belesodródtak Billy Bat kis játékába. Kezdjük is a sort Kevin-nel aki mint egyes számú főszereplő nem rossz. Ahogy szép lassan megérti, hogy mi is ez az egész agybaj ami körülötte történik, hogy valójában ki is ez a Billy Bat akiről azt hitte, hogy ő alkotta meg szépen van végigvezetve, de ennél többet sajnos nem igazán lehet róla mondani, mert ő tényleg csak egy folyamat elindító karakter. A többiek már sokkal érdekesebbek. 

Kezdve a Japán bevándorló, de a legendás Momochi ninjavérvonal leszármazottjával Randy-vel s a lányával Jackie-vel akik mindketten meglepően szimpatikus karakterek és nem sztereotípiák ahogy máshol az ilyeneket szokták ábrázolni. Aztán ott vannak még a kormányügynökök, azok közül is Smith ügynök aki minden erejével igyekszik egy életen át megvédeni a kiválasztott mangakákat, de nála egy fokkal érdekesebb a két bérgyilkos, Kurusu és Henry. Mind a ketten jól árnyalt karakterek, de ami fontosabb, hogy mind a kettejüknél fellelhető a megváltás jelensége is és a cselekmény előrehaladtával Kurusu esetében azt ismerhetjük meg, hogy miért lett olyan amilyen, Henry esetében pedig a múltjának elengedésével indul be a jellemfejlődés és lesz végül egy olyan karakter aki nem csak, hogy szerethető lesz, de az áldozathozásai során izgulni is lehet érte. Mondjuk a hozzá köthető időutazás szálnak semmi értelme és szerintem felesleges is volt a már így is túlzsúfolt cselekménybe. 

És tényleg ebben rejlik a karakterek igazi hitelessége. Ők mind hétköznapi emberek akiknek semmilyen mágikus képességük nincs,csupán a saját korukban akarnak boldogulni az életben , majd amikor eljön az a pont akkor számot vetnek az életükkel. Mind hiteles személyek akiket az olvasók vagy fognak kedvelni vagy nem, ez lényegtelen, mert itt a hangsúly a hitelességen van. Még az egyértelmű Disney utalás, Chuck Culkin karaktere is bejárja ezt az utat miközben az ő történetét is megismerhetjük, ezáltal pedig a Disney kiépülését és felemelkedését is. 

Ugyan még van jó pár mellékszereplő, mint a másik Billy Bat mangakája, annak segédje, a többi ügynök, de rajtuk is túltesznek a valós történelmi személyek és az ő történeiknek a behozása.

Jézus szála még tényleg csak a kezdet, Lee Harvey Oswald története van nagyjából a legjobban a kibontva és elmesélve, Einsten behozatala, Oda Nobunaga vagy Martin Luther King Jr. is itt van, de Adolf Hitler és az ő hátterének a megismerése teszi fel a pontot az i-re. Itt szó sincs arról, hogy Urasawa mentegetni akarná, vagy feloldozni őt a bűnei alól, hanem bemutatja, hogy milyen lelki folyamatok vezették őt azokhoz a dolgokhoz amiket tett és, hogy ő is csak egy sakkbábú volt Billy számára. 

Viszont rajtuk kívül három fontosabb karakter van még akikről érdemes beszélni. Az egyikük az a másodlagos főszereplő, Kevin Goodman.

Ő maga már egy sokkal összetettebb karakter mint a névadója volt, de az ő jellemfejlődése is ugyanolyan erős mint Smith vagy Henry esetében. Egy, a világban helyét nem találó fiatalemberből válik az új úgymond prófétává akarata ellenére, de ezmellett ő maga kezdi el kinyomozni, hogy voltaképpen ki is valójában Billy, vagy, hogy pontosan mit is akar valójában. 

