Sziasztok!

Ezúttal nem egy anime kritikával hanem egy amerikai sorozatnak a kritikájával készültem,méghozzá egy nem is akármilyen sorozatéval hanem egy olyannal ami hosszú idő után volt képes elérni azt,hogy újra elkezdjek bízni az amerikai rajzfilmgyártásban. Mert ahhoz kétség sem fér,hogy sorozatok terén szinte már minőségibb műsorokat kapunk mint amiket moziba küldenek de animációs sorozatok terén még mindig elég vegyesek az érzéseim a kapott szériákkal kapcsolatban.  Csakhogy egy idevágó példát említsek, az új He-Man sorozat bár egyáltalán nem volt rossz de még így sem hozta azt amit vártam tőle.  Ellenpéldának viszont ott a Cuphead Show ami még akkor is élvezhető ha az ember nem játszott a játékkal.

No és akkor idén debütált egy újabb játékadaptációs sorozat ami nem mást vett alapul mint a méltán híres D&D játékokat illetve web sorozatokat és annak egy történetét meséli el! Nézzük is, hogy milyen lett a The Legend of Vox Machina című sorozat!

Szegasztok!

Régen volt már, hogy egy antológia animéről írtam nektek, szóval úgy döntöttem, hogy ideje leporolnom nektek egy számomra kedves darabot, mely ha nem is lett meghatározó része az anime történelemnek, mindenképpen érdemes megtekinteni.

Ma az 1987-es Neo Tokyo animéről írok nektek!

(Eddig megjelent összes írásos anime kritikáink itt olvasható)

Sziasztok! Aki látta a Top 6 legrosszabb animék listámat, azok tisztán emlékeznek arra, hogy a hatodik helyen a tavaly kijött BnHA ötödik évadja szerepelt. A mai napig nem változott az álláspontom, hogy az egy katasztrofális évad volt. Ennek oka már onnét kezdődött, hogy a Bones a legújabb filler movie miatt olyan lépést tett, amit még a Pierott Stúdió sem a Naruto esetében: Megkavarta a fő sztorit. Ez még nem volt nekik elég, a Leauge of Villain arcot gyakorlatilag kiherélték. Ráadásul, a szememben az sem segítette a film pozitív fogadását, hogy három alkalommal is ajándékokkal csábítják be a nézőket (Ez normális esetben egy alkalom, a premiert követő napokban csinálnak.). Ez itt már két dolgot jelenthet: Ezen filler movie tett egy hatalmas lépést minőségbeli színvonalának emelésére, vagy ezzel a bőkezűséggel akarják takarni, hogy ugyanazokat a kliséhegyeket pufogtatják el, mint az előző kettő filmben. Miután megnéztem a filmet, egy darabig szóhoz nem jutottam, annyira pozitív csalódás lett. Lássuk is, miért.

Szegasztok!

Mindig is gondolkodtam azon, hogy az anime piac miért nem mer többször hozzányúlni történelméhez vagy szépirodalmi kincseihez, amikor már csak azokból egy tengernyi jó animét ki lehetne hozni. Úgy néz ki, hogy a Science SARU stúdió is hasonlóan elmélkedett eme ötleten, s valaki felkiáltott náluk: "Miért is ne! Ott van például a legendás Heike Monogatari, miért ne csináljunk belőle animét?! Hajrá gyerekek! Csapjunk a wasabi tálba!". Feltételezhetően így (is) születhetett meg 2021 egyik legkellemesebb animéje számomra.

Ma a 2021-es Heike Monogatari animéről írok nektek!

(Az összes eddigi írásos anime kritikáink itt olvasható)

Sziasztok! Amikor a live action szót bárki meghallja, rögtön rávágja az ismert mantrát. „Animéből soha nem lehet jó élőszereplős filmet kreálni!” „Az összes live action hanyag csicskafos! Pokolba azokkal, akik készítik ezen szarokat!” Nos, én nem ezt nem osztom teljes mértékben. Nem egy animéből készült élőszereplős film egész kellemes szórakozás lehet… vagy éppen bűnös élvezet. Tény, hogy nem egy félresiklott mű létezik, amik közül a Death Note kapta a legnagyobb pofonokat. Elvégre, négy Japán élőszereplős egész estést filmet, egy japán élőszereplős sorozatot sajtoltak ki és csak hogy megtetézzük eme koporsószöget a Neflix is kitalálta, hogy a Death Note nevű fazéknál helyet foglalnak. Így csináltak egy teljes újragondolást. Én pedig remek táptalajt találtam egy negatív összehasonlításra! Ez annyit takar, hogy most az fogja a pontot kapni, aki az adott szempontból rosszabbul teljesít. A szempontok a következők: Látvány, Zene, Történet, Karakterek, Színészi teljesítmény, Dráma, Logika, Hangulat. Továbbá, nem lenne igazságos, hogy egy filmmel szemben két filmet állítani, így a japán oldalról csak az első filmet fogom elővenni. Lássuk is a medvét a szokásos spoiler veszély mellett.

