Sziasztok! Még május elején a STUDIO MAPPA egyik animátor fejese a következőket nyilatkozta: „Ha a kínaiak egy nap úgy döntenek, hogy komolyabban betörnek a piacra, akkor az egész japán animeipar hatalmas összeomlásnak néz elébe.”. Nos, tekintve, hogy én nem egy, hanem rögtön két szar folytatást vettem a nyakamba, eme kijelentést erősen átérzem. Persze nem minden folytatás teheti fel magasabbra a lécet, de hogy próbát sem tesz arra, hogy megtartsa az első évadét… akkor jön az igazi szekunder szégyenérzet. Következzen az első ékes példa, az Isekai wa Smartphone to Tomo ni. Season 2. Megjegyzem, hogy spoileres leszek.

Az Isekai wa Smartphone to Tomo ni alapja Light Novel, ami 2015 óta fut a mai napig is. Egy évvel később manga formában is megjelent. 2017-ben pedig a Studio Reed megcsinálta az anime változatát, ami 12 részt kapott. És most jön az első kötözködő azzal a jogos kijelentéssel, hogy: „Te már az első évadot is gyűlölted és szaroztad mindenhol, akkor nem csoda, hogy a második évadnál is ezt teszed.” Ez teljesen igaz, de aki ismer, az tudja rólam jól, ha egy folytatást megnézek és meg kell néznem újra az első évadot, akkor megteszem (Mindezt tiszta fejjel.). Itt sem volt másképp és a 12 rész végére beismertem azt, hogy csúnyán lefikáztam az egészet.

Miért? Ennek egyszerű, de furcsa oka van. Amikor megtalált (2018 elején), akkor még bennem volt a túl op főhős iránti gyűlöletem. Nagyon olcsó és gagyi húzásnak találtam, mivel ezzel megöli a fejlődés és az erősödés lehetőségét. Mochizuki Touya pedig bőven kimerítette a röhejesen op fogalmát. Egy dolog az, hogy az okostelefonja kimeríthetetlen és eléri a netet (elvégre csak egy eszköz.), de egyetlen pillanat alatt kiváló fegyverforgató és varázsló lesz, aki képes a seggéből előcibálni az olyan varázslatokat, amik évszázadok óta csak legenda szinten maradtak meg. Jó, hogy nem adják hozzá, hogy a nyálával képes feloldani a PET palackokat. Ám az idő eltelt és lassan eltűnt ez a viszolygásom. Akkor most milyennek látom az első évadot? Trash anime, de a jó fajtából. Mivel vicces és nem volt annyira komolyan véve, hogy morogjak a semmilyen történeten, söralátéten elférő egysíkú karakter felhozatalon vagy a tényen, hogy egy középkort idéző fantasy környezetben miért nem lepődnek meg nem egy modern cuccon. Annyira meghozta a hangulatomat, hogy beleolvastam a mangába, hogy mikre számoljak a továbbiakban. Itt ért a második meglepetés. Ugyanis az alkotó páros elkezdett kísérletezgetni más zsánerek beolvasztásával. Van itt korrupt pap és az általa megidézett démonával való harc, Ninja falu és annak lakói által okozott bonyodalom vagy az óriási robotok használata Kaijuu méretű dögök ellen. Elsőre vakartam a fejem, de aztán csak azon kaptam magam, hogy ezek érdekesek és olvastatják magukat. Továbbá, nem egy helyzet volt, amit Touya az eszével és leleményességével oldott meg, szóval változatosság volt bőven. Csak akkor jön a kérdés: Akkor hol itt a probléma? J.C. Staff!

