Sziasztok! Joggal hihetnénk azt, hogy a Pierott stúdió sorozatos negatív példamutatási (Itt most a Bleach húzása nem játszik.) bőven adnak okot a többi stúdiónak, pláne a fejesnek. Hiszen, a tökük kívánja azt, hogy kedvenc mangájuk a dögkútról hozott karácsonyi ajándékkal egyenértékű legyen. Ám, az élet bebizonyítja, hogy egy ilyen példa nem elég, lökjük bele az emésztőgödörbe a kezdetben totális sikerre ítélt Yakusoku no Neverlandet is a második évaddal. Eredetileg Roland kollégám csinálta volna, ám mai napig azon az állásponton van, hogy inkább besegít a manga oldalába, minthogy újra elővegye ezt a cukormázzal befedett, de valójában hányásízű tortát. Persze, én sem leszek kíméletes, de azért megpróbálom visszafogni magam… ha sikerül. Úgyhogy csutorát a szájba és ugorjunk seggest a teli szippantós kocsiba.

Ám mindenekelőtt utazzunk vissza 2019-be, amikor lement az első évad. Miért lett kolosszális siker? Egyszerű a válasz: A hangulat és a cselekmény. Ugyanis, azok kiválóak voltak. Feszült, izgalmas, hátborzongató, ami a pszichológiai thrillerek elengedhetetlen alapkövei. Hiába voltak démonok, akik a gyerekeket öltek, a nevelőnő Isabella volt az igazán hidegvérű és határozott gonosz az első évadban, aki főhőseinknek a szabadulását szabotálta, ahol tudta. Viszont, a végén mégis elengedte őket, amiért borsos árat fizetett a mangában (az animéről később.). A főszereplőink Emma, Norman és Ray pedig okosak, talpraesettek és igazán szerethetőek voltak. Így nem csoda, hogy hatalmas sikernek örvendett és a Cloverworks is megkapta a vállveregetést. Extra plusz pont a látvány és a zene is elsőosztályúra sikeredett. Így nem csoda, hogy a második évadot mindenki tűkön ülve várta.

Viszont, ez se volt könnyű szülés. 2020-ra datálták be, ám a COVID-19 miatti felfordulás miatt csak 2021-ben láthatta meg a napvilágot. Viszont, volt valaki, akinek megvolt a beleszólási joga az anime alakulásában és miatta változott olyanná a második évad, amilyen. Kaiu Shirai, a manga írója nagyon sok mindennel nem elégedett meg a mangával kapcsolatban. Teljesen érthető, mivel hála a Weekly Shonen Jump profitéhes hozzáállásának, folyton kellett gyártania a semmitmondó és/vagy időhúzó fejezeteket, holott ő már le akarta zárni egy ponton. Így jutott el agyáig az a döntés, hogy kitörli a számára nem tetsző részeket. Mielőtt bárki elkezdené: Nem vagyok ellene annak, hogy az eredeti alkotónak beleszólása lehet az adaptációba, hiszen így akadályozható meg az olyan gány és félcmunka, mint például a Tokyo Ghoul:RE, ahol a Pierott már szabadulni akart és 26 részben akarta megoldani a 181 fejezetet számoló mangát. Viszont, itt pont az ellenkezője történt és Kaiu egy 30 centis faszpisztollyal lőtte tele a várakozó rajongók száját és miden nyílását gecigránáttal olyan módon, ahogyan Rocco Siffredi se csinálta egyetlen filmjében sem!

Kezdjük hát a történettel, ami eleinte ígéretesnek indul, de hamar földbe fog állni. Emmáék megszöktek, de odakint az életük folyamatosan hajszálon múlik. Az első részben néhányan kis híján kezet fogtak Szent Péterrel, ám Mujika és társa megmentik és ápolják őket. Ezekután egy bunkerbe indulnak meg, ám ott sem találnak semmit, ami nyomra vezetné a társaságot arra, hogy kicsoda Minerva. Évek múlva a démonok között elvegyülve próbálnak szerencsét, ám ezzel csak azt érik el, hogy találkoznak az eltűntnek hitt Normannel. Noha örömteli a találkozás, Emmának, már végletekig nem tetszik, hogy barátja ki akarja irtani a démonokat. Kicsit problémás, de elég beadni főhősnőnknek az „Egy család vagyunk.” -féle dumát és már rögtön változik a hozzáállás. Végül betörnek a Grace Fields Houseba és utána visszamennek az emberek közé.

Már most hallom a kétkedőket azzal vagdalkozni: „Ez még jól hangzik papíron, mi lehet vele a baj?” Nos az, hogy a kedves mangaka úgy dobálta ki a fontosabb és értelmesebb szálakat, mintha romlott étel lenne. Ám ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük azzal a kevés pozitívummal, ami van ebben a 12 részben. A látvány és a zene jó lett. Igaz, hogy az openingnél nekem jobban tetszett az első évadé, de ez személyes dolog. Továbbá, azon szálak, amik érintetlenek maradtak, azok jók. Ilyen például Mujika története vagy Norman szökését a munkatáborból (aki nem vágná, testi hibás, ami egyenértékű a démonok számára nem fogyaszthatóval ellátott címkére.)

