Sziasztok! Az utóbbi hónapokban lassan, de biztosan hányingert kapok a szuperhősös témáktól. A legtöbbjük ugyanis hatalmas csalódás vagy csak szimpla popcorn movie szinten mozog. Noha ezt a tendenciát egyelőre javítja a DC egész estés animációs filmjei vagy a The Boys, esetleg az Invincible, de ezt a She-Hulk, de még a legújabb MGU (Marvel Gay Universe, vagyis a Buziverzum.) vagy DC faszságok rendre be tudják árnyékolni, ahol már szó szerint kínzom magam a megnézésükkor. Viszont, van egy olyan szuperhősös anime, aminek a második évada szabályosan emberiségellenes bűntett, az pedig a Tiger and Bunny. Lássuk is, milyen lett és most mondom, hogy súlyos spoilerek fognak következni. Továbbá, ez egy RAGE véleménymondás lesz, szóval nem árt készülni.

Sziasztok! Joggal hihetnénk azt, hogy a Pierott stúdió sorozatos negatív példamutatási (Itt most a Bleach húzása nem játszik.) bőven adnak okot a többi stúdiónak, pláne a fejesnek. Hiszen, a tökük kívánja azt, hogy kedvenc mangájuk a dögkútról hozott karácsonyi ajándékkal egyenértékű legyen. Ám, az élet bebizonyítja, hogy egy ilyen példa nem elég, lökjük bele az emésztőgödörbe a kezdetben totális sikerre ítélt Yakusoku no Neverlandet is a második évaddal. Eredetileg Roland kollégám csinálta volna, ám mai napig azon az állásponton van, hogy inkább besegít a manga oldalába, minthogy újra elővegye ezt a cukormázzal befedett, de valójában hányásízű tortát. Persze, én sem leszek kíméletes, de azért megpróbálom visszafogni magam… ha sikerül. Úgyhogy csutorát a szájba és ugorjunk seggest a teli szippantós kocsiba.

Sziasztok!

Mivel már lement az idei őszi szezon sorozatainak a nagy része ezért úgy gondoltam, hogy ideje leírni a véleményemet azokról amiket együtt vagy csak egymagam nézek a szezonból.

Azt ezért elmondanám, hogy a nyári szezonból azért nem volt lista mert olyan kevés animét néztünk onnét, hogy nem láttam értelmét naplót készíteni abból a szezonból. Ugyanis minden érdekesebb és fontosabb címet az őszi szezonba pakoltak be. Lássuk is néhányat. Illetve mint mindig, a vélemények most is csak személyesek.

Szegasztok!

Halloween. Ilyenkor kicsik és nagyok egyaránt keresik a horror filmeke és animéket, hogy elkergessék a nem kívánt szörnyikéket.

Habár ma már minden második cuccnak kötelező jelleggel tartalmaznia kell vért és horror elemeket, szerintem inkább röhejesek, mintsem félelmetesek, illetve számomra a horror animék 2000 és azelőtt élték aranykorukat, ahol a látvány mellett még a hangulat is megfelelet a horror követelményeknek az igényesebb nézők számára.

Mai alanyom szintén az "őskorból" származik, vagyis "O.P.E." időszámításból, avagy mielőtt megjelent volna a One Piece anime (1999).

Ma az 1995-ös Bio Hunter animéről írók nektek, kizárólag Halloween alkalmából!

(Eddigi összes írásos anime kritikákat itt lehet elolvasni)

Sziasztok!

Szerintem alapvetően senkinek sincsenek nagy elvárásai a romantikus animékkel kapcsolatban.Főleg ha azt nézzük,hogy ez a műfaj úgy általában milyen műveket szokott kiadni magából,sőt,ezt a címkét általában olyvn animékre is rá szokták akasztani amikben egy szemernyi romantika sincsen, vagy ha van is benne akkor azt nem lehet annak nevezni. Az ilyen animék általában inkább a Josei, SoL és Seinen kategóriákból kerülnek ki.

Mai alanyom, a Yofukashi no Uta is egy magát romantikus animének valló mű, ami viszont a shounen kategóriába is beleesik. Lássuk,hogy mi is lett ennek a végeredménye!

Sziasztok!

Úgy vélem,hogy életrajzi filmet  / sorozatot készíteni egyszerre hálás és hálátlan feladat is egyben. Egyrészt hálás, hiszen egy sokak által elismert személy életét,művészetét,sikereit bemutatni tuti bevált recept a sikerre, elég csak az Elvis film zajos sikerére gondolni,másrészt ott van a bizonyos kíváncsiság is amiket főképp a true crime művek kapcsán érzékelhet az ember, hisz még ha undorral gondulunk is rá, akkor is érdekli az embereket, hogy például Jeffrey Dahmer-ből hogyan lett egy pszochopata, kannibál sorozatgyilkos álá Dahmer ,vagy feszült izgalommal nézzük a Narcos-ban, hogy egy Pablo Escobar nevű férfi miképp lett egy könyörtelen drogbáró. 

