Sziasztok és Boldog Új Évet utólag is. 2023 eléggé sűrű év volt animék szempontjából, így a mostani listámra rengeteg eszközölést csináltam. Az eddig megszokott 5 helyett 10 anime lesz mindkét oldalon. Mivel ezen évben nemcsak igazi gyöngyszemek (egy esetben hiánypótló alkotás is.) születtek, hanem irgalmatlanul felháborító, okádék szutykok is, amiknél joggal merül fel a kérdés: Ezt most muszáj volt? Mielőtt belevágunk, a szokásos szabályt le kell fektetni. A lista szubjektív és persze mindenkinek más az ízlése. Azon animék kiesnek, amik eleve nem érdekelnek (Pl. Oshi no Ko. Igen, annak ellenére is, hogy használtam fanficc crossoverhez és az openingjét és endingjét rongyosra hallgattam.), vagy átmennek a jövő évre szintúgy nem lesznek benne. Minden más tiszta, akkor lássunk hozzá.

Kezdjük a legrosszabbakkal, ahol nem követem a birka elvet és már tudom, hogy nem egynél ki fogom a „nagy elitek” és a „nálam sokkalta nagyobb szakértők.” bicskáját nyitogatni. Ám kéretik ezek a kommenteket visszatartani… megteszem helyettetek.

10. Boku no Kokoro no Yabai Yatsu.

„Hogy képzeled, te senkiházi kis geci!44 Ez a legjobb romantikus vígjáték anime ebben az évben!” Töröld le a nyáladat a szádról és hallgass végig. Elképzelhető, hogy nem ugyanazt az animét néztük meg, de számomra ez az egész nettó csalódás volt. Az alapkoncepciót a második résztől kúrta ki a kukába, a főszereplő és a narrációja iszonyat idegesítő, a humornál sokat segített volna, hogyha a „poénok” alá varázsolták volna a szitkomokból ismert stúdiós röhögőgépet és a főszereplőcsaj is abszolút semmilyen volt. A kettejük közötti kémia meg gyakorlatilag nem létező fogalom volt a részemről. Azon meg már meg sem lepődtem, hogy ezt kompenzálandó, telepakolták manga referenciákkal… csak ezt is hanyag módon. Ám még ezt is megbocsájthattam volna, ha nem lenne hulla unalmas. Megvolt az első gyufa kihúzás, jöhet a következő helyezett.

9. Spy Kyoushitsu

Az alapkoncepció nekem tetszett, de a harmadik rész után teljes unalom és pofázástengerré vált. Az egész a „lehetetlen küldetés.” után átment cukimukiságba, fanservice áradatba, meg a „kapjuk el a tancsibácsit.” -féle baromságba. Ha még valami érdekessel előállt, akkor rögtön mehetett az újabb 10 percnyi pampogás a semmiről. Annyira pocsék volt, hogy a második évadot meg sem néztem.

8. Isekai wa Smartphone to Tomo ni. 2. Évad.

Őszintén megmondom, hogy a J.C. Staffnál a kiadóknak meg kéne figyelni, hogy mihez van éppen ennek a kényes ribancnak kedve. Tavaly a Barou no Soretsu nevű seggbekukifesztivállal kezdődött, most meg ezzel bizonyították a nyilvánvaló tényt: Amihez nincsen kedvük, azt el fogják baszni. Holott a manga/Light Novel alapján szórakoztató 12 rész lett volna, de ehelyett egy kicseszett nyálfesztivált kaptunk zéró humorral. Nem egy fontosabb sztori szegmenst pusztán azért kurtítottak meg, hogy „ne kelljen akciójelenetet csinálnunk, mert ahhoz nincsen kedvünk.”. Ehelyett mibe fektették az erejüket a nyári szezonba? Egy tucat semmitmondó fantasyba és a Shinigami Bocchan második évadába. Jöhet a jogos kérdés: Megérte? De ha már elkefélt folytatásokról beszélünk….

7. Tonikaku Kawaii 2nd Season.

Míg a Smartphone esetében a stúdióváltást nevezhetjük hibásnak, itt már nem élhetnek ezzel a kifogással. Ugyanazok dolgoztak rajta, mégis sikerült kitolni az épeszű nézővel. Tsukasa és Nasa kapcsolata teljesen ledegradálódott egy pironkodó tinipárrá (puszilkodós rész.), holott az első évad végén már nem sok kellett a szexhez. A helyszínek önismétlőék lettek és az új szereplők között is csak két szimpatikus volt. Ám nem ez emelte a hetedik helyre, hanem az a pofátlanul beadott mézesmadzag, miszerint itt fogják bemutatni Tsukasa háttérsztoriját. Ám ez csak egyetlen flashback szegmensen kívül semmi másban nem mutatkozott meg. Ehelyett mit kapunk? Semmitmondó harmadrangú szálat a „tancsibácsi összejön a tancsinénivel.” meg a felében a fürdőházas szegmenst újra elővesszük. Nem meglepő, ha végleg elvesztette ezzel a bizalmamat. Külön érdekesség, hogy a lányiskolás spinoffot elkezdtem, de a harmadik rész hibás felirattal jött le. Ekkor ment el örökre a kedvem ettől.

