Sziasztok!

Balázs, alias EdgarSaint ismét ellátogatott hozzánk és ezúttal az idei év egyik legkellemesebb iskolás.romantikus SoL vígjáték sorozatát, a Tomo-chan wa Onnanoko-t fogja bemutatni.

Sziasztok!

Beszélgessünk a szerelemről! Mi is a szerelem? Hivatalos definíció szerint: „mély és erős társas érzelem, amely által szorosan kötődik az ember valakihez”. Magától érthető, hogy más kultúrákban másképpen van értelmezve és kimutatva a szerelem. A definícióban nincs meghatározva, hogy ki az a valaki, aki elnyerte a szívünket, ezért szokták azt mondani, hogy a szerelem „vak”.

Szerintem pontatlan ez a kijelentés. A szerelem inkább értelmezhető „látássérültként”. Nem vak, de közelít hozzá. Számtalan olyan példa van arra, hogy keresheti az egyén a lelki társát/ „a nagy Ő”-t, de sikertelenül. Aztán ott a másik véglet: első látásra megvan a tökéletes társ egy életre. Szükségtelen mondani: bonyolult dolog a szerelem. Hozzátenném még azt is, hogy veszélyes is. A sok mérgező kapcsolatról lexikont lehetne írni, ami előbb-utóbb katasztrófát szül. Ráadásul nem feltétlen azt ígéri, amit ad.

Miért kell erről beszélni? Azért, mert a legtöbb ember megtapasztalja a szerelmet legalább egyszer az életében. Ott vannak a tipikus jelek és/vagy tünetek: a pillangók az ember gyomrában, az elpirulás, a verejtékezés és a beszédképtelenség annak a bizonyos személynek a jelenlétében. Valójában csupán „rövidzárlatos lett az agy”. A különböző testen belüli kémiai reakciók miatt alakulnak ki a fenti tünetek.

Jogos a kérdés: mit akarok ezzel? Nos a mostani alany is a szerelem témáját dolgozza fel ráadásul kimondottan érdekes szemszögből és teszi ezt meglepően frappánsan! Következzen a Tomo-chan wa Onnanoko kritikája!

Sziasztok! Szerintem a kedves olvasó(k) hozzám hasonlóan szívesen visszavágyott az egyszerű és boldog gyerekkorhoz élete legnehezebb pontján. Amikor a legnagyobb bajunk a holnapi házifeladat, a menzán felszolgált finomfőzelék leküldése (ami mindig úgy nézett ki, mint a kocsma fala a szombat esti bulizást követő napon.), a kedvenc film, rajzfilm, anime elkapása a tévében. Esetleg még ide lehet sorolni (magamból kiindulva.) kedvenc videójátékodban való továbbhaladást/újrajátszás is. Ezer meg ezer ilyen példa létezik, de kérdezhetitek: Hogy jön ez ide? Nos, a Slice of Life, mint műfaj nem igazán érinti a gyerekkort. Persze megértem, hogy sokkal jobban zabálják azon műveket, ahol középsuliban vagy egyetemen játszódik, ezt akkoris kihagyott ziccernek nevezem. Kivételek szerencsére akadnak és erre remek példa lesz a mostani animénk, a Jijou wo Shiranai Tenkousei ga Guigui Kuru, amit úgy is ismerünk, mint My Clueless First Friend. Lássuk is, milyen lett.

Sziasztok!

Beszélgessünk egy kicsit az Idol animékről!

Mik is azok az idol animék? Ha nagyon sarkosak akarunk lenni, akkor azt mondanám, hogy azok a sorozat franchise-ok amikben cukimuki kislányok semmitmondó jpop dalokat énekelnek és.....ennyi. Ez a téma tényleg nem szól többről és ennek ellenére egy az otakuk körében nagyon népszerű témáról van szó. Az olyan animék mint a Love Live , az Aikatsu vagy az Idolmaster hihetetlen nagy népszerűségnek örvendenek , de van, hogy lányok helyett fiúk vannak a középpontban mint például az Uta no Prince-sama vagy az Idolish szériák , csakhogy a népszerűbbeket említsem. 

