Sziasztok!

Egy újabb énekléssel, illetve idol témával foglalkozó animét hoztam el ma nektek bemutatásra, annyi különbséggel, hogy ez az anime egy valós énekesnő személyén és életén alapszik. Magyarán szólva egy önéletrajzi animéről van szó ami azért már sokkal érdekesebb téma, ugyanakkor ha valaki emlékszik a Glitter című filmre akkor az már itt elkezdhet aggódni, ugyanis mai alanyom, az Idol Densetsu Eriko is pontosan ugyanabban a csónakban evez mint az előbb említett film. Lássuk is, hogy miért!

Az Idol Densetsu Eriko nagyrészt a híres japán énekesnő és színésznő, Tamura Eriko életén és alakján alapszik aki szintén a 80-as évek végén és a 90-es évek elején volt igazán sikeres idol. Az anime igy tehát nem meglepő módon egy originál mű ami 1989-től 1990-ig futott és összesen 51 rész hosszú és amit az Ashi Productions készített akik olyan animéket tettek le az asztalra mint a Magical Angel Sweet Mint, a Cat Girl Nuku Nuku , a Minki Momo szériák vagy éppen több tucat basic japán óriásrobotos anime. A rendező pedig Amino Tetsuro volt akinek nevéhez olyan naimék fűződnek mint a Break Blade, az Idol Tenshi Youkoso Youko vagy a legendás Macross 7. A sztorit később Kawahara Ayumi adaptálta 3 mangakötetbe.

Főszereplőnk (nem meglepő módon) egy Tamura Eriko nevű fiatal lány akinek nem lehet panasza az életére. Kőgazdag producer apja és egykori idol édesanyja teljes szívükből szeretik, mindent megadnak neki amit csak lehet és még a széltől is óvják, vagyis egy igazi áloméletet él egészen addig míg szüleit egy váratlan autóbaleset éri. Édesapja belehal a balesetbe, anyja pedig bár túléli, de kómába esik majd később amnéziában szenvedve tér magához.

A lányban azonban ekkor kezd el a felszínre törni a természetadta tehetsége az énekléshez, amire fel is figyel egykori édesapjának a szintén producer legjobb barátja Shinya és egy kis unszolás hatására el is kezdi építeni a lány idol karrierjét. Azonban nem csak a szakma általi kihívásokkal kell megküzdenie, hanem egyrészt a riválisának tartott szintén feltörekvő idol-al Rei-el, aki már a kezdetektől fogva megveti és lenézi őt, másrészt pedig nagyobb fenyegetést jelent Eriko velejéig romlott, pénzéhes bácsikája Kousouke is aki nem csak a vállalatot akarja a magáénak hanem mindent megtesz azért, hogy tönkretegye a lány karrierjét , nem mellékesen az egész életét is.

Eriko azonban nem adja fel az álmát, hogy egyszer ő is olyan sikeres énekesnő legyen mint az anyja, ebben pedig gyerekkori barátja Kazuki, illetve a családhoz mindig hűséges sofőr és házvezetőnő van a segítségére , illetve mint egy testőrként mellette van egy Yasuko nevű vagány motoros lány is.

Ez volna tehát az alapfelállás és az egyszeri néző számára ez nem is tűnik elsőre vészes sztorinak, sőt egy életrajzi sorozatnak ez több mint elég is. Van itt dráma, szerelem (kacc kacc kacc), rivalizálás, gonosz családtagok, vagyis minden ami csak kellhet. A felszínen tehát minden rendben. Viszont nem véletlenül hoztam fel a Glitter című filmet. Bár a felszínen minden rendben van.de alatta ugyanolyan felszínes és hazug ez is, de azt azért meg kell említenem, hogy valamennyire azért bemutatja a sorozat, hogy milyen alja és megalázó munkákat kell egy idolnak elvállalnia ha éppen egy botrány vagy pletyka miatt nincs éppen a toppon, de ezzel sem foglalkoznak valami sokat. Tulajdonképpen semmivel sem nem foglalkoznak túl sokat, pedig van vagy 3 múltbéli szál is amik közül kettőt pocsékul és összecsapottan varrnak el, a harmadikkal meg egyáltalán nem foglalkoznak egy idő után. Így pedig olyan képet fest az egész, hogy a készítők megkapták az alapokat, de azok nem bizonyultak elég érdekesnek, így bele toldottak egy csomó melléksztorit amikkel aztán láthatóan meg nem akartak foglalkozni. Arról meg nem tudok nyilatkozni, hogy végül is mennyi a valóságtartalma az énekesnőre nézve.  Az utolsó 10 rész pedig egy merő időhúzás amiket egyszerűen kínszenvedés végignézni mert már semmi közük a sztorihoz, csak azért lettek megcsinálva, hogy valahogy nagy nehezen kihúzzák a beígért 51 részre az animét, de azokban nem kapunk többet mint mondvacsinált műbalhékat és idegesítő tinipicsahisztiket. Magyarán szólva, a 40. résznél simán le lehetett volna zárni a sztorit, bár ebben talán még annyi sem volt. Egy ilyen történet talán 30 részt bír el maximum ténylegesen. de ehhez egy sokkal komolyabb forgatókönyvet kellett volna írniuk ami nem felejti el az igenis fontos mellékágakat és mer egy kicsit mélyebbre menni az idol ipar sötét oldalába, ahogy például az Oshi no Ko is tette.