Micsoda? Hiszen egy legendás stúdió, akik olyan műveket tettek le az asztalra, mint a Shoujo Kakumei Utena, High Score Girl, Shimoneta, de ha jelen alanyunkhoz akarunk közelit, akkor a Zero no Tsukaima teljes szériája. Igaz, de 2019 óta valami nagyon nagy gebasz történt velük, aminél érezhető a lejtő és a féket is el lehet felejteni. A HSG második évadának első fele félig meddig gány munka volt, amit a másodikkal mentett meg a negatív toplistától. Az igazi mélypontjuk mégsem a Hidan no Aria nevű torzszülött volt, hanem a Baraou no Souretsu, ami joggal foglalta el a legrosszabb toplista első helyét tavaly. Akkor volt egy sejtésem arról, hogy ha a stúdió valamit nem akar megcsinálni (viszont a kiadók ezt adták ki.), akkor mélységesen belevágják a faszukat a munkába. Ebben az esetben meg hatványozottan is igaz, ugyanis nemcsak nem követte a mangát, de az első évad összes értékét gyalázta a sárba.

A sztori (márha lehet annak nevezni.) eléggé foghíjas. A dimenziók kezdenek felszakadni, amiből a Phasenek nevezett lények kezdik ritkitani az embereket. Touya és „feleségei” kénytelenek emiatt aktiválni a Sanctuary épületeket, amik hol erőt, hol pedig technológiát adnak. Közben meg főhősünk saját királyságot alapít, embereket ment meg és bővíti a háremét. Ez eddig nem hangzik veszélyesnek, de a helyzet az, hogy ezt sikerült a lehető legunalmasabban és legbénábban előadni. Ez annak köszönhető, hogy az izgalmasabb részeket a stúdió a kukába baszta, mivel azzal nekik dolgozniuk kellene. Miért? Mert akkor „akciójelenetet kellene csinálniuk, az meg kibaszott munkaigényes!”. Cserébe amik meg megmaradtak, abba csak félig kezdtek bele (egy -két esetbe vittek végig teljesen egy szálat, de azokból is kimaradt egy fontos karakter a későbbiek tükrében.). Mert oké, hogy belerakták a Mecha részt, de a Kaijuus küzdelmet azzal a lendülettel felejthetjük el. Ám az is teljesen kimaradt, hogy Touya diplomatai munkát lát el. Persze, mert akkor a korrupt papos-démonos szálat is meg kellett volna csinálniuk, mert egy ilyen alkalomkor kapja a fülest, hogy az egyik szövetséges városban valami nagyon durva dolog történik. És ha azt hiszitek, hogy ez biztosította azt, hogy az idei év legrosszabb listájára kerüljön fel… az ismét téved. Nem egyszer volt példa arra, amikor a stúdiók saját fejük után mentek, de a végeredmény nagyon jó lett. A Pop Team Epic esetében az forgatókönyvnél rájött a stúdió, hogy képes saját hülyeségeket is beleírni. Ez meg olyan extrát adott neki, ami mindkét évadát az adott év legjobbjára emelte. Vagy ott van a Yu Yu Hakusho, ahol a Pierott belerakott nem egy filler jelenetet vagy változtatott meg körülményeket. Annak a vége az lett, hogy a mangakája is elismerte azt, hogy jobb az eredetinél. Ide még remek példa a Soul Eater befejezése, aminél az anime változatot tartják mérvadónak, mert a mangája vérlázító lett a végére. Sorolhatnám napestig a példákat, de maradjunk a Smartphonenál.