Bevallom, hogy jómagam soha nem voltam és sanszosan nem is leszek a műfaj rajongója, pontosan azokért amiket fentebb említettem. Valahogy nem nagyon tud érdekelni egy olyan sorozat amiben iskolás lányok vagy bishounenek dalolásznak , mentes mindenféle konliktustól és úgy általában olyan üres mindegyik mint egy kipakolt káposztásláda.Az egyetlen darab amit tényleg szeretek az a Zombiland Saga anime, de az meg inkább egy nagyon debil vígjáték mintsem rendes idol anime. Félreértés pedig ne essék, nem a zenés animékkel van bajom vagy azokkal amikben központjában a zenélés áll, mert például a Nanát szeretem mert jó zenék vannak benne, vagy ott van a Skip Beat vagy a Sakamichi no Apollon amik a zenélésről és éneklésről szólnak, de mindezek mellett van egy jó történetük is. És, hogy miért is mondtam el mindezeket? Nos azért, mert a tavaszi szezonban valóságos atombombaként robbant be az Oshi no Ko című anime ami szintén Idol animének vallja magát, de már az első részek alapján kikiáltották 2023 legjobb animéjának, és a hype vonat még mindig nem hagyott alább. Ez pedig számunkra egy kihagyhatatlan ziccer, tehát jöjjön most ennek a sorozatnak a kritikája, hogy valóban olyan jó-e mint amilyennek mondják!

Sziasztok! Nos, engem ezen a ponton anime nem igazán tud felbaszni. Legyen az szar, unalmas, vagy rettentően pocsékul előadva. Ráadásul, mindenben levonom a konzekvenciát a végére. Az Isekai Smatphone második évada gagyi lett? Miért kellett odaadni a J.C. Staff kezébe, amikor tavaly már bizonyították, hogy ha valamit nem akarnak megcsinálni, akkor csak elbasszák? Mindenki telespiccelt gatyával baszkodja a 10/10-et a Boko no Kokoronak, holott cringe cukiskodó nyálfesztivál, ahol a humort akkor találnám meg, ha a humorosnak szánt részletek alá pakolnak műanyag nevetőgép effektust (emellett a főhős meg egyenesen idegesítő.)? Mert ott van egy cuki és túlidolizált főhősnő, aki után az élettelen weebek csak álmodhatnak. Ám van valami, ami még ebben az esetben is képes a nyugodt természetemet próbára tenni. Az pedig az, ha átbasznak. Tavaly a Komi-san második évada húzott csőbe, de ez mind semmi ahhoz képest, amit ebben a tavaszi szezonban kaptunk Toonikaku Kawaii második évad címszó alatt. Következzen hát ennek bemutatója, de vigyázat: Spoileres leszek ismét. Ennek oka, hogy senki ne essen át ezen a tortúrán, amin én.

Sziasztok! Még május elején a STUDIO MAPPA egyik animátor fejese a következőket nyilatkozta: „Ha a kínaiak egy nap úgy döntenek, hogy komolyabban betörnek a piacra, akkor az egész japán animeipar hatalmas összeomlásnak néz elébe.”. Nos, tekintve, hogy én nem egy, hanem rögtön két szar folytatást vettem a nyakamba, eme kijelentést erősen átérzem. Persze nem minden folytatás teheti fel magasabbra a lécet, de hogy próbát sem tesz arra, hogy megtartsa az első évadét… akkor jön az igazi szekunder szégyenérzet. Következzen az első ékes példa, az Isekai wa Smartphone to Tomo ni. Season 2. Megjegyzem, hogy spoileres leszek.

Sziasztok!