Technikai oldalról nézve a sorozat teljesen rendben van. A látvány hozza a 90-es évek színvonalát, a koncertjelenetek szépek és hangulatosak, a karakterdizájn pedig bár nem kiemelkedő, de azért egynek elmegy.

Hangulatilag is rendben van az anime, de ami nagyon hiányzik belőle az a humor. Egyszerűen az anime nem vicces. Persze próbál egy könnyed hangulatot megütni és emellett kellően drámai is lenni és ez viszonylag sikerül is neki, de talán egy jelenet volt amin tényleg elmosolyodtam.

De mivel ugye ez egy elsősorban karakterközpontú alkotás ezért térjünk is a karakterekre, de ahogy inkább hívni kéne őket: Az anime legnagyobb koporsószögei.

Kezdjük talán a karakterroszta mélypontjával: Erikóval. Elsőre persze nem tűnik rossznak a karakter és tényleg aranyos meg jószívű, meg kedves meg stb, de ahogy halad előre az anime úgy lesz ez a kiscsaj egyre ellenszenvesebb. Ez pedig annak köszönhető, hogy egészen egyszerűen nem, hogy jellemfejlődése, de még jelleme sincs. Értem én, hogy ő egy self insert karakter, de láthatóan itt is beleestek a készítők abba a hibába amibe manapság a self insertes történetírók szintén bele szoktak esni. Annyira a saját maguk tökéletes verzióját akarják viszontlátni, hogy a karakter már irrálisan tökéletes, kedves, szeretnivaló és szerencsés. Ez akkora baj még nem is lenne, de a lánynak semmiféle jellemfejlődése nincs. Az 51. rész végére is ugyanaz a naív kis cukorborsó , gyámoltalan kis hercegnő marad mint aki az 1. részben is volt. Csakhogy érzékeltessem, az ennél még sokkal rosszabb Kilariban is legalább volt jellemfejlődése a főhősnőnek, itt meg még arra sem vették a fáradságot mert a nézőknek mindenképpen egy cuki idol kellett.

Nála már sokkal érdekesebb az úgymond rivális karakter Rei, és most fel is teszem a kérdést: Szerintetek melyikük lenne a jobb főszereplő? Egyrészről ott van Eriko, a gyámoltalan, tündi-bündi kislány aki az életben mindent megkapott, a szülei elkényeztették , naívan szemléli a világot, de pont ezért a nap 24 órájában valakinek mellette kell lennie mert annyira életképtelen, hogy már a legkisebb negativitásra is összeomlik lelkileg, majd sírva elfut , de aggodalomra semmi ok, hiszen a menedzsere úgyis megoldja a problémákat.

Ellentétben ott van Rei aki egész addigi életében csak szenvedett és kitaszítottként élt. Nem ismerte az apját, az anyja aki Melory Archer stílusban vedel egész nap és akkor forgatott utoljára amikor még a némafilmek voltak divatban nem foglalkozott vele és egész életében azt éreztették vele, hogy kár volt megszületnie, de kemény és kitartó munkával mégis sikerült egymagának a csúcsra jutnia és sikeresnek lennie, igaz ehhez egy olyan magas falat emelt maga köré amin még a Titánok sem tudnak áthatolni és a szívét is jég borítja.

Valószínűleg sokan mondanák azt, hogy igen, Rei sokkal érdekesebb főszereplője lenne ennek  a sorozatnak és ezzel én is egyetértek. Rei egy tényleg erős női karakter és egyedül neki van némi jellemfejlődése, de a készítőknek aztán ezt is sikerül elcseszniük. Ugyanis miután a nagy fordulat közte és Eriko között megtörténik az onnantól számított 3 mp-el később már puszipajtásokként mutatják őket. Nincs semmi átmenet vagy minimális eleinte érzelmi távolságtartás köztük.

Ez azonban csak az egyike az elszúrt karakterek közti szálaknak.

