Sziasztok!

Mint ahogyan a Hosszúlábú apu cikkemnél is írtam, próbálok többet foglalkozni a Nippon Animation Western stílusú animéivel. Egyrészt azért is mert, még ha nem si esik jól kimondani, de kezdek megcsömörölni, és kezd herótom is lenni a manapság divatos anime felhozataltól. Eddig is inkább a régebbi animéket részesítettem előnyben, de valószínűleg ezek után még jobban feléjük fogok fordulni, hogy egyáltalán valami értékelhetőt, vagy nézhetőt találjak. Másrészt pedig, amiatt a kíváncsiság miatt is, hogy ezekből a jól ismert vagy kevésbé művekből a Japánok milyen animéket voltak képesek kihozni. A mostani cikk alanya is egy ilyen anime lesz, ugyanakkor a csavar annyi benne, hogy nem az eredeti animéről lesz szó, hanem annak az idén elkészült remakejéről. Azért is választottam ezt, mert manapság nem csak az ilyen fajta anime ritka mint a fehér holló, hanem mert modern köntösbe áthelyezni egy klasszikus művet nem kis bátorságra vall, hiszen a mai animés közönséget az ilyen sorozatok nem biztos, hogy meg tudják szólítani.

Biztos kitaláltátok már, igen, az idei Anne Shirley animéről lesz most szó. Előre leszögezem, hogy az eredetit nem láttam még, szóval ahhoz nem fogom hasonlítgatni. Lássunk is neki!

Időben több mint 100 évet fogunk visszaugrani, nevezetesen 1908-ig, amikor egy Kanadai írónő, név szerint Lucy Maud Montgomery megírja és kiadja az Anne Otthonra Lel című könyvét, ami olyan nagy sikert arat, hogy több folytatás is készült hozzá, mindezek mellett a könyvek a comig of age műfaj egyik alapműveinek számítanak. A könyven népszerűsége nyomán készültek belőlük filmek, élőszereplős és animációs sorozatok, amik közül talán a leghíresebb a hírhedten pocsék magyar szinkronnal ellátott Anne Zöld Oromból, színpadi darabok és musical is, valamint ami számunkra most éppen releváns, a könyvek alapján már készült egy 50 részes animesorozat is a Nippon Animation jóvoltából, aminek érdekessége, hogy az egyik rendezője nem volt más mint a legendás Takahata Isao, aki bő 6 évvel ezután fogja még csak megalapítani a Ghibli Stúdiót Miyazakival. Valamint a 90-es években 4 mangakötet is készült a könyvek és az anime alapján, illetve 2009-ben egy 39 részes prequel sorozat is készült az eredeti műhöz ami a címszereplő Anne azelőtti életét meséli el, mielőtt adoptálták volna. A remake sorozat, ami szimplán csak az Anne Shirley címet kapta, idén, 2025-ben készült el és került adásba, és összesen 24 rész hosszú. A gyártó stúdió a The Answer Studio volt, akiknek többek közt a Tower of God, a Golgo 13 , valamint a 2023-as City Hunter filmet is köszönhetjük. Rendezője pedig Kawamata Hiroshi volt, aki eddig főleg még csak említésre sem méltó, vagy gyerekeknek szánt animéket rendezett.

A történet maga nem túl bonyolúlt. Az alapsztori a késői 19. században, illetve a 20. század elején játszódik. Főhősünk a 11 éves, vöröshajú, izgága és meglehetősen nagyszájú árva kislány, Anne Shirley, aki mint minden árva gyerek arra vár, hogy egy nap örökbe fogadja egy család.