Emlékeztek az Otonari Tenshi kritikámra? És, hogy abban elmondtam, hogy az 2023 legrosszabb romantikus -sulis animéje? Nos akkor örömmel jelentem be, hogy máris megtörtént a trónfosztás, ugyanis nem fogok kertelni! A Boku no Kokoro no Yabai Yatsu még annál is rosszabb! Hogy miért? Máris megtudjátok!

Sziasztok!

Nem fogok semmiféle frappáns felvezetést írni, ugyanis mai alanyom, a Conception című anime egyszerűen nem érdemli meg, hogy felvezessem! Úgyhogy csak szimplán vágjunk bele, mert erről az animéről egyszerűen muszáj beszélni!

Jöjjön tehát a Conception!

Sziasztok!

Áprilisban elstartolt a 2023-as tavaszi szezon ami azt jelenti, hogy mostanra a legtöbb animének már lement a fele vagy már több részen is túl van, így aztán újra elérkezett az idő, hogy elmondjam az eddigi benyomásaimat az általam vagy általunk nézett sorozatokról. Ahogy minden alkalommal, a lista és a vélemények most is kizárólag szubjektív véleményeken és gondolatokon alapulnak. Lássunk is neki!

Sziasztok!

Hú de nagyon régen volt az már, hogy én hónap témája rovatot írtam, de most lett okom arra, hogy frissítsem ezt a rovatot ugyanis nemrég Twitteren kaptam egy üzenet egy bizonyos illetőtől, miszerint a MHA cikkünk kapcsán felmerült benne a kérdés, hogy mitől lehet egy animének, filmnek, együttesnek vagy teszem azt akárminek mérgező, vagyis inkább híresebb nevén hívva toxikus rajongói vagy egyenesen fantábora? Mikor jut el oda egy közösség, hogy ilyen-olyan okok miatt már-már minden apró dologba beleállnak ami nekik nem tetszik, vagy válnak egy olyan közösségé ami még a legkisebb kritikát sem tűri meg a kedvencükkel kapcsolatban? Ennek próbálok utánajárni és bemutatni pár ilyen híresebb közösséget, most csak és kizárólag az animékre és a filmekre vonatkozóan, mivel ezekbe van jobb belátásom, zenekarokba és politikába, főleg az utóbbiba nem megyek bele. Lássunk is neki.

A borítóképért pedig hálás köszönet Shingo barátunknak! :)

Sziasztok!

Ma egy olyan animének a kritikáját hoztam el nektek amit már nagyon régen, de tényleg, nagyon régen szerettem volna már megnézni, csak az az aprócska gond ütötte fel a fejét, hogy ezidáig sehol sem találtam meg felirattal ezt a sorozatot csak angol szinkronnal ami mint tudjuk sok esetben a pokolba vezető utak egyike. Azonban a bolygók szerencsés együttállásának köszönhetően végre ráleltem a feliratos változatra és végre megtekinthettem a Bakuretsu Hunters című animét, és most el is mondom róla a véleményemet!

Sziasztok! Nem áltatom magam azzal, hogy mindent láttam animék terén. Ugyanis, minden évben van olyan darab, amire első látásra ráaggatom a „Wágner Tamás Ferenc Japán?” kifejezést (csakhogy egy klasszikust idézzek.), ám az első résztől becsíp és a végén kimondhatom, hogy kellemesen éreztem magam a nézése közben. A most következő idei évi anime pedig határozottan zseniális példa. Ime a Oniichan wa Oshimai, amit az egyszerűség kedvéért Onimaiként fogok nevezni. Lássunk hozzá.

Sziasztok!

Ahogy a múltkor Ragna kolléga, úgy ma én is egy téli szezonos animének a kritikáját hoztam el nektek. Persze választhattam volna ezerszer érdekesebb alanyt mint egy újabb sulis tini romantikus animét, amiért azonban mégis erre esett a választásom, az egy egészen egyszerű indok: Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy romantikus animének csúfolnak egy olyan animét ami nem szól másról mint az elhanyagolt, világfájdalmas tinik lelkének a simogatásáról! Az Otonari Tenshi-sama pedig pontosan erről szól!