Sziasztok! Amikor a live action szót bárki meghallja, rögtön rávágja az ismert mantrát. „Animéből soha nem lehet jó élőszereplős filmet kreálni!” „Az összes live action hanyag csicskafos! Pokolba azokkal, akik készítik ezen szarokat!” Nos, én nem ezt nem osztom teljes mértékben. Nem egy animéből készült élőszereplős film egész kellemes szórakozás lehet… vagy éppen bűnös élvezet. Tény, hogy nem egy félresiklott mű létezik, amik közül a Death Note kapta a legnagyobb pofonokat. Elvégre, négy Japán élőszereplős egész estést filmet, egy japán élőszereplős sorozatot sajtoltak ki és csak hogy megtetézzük eme koporsószöget a Neflix is kitalálta, hogy a Death Note nevű fazéknál helyet foglalnak. Így csináltak egy teljes újragondolást. Én pedig remek táptalajt találtam egy negatív összehasonlításra! Ez annyit takar, hogy most az fogja a pontot kapni, aki az adott szempontból rosszabbul teljesít. A szempontok a következők: Látvány, Zene, Történet, Karakterek, Színészi teljesítmény, Dráma, Logika, Hangulat. Továbbá, nem lenne igazságos, hogy egy filmmel szemben két filmet állítani, így a japán oldalról csak az első filmet fogom elővenni. Lássuk is a medvét a szokásos spoiler veszély mellett.

Látvány:

Japán live action: Kezdjük a nyilvánvalóval: A CGI borzalmas. Ryuk karaktere nagyon pocsékul lett kivitelezve. A 90-es években ez a fajta számítógépes animáció erős közepessel ment volna át a rostán, de megszokható. Viszont, a díszletek kiválóak és nem egy emlékezetes helyszínt hoztak át az anime változatból. Persze, az eredmény messze van a „Mintha az eredetit látnám.” -féle kifejezéstől. Csak legalább a készítőkön látom az akaratot és a munkát.

Netflix live action: Itt a helyzet pont fordítva áll fent. A CGI kiváló munka. Ryuk káprázatosan néz ki és a hangja zseniális (erről később.). Viszont a díszletek annyira jellegtelenek, mintha egy másodvonalbeli tinidráma forgatása után maradtak volna meg és a fasznak sem volt kedve cserélni, így ezekkel forgatták le. Nincs benne semmiféle arra utaló jel, hogy ez Death Note adaptáció lenne. Ha ez meg nem lenne elég baj, akkor a gore nemhogy rátesz egy lapáttal az jóízlésre, hanem konkrétan teljesen szembemegy vele. Konkrétan a Végső Állomás filmeket hozta fel bennem a magasnyomáson spriccelő vérrel és szétrobbanó fejekkel. Csak a probléma, hogy a Végső Állomás egy horrorvígjáték szintjén van.

Mivel a hányaveti díszletek és a teljesen röhejes gore végett a pontot a Netflixes változat kapja. Így az eredmény: 0-1.

Zene:

Itt nem fogok sokat regélni. Ugyanis, mindkettő feldolgozásnak az OST-je nyomában sincs az anime változatnak semmiféle téren. Innentől meg mindenki saját ízlése szerint választ, ami jelen pontozásba nem igazán beleszámolható. Hogy melyik a kedvencem? Noha a Death Notenak semmi köze nincs a Red Hot Chili Peppershez, mégis a Dani California nagyon hozzápasszolt az ízlésem végett. Szóval, döntetlen az állás: 1-2. De azt bizton állítom nektek, hogy ez lesz a legrövidebb pont.

Történet:

Japán Live Action: Kezdjük Yagami Lighttal. Már most előre hallom, hogy „Egyáltalán nem az eredeti Yagami Light szintjét hozza és már itt szar.”. Én nem találtam ezt akkora hibának. Tudatos forgatókönyvi döntést érzek a kicsit érzelmesebb karakterváltozás mögött. Tetszett, hogy a főhős első kézből ismeri meg a mostani törvények legnagyobb hibáját: A bűnösöket védi, vagy éppen annyira hézagos, hogy bárki szabadlábra kerülhet. (Aki esetleg nem vágná, akkor egy bárba hallgatta ki, hogyan dicsekszik a gyilkos a szabadlábra helyezése kapcsán. Itt mondjuk egy kicsit sántít az, hogyha hangokra a fejében hivatkozást tolja be a bíróság elé, akkor simán elengedik. Ez legyen a legkevesebb hiba, mert értem a szándékot.). Viszont, nagyjából hozza az eredeti szintet. Amane Misa is feltűnik foreshadowing gyanánt, akit elég jól áthoztak (a szőke hajat nem.). Akit viszont kottáról kottára átültettek, az L karaktere. Tökéletesen látszik, hogy Kenichi Matsuyama egyből vágta a szerepét (Fun Fact, hogy a karikás szemei egyáltalán nem feltétlen sminkek. Valóban kialvatlan volt az egész forgatás alatt.). A többi ismert karakter érintetlen maradt. Csak Misora Naomi kapott egy kisebb változtatást, amikor túszul ejtette Light barátnőjét. Viszont, ez egészen működött.