Viszont minden más annyira elbaszott lett, hogy a rajongó érzi magát teljes szégyenbe. Kezdjük akkor a kihagyott elemekkel. Említettem, hogy Emma a bunkert üresen találta. A mangában itt Yugo fogadta őket, aki még fiatalon elszökött az etetőfarmról és létfontosságú elemekkel is bírt a cselekményben. Azt is elcseszték, amikor a csapat találkozik Normannel. Ezek viszont megbocsájthatok? Nem, mert ennek megkoronázására a Golden Pondy arc is ment a kukába, ami szerintem a TPN legerősebb sztorija. Van itt még más nyalánkság is. A karakterek is rendesen szét lettek baszva. Kezdjük Isabella karakterével. Az eredetiben Emmáék szökése után lényegében szabotált, amit lehetett, emiatt az életével kellett fizetnie, hiszen a démonokkal nem baszakodhat senki büntetlenül. Az animébe meg elsősorban megőrült, aztán Emmáékat látván rögtön átállt az oldalukra. Már itt benyöghetném a „Mi a fasz?” nevű kijelentést, ám a legrosszabbat nem említettem. A főhőseink is szintúgy megszenvedték az árát ennek. Ray, aki az első évadban remek stratéga és higgadt karakterét a második évad lehúzta egy bólogató kiskutyává, aki állandóan Emma sarkában van és reméli a kutyakekszet, mindahányszor egyetért vele. Norman szimplán pszichopata jellemét egy epizódon belül változik meg, amikor Emma két percet beszél vele és már rögtön beáll a sorba. Ám mégse ez a legnagyobb érvágás, hanem Emma karaktere. Ahogy haladunk a sztorival, úgy törik meg és nem akar már démonokat ölni. Itt viszont Mujikával való találkozás után egyből elkezd hippi picsát játszani, ráadásul annyira hülye, hogy kiakad a bullshit mérőm (pedig azt lehet feszegetni bőven.). Kétféle mondatot ismétel végtelen permutációban: „Egy család vagyunk.” és a „Nem akarok démonokat ölni.”. Ergó, ezekért a karakterekért már nem tudok szurkolni, mert egyik baromságuk követi a másikat. Más is szenvedett károkat ennek az őrületnek hála? Igen és ez volt a legmegbocsájthatatlanabb. A hangulat. Az első évad nyomasztó, idegőrlő és feszült hangulatát nettóra sikerült kukába dobni. Ezt itt felejtsük el, mert néhány ponton olyan cukormázas és bugyuta lett, mintha a Disney csinálta volna. Az, hogy az olyan dolgok, mint a démon nemesek közötti rangok/annak háborúja, az idő megmutatkozása vagy az, hogy a gonosz egy totálisan a semmiből előcibált tudós, már csak fáradtan legyintek. Ez viszont Roland prezentálja nektek.

Nos az első évad magát a szökést dolgozza fel ami a mangában 40 fejezetet tesz ki, onnét viszont gyakorlatilag mindent kidobtak a kukába amit csak lehetett, és csináltak belőle egy Éhezők Viadalát. A Goldy Pond Arc volt az a rész ahol ugye Emmáék összetalálkoznak a többi szökött gyerekkel és azok vezetőivel, illetve először kerülnek komolyabb konfliktusba és harcokba a démonokkal. Ebből a 2. évadban kapunk annyit, hogy van egy csapat full modern harci eszközökkel felszerelt katona akiket legyőz egy csapat 5-6 meg 10 éves kisgyerek homemade nyilakkal meg íjakkal, meg ugye egy baromi rondán meganimált CGI szörnnyel. Azt előre bocsájtanám, hogy innét már a manga is elindul a leejtőn, de amit a 2.évadban művelnek az egy teljesen új szintje a gyalázatnak. Míg utóbbi a vége felé már összehord minden hülyeséget ultra dimenzionális DB szintű démonokról, meg a démonok eredetéről ami ugyan még valahol érdekesen is hangzik, csak azért az olvasó felteszi a kérdést, hogy mit szívtak mikor ezt kitalálták? Mert ugye a démonok úgy vannak megmagyarázva, hogy azzá fejlődnek amit megesznek és a prédáik erejét és tudását szívják magukba. Ezért kell embereket enniük. De ugyanekkora baromság például Mujika vére ami lehet papíron jól hangzott, de ez csak még további kérdéseseket vet fel.

