Sziasztok!

Amikor az Attack on Titan anime 2013-ban berobbant a köztudatba akkor egy olyan hypehullám söpört végig az animeiparon amilyen azelőtt talán csak a Dragon Ball és a Naruto tudhatott magáénak. Mindenki el volt ájulva tőle. 2-3 rész után már online osztogatták rá a 10/10 pontokat és a rajongótábor szüntelenül küldte el a halálba azokat akik kritikával mertek élni a sorozattal kapcsolatban, illetve azokat akiknek nem tetszett a sorozat. Ami viszont ezeknél lényegesebb, az az, hogy mint minden más hype cucc esetében , úgy itt is elkerülhetetlenek voltak azok a művek akik megpróbálták az aktuális hype hullámot meglovagolni. Az egyik ilyen az Owari no Seraph volt, a másik pedig a Koutetsujou no Kabaneri, amiknél azonban már az elejétől fogva rájuk sütötték az "Attack on Titan koppintás" jelzőt, bár előbbire inkább a "burkolt melegrománc anime" utóbbira pedig az "emberiség és jóízlés elleni bűntett" címkék illenének a legjobban. És most itt van mai alanyom, a Kaijuu No 8 című anime, ami 2024 egyik leghypeoltabb animéje, de mível ez is egy óriásszörny öldöklős anime, a toxikus animések máris rásütötték az "Attack on Titan koppintás" jelzőt. Pedig messzebb nem is állhatna az említett animétől. Lássuk is, hogy miért! Jöjjön a Kaijuu No 8 anime kritikája.

A Kaijuu No 8 először 2020-ban indult útjára manga formában amit Matsumoto Naoya ír és rajzol és ami elvileg már az utolsó fázisnál tart, illetve a Shounen Jump+ magazinban jelenik meg. Az animét pedig a Production I.G készítette amit Shigeyuki Miya és Tomomi Kamiya rendeztek és összesen 12 rész hosszú.

A történet szerint egy olyan világban járunk ahol emeletesház méretű szörnyek, az úgynevezett Kaiju-k nehezítik meg a lakosok életét (és itt most nem Godzillára vagy a többi híresebb szörnyre kell gondolni, hiszen azok jogdíjjasak), akik ellen a Japan Anti Kaijuu Defense Force nevű szervezet és azoknak harcosai veszik fel a versenyt. A csoport tagjait persze mindenki isteníti és sztárként kezelik őket, míg a tetemeket eltakarító csoportot nagyjából le se szarja senki.

Főszereplőnk Hibino Kafka, egy animemércével matuzsálemi korúnak számító 30 éves férfi , aki az egyik takarító csapat tagja, ám minden álma, hogy a Defence Force-ba bejusson és gyerekkori barátja, Mina mellett harcoljon aki az évek alatt már a parancsnoki rangig jutott. Ezt azonban nehezíti, hogy a férfi abszolút tehetségtelen az egészhez, még a felvételin sem túljutni amin már 12 alkalommal bukott meg. A dolgok akkor változnak meg teljesen a számára mikor egyik éjszaka egy Kaijuu parazita fertőzi meg a testét aminek hatására ő maga is képes lesz azzá válni és ő lesz a címszereplő Kaijuu No 8 , amit persze nem ártana titkolnia sem, főleg, hogy újdonsült erejének és némi szerencsének köszönhetően végre felvételt nyer a szervezetbe ahol viszont még így is a leggyengébb tagnak számít, ám leleményességének és elszántságának hála lassan kezdi kivívni a többiek elismerését, miközben egyre veszélyesebb és még rejtélyesebb , hozzá hasonlóan önálló gondolkodásra képes Kaijuu-k lépnek a színre amiből arra következtetnek, hogy valami nagy dolog van készülőben a háttérben.