Látványilag romlott a színvonal. Az első évad színes volt, amibe könnyű volt beleszoknom. A második évad ellenben a szivárvány póniló összes gecifoltjában tündököl úgy, hogy még maga a póniló sem tud rajta kiigazodni. Ergó, itt már az ötödik résznél tudtam csak valahogy megszokni. Ezzel párhuzamosan a csaták 90%-a vagy állóképekből áll, vagy pedig olyan villámgyorsan lemennek, hogy egy pislogással bárki sikeresen lemarad róluk. Ezért cserébe kaptunk valamit? Értelmetlen chibis részeket, amiknek nincsen humora és értelme sem (Tehát csak költségcsökkentést szolgálták.). Jah, meg díszes átvezető képeket. Azért az első évad ebben bőkezűbb volt valamelyest, amiben a harcok rövidek, de korrekt módon voltak tálalva. Zeneileg is szintúgy hulladék. Érezhető a másodvonalas, más animékből kikukázott OST szint. Mondjuk az opening jól sikerült, de ez annyit ér, mint zuhanó repülőn az esernyő. Sebaj, mert én csak akkor háborodok fel igazán technikai részleteken, ha gátlástalanul szarul csinálnak meg valamit (Trigun Stampede remek példa.). És annyi pozitívumot fel tudok hozni, hogy a karakterdizájnt jól hozták át. További említhető dolog az ecchi részek kikukázása, ahol már a bugyivillantást is cenzúrázták. Ám ezt nem rovom fel a stúdiónak, ugyanis maga a Japán rendszer ebben a fő ludas. 2023-ban ott tartunk, hogy a vér, belek, csonkolás, egymás szájába való hányás és a férfiak túlszexualizálása móka az egész családnak. Viszont a női mellek, fenekek, bugyivillogtatás már égbekiáltó bűnnek számít és az animeipar szabályos keresztesháborút folytat ez ellen. Hát, erről megvan a véleményem…

Beszéltünk a történetről, technikai háttérről. Viszont, mi a helyzet az első évad legjobb részével, a humorral? Mert igen, megoldhatta volna a J.C. Staff azzal, hogy ha már akciót nem, de humort adnak bőséggel. Igen, de ez is túlságosan megerőltető lett volna számukra. Ugyanis volt összesen öt alkalom a végignézés során, ahol elmosolyodtam, ne adj isten elnevettem magam. Helyette viszont mit kaptunk? Karaktereket biztos nem. Az első évadban lefektetett alapok maradtak, de ezért cserébe az új karakterek annyira vannak szerepeltetve, hogy valamit megtudjunk róluk. Erre mondjuk egy vicces példa a fehér hajú srác, Ende esete. A második részben debütált, de a stúdió azt felejtette el, hogy az első évadba be sem mutatták, mivel azelőtt lőtték le a projektet. Hogyan kompenzáltak minket? Flashback formájában. Ez még a kisebbik akaratlan poén, de a második akkor következik be, amikor összesen tíz percet szerepelt a második évad során. Ráadásul annyira fájdalmasan próbálják túlmisztifikálni, amit egy L szintű karakter esetében elfogadok, de itt semmi létjogosultsága nincsen. Az új lányok meg szintúgy jellegtelenek és egysíkúak. Lestia, a lovagcsaj talán még a kivétel, vagy Sakura, akit Touya úgy talál meg, hogy a folyóparton félhulla állapotban pácolódik a saját vérében. Ugyan meggyógyítják, de nem emlékszik semmire. Ebből is ki lehetett volna hozni valami korrektet, de le sem ment az adott epizód és rögtön mással törődtek (mert ez meg a Ninja falus szegmenst indította el az eredetiben. Innentől észrevehetjük a logikájukat.). Elkefélt lehetőség volt még Kougyoku, a főnix. Touya ugyanis nemcsak csajokat, hanem erős misztikus állatokat is a toboroz. Ezzel sem lett volna semmi gond, hiszen Kohaku, Kokuyou és Genbu esetében előálltak egy-egy jó poénos harccal. Itt is vártam volna ilyesmit, de lófaszt sem kaptunk, mert a főnix picsa önként behódol. Anyátokat azt!

