Sziasztok!

Nos mint ahogy ígértem, annyi idő után most ismét egy mangakritikával jelentkezem aminek alanya nem más mint a szezonban futó Migi to Dali című sorozatnak a mangája. Lássuk is, hogy miből dolgozik a stúdió!

Sziasztok!

EdgarSaint ismét ellátogatott hozzánk és ezúttal a Kakegurui című animéről mondja el a véleményét! Lássuk is!

A kritika létrejöttéért szeretnék köszönetet mondani Yaresznek és az AMP blog adminjainak.

Sziasztok!

Beszéljünk egy kicsit a szerencsejátékról! Kezdésnek definiáljuk magát a fogalmat: „A szerencsejáték olyan játékforma, amelynek során pénzben vagy más értéktárgyban kifejezett téteket tesznek egy bizonytalan kimenetelű esemény végeredményére. A játék célja az esemény kimenetelének eltalálása és további pénz nyerése”. A tapasztaltabb játékosok azonban tudják, hogy a szerencse itt önmagában kevés, mivel vagy számolni kell a lapokat, vagy meg kell babrálni a gépezetet, esetleg leitatni a másik játékost stb. Vegyünk egy példát: gondolom sokan pókereztetek már. Hatalmas a különbség az amatőr és a profi liga között. Míg az amatőr körökben ténylegesen a jó sorson múlik a végkimenetel, addig a profiknál egymásnak feszülnek az idegek, ténylegesen használják a logikát és nem tesznek (jobb esetben) felesleges kockázatot. Jómagam megtapasztaltam ezt, amikor nálam jócskán tapasztaltabb játékosok ellen találtam szembe magamat. Azonban azt is le merem fogadni, hogy legalább egyszer mindenki részt vett egy „fej vagy írás” játékban. Az se a szerencsén múlik feltétlen. Nem mindegy, hogy dobod az érmét!

Sejtem, hogy jópáran közületek már a tételmondat alapján tudjátok mi a mai alanyom. Igen, a mostani jelölt nem más, mint a Kakegurui első évada. Lessük meg milyen!

Sziasztok!

1973-ban olyan történt a mozik világában amire addig nem nagyon volt még példa. William Peter Blatty és  William Friedkin Az Ördögűző  című filmje kendőzetlen obszcénitásával valósággal megőrítette a moziba járókat. Az emberek elszörnyülködve nézték ahogy egy démon hatalmába keríti a tizenéves Regan MacNeil-t, és a film nem finomkodva, teljes nyersességében mutatta be, hogy mikkel járhat egy démoni megszállottság, persze némi hatásvadász túlzással vegítve a formulát. Videók terjengenek az interneten ahogy egyes nézőket úgy kellett kitámogatni a filmről annyira rosszul lettek a látottaktól, vagy éppen elsírták magukat azoktól. A film ennek köszönhetően kasszasiker lett, 10 Oscarra jelölték, köztük a legjobb film díjjára is, de végül csak a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb zene díjját vihette haza. Mellékes legenda, hogy ha nem derül ki időközben, hogy a démon hangját nem Linda Blair adta akkor biztosan ő nyerte volna a női mellékszereplőnek járó szobrot.

Az Ördögűző azóta kultfilmmé nőtte ki magát a horrorok között, ami persze magával hozta a folytatásokat is. Az Eretnek megérdemelten lett lett csúfos bukás, a 3. rész bár nem ér fel az első részhez, de egy nagyon jó film, a Kezdetek és a Domínium, hát arról mindenki döntsön maga, a sorozatról meg legyen elég annyi, hogy 1 évad bőven elég lett volna belőle. Illetve a film kapott 1990-ben egy paródiát is Bújj Bújj Ördög címmel Leslie Nielsen és Linda Blair főszereplésével ami lehet , hogy szintén bukás volt és nem is teljesen jó film, de én mind a mai napig imádom mert egy remek görbe tükröt állít a tévés prédikátorok és álkeresztények elé.

Na és akkor elérkeztünk 2023-ba amikor David Gordon Green, a felemásra sikerült Halloween trilógia megalkotója úgy döntött, hogy leporolja mindne idők legjobb horrofilmjét úgy ahogy az előző filmjeivel is tette. Nem véve figyelembe a 2. és 3. filmet és egyéb mellékhajtásait egy direkt folytatást készít hozzá 50 évvel később. Lássuk is hogyan sikerült. 

