Sziasztok! Szerintem a kedves olvasó(k) hozzám hasonlóan szívesen visszavágyott az egyszerű és boldog gyerekkorhoz élete legnehezebb pontján. Amikor a legnagyobb bajunk a holnapi házifeladat, a menzán felszolgált finomfőzelék leküldése (ami mindig úgy nézett ki, mint a kocsma fala a szombat esti bulizást követő napon.), a kedvenc film, rajzfilm, anime elkapása a tévében. Esetleg még ide lehet sorolni (magamból kiindulva.) kedvenc videójátékodban való továbbhaladást/újrajátszás is. Ezer meg ezer ilyen példa létezik, de kérdezhetitek: Hogy jön ez ide? Nos, a Slice of Life, mint műfaj nem igazán érinti a gyerekkort. Persze megértem, hogy sokkal jobban zabálják azon műveket, ahol középsuliban vagy egyetemen játszódik, ezt akkoris kihagyott ziccernek nevezem. Kivételek szerencsére akadnak és erre remek példa lesz a mostani animénk, a Jijou wo Shiranai Tenkousei ga Guigui Kuru, amit úgy is ismerünk, mint My Clueless First Friend. Lássuk is, milyen lett.

A 13 részes anime alapja manga, amit Taku Kawamura rajzol és ír. 2018-ban indult a Gangan Joker magazinban és a mai napig fut. Az idei tavaszi szezonban indult az anime a Studio Singpost által, ami 2019-ben indult és eddig a Kingdom harmadik és negyedik évadát csinálta meg. Maga a műfaj Slice of Life, Vígjáték, barátságtörténet, némi drámával és szerelmi szállal keverve. A történet teljesen alap. Akane Nishimura az osztály számkivetettje. Ez főleg a kinézete, szeme és rideg természete miatt van, amiért a suli ráaggatta a Grim Reaper, vagyis a Kaszás becenevet. Ebbe még bele is törődött, ahogyan abba is, hogy sosem lesz barátja. Ám ez az új osztálytársa, Takada Taiyou képbekerülésével változni látszik. Ugyanis ő nemhogy taszítónak találja Nishimura becenevét, hanem egyenesen menőnek kiáltja ki és szívesen lesz a barátja. Innen indul meg a lány saját héjából való kitörése 13 részen keresztül.

Igen, a sztori nem egy nagy eresztés és igazából csak történések vannak, amik valamilyen úton-módon összekapcsolódnak. Kliséktől sem mentes a dolog, de ezeket mind nagyon jól játssza ki. Legyen szó iskolai fesztiválról, sportnapról vagy karácsonyi buliról. Látvány terén remekül hozza a manga hangulatát. Emellé nem parasztvakítóan színes, aminek én nagyon örültem. Zenei részen is remekel. Maga az OST egyszerű, de aranyos számokat tartalmaz, amiket jól passzolták a hangulathoz. Viszont az Opening és az Ending a részemről kiérdemelte a kiválót. Maga az opening megmosolyogtató és remekül mutatja be, hogy Nishimura milyen utat jár be a 13 rész alatt. Ending meg aranyos, de kicsivel több benne a szimbolika. Ám akkor miért mondtam az előző bejegyzésemben, hogy ez a mű számomra ezerszer jobb, mint a Boko no Kokoro, de még az Otonari Tenshint is messze maga mögött hagyja? Nos, három pontban jeleskedett az anime: Karakterek, humor és hangulat. Ezt ki is fejtem bővebben.

Karakterek szempontjából igazán üdítő felhozatallal rendelkezik. Takada életvidám, segítőkész és igen könnyen barátkozós srác. Emellé igencsak könnyen félreért dolgokat, amik legtöbb esetben a barátjára, Nishimurára tett sértő megjegyzések lesznek. Eme kijelentéseket sikerül neki pozitív dologgá alakítania (mondhatnám bóknak is.), ami rendesen ki tudja akasztani a bullyk csapatát. Plusz igencsak közvetlen. Nishimura ezzel szemben zárkózott és nem igazán zavartatja magát a beszólások miatt. Takada legtöbb bókjára elpirul és magában rájön, hogy valamennyire szerelmes is lesz (ami vice-versa helyzet.). Ez a 12-ik részben csúcsosodik ki igazán, ami annyira jól lett fel és levezetve, hogy simán el tudom képzelni, hogy 10 év múlva nagyszerű szerelmi párt fognak alkotni. Igen, mert a Boko no Kokoroból pont ezt hiányoltam: A párok közötti kémiát. Ichikawa és Yamada szinte alig ismerik egymást és csak a cukiskodó jelenetek meg pár alibi beszélgetés miatt nekem el kéne hinnem, hogy ezek szerelmesek egymásba. Ennek ellenpéldája Takada és Nishimura, mivel 100%-ban működhetne a szerelemi szegmens, ha ez lenne a fő téma. Hiszen megismerik egymás, együtt töltenek nem kevés időt, a srác emellé megismeri a lány szomorú hátterét, amiért bűntudata lesz azért, mert menőnek tartotta a kaszás becenevet. Emellett még a karját is eltörte, hogy védje Nishimurát a mászókáról való leesésnél. Ám az i-re a pontot a karácsonyi bulis epizód tette fel a pontot. Ugyanis a vásárlásnál látják Tadaka nővérének barátját, Kasumit csókolózni egy sráccal. Ezen nem tudnak napirendre térni, ami a bulin kívüli beszélgetésben mutatkozik meg. Az a szegmens annyira jól meg van komponálva, aminél már csak azért tudtam, hogy nem fog kibontakozni a szerelem, mivel még 12-13 évesek. Azért valahol szekunder szégyen, hogy egy alapjaiban barátság történet jobban példát tud mutatni a jó szerelmi szál levezetése szempontjából, mint ami közvetlenül a szerelemre fókuszál. Na de elkalandoztam, folytassuk a karakterek bemutatását.

