Sziasztok! Az Anime Manga Palota újabb évfordulója köszöntött be egy időben az év utolsó összehasonlításával. A mosntani két anime újfent hasonlóságokat mutat egymással. Mindkettő műfaja isekai, ahol a főhősnő a gonosz oldalon foglal helyet egy-egy kitalált otome hárem visual novel játékban. Viszont, a bal sarokban lévő (nevezzük röviden Otome Game Hametsunak.) szabályosan új őrületet robbantott ki 2020-ban (Az alapját képező Light Novel 2015-ben indult és mai napig fut.) és alműfajának, a Villainessnek egyik legstabilabbja és elindítója. A jobb sarokban (Ez pedig Akuyaku.) az ezen év őszi szezonjában megjelent animéje, aminek az alapját képző LN szériája 2017 óta fut, de az első főbb történet létezik mangában is. Akkor lássunk is hozzá. Elöljáróban annyit, hogy az Otome Game Hametsunak csak az első évadát veszem alapul, hogy meglegyen a kiegyenlítés. A szempontok a következők lesznek: Látvány, Zene, Történet, Karakterek, Humor, Dráma, Hangulat.

Látvány:
Itt nem időzök sokáig. A Silver Link és a Maho Film szinte hasonló munkát végzett. Ugyanolyan színes, de totál standard látványvilág, viszont a CGI totál befigyel. Karakterdizájn is teljesen oké, mivel teljesen otome hárem játékokból lett kiollózva. Ugyan kisebb eltérések vannak, de az nettó szőrszálhasogatás lenne. Így egy-egy az állás.

Zene:

Itt sincs másabb a helyzet. Az OST maga feledhető mindkét esetben. Úgyhogy maradtak az opening és ending szegmensek. Ami azt illeti, itt már ízlés kérdése, mivel egész jó darabokat kapunk. Személyszerint az Otome Game Hametsu openingje tetszett jobban, míg az Akuyaku endingje volt sokkal fülbemászóbb. Így a döntetlen teljesen jogos. 2-2.

Történet:

Otome Game no Hametsu: Főhősnőnk a valódi világban meghal és Catarina Claesként éled újjá kedvenc játékában, a Fortune Loverben. A baj ott kezdődik, hogy a végső antagonistával van, akinek a vége vagy száműzetés vagy halál. Ezt mindenféleképpen meg kell akadályoznia. Szerencsére kislányként kezd, így még mielőtt elkezdheti a fő sztorit még képes megváltoztatni közegét, kezdve unokaöccsével, Keithel. Ám, amikor a Fortune Lover főhősnőjével, Maria Campbellel találkozik, ott kezdődik meg az igazi játszma. Nos, az alapok jól vannak lerakva és megfelelően bontakozik ki. Karakterei teljesen érthetőek és a cselekmény ugyan néha kitér a fő sztoriról, azok is izgalmasak szoktak lenni. Röviden, teljesen jól kihasználja a 12 részt.

Akuyaku: Három sztoriból/játékból áll. Az elsőben, főhősnőnk, Aileen Lauren Dautriche irgalmatlan kulimázban találja magát. Kijelölt férje, Cedric Jeanne Elmir kidobja és Lilia Rainworthtot választja helyette. Kisebb baj, a nagyobb, hogy Cedric démon testvére, Claude Jeanne Elmir a játék története szerint átváltozik valós alakjává az ellene való támadások miatt és Lilia öli meg. Mivel ebből mindenképp csak szarul jönne ki, így nincs más választása, mint magába szerettetnie Claudeot. Ám, nem ez az egyetlen baj, mert valaki más is kavarja a kakkanatot… papíron. A másodikban Aileen férfiként álcázva épül be egy Akadémiára (asszem), ahol egy hasonló problémát kell megoldania. Végül, az utolsó, ahol Claude elveszti minden emlékét és végül majdnem örök álomba zuhan. Emögött persze Lilia és egy Lala Jeanne Elmir nevű vén szatyor áll, persze eléggé „alapos” indokkal. Nos, aki érzi, hogy 12 részbe túl sokat sűrítettek, az jól gondolja. A Maho Film ugyanis úgy odabaszta elénk a történetet, mint az ARMS a Shin Ikkitousent. Csak, míg az utóbbinak a Pierott pénzéhsége és adaptáláshoz nem értése tette be a kaput, addig itt semmiféle mentsége nem lehet. Komplett jeleneteket, karakter jellemeket és cselekményeket nyirbáltak meg és még álcázni se próbálták. És itt kezdődik el az igazi problémák veleje, mert kapkod és teljesen élvezhetetlen.