A másik ilyen az közvetlenül a gonosz nagybácsihoz, Kousukéhoz köthető. Ugyebár ő itt a fő antagonista, a velejéig romlott , kissebbségi komplexusban szenvedő férfi aki még a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy a céljait elérje. Legalábbis papíron így van leírva, de a valóság inkább az, hogy ő egy rakás szerencsétlenség aki önmagától semmire sem képes, mindenért azonnal Rei anyjához fordul.

És még itt is azt mondom, hogy nem lenne ezzel baj, de nála sikerült a készítőknek a legjobban tökön lőniük magukat. A nagy releváció után ugyanis úgy állítják be, hogy ő a tökéletes mintaapa aki kedves mosollyal az  arcán csinál reggelit a lányának és mindent szemétséget csak azért csinált, hogy őt megvédje! Na ilyen nincs! Nincs olyan ember aki megeszi ezt a sületlen baromságot! Vagy kellett a pozitív fordulat? Akkor meg legyen itt is átmenet, hogy legalább minimálisan hihető legyen, de nincs. Egyszer csak ő a kedves apuci és kész. Ez egész egyszerűen borzalmas. Ilyet nem írunk mert hiteltelen és gondolom nem kell ecsetelnem, hogy miért.

Meg aztán Rei anyja se tölt be több szerepet annál minthogy kavarja a kakit és vedel, de a hozzá is köthető múltbéli szállal meg nem foglalkozik a sorozat.

Mondjuk a többi mellékszereplő, se túl érdekes. A sofőr, a házvezetőnő vagy Asami, a legjobb barátnő karakter bár nem idegesítőek, de a szerepükön kívül más funkciójuk nincsenek. Aztán ott van Hiroshi,aki annyira érdektelen és felesleges, hogy bele se kellett volna írni (biztos keveselték a misztikus bishi férfikaraktereket) . A menedzser, Uchida ,meg a fia maguk nem vészes karakterek és láthatóan ők az egyetlenek akik tényleg aggódnak maga Eriko miatt, nem csak a karrierje miatt.

De a legjobb mellékszereplő címet még így is Nakata teheti zsebre aki a vagány motoros csaj jellemével képes volt némi üde színfoltot vinni a sorozatba.

Viszont meglepő módon nem a nagybácsi vagy az alkesz anyuci a karaktergárda mélypontja , hanem Kitahara akinek semmi más szerepe nincs minthogy folyton csinálja a műbalhékat és picsahisztizzen. Az utolsó 10 rész nagyrészt miatta is nézhetetlen.

A szerelmi szálról meg nem is érdemes beszélni mert az nincs. Legalábbis amit itt annak akarnak eladni az köszönőviszonyban sincs vele, inkább tűnik egy testvérpár beszélgetésének.

Amikre legalább tényleg nem lehet panasz azok a zenék, bár egy zenés animénél ha erre kéne panaszkodni akkor az lenne az igazi mélypont. Eriko dalai vidámak és szépek, Rei dalai erőteljesek és sokkal rockosabbak, Shogo dalai szintúgy nem okoznak csalódást. Az opening-ending páros sem rossz, de nekem az ending sokkal jobban tetszett. Nem mellesleg az openinget a valódi Tamura Eriko adja elő, bár a sorozatban is a valódi énekesek énekelnek nem pedig a seiyuuk akik a karaktereket megszólaltatják.

Ez volna tehát az Idol Densetsu Eriko, egy ígéretesnek ható, ám de végtelenül felszínes idol anime egy borzalmasan igénytelenül megírt főhősnővel a főszerepben. Ehhez képest az Oshi no Ko az idol műfaj csúcsteljesítménye. Azt nem mondom, hogy egyszer nem érdemes megnézni, de ha erre adjátok a fejeteket akkor csak a 41. részig nézzétek mert utána már felesleges elcsesznetek rá az időtöket.

Idol Densetsu Eriko

- Idő: 1989-1990

- Stúdió: Ashi Productions

- Rendező: Amino Tetsuro

- Műfaj: Idol, Shoujo

- Opening: Namida no Hanbun by Tamura Eriko

- Ending: Unchained Heart by Hashimoto Maiko

- Hossz: 51 rész

Ami tetszett:

- Maga az alapsztori kifejezetten érdekes

- Szép a látványvilág

- Nagyon hangulatos

- Azért ez is bemutatja az idol ipar sötét oldalát, még ha nem is olyan mélyen mint más művek

- Rei karaktere

- Zenék

- Opening-ending

Ami nem tetszett:

- A cselekmény iszonyatosan felszínes és hazug

- A mellékszálak vagy nincsenek elvarrva vagy összecsapottak

- Az utolsó 10 rész

- Eriko csapnivaló főszereplő

- Nincs érzelmi átmenet a karakterek között

- Rengeteg az időhúzó epizód

Értékelés:

- Százalékban: 62% - Közepes

- Pontban: 6/10

Nos ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.