Sziasztok! Nemcsak a Disney, a Warner Bros vagy mi magyarok követünk el szellemi kútmérgezést, ha régi ikonok feltámasztásáról van szó. Japán bőven kiveszi ebből a részét. A Trigunból csináltak egy edgy hulladékot Trigun Faszpede címen, az Ultramanból Pacific Rim és Vasember utánzatot, a Muteking pedig belerepült a középszerűségbe. Godzilla pláne ráfázott erre az egészre. Mind a kettő anime adaptációja ott gyalázta meg a Kaijuk Királyát, ahol tudta. A Gozilla Polyfos Pictures trilógia az ocsmány látványvilága ellenére megpróbált egy filozófiai vonalat végigvezetni, csakhogy a harmadik darab utolsó öt percében sikerrel lője magát tökön. A Singularity Point meg már az első résztől fogva ásta magát el a tudományosnak ható handabandázásával és gagyi akciójeleneteivel. Komolyan mondom, hogy a Godzilla: The Series ezerszer élvezhetőbb rajzfilmet tett le az asztalra. Azt hiszitek, hogy ennyivel beérte Japán és nem fog több számukra popkulturális ikont szétgyalázni? Hát kurvára nem, mert ezen év szeptemberében kiszarták magukból a Gamera Rebirth nevű hatrészes darabot. Ez annyira a legalja ennek az évnek, amire nemcsak én, hanem Mangekyo022 és xx18Rolandxx is felszólalt.
Sziasztok! Itt xx18Rolandxx. Őszintén bevallom, hogy én eddig még csak nem is hallottam a Gamera Kaiju univerzumról ( shame, shame tudom), de mentségemre legyen szólva, hogy a Godzilla Kaiju univerzumot is csak nagyon felületesen / vázlatosan ismerem és az, hogy most a másik ám mára eléggé elfeledett szörnyuniverzum is saját sorozatot kapjon nem rossz ötlet, de hogy ehhez képest a Godzilla Singularity Point egy minőségi cucc.

Sziasztok! Ahogy Ragna írta, ez akkora egy köpedelem, amihez képest a Macskafogó 2: Sátán Macskája és a Kis Vuk ártatlan, bár rosszízű tréfának fogható fel. Itt erős spoiler lesz, de higgyetek nekem: Nem akarjátok ugyanazt a szenvedést, amit mi éltünk át.

Sziasztok!

Igen, ismét egy olyan animével jelentkezem aminek a központi témája két fiatal szerelmének a beteljesülése, szóval aki nem bírja az ilyeneket az sanszosan bele sem fog kezdeni ebbe az animébe amivel viszont , talán kis túlzással élve de élete egyik legnagyobb hibáját követi el. Ugyanis mai alanyom, a Watashi no Shiawase na Kekkon nem csak egy szimpla romantikus anime, hanem annál jóval mélyebb és összetettebb sorozat mint aminek látszik. Nézzük is , hogy miért!

Sziasztok!

Élőszereplős anime adaptáció! Szerintem vagyunk egy páran akik ha meghallják ezt a kifejezést azonnal vérszemet kapnak , vagy csak a fejüket fogják, hogy mégis minek kell élőszereplős sorozattá adaptálni a kedvenc mangájukat vagy animéjüket? Ez pedig nem is alaptalan. Japánban mára már megszokottá vált, hogy a sikeresebb művekből mindig készül stageplay illetve élőszereplős sorozat is amik között azért vannak jobban sikerült darabok is mint például a Honey and Clover sorozat amit én jobbnak tartok még az animénél is, vagy ott van a Sailor Moon és a Japán Death Note filmek. Viszont amiknél teljesen jogos szokott lenni a felháborodás, azok az Amerikai élőszereplős anime adaptációk. Kezdve a hírhedt Dragon Ball Evolúción-tól, a Netflixes Death Note-on át a közelmúltban csúfos kudarcot vallott Cowboy Bebop-ig bezárólag az összes md egy csúfosan félresikerült alkotás lett, és akkor még meg sem említettem a Hokuto no Ken és a Crying Freeman filmeket. Ezek az adaptációk legtöbbször azért nem működnek mert a készítők egész egyszerűen vagy nem értik az alapművet, vagy pedig nem is érdekli őket, hogy értsék és csupán a bevétel lebeg a szemük előtt.Pedig mondjuk egy Black Lagoon sorozatot nem lenne nehéz összehozni, hiszen az alapjáraton is könnyen megvalosítható. 