Ez az álma hamarosan valóra is válik, amikor a kis közösségben, Aveonlea-ben élő idős testvérpár, Matthew és Marilla Cuthbert örökbefogadják, azonban mint kiderült , csak tévedésből került hozzájuk, mivel ők eredetileg fiút szerettek volna aki majd segít nekik a farm és a ház körüli teendőkben. A meglehetősen mogorva Marilla először nem is akarja megtartani a lányt, ám végül beleegyezik, hogy náluk maradhasson. Anne innentől fogva izgatottan várja, hogy mi fog történni vele, nem csak a Green Grables-nek hívott házban, hanem a festői szépségű közösségben is, ahol hamar összebarátkozik egy Diana nevű lánnyal, az iskolában megismerkedik a többi gyerekkel, illetve a többi lakóval is, miközben őrültebbnél őrültebb kalandokba keveredik, amivel főleg Marilla idegeire megy, ám idővel mind a ketten megtanulják elfogadni egymást, és az addig nem sok nevelésben részesülő lány is elindul először a serdülőkor, majd a felnőtt nővé válás útján, miközben számos akadállyal, köztük az igaz szerelem megtalálásával is meg kell küzdenie.

Az Anne Shirley tehá egy ízig-vérig felnövés történet, tehát hasonlóan a Hosszúlábú Apuhoz, vagy más hasonló témájú művekhez, itt is főleg a főszereplő életútját követhetjük nyomon, ahogy egy rakoncátlan, nagyszájú és folyton bajba keveredő, de alapvetően jószándékú lányból egy érett, céltudatos nővé válik. Ha lehet hinni a forrásoknak, akkor az anime 3 kötetet dolgoz fel a 7-ből, és bizony már itt el is kezdődnek a problémák. Mivel a könyvek átlagosan 300-400 oldalasak, vagyis eléggé hosszúak és terjengősek, ezért, bár elvileg hűen követik a történetet (hogy mennyire azt nem tudom, mert nem olvastam a könyveket), de sok mindent így is ki kellett hagyniuk, illetve a 24. részes hossz miatt, ami több mint a felével kevesebb mint az eredeti animéé, ezért a sorozat szinte villámgyorsasággal dolgozza fel a történteket. Enne eredménye pedig a zanzásítás, illetve, hogy olyan történéseket épp csak említenek, vagy zárnak le nagyon gyorsan, amiknek igen is fontos szerepe lenne a fő cselekmény szempontjából. Ebből kifolyólag pedig olyan érzése van az egésznek, mintha minden felett csak átsuhanna a néző tekintete, és nincs semminek sem igazán súlya. Ez pedig elég nagy negatívum, hiszen így más sincs nagyon kibontva, megismerve, vagy éppen elmesélve, és a néző sem tud azonosulni rendesen a karakterekkel, vagy a kialakult helyzettel. Jobban állt volna ennek is, ha a Hosszúlábú Apuhoz hasonlóan ez is több részt kap, valamint lassabb tempót, mert ez így nagyon félrement. Az alapok tehát adottak, csak éppen a forgatókönyvírónak kellett úgy megírnia a cselekményt, hogy nem ereszthette nagyon bőlére az egészet. Ez pedig nagyon az átérezhetőség rovására ment.

A látvány viszont egész egyszerűen gyönyörű. Már-már a Ghibli animék letisztultságával vetekszik. Itt-ott ugyan előfordul ugyan pár kisebb grafikai hiba, de összességében a stúdió remek munkát végezett az animációval. A karakterdizájn teljes mértékben korhű, viszont a háttérdizájn az mindent visz a hátán. Szinte már festményszerűen ki vannak dolgozva a hátterek, legyen szó akár a tényleg festői szépségű Avonlea kicsi, ám hangulatos kis közösségéről, ami a maga egyszerűségében mégis csodálatos, a lakói pedig szintúgy egyszerű , de boldog emberek, az anime pedig képes elérnie, hogy a néző a nézése kapcsán úgy érezze, hogy ő is ott van a kis közösségben. A hangulat pedig szintúgy teljes mértékben a helyén van. A humor főleg szituációs és helyzeti komédiából állnak, a könnyedebb, humoros részek pedig jól megférnek a komolyabban vett drámai vonallal.

Ugyanakkor mivel egy ez egy karakterdráma, ezért nézzük is a karaktereket. Kezdjük is magával a címszereplővel, Anne-el.