Netflix: Erre lazán rá lehet mondani, hogy itt mindenki hisztipicsaként viselkedik! Yaga… akarom mondani Light Turner egy magát megváltónak mutató gyökér, aki azért akar a halállistával rendet tenni, mert neki kell mások házi feladatát megcsinálnia… pénzért. Közben úgy viselkedik, mint aki azt sem tudja, melyik bolygón van. Továbbá, annyira ostoba, hogy arra már szavak nincsenek. Amikor Mia (mert Amane Misa itt nincs.) érdeklődik a lista iránt, akkor kijelenti, hogy erről nem akar beszélni. Ám 10 másodperc múlva már lazán beavatja. És akkor beszéljünk Mia karakteréről, akit azért hoztak be, mert Misa nem erős női karakter. Oh, te jóságos ég! Ez a némber fullba próbálja nyomni a Jokert és próbál minél több káoszt csinálni a saját hasznára. Sajnos ezzel egy időben semmiféle személyisége sincsen és inkább irritáló picsa, mint erős nő. És akkor a néger L… már jó előre bocsájtom, hogy elsőre semmi bajom sem volt azzal, hogy L-t most afroamerikai játssza. Sokkal inkább az, hogy semennyire sem hasonlít a zseniális detektívre. Úgy viselkedik egy idő után, mint egy 8 éves gyerek, amikor az anyjától nem kapja meg a tábla csokoládét. Egyfolytában rinyál, csattogtatja a nyálát és mindezt megkoronázandó a film vége fele stukkerrel üldözi Lightot egy sikátorban. Komolyan mondom, hogy jobban jártunk volna, ha aranyláncot aggattak volna a nyakába és rappelni kezd. Mi? Hogy én becsmérlem a karaktereket? Minek kellek én ahhoz, amikor szinte produkálja magát? Komolyan, az egyetlen, akin a változás pozitívan üt ki, az Ryuk. Ugyanis, több szöveget adtak a szájába és azok úsznak a cinikus, szadista és néha nevetést előhozó megjegyzésektől. Ő a film fénypontja és megmondom a frankót: Az a két perc össz játékidő többet ért a többi szereplőnél.

Innen már nem nehéz megmondani a végeredményt: 1-3. A Netflixes verzió még mindig vezet.

Színészi teljesítmény:

Japán Live Action: Yagami Lightot Tatsuya Fujiwara alakítja. Akinek ismerős lehet másik filmből, azt jól sejti: Ő játszotta Shuya Nanahara-t a Battle Royaleban. Kenichi Matsuyama, mint L zseniálisan alakított. Bár, az ő profilja szerint szeret furcsa karaktereket vászonra hozni még a mai napig is. De ahogy nézem, az összes többi szereplő is csak a Japán filmespiacnak dolgozik és nem ma kezdték. Ez meg is látszik a filmen. Nem egy Oscar-díjas alkotás, de a live actionok nagy átlagából remekül kitűnik.

Netflix: Nos, első alkalommal bevallom, hogy azt hittem, hogy a főszereplők nem tudnak színészkedni, mert iszonyat szar alakítást basznak össze. Aztán megnéztem, hogy kiket osztottak ki a főbb szerepekre és egyből megvilágosodtam. Light Turner szerepét betöltő Natt Wolff számtalan filmes díjat tudhat magáénak (Ennek egy részét a The Naked Brothers Band: The Movie és a Csillagjainkban a Hiba filmekkel érte el.) és mai napig aktív színész. Az L karakterét alakító Lakeith Stanfield is szintúgy bezsebelt díjakat és jelöléseket (A Get Outban szerepelt, ami szintúgy jelölt.). Mia Suttont pedig Margaret Qualley játssza, aki kevesebb filmben szerepelt, mint a fent említett két úriember, de A Hátrahagyottakban és az Egy Szobalány Vallomásában eléggé kivette a részét. Tehát, színészi teljesítményben színészi hibát nem lehet mondani. Akkor hol került a homokszem a gépezetbe? Megmondom: Kurvaszar rendezés és iszonyatosan eltévelyedett forgatókönyvírás keveréke. Ismét egyetlen kivétel van: Ryuk. Willem Dafoe zseniálisat alakít, akit szerencsére békénhagytak.

