Sziasztok! Az utóbbi hónapokban lassan, de biztosan hányingert kapok a szuperhősös témáktól. A legtöbbjük ugyanis hatalmas csalódás vagy csak szimpla popcorn movie szinten mozog. Noha ezt a tendenciát egyelőre javítja a DC egész estés animációs filmjei vagy a The Boys, esetleg az Invincible, de ezt a She-Hulk, de még a legújabb MGU (Marvel Gay Universe, vagyis a Buziverzum.) vagy DC faszságok rendre be tudják árnyékolni, ahol már szó szerint kínzom magam a megnézésükkor. Viszont, van egy olyan szuperhősös anime, aminek a második évada szabályosan emberiségellenes bűntett, az pedig a Tiger and Bunny. Lássuk is, milyen lett és most mondom, hogy súlyos spoilerek fognak következni. Továbbá, ez egy RAGE véleménymondás lesz, szóval nem árt készülni.

Amit a második évad első felében leírtam, azokat már biztos olvastátok. Ha nem, íme a gyorstalpaló, mi mindent sikerült elbaszniuk. A hősök párokba rakása rendesen meggyalázta az alapkoncepcióját Koktetsunak és Barnabynak. Az új karakterek közül Thomas volt az egyetlen értelmes a felhozatalból, míg a többi új karakter csak dísznek voltak jelen. Az első fele ugyanarra a sémára épült, miszerint valamelyik duó szét fog esni. Az új gonoszok, Fugan és Mugan olyannyira geciidegesítőek és ritka gagyi gonoszok, hogy a falra másztam tőlük. Mindennek tetejébe egy olyan szálat hintettek el nekünk, ami eléggé az X-Men és a Polgárháború sztorijára hajaz. Így a második évadnak nagyon minimális elvárásokkal vágtam neki. Legnagyobb meglepetésemre… azt is alulmúlta.

A sztori ott veszi fel a fonalat, ahol a második évad első fele abbamaradt. Néhány nappal Fugan és Mugan randalírozása után a NEXT -el rendelkezőek (röviden szuper képességek.) érthetetlen módon kezdenek megőrülni. A hősök próbálják a károkat minimálisra szűkíteni, de ez a képességek nélkülieknél már nem enyhít semmit. Az elnök (Akit tuti, hogy Barack Obama ihletett.) szegregálja a NEXT erővel rendelkezőeket egy szigetre, alibi indokkal. Hőseink nyomozása során kiderül, hogy emögött az Uroboros áll, akik Gregory Sunshinet bízták meg a káosz okozásával. Cserébe annyi etil alkoholt dönthet magába, hogy Tibi Atyát is szégyenbe hozza. Sajnos, a hőseinknél gyakorlatilag nemcsak az Uroboros köp bele a levesükbe, hanem a tény, hogy Kotetsu kezdi elveszteni az erejét, míg Barnaby az előző csatája nyomaként súlyos sérüléssel küzd. Így ahányszor aktiválja a Hunred Powert, számolnia kell a kerekesszékkel vagy a halállal egyaránt.

Dióhéjban ennyit a sztoriról… egyelőre. Kezdjük a pozitívumokkal. A látvány egészen pofás lett és a harcok élvezetesek. He is Thomas, vagyis Thomas Taurus sztorija remekül lett tovább mesélve, ami a bizonytalanság legyőzéséről szól. Viszont, gonosz oldalról is történtek pozitív irányok. Kezdjük a legkisebbel, L. L. Audunnal. Őt jól felvázolták (mivel nem egyszer volt említve.), ráadásul a legkeményebb tüske a hősök talpába a legnagyobb szar idején. Börtönszökése során Gregory szabadítja ki és beszéli tele a fejét azzal, hogy ő jót akar és a hősök a gonoszok. A második Gregory Sunshine, akinek a hangja Takehito Koyasu, akit csak a világ (bocsánat ZA WARUDO!) Dio Brandoként is ismer. Igaz, itt egy nettó Joker klónt játszik, amiben még a tánca is benne van a 2019-es filmből. Két különbség van a bűn bohóchercege és közte. Az első, hogy a mája állandóan alkoholban úszik, így teste 20%-át kiteheti, abban biztos vagyok. A második, hogy messze nincs olyan erős és veszélyes karaktere, még ha meg is tudja lepni a nézőt egyszer. Bár, még így is jobb lett, mint a végső antagonista, de róla később. Ha esetleg lemaradt volna a második évad első részéről bárminemű pozitívum, az ide is érvényes (bár, kötve hiszem.).