Na már most, ha Judy Abbot idegesítően kezdte a saját sorozatában, akkor ez Anne-re ugyanúgy elmondható, csak míg ottani megfelelőre inkább izgága volt, addig Anne az anime első felében folyamatosan bőg, nyafog, megsértődik mindenkire és mindenre, Marillával pedig folyamatosan harcban állnak egymással. Ez mondjuk még valamennyire érthető is, hiszen egy árva lányról van szó, de azért egy idő után akkor ki tudja kezdeni az ember idegrendszerét. Szerencsére azonban az anime 2. felére egy igazán kedvelhető, érett nővé válik a karaktere, aki tudja, hogy mihez akar kezdeni az életben. A zanzásításnak azonban ez is áldozatául esik. Nevezetesen, hogy amíg például Anne kollégiumi és iskolás élete megkapja a szükséges epizódszámot, addig például a szerelmi szála nem csak, hogy az utolsó részekre lett berakva, de azt is két rész alatt lezavarják. Igen, az sincs rendesen kibontva és bemutatva. Ez pedig ezúttal nem egy elnézendő kis semmiség, ugyanis ennek is ugyanakkora hangsúlyt kellett volna kapnia mint minden másnak, ha már egy felnövés történetről van szó.

A Cuthbert testvéreknél is ugyanilyen kettősség figyelhető meg. Matthew a nagy darab, kicsit szégyenlős, eléggé visszahúzódó, a saját dolgával törődő, ám kedves bácsi karakter, aki viszont sokszor inkább úgy viselkedik a lánnyal mintha nem is a nevelőapja, hanem inkább a bátyja lenne, vagyis amolyan Gentle Giant karakter, addig Marilla már egy jóval összetettebb személy. A felszínen egy mogorva, ellentmondást nem tűrő, a szabályokat a legapróbb részletekig betartó, sokszor rideg, érzelemmentes és pedáns nőt láthatunk, aki azonban legbelül mégis törődőképes, empatikus, nagylelkű, kedves és jó humorérzékkel van megáldva, aki nem fél harcolni az igazáért, és eléri amit akar. Egy igazán erős női karakter, és ezt a rétegeltséget az anime szépen, lépésről lépésre mutatja meg, így pedig az anime végére egy olyan karaktert kapunk a személyében, akit igazán lehet szeretni, és igazán lehet izgulni azért, hogy például ne vakuljon meg, vagy távozzon el ő is idő előtt mint Matthew. A kapcsolata Anne-el is folyamatosan fejlődik a sorozat alatt.

A mellékszereplőknél, csak a fontosabbakról beszélnék, ugyanis itt is vannak olyanok akik szerepelnek 3-4 részt aztán nem is látjuk őket többet.

Akiről elsőkörben fontos beszélni a Diana. Nem egy nagyon mély karakter, ám mégis szerethető és aranyos leányzó, akivel Anne nem csak legjobb barátnők, hanem lelki társak is lesznek.

Aztán ott van ugyebár Gilbert is, akivel ugyan először ki nem állhatják egymást Anne-el, majd a kapcsolatuk átvált a " bírjuk egymást, de azért szétszivatjuk egymást" formátumra, végül pedig a szerelemig is eljutunk az egészen jól van végigvezetve, egészen addig amíg a szerelmi részhez nem érünk. Ugyanis sajnos ez is áldozatául esik a zanzásításnak. A köztük lévő szerelmi szál ugyanis olyan gyorsan van lebonyolítva, hogy egész egyszerűen hiteltelenné válik, még úgy is, hogy bejön a képbe egy úgymond rivális karakter, akit úgy nagyjából két rész alatt le is zavarnak, hogy aztán szintén nagyjából két rész alatt egymásba szeressenek, ezt bevallják egymásnak, majd boldogan élnek míg meg nem halnak, és mindezt a sorozat utolsó 4-5 részében teszik meg. Értitek, az Anne-Gilbert szerelmi szálat, riválisostúl meg mindenestül, aminek nagyjából a nagy katarzisnak is kellett volna lennie, lezavarják kereken négy rész alatt, és azok is a sorozat legvégén vannak! Már bocsánat, de ez így nem! Ezt így nem csináljuk! Oké, hogy a Hosszúlábú Apu-ban is az utolsó pár észre maradt a nagy szerelmi szál, de a katarzis legalább ott megvolt. Itt meg még az sincsen. Az egész teljesen hiteltelennek hat, mert nincs rendesen kidolgozva! Oké, hogy azért időnként utalnak rá a sorozat folyamán, de ez édeskevés. Ez pedig így az egész anime legnagyobb negatívuma.