 A másik karakter pedig Timmy, az egykoron nagy álmokat dédelgető, de rossz körülmények közé született embert testesíti meg. Ő nevezhető leginkább fő antagonistának is. A balkézről született zabigyerek aki felnőttkorára egy teljesen meghasonult emberré válik a vagyontól amit sikerült megszereznie a valódi és bizonyított apjától. 

És persze nem feledkezhetünk meg magáról a címszereplőről, azaz Billy-ről sem. Ő nem csak egy itteni Mickey egér utalás. Annál jóval több. Ő maga is megjelenik bizonyos időként mint a szereplők látomása, de mindig körbeveszi egyfajta misztikus és titokzatos aura is, de a történet, bár utalnak rá, hogy valójában mi is ő, nem ad egyértlemű választ erre. Mégis a jelenetei nagyon szórakoztatóak, adnak egyfajta Roger nyúl a pácban vagy Kutyavilág érzést a fejezeteknek. 

Mit is mondhatnék így összegezve a Billy Bat mangáról?  Még én magam sem tudom, hogy pontosan hogyan állok vele kapcsolatban. Az biztos, hogy Urasawa Naoki minden zsenialitását beleadta , de a végeredmény nagyon tömény, sokszor hat zsúfoltnak még annak ellenére is, hogy a végére összeáll a kép. Még akiknek tetszettek a korábbi művei, még azoknak is kemény dió lehet, de érdemes belevágni. Viszont az tény, hogy nem mindenkinek való, nem adja könnyen magát és kell egy bizonyos fokú mentális és lelki állapot hozzá, illetve elszántság is, hogy ne dobja valaki nagyjából 10 fejezet után. Sajnos viszont pont azokért, amik szerepelnek benne, sajnos pont ezok miatt ebből soha nem lesz anime adaptáció, mert azt kompomisszumok nélkül, a teljes mangát és minden cselekményét belerajzolva kéne adaptálni, holott a nácik ábrázolása már a Hellsing kapcsán is kiverte a biztosítékot egyeseknél, itt viszont se Hitlert, se Jézust nem lehetne kihúzni a sztoriból, de a Twin Peaks szintű sztorimesélés miatt ehhez nagyjából 40-50 rész kéne , hogy rendesen bele tudjanak tenni mindent. A mai animések legtöbbje pedig nem biztos, hogy egy ilyen animét végig tudna nézni. Részemről viszont bármikor jöhetne, mert egy ilyen zseniális manga megérdemelné.

Billy Bat

- Idő: 2008-2016

- Író és Rajzoló: Urasawa Naoki & Nagasaki Takahashi

- Magazin: Morning

- Műfaj: Seinen

- Hossz: 20 kötet / 165 fejezet

Ami Tetszett:

- Az alaptörténet és ahova végül kinövi magát

- Több szál fut egymás mellett amik a végére szépen összeérnek

- Jól megírt társadalom / média / szórakoztatóipari kritika

- Gyönyörű a látványvilág

-  Egyszerű, de pont ezért jó karakterek és a hozzájuk köthető szálak

- A karakterívek remekül vannak végigvíve

- Bemutatja, de nem ad igazat az összeesküvés elméleteknek

- Billy minden jelenete

Ami nem tetszett:

- Nem való mindenkinek

- Akinek nem tetszett a Perfect Blue vagy a Paranoia Agent, azoknak ez sem fog tetszeni

- Az időutazásos szálnak nem sok értelme volt

- Még azoknak is kemény falat lehet akik bírták a mangaka korábbi műveit

- Az erőltetett befejezés

Értékelés:

- Rajzolás: 5/5

- Karakterek: 5/5

- Egyediség: 5/5

- Humor: 3/5

- Mondanivaló: 2/5

- Hnagulat: 5/5

- Történet: 5/5

- Karakterfejlődés: 5/5

Értékelés:

- Százalékban: 96% - Király

- Pontban: 9/10

Jó hosszú kritika lett ez, de erről nem lehet nem spoiler nélkül beszélni. Ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.