Másrészt hálátlan feladat is,hiszen ezeknek a műveknek az elsődleges tartópillére a hitelesség,amit semmi másnak a kárára nem lehet feláldozni,hiszen akkor a műnek pont a lényege vész el. A készítők nem írogathatnak bele mindent a forgatókönybe amit akarnak, nem alakíthatják a kedvükre és nem pakolhatják tele frdítésekkel,hiszen akik jártasak az adott illető témájában azok egyből ki fogják szúrni ezeket. Pont ilyen film volt a Bohém Rapszódia is, de a Capone film is ennek esett áldozatul. 

Ha van személy akinek már nagyon kijárt egy életrajzi film az kétségteleb, hogy a 20. század egyik leghíresebb színésznője, Marilyn Monroe . Ezt az űrt kívánja betölteni mai filmünk, a Blonde . Lássuk, hogy sikrült.

Sziasztok!

Vannak olyan témák amiket a manga és animekészítők szeretnek időről-időre újból elővenni és változatos környezetbe behelyezve újra eladni. Az egyik ilyen téma, amit jómagam is nagyon kedvelek az a Japán hit, folklór és mondavilág.Mindig is lenyűgöztek ezen mondák lényei,legyenek akár jók,akár rosszak, és valljuk be,hogy ezeknek a lényeknek mangákba és animékbe való átültetése már önmagában elég arra, hogy bevonzzák a nézőt. Elég csak az olyan klasszikusokra gondolni mint az Inuyasha vagy a Chihiro Szellemországban , a Japán folklór és mondavilág lényei mindig is vonzották a nézőket.

Mai alanyom, a Kakuriyo no Yadomeshi is ezen témát használja fel,megfűszerezve egy másik olyan témával ami képes felkelteni a néző érdeklődését.Ez pedig nem más mint a főzés. Lássuk is,hogy milyen lett a végeredmény!

Szegasztok!

Tekken. A játéksorozat, mely új magaslatokba emelte anno a bunyós játékok színvonalát, mely méltó kihívója volt olyan más sorozatoknak, mint Mortal Kombat vagy Street Fighter... egészen a Tekken 7 nevű borzalomig, ami gyönyörű öntökönlövés volt a készítők részéről. 

Mint a legtöbb videojáték a Tekken is kapott megannyi spin-off cuccot, mint mangák, filmek és animék, hogy reklám gyanánt még több emberhez eljuthasson... nem túl sok sikerrel. Utoljára a 2011-es Tekken Blood Vengance anime volt, amit összehoztak a játék köré, de az se nagyon tudott egy közepesnél többet felmutatni. 2022-ben meg érkezett egy újabb Tekken anime, mely azt ígérte, hogy hű lesz az alapanyaghoz és ez már biztosan sikerülni fog egy Street Fighter II film vagy Street Fighter II V szintet hozni... vagy nem.

Mivel Ragnafan1992 is rajongója a játékoknak, így az ő véleményével együtt írok nektek a 2022-es Tekken Bloodline animéről!

(Az eddig megjelent összes írásos anime kritika itt olvasható)

„Múlt hét hétfője. Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Hazaérve egyből felkerestem a legújabb BnHA fejeztet. Ám, nem meglepő módon Tomura főgonosz mivolta ellenére úgy üvöltözik, mint egy ötéves kisgyerek, akitől elvették a játékát. Ezen már meg sem lepődök, hiszen Tomura jellemfejlődést nem, de a valagába 10000000 millió erőt kapott. Nem baj, akkor befejezem a JuJutsu Kaisent, hiszen már csak pár rész van hátra. Amikor végeztem vele, joggal gondolkodtam el valamin: Mi a fene történt a shounen írás menetében, hogy ennyire kicsúszott a gonoszok írásának folyamata? Emiatt elhatároztam, hogy kisebb közvélemény-kutatást tartok, hátha nem csak a szemem ver át. A végeredmény szinte majdnem mindenre választ adott.”
Ahogyan azt a józan ész diktálja, a shounen médium legtöbb műfaja (főleg a bunyós cuccoké.) éppen annyira jó, mint amennyit a gonosz oldal tud nyújtani. Hiszen, ahogyan a főszereplők vagy a mellékszereplők beivódnak az emlékezetünkbe, úgy egy velejéig gonosz vagy éppen a jó célért, de nem épp a legszentebb eszközökkel élő gonosz is. Így, hát jöjjön az e havi téma, ami annak jár utána, hogy hová tűntek a gonoszok ebből a shounen érából annak ellenére, hogy még mindig ez a legfogyasztottabb műfaj.