A mellékszereplők közt ugyan van még pár érdekesebb karakter, mint például a titokzatos Lavendar asszony, vagy pedig a később felbukkanó két újabb gyerek karakter, Davy és Dora, akiknél az előbbi fog Anne számára ugyanolyan perceket és fejfájást okozni, mint amilyeneket ő okozott anno Marillának.

Illetve akit még érdemes megemlíteni, az Philippa, Anne kollégiumi szobatársnője, aki a gazdag, ám kissé naiv karaktert testesíti meg, ennek ellenére egy kedvelhető karakter, ám vele is csak eggyel többen vannak az animében.

Most már akkor csak a zenék vannak hátra. Maguk a sorozatban hallható OST-k viszonylag elég felejthetőek. Az első openinges Tota által előadott opening zene tökéletesen passzol az animéhez. Konkrétan hozza azt a hangzás és dallamvilágot, amit az ilyen animéktől már megszokott az ember. Az ending pedig kellemes, de az is eléggé felejthető.

Összegezvén, az Anne Shirley mint remake teljesen jól működik, és igen, bárcsak minden anime remake ilyen lenne már csak alapjáraton is. Ugyanakkor mint kritika alany, nos annak nagyon egy hálátlan darab. Ugyanis nem sok kicsi hibája van, hanem egyetlen nagy, de az kihat szinte mindenre. A gyors adaptálás, a zanzásítás, teljesen rátelepszik az anime minden részére, ez pedig teljesen elveszi a lehetőségét annak, hogy érdemben ki tudjanak bontani minden szálat, és minden megkapja a maga idejét ahhoz, hogy átérezhető és hiteles legyen. Értem én, hogy a készítők, és főleg a forgatókönyvíró kénytelen volt kompromisszumot kötni, de ez nem mentség arra a fatális hibára, hogy pont azok a részek és szálak lettek a leggyorsabban lezárva, amiknek a legtöbb játékidőt kellett volna kapniuk, és rendesen kiteljesedniük. Ez pedig nagyon rossz szájízt hagy maga után. Ugyanakkkor nem tudom nem ajánlani az animét, mert ezt tényleg kár lenne kihagyni, mert ha ettől eltekintünk, akkor láthatjuk, hogy a készítők tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz, és amennyire utánaolvastam és informálódtam, 90%-ban könyvhű adaptációt készítettek. Hogy a maradék könyveket is feldolgozzák-e egy 2. évadban, arról viszont még nincs semmi információ. Pedig igény lenne rá, hiszen viszonylag sikeres lett az anime. Reméljük, hogy megkapjuk egyszer azt is.

Anne Shirley

- Idő : 2025

- Stúdió: The Answer Studio

- Rendező: Kawamata Hiroshi

- Műfaj: Historical, Slice of Life, Romantikus

- Opening: Yokan by Tota

- Ending: heart by Laura day romance

- Hossz: 24 rész

Ami tetszett:

- Viszonylag hűen adaptálja a könyvek történetét

- Átlagos, de mégis szerethető felnövés történet

- Gyönyörűen kidolgozott, letisztult látványvilág

- Jól megírt, rétegelt karakterek

- Hangulat és humor

- Zenék

- Opening és ending

Ami nem tetszett:

- A gyors és zanzásított adaptálás nagyon rányomja a bélyegét

- A lényeges történeti szálak vannak a leggyorsabban lezárva

- Nincs katarzis

Értékelés:

- Százalékban : 80% - Jó

- Pontban: 8/10

Nos, ennyi voltam mára, a legközelebbig, Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.