Innen sem nehéz a döntés, mivel lehet, hogy a Japán változat nem kiváló alakítás, de még mindig jobban hozza az eredeti Death Note formulát, mint a Netflixes. Szóval 1-4 az állás.

Dráma:

Japán Live Action: A film remekül áthozta a dráma szegmenst, lévén a főbb kulcsjelenetek érintetlenek maradtak. Viszont, már most hallom, mit akartok mondani: A túszejtős szegmens egy baromság. Tudod, ahol Misora Naomi rá akarja venni Lightot arra, hogy kamerák előtt ölje meg, lévén biztos abban, hogy ő Kira. Nekem egész jól átjött az egész. Ahogyan az is, hogy itt mutatkozik meg Light mennyit képes beáldozni a céljaiért.

Netflix: Hát… próbálkoztak valamiféle drámával, de akkora ordas nagy röhej az egész, hogy arra szavak nincsenek. Erre remek példa az, mikor Watari eltűnik és L abszolút berág Lightra. Amikor találkoznak, akkor meg az ott elhangzó fenyegetéstől konkrétan hangosan felröhögtem. Ami pedig Mia személyét illeti: Nekem ujjonganom kellett volna azon, hogy a végén meghal? Hát, belőlem max egy ásítást váltott ki.

Röviden és tömören a Netflix meg sem próbálkozott azzal, hogy valami értelmes drámát kihozzon az egészből, így megint ő kapja a pontot. 1-5 az állás.

Logika:
Live Action: Nem sokat tudok hozzáfűzni. Mivel hozta az eredeti történetet kisebb-nagyobb változtatásokkal, így ez egész jóra sikerült. Amik kicsit csorbítják ezt a pontot, azt jórészt a filmes mivoltának köszönheti. Valljuk be: Két film abszolút nem hozza vissza a manga hangulatát. Viszont, ez a második filmen ütközik ki igazán.

Netflix: Szerintem kitalálhattátok, hogy ez és a logika még köszönőviszonyban sincs. Mivel a szereplők fejetlen csirkeként viselkednek, így ki lehet következtetni, ki kapja ezt a pontot. 1-6.

Hangulat:

Live Action: Noha nem tudta teljes mértékben átadni a film az anime hangulatát, de így is élvezhető. Ha azt figyelembe vesszük, hogy a játékidő így is rövid és emellé még más tényezők is beleköptek a levesbe (pl. földrengés.), eléggé szép teljesítmény. Viszont azt nem értem, hogy miért csak kettő filmbe sűrítették a teljes manga történetét?

Netflix: A film hangulata a béka segge alatt van. Mégha nulla elvárásokkal állsz neki megnézni, akkor is keserű szájízt hagy a szádba. Egy totálisan vakvágányra futott, zs kategóriás thriller lett abból, amit az egyik (ha nem a legjobb) mangának és animének tartanak számon.

A végeredmény itt is adja magát. A Netfilxes változat egy csomag aszott vizihullával egyenlő, így a végső pontot megkapja. 1-7 a végső állás, így a legrosszabb díjat a Netflixes Death Note kapja meg.

Végszó: A Death Note japán élőszereplős filmeknek megvan még az élvezeti faktoruk. Lehet belekötni a változtatásokba, a CGI-ba vagy akár a zenébe, viszont tiszteletreméltó, hogy a lehetetlen vállalkozásból kihozták a legtöbbet. Ez a Netflixes változatról messze nem mondható el. Volt a forgatókönyv író(k), rendező vagy bármelyik fejes a csapatból, aki megkérdezték: Ezek ismerik egyáltalán a Death Note alapjait a karaktereken kívül? Mert ez inkább egy pusztító és gyalázó szutyok, aminek terveztek folytatást, de az soha nem fog bekövetkezni, mivel a filmet a Death Note rajongói széjjel szedték. A készítők pedig ahelyett, hogy magukba szálltak volna (és nem buszba.), az akkori évben megjelent Ghost in the Shellre mutogattak és nevezték meg bukásuk okozóját. Erre két szót mondok: Apátok faszát!

Ennyi lett volna eme összehasonlításom. A legközelebbi jelentkezésig: Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.