Viszont most jön ám az igazi feketeleves. Mit kaptunk a rengeteg kihagyott ziccerért és történetért? Hát nyáltengert. Mit takar? Nos, Touya háreme folyton fényesre szopkodja a faszát (persze képtelesen, mivel szex nincs köztük. Logikus, hiszen Touya 15 éves, a lányok életkora pedig 12-15 évesig terjed.), állandóan ők güriznek helyette, de az utolsó részben a felük leblokkol egy csóktól (na jó, ez legalább kicsit vicces volt.). Továbbá, semmitmondó beszélgetések, pofázások és unalom összes fasza, ami szívesen átjárja minden elsatnyulásunkat oda és vissza. Amikor már foglalkoztak a mangában történtekkel, akkor fellélegeztem. Erre remek példa Sushie "Sue" Elnea Ortlinde képbejövetele. Touya felé fordul azzal a kéréssel, hogy ő is a háremébe csatlakozna, mivel érdekházasságba kellene részt vennie és ezen verzióban az életével fizetett volna. Zabune ugyanis egy igazi rúgni való féreg, aki rabszolgákat tart (Persze stikában, mivel a királyság tiltja.) és a nőket pedig nyugodtan legyilkolhatja (mondván, mert megteheti.). A stricikirály persze erre bepörög és megmutatja, hogy nem kell neki op képesség, elég az eszét, pár apró képességét és az okostelefonját használni és BAMM… meg is oldotta a problémát (Apropó, ez csak mini észrevétel, de a második évadban nem igazán használja a telefonját.). A bajok ott kezdődnek, hogy ebből marha kevés van, amikor meg csak félmunkát sem végeznek a feldolgozással, akkor én érzem magam átverve. Továbbá, nem épül a világa, számtalan kulcsfontosságú eleme kihagyásra kerül és még emellé az utolsó epizód noha elviselhető, ezért cserébe elmaradt a katarzis és vagy bármi, ami javítana a második évad színvonalán. Bár, az a rész a lezárás szó megcsúfolása. Röviden és tömören, ritka unalmas és érződik a stúdión, hogy messze nem akarták megcsinálni. Ha meg valaki a torkuknak szegezi a kérdést, hogy miért baszták el, nyugodtan mutogathatnak arra, hogy más animékkel kell foglalkozniuk és az energiát belefektetni. Ebbe meg nem tudtak. Aha, csak a MAPPA meg a Chainsaw Mant csapta össze, mégis mérföldekkel megfontoltabban és átláthatóbban rakta össze a dolgokat. Szóval kedves J.C.Staff: Nagyon remélem, hogy a Shinigami Bocchant nem basszátok el, mert akkor tényleg a Pierott Studio szintjén lesztek a szememben.

Összegzés:

Pozitívumok:
- Opening.
- Egy-két korrekten kihozott szál. Ergó, három élvezhető rész.
- Nagyon kevés humor.

Negatívumok:
- Látvány és zene.
- Rengeteg jó lehetőség kikukázása.
- Unalmas.
- Olyan nyáltenger, ami lefolyik a monitoromról.
- Akciójelenetek gyatra mivolta.
- Látszik rajta, hogy a J.C.Staff beleszart az egészbe.

Végeredmény: 30% Rossz.

Zárásképpen felemlítem, hogy anno az első évadot miért vágták rövidre, mert a második évad tudatában puszta hazugságnak hat. A Light Novel író páros azzal indokolta az egész lelövését, mert az anime szerintük egy összecsapott félkész végeredményt takart. Viszont, a második évaddal kapcsolatban meg mélyen kussolnak. Ez két feltételezést tartogat:
1. A jogok birtoklása kiment a kezeik közül, így még a sarki zöldséges is csinálhatott volna belőle animét, ha a kiadók nekik adják az Isekai Smartphone jogait.
2. Valójában az első évadért felelős Production Reed anyagi problémákkal küzdött és próbálta menteni a menthetőt, emiatt abba kellett hagyniuk. Mi sem bizonyítja, hogy 2023-as újranyitásukig csak 2018-ban adtak ki animét, a csalódásban gazdag Cutie Honey Universet, aztán nagyon úgy nézett ki, hogy mennek a levesbe. Csak ebben az évben más néven, de feltámadtak hamvaikból. Végére mit tudok mondani? Talán azt hiszitek, hogy azt fogom mondani, hogy „Ez lett 2023 legrosszabb folytatása.” Hát… NEM! Ugyanis létezik ennél egy másik undorítóbb átverés ebben az évben, ami nálam szabályosan kihúzta a gyufát és arra abszolút nem találtok semmiféle logikus magyarázatot, hogy miért kellett a rajongóival ennyire kibaszni! Arról fogok írni legközelebb. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.