6. Hi no Tori: Eden no Sora.

„Hogy lehet ez szar helyen!? A Retroshock dicsérte, te meg imádod azt a csatornát!” Tény és való, hogy a Retroshock csatornát szeretem, de az animékhez abszolút nem ért. Viszont rátérve a főbb problémára, ennek az animének egyetlen hibája van, amin viszont megcsúszik az egész: 4 rész hosszú. Ebben akartam volna egy komplett scif-fi Biblia történetet elmesélni, amire normális esetekben 30 vagy annál több rész szükségeltetik. Ennek okán a karakterekkel sem tudok szimpátiát kiépíteni, a történet gyorsasága rendre kivet az adott világ élvezeti faktorából és nem ad még arra se időt, hogy feldolgozzuk az információkat. Hiába a szép, retro érát idéző látványvilág, ez nem menti meg. Tény, hogy állítólag a manga sokkal jobb, de erről már nem tudok nyilatkozni. Szóval igen, a Disney első saját pénzelésű animéje ótvaros nagy bukta lett.

5. Zom 100: Zombie ni Naru made ni Shitai 100 no Koto.

„MIVAN!!!! Ez a legjobb zombis vígjáték!! Ehhez képest a Zombiland és a Haláli Hullák Hajnala lófasz!!!!!!!!444!! Az Anime és Manga Palota csak 10 olvasottsággal rendelkezik, azt meg millióan imádják! Szánalmas kis gecik vagytok, 0 humorérzékkel!!!!4444” Hát mit mondjak erre azonfelül, hogy ezek még a legenyhébb kommentek kiválogatásából született? Szokták mondani, hogy a toxikus védelem az esetek nagyrészében hatalmas szutykot rejt és itt sincs másképp. Azzal már megbékéltem, hogy a vér a szivárvány póniló összes gecifoltjában tündököl (közben a gore ott van.). Amivel viszont nem, hogy csapong a humorral próbálkozással és a szívszorító drámával. Egyik sem megy neki. Amikor jó poént csinál, akkor arra rányom száz Adam Sandler -féle kreténkedést (meztelenül rázzuk a picsánkat férfi létünkre zombi csalogatás gyanánt.), a végső gonosznak kikiáltott „Tragikus sorsom miatt mindenki megbaszhatja!” -féle emós hülyegyerek haldokló vinnyogását meg nem nevezem drámának (és akkor a többi ilyen vesztes meg Karen genyóról nem is beszélek.). Ami meg a hab a tortán, Shizuka esete, aki a széria során nem felemelkedik, hanem olyan mélyre süllyed, amihez képest Haruno Sakura egy istennő szintjével vetekszik. Ennek ellensúlyozására Akira és Bea karaktere még egészen jóra sikeredett, de ez nem menti az ötödik helytől. Zárásképpen pedig annyit megjegyzek, hogy a Live Action változat milliószor jobb végeredménnyel zárt a szememben. Jah és annál nem kellett hónapokat várnom a befejezésére.

4. Trigun Stampede.

„Ez jobb, mint az eredeti, mert sokkal sötétebb és kilátástalanabb!” „Az Anime Manga Palota egy rakás önjelölt retro sznob! Persze, hogy köpködik ezt is!” Jön fel ez a leggyakrabban. Ám a kritikámban már kimondtam, attól semmi nem lesz komolyabb, ha már olyan sötét, hogy az már kihozza a „lekapcsolódott a monitorom.” érzést a részek nézése közben. Valójában az eredetihez képest röhejesen edgy, Vash, Million Knieves és Merly karakterét a szemünk láttára gyilkolták meg. Továbbá a 30 képkocka/másodperces CGI-nak köszönhetően nem egyszer szemfájdító. Az Orange se normális, mert ezt még a Beastarsnál el lehet nézni, de itt más maga a zsáner élből másabb. Oké, az akciójelenetek alkalmával felpörög, de ez akkoris végletekig lusta munkára utal. Ami meg pláne röhejes, hogy az openingbe bezzeg minden erejüket belefeccölték. Viszont cserébe az élet megtréfált, mert ezután három ennél rosszabb animét dobott ki a piacra, amelyek nézése során sírtam vissza ezt.