Nos mindezt teljesen kiírták a 2.évadból. Mujika és Sonju gyakorlatilag csak cameózik, pedig ők fontos karakterei lesznek később a történetnek. De ugyanúgy kihagyták például Emmáék harcát a magas rangú démonvezetőkkel is, bár lehet azzal jobban is jártunk, mert amit Emman és Lewis leművelnek egymással az egy vicc. De ez kb ugyanúgy elmondható minden egyes harcjelenetre is. Míg a mangában azért próbáltak taktikázni, meg terveket készíteni Andrew és a csicskái ellen, addig ebből az animében nem kapunk semmit, csak egy iszonyatosan cringe jelenetet amiben ugye Norman azért nem öli meg a démonkislányt mert őt is Emmának hívják. A mangában ilyen nincs Tehát megkaptuk a BvS Martha jelenetét ugyanolyan szarul megcsinálva. Jár a taps.

De olyan fontos karakterek is kimaradtak mint Lucas, Yuugo, Andrew (bár talán vele jobban is jártunk) a teljes Démonfejedelemség és Oligarchia, míg a fő gonosznak hazudott Petike meg gyakorlatilag csak be van dobva az egész közepébe, de szerintem nála már más mangakák is feltették a kérdést, hogy mi a francot keres ő itt? Merthogy semmi értelme annak, hogy ő benne van a mangában az 1000 százalék. Hacsak nem szólt rájuk a WSJ, hogy mindenképpen kell egy gonosz férfikarakter akinél csak az jelzi, hogy gonosz, hogy folyamatosan idegbeteg pofákat vág mint Sugo a SAO-ban. De ugyanígy kimaradt minden véres vagy kicsit is brutális jelenet. Példának okáért ugye az előbb említett Emma vs Lewis harc, vagy a teljes Goldy Pond arc, de az is kimaradt mikor Norman rájön a férfiak szerepére a démonok világában és először látja az úgymond "apák" szülőgyárát ami amúgy simán beleillene egy David Cronenberg filmbe is.

Karakterek terén nem sokat változtattak. Emma átesik ugyanazon a folyamaton mint a legtöbb női karakter, vagyis úgy akarják erősnek beállítani, hogy körülötte mindenki más hülye, inkompetens vagy becsicskul neki. Ray egy bólogató János, Norman meg ugyanúgy egy pszichopata gyökérré integrálódik akinek aztán senki sem mondhatja meg, hogy mit csináljon, mert ő okosabb mindenkinél, kivéve persze Emmát aki 2 perc alatt meg tudja őt győzni mindennek az ellenkezőjéről. Izabella meg a mangában meghal, az animében nem.

Meg hát ugye a befejezés is teljesen más. Míg az anime befejezésére még a gyalázat szó is szép megfogalmazásnak hat, addig a manga befejezése, nos, fogjuk rá, hogy szép lett. Ott Emma elszakad a többiektől és elveszti minden emlékét, de miután véletlenül összetalálkozik Rayékkel már újra emlékszik mindenre és mindenkire. Lehet, hogy baromság, de ezt még mindig szívesebben néztem volna mint azt a diavetítést amit lezárásképpen műveltek. Ezek lennének a különbségek az manga és az anime között.

A megszokott pontozás előtt vegyük csak számba, hogy milyen végeredménye volt a The Promised Neverland második évadának. Míg az első részeknél MAL pontozás alapján szorosan járt a manga és az első évad nyomában, addig itt ahogy jöttek ki a részek, úgy zuhant le egyre jobban a pontozás. Ezzel egyetemben a Cloverworks megannyi embere, aki ezen a hulladékon dolgozott azt kérte, hogy a nevét ne mutassák a stáblistában, annyira szégyellik a művet. Sajnos teljesen megértem, de egyvalaki kikérését sehová nem tudom tenni. Mégpedig Kaiu Shirai az utolsó résznél. Az oka meg az volt, hogy neki ez sem tetszett. Kérdem én teljes joggal: Ha az eredetitől teljesen eltérő terved úgy ahogy van undorral tölt el, akkor mégis mi a náthás, penészes, vándor román tripperes faszát akartál ebből megcsinálni? És még ezekután a stúdió felé mutogatsz, hogy ők a hibásak? Nem mondom, olyan vastag a bőr a képeden, hogy a NASA által gyártott rakétákon a kerámia borítás csak olcsó műanyag zacskók, mert ez nyilvánvaló.

Végeredmény:

Pozitívumok:
- Látvány.
- Zene.
- A mangából megtartott kevés elem.

Negatívumok:

- Karaktergyilkosság.
- Hangulat megölése.
- Kihagyott karakterek és történetek.

Végső értékelés: 10% Nagyon rossz.

Innen egyáltalán nem csoda, hogy Kaiut kirúgták a Weekly Shonen Jumptól. Noha a kiadó mára már röhejes okokból szokott műveket és mangakákat kivágni a berkein belül, itt teljesen megértem. Kaiu annyira szégyellte innentől az arcát, hogy a MAL-os profilképén is csak az egyik rajza látható (holott az arcképe volt a második évad lemenetele előtt.). Ennyi lett volna ez a kis bemutató, amivel teljesen lezárhatjuk eme szegmenst. Ám, van még egy másik folytatás, amivel én tartozok nektek, hiszen már az első feléről tartottam véleményt. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.