Így a pontot az Otome Game kapja: 3-2. Továbbá, jól jegyezzétek meg az Akuyaku hibáit, mert ez tovább fog fokozódni.

Karakterek.

Otome Game no Hametsu: Kezdjük Catarina Claes karakterével, akit a rajongók Bakarinának becéznek, de nem csúfolódás miatt. Igen, kicsit hebehurgya meg néhányszor akkora baromságokat csinál, amivel anyját (és néha a környezetét.) sikerül kiakasztani, de ezek mind a humort segítik elő. Viszont, jószívű, kedves és bárkinek képes segítőkezet nyújtani. További extra, hogy a belső monológjait Agymanók stílusban láthatjuk. Geordo Stuart, Catarina kijelölt jövendőbeli férje eredetileg szadista, de Catarinának hála ez visszaszorul. Keith Claes eredetileg egy csendes és visszahúzódó srác, de hála főhősnőnknek inkább törődő, néha túlságosan aggódó karakter lett. Lehetne ezt órákig sorolni, de a főbb kérdés adott: Az eredeti játék főhősnőjével, Maria Campbellel mi a helyzet? Eredetileg Catarina ott szopatta, ahol tudta, emiatt mindenki ellene fordult. Ám, az idő előrehaladtával ez az érem megfordult. Nos, itt a megváltozott Catarinának hála életvidám lett és a csapat is simán befogadta. További szereplők mellett egy valakit kell megemlítenem, a főgonoszt. Sirius Dieke, valós nevén Raphael Walt a diáktanács elnöke. Ő fekete mágia használó, amit nem ingyen lehet szerezni, hanem emberi áldozattal (Erről a dráma részben.). Kezdetben el akarta intézni Catarinát és bandáját, ám a főhősnő hatására feladja magát (A második évadban pozitív karakter lesz.). De a sok mellébeszélést kihagyva elmondható, hogy az anime főbb karakteri remekül ki lettek bontva és mindenki megtalálja benne a kedvencét (És tudom jól, hogy az Catarina lesz elsősorban.).

Akuyaku: Ha azt hittétek, hogy a történet mellett a karakterek is megnyirbálásra kerültek… nem jártok messze az igazságtól. Azt mondanám rájuk, hogy annyira nem vészesek, de nem is emlékezetesek. Aileen egy egyszerű, de szimpatikus főszereplő aki igyekszik mindent beleadni abba amit csinál. Vele különösebben nem volt bajom. A mellékszereplőknél már nagyon rezeg a léc ami viszont abból fakad, hogy ugye egy randijáték világában vannak és túl sok a szereplő akik csak feltűnnek 2-3 részre aztán eltűnnek. A 2. felében látható diáktanács tagjai pont ilyenek, pont ezért nem is túlzottan emlékezetesek. Claude a démonlord viszont az anime legfájóbb pontja ugyanis a 2. felére szerintem már fogalmuk sem volt arról a készítőknek, hogy mihez is akarnak kezdeni vele. Cedric a butthurt gyökér aki mindent csak azért csinál mert belegyalogoltak az egójába, Elephas meg csak a szart kavarja. Lilia meg mint főgonosz egy vicc ami annak köszönhető, hogy a készítők a mangához képest szinte mindent kihagytak vele kapcsolatban. Miről van szó? Nos, ő már az első történettől fogva egy erkölcsöket és gátlásokat nem ismerő rohadék az eredeti verzióban. Tettei felől a felelősséget azzal hárítja, hogy „Ez csak egy játék.”. Itt az első történeteben egy aranyos, szende lánynak tűnik, aki a véletlenek során jön minden így össze. Ezzel viszont éles kontraszt a harmadik történet, aminél úgy állítják be, mint visszatérő gonosz. A nagyiloli Elmir meg.... no komment. Egy karakter volt akit tényleg tudtam kedvelni az pedig Beel és Almond volt, de ő meg fájdalmasan keveset szerepel. Utóbbival meg elkövettek egy baromi nagy bullshitet, de erről a dráma részben.

Innen egyértelmű a végeredmény. Az Otome kapja a pontot, mert ott a karakterek nem lettek áldozatai a kapkodásnak. 4-2.

Humor:

Otome Game no Hametsu: Vitán felül áll, hogy a legtöbb humort Catarina adja, aki egyik hülyeséget követi el a másik után. Nem ok nélkül érdemelt rá a Bakarina becenévre. Azonfelül rengeteg szituációs poént is pakoltak bele. Erre két remek példám van: Catarina anyja, aki rendszeresen kiakad a lánya hülyeségein, illetve a vágyak könyvében való beleragadás. Utóbbiból akkor szabadulnak ki, ha valamelyik bennragadtnak teljes kívánsága valóra válik. Itt derül ki, hogy a főhősnőbe mindenki reménytelenül szerelemes lett, amibe viszont önmaga nem gondolt bele.