3. Hametsu no Oukoku.

„Ez a legjobb bosszúról szóló anime! Hogy van merszed negatív listára tenni?” Hát ha annyi kell egy jó bosszú szériához, hogy minden karakter egy kiállhatatlan és elviselhetetlen geciputtony legyen (egy kivétellel, de ő nem szerepel sokat.), a világ szintúgy teljesen kilátástalan és alapjai mindenhonnan összelopkodottak (és még is nem áll össze.) és a főhős célpontja a negyedik résznél a szemünk láttára halljon meg… akkor már láthatjuk a problémát. És akkor a koronázási idolkoncertes bullshitről meg a szexbabáktól fertőzött városról ne is beszéljünk. A főszereplő Adnois meg simán váltogatja a „Cloe haláláért mindenki megdögölhet a gecibe!”, a „Félek és meg akarok halni, brühühü…” és a Tescos Kenshiro között mindenféle átmenet nélkül. Ez inkább az olyan edgy nézőknek készült, akiknek attól sül el a fasza, ha egy részben megdöglik 100 ember és sorban hullanak el a „fontos” karakterek, akik valójában egyáltalán nem fontosak. Tehát fanservice goret kapunk dögivel, de azok meg messze kimerítik a bazári fogalmát.

2. Kamierabi.

Aki hiányolta a Mirai Nikkit vagy a Big Ordert és keresnek egy hiánypótló alkotást, adok egy jó tanácsot: Kerüljétek el ezt jó messzire. Egy dolog, hogy ebből a kettőből gátlástalanul lopkod, de emellett kontár módjára sikerült odabaszniuk a nézők elé. Ehhez mérten a látvány elképesztően botrányosra sikeredett, a karakterekkel párhuzamosan. És úgy kap ez a foshuzat folytatást, hogy már akkor bejelentették, amikor még az első negyede sem ment le. Közben meg hegyekben állnak a feldolgozásra váró mangák és olyan animék, amik folytatásért kiáltanak.

1. Gamera: Rebirth.

Most erről újra kéne nyilatkoznom? Nem volt elég a kritika, amiben mindhárman úgy szedtük szét ezt a kulturális és szellemi kútmérgezést, mint üzbég paraszt a tangóharmonikát? Nem. Aki akarja, olvassa el azt. Csak annyit jegyzek meg ide, hogy ez év legtrehányabb CGI animációja és a legrosszabb történetmesélése. Jah és egy újabb ikont aláztak meg szar animével. Komolyan, ennyire nehéz Japánnak egy jó Kaiju animét csinálniuk, amikor az amcsi Godzilla rajzfilmsorozatnak elsőre sikerült?

Hála istennek, hogy vége és most már koncentrálhatunk a legjobbakra.

10. The Marginal Service.

Megmondom az őszintét, ettől semmit nem vártam a trailerek alapján. Ám amit kaptam az egy szerethető gárdával operáló akció és vígjáték keveréket. Igaz, a sztori és a legtöbb epizód popkultutalásokal operál, de ezek kiválóan állnak össze egyetlen masszává. Mindehez szép látványt és emlékezetes openinget passzintottak. Emiatt szeretek a megérzéseimre hallgatni, mert gyakran fogok ki ilyen gyöngyszemeket.

9. Jijou wo Shiranai Tenkousei ga Guigui Kuru.

Erről írtam már kritikát és azóta nem változott róla a véleményem. Az év egyik legjobb és legaranyosabb SoL animéje. És ehhez nem kellett csöcs, bugyi és seggvillantás, hanem aranyos karakterek és a Zom 100-al ellentétben gyakran hangos hahotázást kiváló poénok. Hangulatilag meg arra hasonlít, mint amikor belebújsz egy jó meleg takaróba, miközben odakint esik a hó. Az, hogy Takada és Nishimura sokkal hihetőbb párost alkotnak, mint a Boko no Kokoro esetében Yamada és Anna… nem kell több kérdést feltenni szerintem.

8. Watashi no Oshi wa Akuyaku Reijou.

Az hagyján, hogy a Villainess isekai műfajban hatalmas siker a részemről, de ez talán az első, hogy a pozitív listámon Yuri/GL anime helyet kapjon. Okkal, mert Claire és Rae párosa szórakoztató és kiválóan működik közöttük a kémia. Adja magát még a jó humor, remek dráma és az a tény, hogy azért nem egyszer felvállal keményebb témákat is (még ha azt érintőlegesen teszik.). Ebből kérnék inkább második évadot, nem a Boko no Kokoroból.