És akkor ennyit a pozitívumokról. Jöjjenek azon negatívumok, amik immáron végképp garantálják, hogy ez a „folytatás” joggal érdemelje ki az egyik helyet a 2022 legrosszabb animéi között. Ugyanis, a megmaradt részekkel végérvényesen köpte szemen nemcsak a teljes első évadot a Rising mozifilmmel együtt, hanem mindazt, amit a Tiger and Bunny képviselt. Kezdem az első két résszel, ami beetetett azzal, hogy ugyanazt a sémát fogja követni, mint az első fél 7 része. Vagyis, hogy több, mint a feléig nyúzzák az idegeinket a műdrámával a csapatok szétmenéséről. Szerencsére nem ez a helyzet és a harmadik részre felveszi a normális fonalat, de itt is találok kivetnivalót. Feltételezem, hogy az írók rátapintottak a legutóbbi írásom egyik kijelentésére. Pontosabban a kikukázott Tiger és Blue Rose szál. Hát itt kérem kapunk magyarázatot, de attól a pofám is leég. Ugyanis, ez nő a második rész végén megmondja az okot, miszerint azért hagyta az épülő kapcsolatát a fenébe. Ami így szól: Nem tetszik neki Kotetsu viselkedése, mert a hősi felfogása kikészíti. MI VAN?! Amiatt is szerettél bele és ez cseppet sem változott. Ergó, ha valamit nem hánytorgatsz fel, akkor jobb lenne inkább fel sem emlegetni, ha nem tudsz rá érdemben választ adnu rá. Ám, ez még mindig nem a teljes jéghegy, csak a csúcsa.

A történet papíron jól hangzik ugyan, de úgy nincs átgondolva, ahogy van. Kezdve az Uroboros tervével, ami lényegében annyi, hogy kiírtja a NEXT nélkülieket azzal, hogy az itteni főgonosz, Sigourney Rosicky az elnök testébe vándorolva megöli a legidősebb és legerősebb NEXT használót, így kirobbantva egy háborút (emiatt is kellett Gregory, hogy szítsa a tüzet.). Ismét elmondom, hogy nincs bajom az alapokkal, de ahogy részenként halad előre, úgy látszik meg az átgondolatlanság és a menet közben az íróés rendező púzójából előcibált magyarázatok széles garmadája. A végén már szó szerint se füle, se farka nincs az egésznek a túlbonyolítás végett. Megjegyzem, hogy a többi hősnél elindított hányaveti háttértörténet még gyengébb lezárásán már csak legyintettem. Ilyen pl. Lara és az irányításmániás anyja közötti viszály. Itt elővették egy-két alkalommal, aminek a végén anyuci megenyhül és elküldi exbarátnőjét melegebb éghajlatra. Ám, a szarhullám nem itt ér végett. Most jönnek szép sorban azok, amik sikerrel érték el nálam, hogy ezt a moslékot egy lapra vegyem a She-Hulk sorozat színvonalára.

Kezdjük Lunatic karakterével és azzal, amit a nagykönyvben úgy írnak le: Karaktergyilkosság. Miről van szó? Az első évadban és a Risingban egy határozott jellemű antihős, aki nem fél igazságot és halált osztani. A második évad első felében se-híre se hamva nem volt, csak a valós személye, Yuri Petrov morgott néha és mondott egy-két sort. A második felére előkerült… de bár ne tette volna. Ugyanis, kitalálták, hogy egy hisztis, 15 éves vinnyogó hisztikurvát csinálnak belőle, akit az apja, The Legend szelleme kísért. Mielőtt valaki jönne azzal, hogy „De ettől lesz mély és szomorúbb a karaktere. Ne légy már szívtelen.”, annak van egy hírem. Már eleve szomorú volt a tény, hogy eme antihőst egy All Might szintű figura egója okozta családon belüli erőszaka szülte. Nem kellett ennek a karakternek újramesélni a történetét, mivel ez már le volt fektetve. Nem kértem a semmire való belső vívódást. Nem kértem, hogy magatehetetlen, partra kivetett halként vergődjön, amikor az anyját egy rablópáros megölte, holott tehetett volna ellene (és magasról leszarom, hogy utólag végül bosszút állt.). Azt meg pláne nem kértem, hogy a végén teljesen indokolatlanul legyen öngyilkos. Szóval, igen, Lunaticot teljesen indokolatlanul herélték ki. Apád faszát, Bandai Namco Pictures.