Nos, első hallásra nem véletlen az amit már a bevezetőben írtam, vagyis, hogy folyamatosan sütik rá, hogy ez is csak egy újabb ócska AoT koppintás és valóban, az anime mutat vele némi hasonlóságot, de csak ami az alapokat illeti. Erre meg még rájön az is, hogy a sorozat első négy része erre a tényre még szisztematikusan rá is játszik, és igen, vannak olyanok akik emiatt dobták az animét, holott pont a 4. rész után kezdi el megmutatni, hogy mit is tud valójában. Az alapok adottak, mégis egy sokkal érdekesebb történet van rá felhúzva ami nincs megtoldva túlmagyarázásokkal, nem olyan mentalitásban készült mint a legtöbb shounen cucc, sőt ahogy halad előre az anime úgy válik egyre világosabbá is, hogy nem csak, hogy jól használja fel a sablonokat hanem bátorkodik helyenként kifigurázni is őket. Persze hatalmas dolgokra itt sem kell számítani, de hála ennek egy sokkal szórakoztatóbb szériát kapunk ami ugyanakkor még így is szenved hiányosságokban. Ezekből a legfájóbb az, hogy semmi magyarázatot nem kapunk az olyan felmerülő kérdésekre, hogy végtére is mik ezek a szörnyek, mióta vannak itt és ez azért fontos mert az egyik szereplő még ki is mondja, hogy az ő családja már évszázadok óta harcol velük, vagy, hogy mik is ezek a paraziták pontosan és még lehetne sorolni. Persze lehet itt azzal védekezni, hogy ez a 12 rész csak felvezetés és a fontosabb dolgok később fognak történni, ne legyünk ennyire türelmetlenek és valóban így is van, csak azért jó lett volna pár infómorzsát kapni már most is. A másik pedig a feldobott de le nem csapott labdák, de arról később. Összegezve a történet alapjai adottak, amit felhúztak rá több mint kielégítő, és oké, hogy nem rág mindent a néző szájába, de sok magyarázattal így is adósak maradtak amik talán a 2.évadban meg lesznek válaszolva.

A történetről ennyit lehetett beszélni, térjünk az anime vitán felül egyik legnagyobb erősségére , a látványra. A Production I.G mindig is egy minőségi stúdió volt, sci-fi animék gyártásában pedig az egyik legjáratosabb gárdáról van szó, elég csak megemlíteni a Ghost in the Shell-t és azok sorozatverzióit, A Psycho-Pass franshise-t, de hozzájuk köthető a botrányosan rossz Guilty Crown is. Nos azt kell mondjam, hogy ha bár már a tavalyi Tengoku Daimakyou-val is berúgták az ajtót, de amit itt letettek az asztalra a egész egyszerűen szemkápráztatóan, agyeldobósan jól néz ki minden téren. A háttérgrafika szépen kidolgozott, ahogy a karakterdizájn is, bár azt meg kell említenem, hogy Hoshina azért eléggé hajaz Xellos-ra a Slayers-ből ilyen téren, de ettől függetlenül ilyen téren is brillírozik az anime, de amik ilyen téren elviszik a pálmát azok a szörnyek kinézetei és maguk az akciójelenetek.

Mint ahogy már említettem, itt nem az ismert Kaijuuk köszönnek vissza, hanem saját kitalált lények és nem csak, hogy baromi jól néznek ki mind, hanem tényleg fenyegetőek , nem úgy mint teszem azt az AoT-ből a bambi szemű titán, hogy akár még cukinak is lehessen mondani őket. Nem. Itt mindegyik egy fenyegető entitás, de a D.Gray-Man Akumáihoz hasonlóan itt is vannak fejlettebbek amik képesek emberi nyelven kommunikálni és cselekedni, ezzel nem kis fejtörést okozva hőseinknek, de az alapszörnyek is olyanok, hogy akár egy játékba is simán elmehetnének bossoknak, mert vannak elég idegesítőek mint például az önmagát reprodukálni képes gombaszörny, vagy éppen Daenerys Targaryen sárkányainak az itteni szörnyváltozatai, bár azért itt meg kell jegyezni, hogy elvileg a mangához képest eléggé változtattak a lények kinézetein és ez sokaknak nem tetszett. Hogy ez mennyire igaz azt nem tudom pontosan mert nem olvastam és az anime értékéből nem is von le sokat mert az itteni szörnyek is jól néznek ki, de ezt muszáj volt megemlítenem.

És persze Kafka Kaijuu formája is nagyon brutáljól néz ki.

A csaták pedig jól és fluidul animáltak, szépen koreografáltak,főleg a vége harc Kafka és Isao között ami molyan brutál badassül lett megcsinálva, hogy nem viccelek, konkrétan leesett tőle az állam, ami viszont kiemeli őket a többi hasonló társuktól az az, hogy nem a szokásos mederben folynak, vagyis nem azt kapjuk immáron ezredjére is, hogy a főszereplő 10.000 decibellel ordibálva egymaga gyilkol le mindenkit miközben meg sem izzad, hanem itt mindenki kiveszi a részét a harcokból a maga módján és nem csak agyatlan módon zajlanak a történések, hanem hála Kafka leleményességének mindig sikerül egy tervet készíteniük az adott lény ellen. A fegyverek pedig szintén jól néznek ki, bár jobban örültem volna ha a Cross Angéban vagy az Argento Somában látottakkal ellentétben itt kihagyják a fegyverek a szörnyekből készülnek klisét.