7. Oooku.

Az anime, ami olyan, mint egy jó színházi előadás. Jól felépített alternatív történelmi alap, amiben remekül mutatták be a teljes császári dinasztia hanyatlását és újjáépülését (aminek a végén szinte semmi nem változott, csak a nemek.). Emellett remek látványt és zenét raktak hozzá. Amivel viszont végleg bebiztosította magát, az a remekül megírt karakterek, akiknek tetteit teljesen meg lehet érteni. Az egyetlen problémám, hogy ez egy olyan mű, aminek kell a második évad, mivel csak a múltat mutatta be. Az első részben bemutatott felállással nem kezdtek semmit.

6. Boku no Hero Academia 6.th Season.

Látod, kedves J.C. Staff és Seven Arcs? Így kell folytatást csinálni! Az ötödik a negatív listán szerepelt, jó okkal. A hatodik hagyján, hogy kijavította a hibáit, hanem képes volt remekül végigvezetni azon, hogy milyen, amikor a hősök nemcsak a gonoszoktól, hanem az általuk megmentendő civilektől is kapják a szart az arcukba. Továbbá Deku morális döntése és annak szárnycsapásai, vagy All Might és Stain közötti beszélgetés magasabbra emelik a lécet. És mivel nincsenek benne unalmas töltelék részek, ezért az egész feszes és az akciójelenetek meg csak hab a hatalmas tortára. Remélem, hogy a hetedik évad is hozza ezt a szintet.

5. Yuzuki-san Chi no Yonkyoudai.

Ez Slice of Life a szó legszorosabb értelmében. Nincs cukormázzal leöntve, agyonszínezve és a humort is minimális enyhítésnek szánták. Ugyanis két család teljesen reális mindennapjait, örömét, bánatát, problémáját és annak megoldását vezeti végig. Emlékszek, hogy ez elé hatalmas elvárásokkal ültem le és azokat maradéktalanul megugrotta. Nagycsaládosoknak kötelező darab, mivel elég sok hasonlóságot fog észrevenni a saját életükkel.

4. Tengoku Daimakyou.

Egy kiváló poszt apokaliptikus anime, két történetszállal, amik több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Emiatt képes az ember a szürkeállományát megmozgatni, amik sorban fogják a teóriákat gyártani, továbbá, a figyelme sem lankadhat. A látvány zseniális, a hangulata magával tudja ragadni az embert. Továbbá, a jövőbeli szál remekül átadja az egymásra utaltságot. Ebből is várnék egy második évadot.

3. Dark Gathering.

Hála égnek! Van reményem arra, hogy a horroranimében még át lehet adni a horror hangulatot. Nem egy epizódja remekül kezeli magát a zsánert és sikerült beszippantania. A gore is maximumra van csavarva, csak a Hametsu no Oukokuval ellentétben nem öncélú és hatásvadász. Karakterei szerethetőek, a magasabb rangú Graduate szellemek meg tekintélyt parancsolóak és az erejük is remekül lett kitalálva. Persze, ez is lopkodott és már azt várnám, hogy cameozzon Cenobite, Sadako, a Szellemirtók, Annabelle vagy Bátor, a gyáva kutya, de jótól lopni nem bűn ugyebár.

2. Watashi no Shiawase na Kekkon.

Roland bemutatója után mit vártatok? Szerintem 2023 legjobb szerelmi története Kudou és Miyo kapcsolatának felépülése. Ehhez alternatív történelem, remekül felépített karakterdráma, érzelmi hullámvasút és családi intrikák tökéletesen végig lettek vezetve. Továbbá látni azt, hogy a főhős fokozatosan lesz szerelmes Miyoba, illetve a lány, aki a legnegatívabb közegből jött és úgy lesz lassan, de biztosan erős szinte megihletett engem is. Inkább ezt nézem meg újra, mint egy rondának mondott (pedig totál átlagos.) srác 100 csini csajt szed össze „lelki társ” címszó alatt, pedig a végén ahogy a Hegylakóban is van, csak egy maradhat!

1. Pluto.

Ha az ember egy igazán elgondolkodtató és minden részletre odafigyelő animét akar, aminél órákat lehet töprengeni egy elejtett félmondat vagy mellékszál miatt, az jó, ha négyévente kap legalább egyet. A Pluto pedig határozottan nemcsak a legnagyobb odafigyelést igénylő, hanem a legzseniálisabb történetű anime, ami ez évben kijöhetett. Maga az egész nettó Szárnyas Fejvadász szintjén mozog a sci-fi témában, a történet meg nem adja magát könnyen az elejétől fogva, de minden kérdésre választ ad. Továbbá, remekül körbejárja a gyűlölet és annak szinte megszakíthatatlan körforgását, a robotok fejlődését, az ész nélküli háború következményeit. Ráadásul, a részenként egy órás játékidő hagyja, hogy a világát átérezd, ahogyan a karakterek személyes drámáját is. Egyetlen szóban kifejtve: mestermű.

Ennyi lett volna a mostani bemutatóm az ez évi animékről. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.