Szóval amikor a Netflix bejelentette, hogy nem másból fog élőszereplős sorozatot csinál, mint minden idők egyik legréggeb óta futó, több ezer részt és több száz fejezetet megért mangájából és animéjéből, a One Piece-ből akkor a rajongók jogosan kaptak a szívükhöz , hogy ezt most mégis miért? A One Piece eleve egy olyan alkotás aminek olyan szerteágazó világa, lore-ja, karakterei és szürreális látképe van, hogy aki egy ilyet bevállal annak bizony fel kell kötnie a gatyáját. A sorozat pedig már ki is jött, hogy mindne kételyt eloszlatva mutassa meg azt, hogy hogyan is sikerült ez a lehetetlennek tűnő vállalkozás. 

Sziasztok!

Bár a nyárnak lassan vége, a szezon még javában fut és mostanra már a legtöbb sorozatnak lement a jó fele , így ismét eljött az idő, hogy egy kicsit véleményezve legyenek azok a sorozatok amiket közösen vagy csak jómagam nézek. Igaz ami igaz, mostanában bevett szokássá vált, hogy minden érdekesebb sorozatot az őszi és a téli szezonba raknak be, felismervén azt a tényt, hogy nyáron az ember inkább más elfoglaltságot választ a nyaralás alatt, Sterencsére azért ebben a szezonban is akad bőven pár érdekesebb cím is, szóval nem is húzom tovább az időt. Lássunk is neki!

Sziasztok!

Egy újabb énekléssel, illetve idol témával foglalkozó animét hoztam el ma nektek bemutatásra, annyi különbséggel, hogy ez az anime egy valós énekesnő személyén és életén alapszik. Magyarán szólva egy önéletrajzi animéről van szó ami azért már sokkal érdekesebb téma, ugyanakkor ha valaki emlékszik a Glitter című filmre akkor az már itt elkezdhet aggódni, ugyanis mai alanyom, az Idol Densetsu Eriko is pontosan ugyanabban a csónakban evez mint az előbb említett film. Lássuk is, hogy miért!

Sziasztok!

Ismét egy ajánlott animét hoztam nektek, amit HibikiShingo ajánlott nekem megtekintésre még pár hónappal ezelőtt és ezúton is nagyon hálás vagyok neki, mert habár ez egy meglehetősen rövid anime, de mégis érdemes foglalkozni hiszen eme mű egy remek példája annak, hogy hogyan lehet tényleg viccesen kiparodizálni nem csak egy teljes sorozatot, hanem egy komplett műfajt és azon belül magát az animekultúrát is. Ez az anime pedig nem más mint a Nurse Witch Komugi-chan Magikarte című alkotás. Lássunk is neki!

Sziasztok!

Balázs, alias EdgarSaint ismét ellátogatott hozzánk és ezúttal az idei év egyik legkellemesebb iskolás.romantikus SoL vígjáték sorozatát, a Tomo-chan wa Onnanoko-t fogja bemutatni.

Sziasztok!

Beszélgessünk a szerelemről! Mi is a szerelem? Hivatalos definíció szerint: „mély és erős társas érzelem, amely által szorosan kötődik az ember valakihez”. Magától érthető, hogy más kultúrákban másképpen van értelmezve és kimutatva a szerelem. A definícióban nincs meghatározva, hogy ki az a valaki, aki elnyerte a szívünket, ezért szokták azt mondani, hogy a szerelem „vak”.

Szerintem pontatlan ez a kijelentés. A szerelem inkább értelmezhető „látássérültként”. Nem vak, de közelít hozzá. Számtalan olyan példa van arra, hogy keresheti az egyén a lelki társát/ „a nagy Ő”-t, de sikertelenül. Aztán ott a másik véglet: első látásra megvan a tökéletes társ egy életre. Szükségtelen mondani: bonyolult dolog a szerelem. Hozzátenném még azt is, hogy veszélyes is. A sok mérgező kapcsolatról lexikont lehetne írni, ami előbb-utóbb katasztrófát szül. Ráadásul nem feltétlen azt ígéri, amit ad.