Ami viszont meglehetősen csalódás volt az a humor eléggé takarékra van véve. Nem azt mondom, hogy nincs benne, pusztán csak nagyon kevés olyan igazán jó poént kapunk, a humor legfőbb forrása inkább a helyzetekből és az olyan jelenetekből fakad amikor a karakterek verbálisan szúrkálják vagy alázzák egymást.

Viszont a technikai oldalról ennyit lehet elmondani, térjünk át a sorozat másik kulcsfontosságú tényezőjére ahol szintén remekel, a karakterekre. Mert bizony így van, a karaktergárda több mint kiváló. Kezdve már azzal, hogy habár itt is eléggé sokszor látott szereplőket látunk, de nem idegesítőek vagy képzeli őket az ember egy péklapáttal a képükben, hanem mind remekül árnyaltak, sőt vannak akiket egy rész után azonnal megkedveltem.

Kezdjük a sort máris a főszereplővel, Kafkával, aki mint főszereplő több mint jó. Egy elsőre laza, vagány, de eléggé szarkasztikus, lusta férfi aki bár elvégzi a szarpucolással egyenértékű melóját, de egy pillanatra sem adja fel az álmát, hogy Mina mellett harcoljon. Végig képes szimpatikus maradni azzal, hogy miután Kaijuu-vá válik , még utána sem szűnik meg embernek lenni, hanem mindig arra használja a formáját, hogy a társainak segítsen. Ráadásul nem egy segghülye karaktert kapunk , hanem igenis egy eszes alakot, aki bár harcolni nem nagyon tud, de a Kaijuuk anatómiájának ismeretével sokszor húzza ki a társait a bajból. A többiek is hamar megkedvelik, még ha egyesek nem is akarják elsőre beismerni.

A haveri kapcsolata pedig Reno-val szinte már olyan mint ha Saitama és Genos barátságát látnánk újra megelevenedni. Utóbbi is amúgy egy szimpatikus figura, aki nem csak barátként, de mesterként is tiszteli Kafkát és egy percre sem inog meg benne a hite.

A többi szereplő is meglepően kedvelhető figura. Persze egyikük sem találja fel a spanyol viaszt, de végig érződik köztük a bajtársiasság, nem idegesítő emós / szociopata gyökereket kapunk akik mindenáron bosszút akarnak állni valamiért vagy egy ponton elkezdenek magányos farkaskodni, hanem látszik rajtuk, hogy ők ezt akarják csinálni. Legyen szó akár a nagydarab, de szótlan és végig pókerarcot vágó Aoi-ról, a Kirishima attitűddel és fogazattal rendelkező Iharuról, a mindig nyugodt Haruichiről vagy a már említett Xellos hasonmás és megállás nélkül trollkodó figuráról Hoshináról, mindannyian szimpatikus figurák. Amikor nem csata van hanem csak azt nézzük ahogyan egymás között vannak azok nagyon pozitív momentumok lettek és azok éreztetik a legjobban, hogy ők tényleg egy csapat akik mind számíthatnak a másikra.

Aztán vannak a további fontosabb karakterek, többek közt a két női főszereplő, Mina és Kikoru. Kezdjük az előbbivel. Mina elsőre egy hideg, távolságtartó karakternek tűnik aki mindig 110%-an teljesíti a feladatát és csak a munkájának él. Ez így is van, de mellette tényleg egy erős női karakter aki nem attól lesz bivalyerős, hogy körülötte mindenki segghülye vagy 2 perc alatt elsajátítja a legnehezebb fegyver használatát is, hanem bizony láthatjuk, hogy hogyan jutott el oda ahol tart, emellett pedig a Kafkával való múltját és jelenlegi kapcsolatába is betekintést kaphatunk. Ez azért is érdekes, mert itt simán eljátszhatták volna, hogy a csaj le se szarja Kafkát csakmert Xénának hiszi magát, hanem igenis van alapja annak, hogy eleinte ridegen és elutasítóan viselkedik vele, illetve, hogy büntetésből fekvőtámaszokat nyomat akárkivel aki beszól neki. Egy jól árnyalt jellem akivel azért remélem, hogy a 2.évadban picit többet fognak foglalkozni.