Hino, Takada osztálytársa olyan, mint egy koala. Képes állva bealudni, figyelme gyakran elkalandozik és emellé szenvedélyesen imádja a trikókat. Kasahara bullyként kezdte és első vonalban tanulta meg azt, hogy Takada társaságában nem érdemes bírálnia Nishimura kinézetét, mivel annak a végkimenetele agyvérzés. Kezdetben próbálja szétválasztani a kettőst, de aztán ő is Nishimura barátja lesz (elvégre, lehetetlen feladatot vállalt el és még szégyellte is a viselkedését egy ponton. Ergó, minimális karakterfejlődés.). Kitagawa is ugyanúgy bully, csak Kasaharával ellentétben nem tanul a leckéből. Rajta lehet nevetni a legtöbbet, mivel nem egy alkalommal csak rosszabbul jön ki Takadával való vitákból. Megjegyzendő, hogy a bullyzás csak szóbeli vonalon megy, de még így sem lehet egyetlen tagra sem haragudni (mivel Takada tudatlanul bár, de beoltja őket.). Sajnos a diákokból Adachi nem kap sok szerepet. Igaz, hogy Nishimura barátja lesz meg tényleg jófej, de ennyi. Idősebb karakterek szempontjából sem kell szégyenkeznie. Nishimura apja tényleg sokat törődik a lánya dolgaival és segít neki, ahogy tud. Yukiko, Takada nővére már a kezdetektől fogva megkedveli Nishimurát és szívesen ajándékoz neki ruhákat. Főszereplőnk anyja pedig kiválóan bemutatja, hogy a fia honnan örökölte a természetét. Nagyon szerethető felhozatal, amik közül senkit nem tudok utálni.

Az anime második erőssége a humor. Ennek 90%-át Takada beszólásai teszik ki. Mivel nettó félreért dolgokat, olyan kijelentéseket tesz, amik páratlan hatást érnek el. A bullykat hozzák szégyenteljes helyzetbe, vagy agyvérzést kapnak, amiért a sértés nem érte el hatásukat, közben Nishimura teljesen elpirul a srác bókjaitól és dicséreteitől. Erre remek példa, hogy az osztályelőadáson Nishimurát választják meg boszorkánynak. Mire Takada kijelenti, hogy nettó hülyeséget csinálnak, mivel a boszorkányok rondák, de Nishimura inkább cuki abba a tákolt hacukában (meg alapjáraton is.). Vagy ott van az, amikor a nyári fesztiválon Takada vesz egy játékgyűrűt. Amikor Nishimurának át akarja adni ajándékba, akkor veszi észre, hogy elvesztette. Ekkor Kasahara felbukkan, mondván megtalálta a gyűrűt, de esze ágában sincs átadni. Okként pedig azt nevezi meg, hogy Nishimurára nem illik az ékszer, mivel ő a kaszás. Erre Takada válasza igazi chad szintet üti: Szóval azt mondod, hogy valódi gyűrűt kéne ajándékozni? És elővesz egy fekete játékgyűrűt és azt adja Nishimura gyűrűsujjára (mondván, hogy még gyerek és nincs pénze az igazira.) és megköszöni Kasahara „tanácsát”. Ez így nem hangzik viccesen, de az animében királyul lett előadva. Továbbá humort Hino lassú felfogása és Yukiko öccséhez hasonló viselkedése okozza (orrvérzés jön rá, amikor Nishimurát látja valami cuki ruhában.). Elsőre monotonnak hathat, de higgyétek el, hogy mindig jól van előadva, emiatt erre nem panaszkodok.

Viszont a hangulata viszi a legjobb pontja. Minden egyes rész aranyos, vicces és néha szívhez szóló. Nézése közben teljesen át lehet érezni minden részt. Persze, már ide hallom azokat, akik támadni akarják, azzal a zseniális érveléssel: De ez nagyon idili és nem életszerű. Erre egyszerűen szeretnék feltenni egy kérdést: Szerintetek miért van létjogosultsága a Slice of Life műfajnak hazájában? Mivel egy teljesen idilli világot mutat be, amiknek a nézése során bárki kiszakadhat a realitás mókuskerekéből és a szürke, monoton hétköznapokból. Nekem senki ne jöjjön azzal, hogy az összes SoL a valóságot mutatja, legyen szó szarról, korrektről vagy zseniálisról. Szóval ez a negatívum egyáltalán nem állja meg a helyét. Akkor van negatívuma az animének? Igazságszerint az edgylordok utálni fogják eme művet, meg nem igazán tér el a kliséktől. Plusz a zenék nem emlékezetesek. Azonfelül viszont más nincs.

Végeredmény.

Pozitívumok:

- Látvány.
- Opening és ending.
- Karakterek.
- Humor.
- Takada és Nishimura „szerelme.”.
- Hangulat.

Negatívumok:
- OST nem valami nagy szám.
- Akik szerelmi sztorit várnak el, azok csalódni fognak (vagy szimplán félreértelmezték a címet.)

Végeredmény: 90% Kiváló.

Ez az anime alighanem a legjobb Slice of Life, amit láttam ebben az évben és nagyon remélem, hogy kapni fogunk második évadot, mivel van már annyi alapanyag. Én legalábbis bizakodó vagyok. A következő trió bemutató hamarosan az egyik legrosszabb animét mutatja be, ami azt nem tudja magáról, mi a kénköves pokol akarna lenni. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.