"Három cimbora úgy határozott, hogy este animét néznek! Elhatározták, hogy megnézik a 2022-es Bastard animét. Valamikor a második rész közepén az egyikük megszólalt.

Ferenc: Ti! Nem láttuk már ezt az animét korábban?
János: Ne hülyülj már! Most jött ki 2022-ben alig pár napja! Hogy láthattuk volna korábban?
Ferenc: Már pedig nekem valahonnan ismerősek ezek a snittek!
Zoltán: Azért, mert már láttuk.

János és Ferenc egymásra néznek, majd értetlenkedve ránéznek Zoltánra.

Ferenc + János: Hogyan, ha még csak most jött ki?

Zoltán ekkor elővett egy VHS dobozt.

Zoltán: Úgy, hogy már volt belőle 1992-ben egy hat részes anime! Tudjátok, amikor a Slayers és a Berserk is aranykorukat élték!
Ferenc: Ja, amíg el nem k*rták a folytatásokkal és a remake nevezetű bőrlenyúzásokkal, hogy szakadjanak meg ott Japánban!
János: Ó, már emlékszem! Hűen követte a mangát?
Zoltán: Sajnos nem, mivel 45 fejezetnyi történést akartak eredetileg 8 részbe sűríteni, melyből végül csak 6 rész lett.
Ferenc: No, akkor majd a 2022-es verzió hű lesz az eredeti mangához!

Ekkor néma, síri csend lett úrrá a szobán.

Ferenc: .... Legalább jobb lesz, mint a 30 évvel verziója, ugye...?

Véglegesen síri csend lett, miután megjelent a Netflix logó."

Szegasztok!

A Netflix és a LIDENFILMS jóvoltából újra rivalda fénybe került a Bastard franchise. Viszont én inkább az első anime változatról szeretnék írni nektek, ami még anno az "aranykorból" származik. 

Ma az 1992-es Bastard!! Ankoku No Hakaishin animéről írok nektek!

(Az eddig megjelent írásos kritikáinkat itt lehet elolvasni)

Sziasztok!

Ha van animeműfaj amiből szerintem a legtöbb igényesebb nézőnek mára már piszkosul elege van ,az az isekai. Ha csak az utóbbi évek felhozatalát nézzük akkor minden szezonban nagyjából 3-4 ilyen sorozat van és ezeknek a többsége nem szól másról minthogy főszereplő srácunk átkerül egy basic fantasy világba ahol győzedelmeskedik a gonosz felett és viszi a nőt, vagy más esetben mondjuk vezet egy gyógyszertárat, esetleg boszorkányoskodik slime pusztítás közben stb. . Ezek nem is szolgálnak másra minthogy az elhanyagolt lelkű otakuk újra és újra beleképzeljék magukat a főhős helyébe és egy olyan világról és életről álmodjanak mint amilyet a képernyőn látnak.Az ilyen felszínes hozzáállás szülte az olyan animéket mint az Isekai Smartphone , az Arifureta vagy a Dog Days. Persze ha nem akarunk ennyire felületesek lenni akkor ott van az Inuyasha,a Digimon szériák vagy ha mindenképpen a felszínes változathoz akarunk ragaszkodni akkor a No Game no Life , a Drifters , az Otome Game no Hametsu Flag vagy a Cautious Hero mindenképpen a jobban sikerült darabok közé tartozik, de nyugodtan ide sorolhatnám például a  Mob Sekai-t is bár azt egyedül a főhős vitte el a hátán.

Mostani alanyom is egy isekai mű, ugyanakkor a műfaj egy másik alfajából, a reverse isekai-ból vagyis mikor a főszereplő nem egy mesés világba kerül át,hanem a modern korba. Lássuk is,hogy ilyen téren milyen élményt nyújt a Paripi Koumei című anime!

Sziasztok!

Az évek során rengeteg féle animével volt már dolgunk. Voltak köztük jók és rosszak, átlagosak, mesterművek és nagyon rosszak is, de olyan animével nem sűrűn találkoztunk ami már a legelső képkockájával közli a nézőkkel Dante híres mondatát:

" Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! "

Igen, mai kritikám alanya a Baraou no Souretsu ,és előre szólok,hogy ez a kritika borzasztóan spoileres és fröcsögős lesz, de máshogy nem tudom érzékeltetni azt a már-már transzdimenzionális élményt amit ez a sorozat okozott. Szálljunk is alá a pokol bugyraiba!