És akkor jöjjön ezen felvonás végső gonosza, Sigourney Rosicky. Itt megjegyzem, hogy kezdetben meglepett az anime. Mivel Maverickhez hasonlóan hideg, számító és a háttérben meglapuló gonoszt kapunk, de akár ide mondható az X-Menből ismert Magneto (főleg a terve miatt.). Eleinte elhittem, hogy még a motivációja is ugyanolyan rideg. Már-már megbocsájtottam volna a Fugan-Mugan sipítozó és kretén párosát, de az anime itt is bebizonyította, hogy semmi köszönetet ne várjak tőlük. Miért? Mert bizony bejátszották a „Búval baszott életem miatt kavarom a szart…” -féle unalomig ismételt klisét. Nevezetesen azt találta ki, hogy az öngyilkosságba taszított barátnői miatt teszi! Közben olyan hisztiparádét lerendez, amitől azt hittem, hogy a nyála kifolyik a monitoron keresztül. Nem hiszem el, hogy egy ilyen hülye picsát kapunk végső gonosznak. Főleg nem Jake vagy Maverick után. Szóval igen, az utolsó részeknél már úgy éreztem magam, mint aki egy olyan halászcsaládból származik, akitől elvárják, hogy a kifogott pontyot előbb megszopassa, mielőtt halászléként tálalja. De nem, a legnagyobb agyfaszát a befejezésre tartogattam, ahol már kiborult a bili és sikerrel robbantotta fel az agyamat.

Miről van szó? Nos, a végső harcnál (egyben utolsó résznél.) Kotetsu elveszti a NEXT-jét, de még így is képes volt Barnabyval és Lunaticcal karöltve megnyerni a kilátástalan harcot. Igaz, hogy utóbbi indokolatlanul öngyilkos lesz, de ezen a ponton már úgy ki voltam égve, hogy csak a végét vártam. Hiszen, itt nem lehet vége a történetnek. Okés, Kotetsu elvesztette a képességét, de amikor csak egy percet tudott használni, akkor Saito olyan hacukát épített, ami után nem volt nehéz kikövetkeztetnem azt, hogy NEXT nélküli verziót terveznek és Kotetsu immáron így fog harcolni az Uroboros ellen. Aztán, ahogyan lement az ending, az utolsó fél perc végleg bebiztosította, hogy megutáljam a teljes második évadot. Ugyanis, a Hősök Múzeumában úgy volt Tiger és Barnaby közös képe kiállítva, mintha már halottak lennének. Hát, kedves stúdió, remélem, hogy ezen szutyok kihozatala után feldugjátok magatoknak az összes írói eszközt keresztirányba, mert megérdemlitek. Ugyanis, ebből én nem kérek egy harmadik évadot.

Kérdem én, hol ment félre a dolog? Hogy sikerülhetett egy jó alapokkal elkészített első évadot ennyire eltúrni? Nos, tudom, mire mutogattok: Hogy a Netflix vette meg és valószínűleg amiatt lett ilyen okádék. Én kételkedek benne, mert ha így lenne, akkor nem lennének olyan sikeres animék náluk, mint a Devilman Crybaby, Kotaro, Who Lives Alone, de ha elnézzük a ronda animációt és karakterdizájnt, akkor az Exceptiont is ide lehet sorolni. Sokkal inkább felelős az egészért a modern szuperhősös klisék ostoba követése. Jah, hogy a 80%-uk nem illik bele az első évad miatt? Kit érdekel? Hiszen az első évadra a kutya sem emlékszik, nem igaz? Ez több szempontból is sántít, mert jómagam rajongónak mondhatom magam, hiszen a második évad bejelentésére bedaráltam az első évadot és a Rising mozifilmet is egyetlen nap alatt (kis extra, hogy a PSP játékot is kipróbáltam.). Továbbá, a Netflixre is felkerültek az előzmények. Viszont, ha még meg kell erősítenem, hogy mennyire szar az anime, íme egy második tény: Amikor ehhez kerestem anyagot, konkrétan nem volt sehol egyetlen kibeszélő erről a fertőről, csak az első feléről. Ami meg propláne, hogy Rosicky karakterénél még profilkép sincsen. Ergó, a Bandai Namco Pictures sikerrel lőtte tökön magát, amiért ez a teljes második évad joggal fog felmenni a legrosszabb animék listájára 2022-ben, közvetlenül a Barou No Soretsu mögé… legalábbis egyelőre. Köszönöm a figyelmet. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.