Akuyaku: Na az nem volt. Legalábbis Beel és a holló, Almond pár viccesebb beszólásán kívül nem éreztem, hogy lett volna több jó poén. A kacsának beöltözés egy alkalmas poénnak jó lett volna, de ezt meg túlhasználták. Ennek újfent a szarrávágás és kapkodás az oka. Ugyanis, már az első történetben nem egy jól megírt poén van. Jó példa az, amikor Lilia elmegy Claudehoz arcoskodni. Az animében a területének határába teleportálja el. Oké, de a LN és manga változatában egy nagy kupac trágyába teleportálja a démonlord és annyit fűz hozzá: A számodra megfelelő közegbe kerültél. Ez tényleg vicces volt.

Az eredmény 5-2.

Dráma:

Otome Game no Hametsu: Ami dráma van benne, az kellően van adagolva és árnyalja a karaktereket. Legyen szó Keithről, akinek az anyja munkássága miatt lett megalázva vagy Maria családjának szétszakadása. Utóbbi abból fakad, hogy a megcsalás esélye fennáll, mivel mágiát csak nemesek használhatnak (Legalábbis elméletben.). Ám, semmi Rafael múltjához vagy Catarina előző életének végéhez. Előbbinél már említettem, hogy fekete mágia használata miatt eléggé sötét a múltja. Azt nem, hogy remekül tudja használni és Catarina számára az igazi probléma ott jelentkezik, hogy hiába kerülte a bajt, mindenki szembesíteni akarja „bűneivel.”. Catarina mély alvásában látott álom pedig a múltjának szeletét mutatja be. Végül persze minden happy lesz.

Akuyaku: Hát......volt ahol hihető, volt ahol nem. Nagyon visszás. Eleinte nehezemre esett elhinni, hogy Aileen és Claude szeretik egymást hiszen a lány csak azért akart összejönni vele, hogy bemutasson Cedricnek és Liliának, de aztán a végére azért sikerült elhinnem, hogy szeretik egymást. A többi meg csak random bedobott hisztiparádé volt, bár James szála még valamennyire érdekes is volt. Ami viszont a legmegbocsájthatatlanabb, az Almond kamu halála volt az utolsóelőtti részben. Ott szentül hittem, hogy az anime tököt növeszt, elvégre a szemünk előtt történik. Aztán az utolsó rész utolsó tíz percében előkerül úgy, mintha semmi nem történt volna.

Újra az Otome Game kapja a pontot. 6-2.

Hangulat:

Otome Game no Hametsu: Teljesen a toppon van. Mivel a történet ugyan laza, de érdekfeszítő sok helyen, a humor valóban működik és ahol felbukkan, a dráma is, így sodorja magával az embert. Nem csoda, hogy kapott második évadot és jövőre mozifilmet egyaránt.

Akuyaku: Közepes. Megvolt a maga bája a sorozatnak. Mind a Démonlordos szál, mind a sulis rész hangulatosra sikerült, csak utóbbinál éreztem azt, hogy a készítők nem tudták eldönteni, hogy mihez is akarnak kezdeni vele mert kb 3 sztoriszálat kapunk nagyjából 6 rész alatt és ezek egy idő után nagyon összekuszálódnak. Talán jobban jártunk volna, ha marad egy sztoriszál, 12 részre bontva. Nem hiszem el, hogy a TG:RE-ből nem tanul senki, pedig az kiváló elrettentő példa a pocsék adaptálásra.

Végül az Otome kapja ismét a pontot, ezzel 7-2 a végeredmény. A győztes Bakarina történetének első évada, vagyis az Otome Game no Hametsu.

Utolsó szó: Az Akuyaku lehetett volna méltó riválisa az Otome Game no Hametsunak, csak sajnos olyan banánhéjon csúszott meg, ami elsőre lehetetlennek tűnik, de rájöhetünk, hogy a legtöbb adaptációnak pont ez a gyengéje: Túl sokat akar elmesélni annak ellenére, hogy az ehhez megfelelő játékidő kevés. Egyfelől ez érthető, mert ebben a profitorientált versenyben gyakran nem kap folytatást egy-egy mű. Másfelől viszont ez hatalmas bukást hozhat számodra. Ettől függetlenül nem azt mondom, hogy az Akuyaku olyan szinten van, mint a Barou no Soretsu, de csalódás volta számomra. Erre mondják, hogy a kevesebb néha több. Köszönöm még egyszer, hogy elolvastátok eme ünnepi bemutatót. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.