Aztán ott van Kikoru, akinek kezdetben nagyon nagy az arca, de azt így úgy képzeljétek el mint a Góbi Sivatag és a Szahara együttvéve. Az arca mellett még az egója is hatalmas, nagyjából Seto Kaiba szintet üt meg és állandó jelleggel egy olyan aura veszi körül ami mintha csak üvöltené, hogy" Utáld ezt a karaktert! Utáljad!" . Persze azért egy minimális háttérsztori magyarázással meg lehet érteni, hogy miért viselkedik így, de ami ennél is fontosabb: A jelleme folyamatosan fejlődik.Míg kezdetben ő a rezidens idegesítő gazdag picsa karakter addig a végére már egy tényleg erős női karakter lesz belőle aki végre elkezd bízni másokban és a csapattársaiban is, a Kafkával való kapcsolata meg külön érdekes. Nem, nincs szerelmi szál köztük , de érződik benne némi tsundereség, ám a lány képes racionálisan gondolkodni így eleinte ő az egyetlen Renón kívül aki megérti és elfogadja a férfi helyzetét, és amint beüt a krach nem is lesz rest kiállni mellette, még ha ezért az apjával is kell szembeszállnia.

És ha már itt tartunk, a főnökség. Tipikus arrogáns rasszisták gyülekezete akik szerint csak a halott Kaijuu a jó Kaijuu, és eleinte ki is akarják mind végezni Kafkát, csak akkor hajlandóak végre befogni mikor Kikoru apja, vagyis Isao azt parancsolja nekik, hogy hallgassanak el. Isao-ról érdemes egy kicsit beszélni, mert azért ő se egy két dimenziós figura. Elsőre úgy néz ki, hogy csak egy hajszál választja el attól, hogy ő legyen az itteni Endeavor és sokáig úgy is viselkedik, ám a sorozat előrehaladtával azért róla is kiderül, hogy képes racionális döntéseket hozni és megérteni mások helyzetét. Bár mindvégig megmarad egy kemény, ellentmondást nem tűrő karakternek, de ő maga is jól árnyalt karakter érthető motivációkkal.

Na de mi a helyzet a negatív oldallal, tehetitek fel a jogos kérdést. Központi negatív figura , legalábbis ebben az évadban még nincsen, csupán a két Kafkához hasonló Kaijuu, Kaijuu No 9 és Kaijuu No 10 borzolják a kedélyeket, de végig látszik, hogy utóbbit későbbre tartogatja a történet, de már az első találkozásaik is képesek alaposan megizzasztani a szereplőket.

Végül pedig a zenék: Azok eléggé felemásra sikerültek. Az ending kellemesen lágy,viszont tuti, hogy sokan meg fogják utálni a végére, mivel, és itt most enyhe spoiler, ez az anime csúcsra járatja a cliffhenger fogalmát azzal, hogy mindig a legizgalmasabb résznél ér véget az adott epizód. Az  opening pedig megint más tészta. Zeneileg abszolút nem jó. Megszokni meg lehet, de ide egy sokkal zúzósabb, metálosabb vagy rockosabb dal illet volna mint amilyen mondjuk a Bastardnak is volt. A klipp CGI mivolta szemrákot okoz, de ha úgy nézzük akkor talán lehet benne némi spoiler elrejtve a folytatást illetően.

Részemről ez volna a Kaijuu No 8 , egy minden ízében epik, brutálisan jól megcsinált anime ami viszont jól használja a szörnyölős animék kliséit, de emellett igyekszik némi kreativitást is belevinni a történetbe, sőt nem rest némi fricskát is alkalmazni ezekkel a klisékkel szemben. Azért tényleg remélem, hogy a 2.évadban majd kapunk némi magyarázatot minden kérdésre amit ez az évad feltett, mert ezeknek a hiánya azért erősen rányomja a bélyegét a kész sorozatra.

Kaijuu No. 8

- Idő: 2024

- Stúdió: Production I.G

- Rendező: Shigeyuki Miya és Tomomi Kamiya

- Műfaj: Akció, Sci-Fi, Shounen

- Opening: Abyss by YUNGBLUD

- Ending: Nobody by OneRepublic

- Hossz: 12 rész

Ami Tetszett:

- Jól használja fel az alapokat és a kliséket

- Szépen kivitelezett látványvilág minden téren

- Nincs túlmagyarázás

- Izgalmas Csaták

- Kedvelhető és érdekes szereplőgárda

- Zenék

- Ending

Ami nem tetszett:

- Semmi információt vagy választ nem ad az anime a felmerült kérdésekre

- A humor nagyon takarékra van véve

- Az opening zene és klipp

Értékelés:

-Százalékban : 86% - Nagyon Jó

- Pontban: 8.5/10

Nos ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.