Miért kell erről beszélni? Azért, mert a legtöbb ember megtapasztalja a szerelmet legalább egyszer az életében. Ott vannak a tipikus jelek és/vagy tünetek: a pillangók az ember gyomrában, az elpirulás, a verejtékezés és a beszédképtelenség annak a bizonyos személynek a jelenlétében. Valójában csupán „rövidzárlatos lett az agy”. A különböző testen belüli kémiai reakciók miatt alakulnak ki a fenti tünetek.

Jogos a kérdés: mit akarok ezzel? Nos a mostani alany is a szerelem témáját dolgozza fel ráadásul kimondottan érdekes szemszögből és teszi ezt meglepően frappánsan! Következzen a Tomo-chan wa Onnanoko kritikája!

Sziasztok! Szerintem a kedves olvasó(k) hozzám hasonlóan szívesen visszavágyott az egyszerű és boldog gyerekkorhoz élete legnehezebb pontján. Amikor a legnagyobb bajunk a holnapi házifeladat, a menzán felszolgált finomfőzelék leküldése (ami mindig úgy nézett ki, mint a kocsma fala a szombat esti bulizást követő napon.), a kedvenc film, rajzfilm, anime elkapása a tévében. Esetleg még ide lehet sorolni (magamból kiindulva.) kedvenc videójátékodban való továbbhaladást/újrajátszás is. Ezer meg ezer ilyen példa létezik, de kérdezhetitek: Hogy jön ez ide? Nos, a Slice of Life, mint műfaj nem igazán érinti a gyerekkort. Persze megértem, hogy sokkal jobban zabálják azon műveket, ahol középsuliban vagy egyetemen játszódik, ezt akkoris kihagyott ziccernek nevezem. Kivételek szerencsére akadnak és erre remek példa lesz a mostani animénk, a Jijou wo Shiranai Tenkousei ga Guigui Kuru, amit úgy is ismerünk, mint My Clueless First Friend. Lássuk is, milyen lett.

Sziasztok!

Beszélgessünk egy kicsit az Idol animékről!

Mik is azok az idol animék? Ha nagyon sarkosak akarunk lenni, akkor azt mondanám, hogy azok a sorozat franchise-ok amikben cukimuki kislányok semmitmondó jpop dalokat énekelnek és.....ennyi. Ez a téma tényleg nem szól többről és ennek ellenére egy az otakuk körében nagyon népszerű témáról van szó. Az olyan animék mint a Love Live , az Aikatsu vagy az Idolmaster hihetetlen nagy népszerűségnek örvendenek , de van, hogy lányok helyett fiúk vannak a középpontban mint például az Uta no Prince-sama vagy az Idolish szériák , csakhogy a népszerűbbeket említsem. 

Bevallom, hogy jómagam soha nem voltam és sanszosan nem is leszek a műfaj rajongója, pontosan azokért amiket fentebb említettem. Valahogy nem nagyon tud érdekelni egy olyan sorozat amiben iskolás lányok vagy bishounenek dalolásznak , mentes mindenféle konliktustól és úgy általában olyan üres mindegyik mint egy kipakolt káposztásláda.Az egyetlen darab amit tényleg szeretek az a Zombiland Saga anime, de az meg inkább egy nagyon debil vígjáték mintsem rendes idol anime. Félreértés pedig ne essék, nem a zenés animékkel van bajom vagy azokkal amikben központjában a zenélés áll, mert például a Nanát szeretem mert jó zenék vannak benne, vagy ott van a Skip Beat vagy a Sakamichi no Apollon amik a zenélésről és éneklésről szólnak, de mindezek mellett van egy jó történetük is. És, hogy miért is mondtam el mindezeket? Nos azért, mert a tavaszi szezonban valóságos atombombaként robbant be az Oshi no Ko című anime ami szintén Idol animének vallja magát, de már az első részek alapján kikiáltották 2023 legjobb animéjának, és a hype vonat még mindig nem hagyott alább. Ez pedig számunkra egy kihagyhatatlan ziccer, tehát jöjjön most ennek a sorozatnak a kritikája, hogy valóban olyan jó-e mint amilyennek mondják!