Sziasztok! Újra eljött hát a Valentin nap és már nagyon rég volt az, hogy hentai kritikával jöttem. Viszont, a nagy büdös helyzet az, hogy ezen műfaj nem képes megújulni. Sokkal inkább reked meg a közönséges pornófilmek színvonalán. Pedig ebből is lehetne valami vérfrissítőt kihozni. Ehelyett hogy áll a helyzet? A Bible Black előkerül ugyan, mint ismert cím, de 90%-ban a Boku no Pico jön elő (és csak akkor, ha egy kezdő animést akarnak csőbe húzni.). Most következő alanyunk meg sem próbálja feszegetni a határokat és tisztában van műfajával. Ez pedig a 2005-ös The Guts, amit sokkal inkább Women at Work címen ismernek. Lássunk is hozzá!

Sziasztok!

Ha van műfaj amibe az animeiparnak rendszeresen beletörik a bicskája akkor az a horror. Pedig ha horrorról van szó akkor Japán azok közé az országok közé tartozik akik azért értenek a műfajhoz és nem egy mára klasszikussá vált horrorfilmet köszönhetünk nekik, viszont ha animében kell ugyanazt produkálniuk akkor a végeredmény eléggé felemás szokott lenni. Ebbe mondjuk az is beletartozik, hogy sok animére csak rásütik a horror jelzőt még ha a kész végeredmény távolabb nem is állhatna tőle.

Persze azért vannak animék amik képesek kiaknázni a témát és ha mindezt a készítők megtoldják a Japán mondavilág szörnyetegeivel és egyéb lényeivel is akkor azzal engem már kilóra megvettek és nem véletlenül, ugyanis a Japán mondavilág lényeinek a horrorisztikusságával nem sok más ország lényei vehetik fel a versenyt. És így érkezünk el mai alanyunkhoz ,a Jigoku Sensei Nube című animéhez. Lássuk, hogy ez mennyire felel meg mint horror anime!

Sziasztok! Tudjátok, hogy a Japánban melyik műfaj a legnépszerűbb? A Slice of Life. Ennek oka egyszerű: Mivel a legtöbb felnőtt a felkelő nap országában kiégett, a munkába belefásult, mármár gépként élő emberek, hogy ezen műfaj idilli világa egy kis időre ugyan, de kirántja a való életből őket. Ezzel egy időben beleképzelheti magát az adott animében látott helyzetbe és felsóhajthat azzal a kijelentéssel, hogy: „Bárcsak én is ennek a része lehetnék.”. Hogy jön ide a kérdés és mire fut ki a játék? Eléggé egyértelmű, hiszen a mai két alany Slice of Life és Vígjáték címkével van ellátva, de elfér mellette a dráma is (egyiknél hellyel-közzel, de erről majd ha odaértünk.), 12 rész hosszú és többé-kevésbé érinti a gyerekeket is. Az egyik oldalon a 2018-as Gakuen Babysitters, míg a másik oldalon a tavalyi évben az teljes blog által egyöntetűen negatív értékeléseket kapott Uramichi Oniisan. A szempontok a következőek lesznek: Látvány, Zene, Történet, Karakterek, Humor, Dráma, Élethez való hűség, Hangulat, Végszó. Előre már most mondom a szokásos spoiler mellett, hogy legfőképpen a megvalósításra szeretném fektetni a hangsúlyt. Akkor lássunk is hozzá.

Sziasztok!

A Tokyo Revengers kritikája után Balázs ismét meglepett minket egy írással, aminek alanya nem más mint a közkedvelt Aggretsuko című anime. Lássuk is, hogy neki mi a véleménye róla!

Sziasztok!

"Régebben minden jobb volt!"

Szoktuk hallani ezt az eléggé elhasznált közhelyt. Sokan hangoztatják, hogy szerintük régebben jobb filmek, sorozatok, rajzfilmek és animék készültek pedig a helyzet az, hogy ez nem mindig van így. Tény, hogy a mai divatnak megfelelő tömeggyártott termékek között időnként jólesik elővenni egy-egy klasszikus , vagy csak pár évvel korábban készült alkotást,viszont attól, hogy valami régen készült attól még nem lesz automatikusan most  jó, sőt lehet, hogy egy adott műnek a mostani környezetben tűnnek csak ki igazán a hibái.

Mai alanyom, a Shadow Star Narutaru című anime is a régen készült (hogy kinek mi a régi azt mindenki maga döntse el) animék táborát erősítit, de vajon ettől már jó is lesz vagy inkább a rossz animék listáját erősíti? Lássuk is!

Szegasztok!

Bár általában én szoktam kezdeni az előző évek legjobb és lerosszabb anime listáit, idén úgy döntöttem, hogy január végén adom csak ki listámat.

Jöjjön az én 2021-es animés listám a legjobb és legrosszabb sorozatokról!

(Megjegyzés: mivel 2018-ban szakítottam az 1997 után megjelent Weekly Shonen Jump mangákkal így a szintén 1997 utáni mangák anime adaptációi is kiestek)

Sziasztok!

A mai napon egy újonc kritikus első írását szeretném megosztani veletek. Balázs a Tokyo Revengers című animéről írta le a gondolatait, mi pedig örömmel tesszük közzé. Lessétek csak meg!