Sziasztok! Mindenki számára van olyan anime, film, videójáték, könyv stb. ami igazi kultklasszikusnak számítanak. Lényegtelen, hogy mikor készültek, hatalmas behatással bírnak a mai napig is és élmény újra és újra elővenni. Animék terén az egyik ilyen a Trigun, ami legnagyobb meglepetésemre soha nem lett kivesézve a blogon. Így nekiültem megnézni mind a 26 részt és a végén bátran állíthatom, hogy semmit nem veszített az értékéből. Lássunk is hozzá.

A Trigun 1998-ban látott napvilágot, amit a Madhouse Stúdió készített. Az alapjául szolgáló shonen manga, ami 1995-től 1997-ig jelent meg a Shounen Captain magazinban. Később 2007-ben immáron a seinen műfajt erősítve jelent meg a Trigun Maximum, ami afféle extrákkal megtűzdelt eredeti sztoriként tudható be. Az alap manga anyagi bukás volt, de az animének hála sleeper hitté avanzsált )avagy később hatalmas kultusznak örvendhetett.). A Maximum emellé díjat is nyert, tehát nem kispályás darabról beszélünk. Műfaját tekintve Sci-Fi, Western, Dráma, Vígjáték. Hazánkban az RTL Klubbon, az A+-on és az Animaxon adták szinkronosan (és vágatlanul.). Jómagam szinkronosan néztem meg a nosztalgiaképp, de régebben eredeti szinkronnal is láttam.

A történet szerint Eszeveszett Vash (Vash the Stampede az eredetiben.), akit ismernek Humanoid Typhoon néven is, a legkörözöttebb bűnöző 60.000.000. dupla dolláros vérdíjjal a fején. Ennek oka, hogy egy várost teljesen leradírozott (noha emberi áldozatok nem voltak.). Viszont, senki nem ismeri az igazi Vasht, így két főhősnőnk Merly Stryfe és Milly Thompson sem. Kis nehézségek árán találkoznak, ami messzemenőkig félreértéseket eredményez. Kiderül, hogy Vash valójában egy folyton hülyéskedő, pacifista férfi, aki folyton bajba keveredik (hiába próbálja kerülni.). Merly és Milly csak később látják meg, hogy főhősünk viselkedése álca, ami megannyi fájdalmat, veszteséges és érzelmi lappangást takar. Ugyanis a múltja kíséri végig, amikor Legato Bluesummers és bandája a Gun-Ho Guns teszi pokollá az életét. Később kiderül, hogy ő csak egy bérenc és Million Knieves az igazi ellenfele (akivel több szál is összeköti.). Az egész szituációba belekeveredik egy pap, Nicolas D. Wolfwood is.

A sztori remekül van adagolva és emellé az első nézőt könnyen átverheti. Mivel az első fele inkább komikus és minden felmerülő konfliktus egy rész alatt bontakozik ki és zárul le. Akkor kezd el komolyodni, mikor Legato egyik bérence kivégez egy városnyi embert és Vashban majdnem elpattan a cérna. Onnantól fogva olyan kemény gyomrosokat oszt az anime minden egyes résszel, hogy az örökre bennünk marad. A lezárása pedig nagyon jó és nem egy emlékezetes jelenet marad meg a nézőben az anime befejezte után is.

Technikai téren kiváló. Igazi oldschool 90-es évekbeli kézzel rajzolt látvány. Ez az a fajta, ami megőrzi a készítők minden egyes belefektetett munkáját. Talán túlzók, de nézése közben teljesen átjött a vadnyugati és pár ponton a Sci-Fi hangulat. Az akciójelenetek mai szemmel nem igazán látványosak, nincsenek tele csili-vili effektekkel, de tökéletesen követhető. Az utolsó rész testvérharca pedig elsőosztályú. Zenei téren is remekel. Az OST zseniális. Ebben is vannak western stílusú zenei darabok, ahogyan adrenalint adagoló és szomorú darabok is. Az opening nagyon badass, míg az ending furcsamód nyugtató volt a számomra. Látszik, hogy a Madhouse csinálta, akik később a Death Note-al is hatalmasat basztak le az animeipar asztalára (és akkor a többi ismert darabot nem említem, mert ez végtelen hosszú lenne.).

Karakterek tekintetében igencsak színes a felhozatal. Kezdem a főszereplővel, aminél úgy érzem, hogy hiánypótló szerepet tölt be. Vash első látásra Jar Jar Binks szintű karakter. Folyton hülyéskedik, igazi szoknyapecér és soha nem vesz komolyan mindent. Ám az anime előrehaladtával mutatkozik meg igazi oldala. Kedves, törődő, pacifista elveket valló, múltbeli sebeket viselő badass harcos. Előrelátó, okos és kiváló fegyverforgató. Nicolas D. Wolfwood hasonló kategória. Egy pap, aki az óriáskeresztre hajazó fegyverét kiválóan forgatja. Eléggé realista, de szereti játszani az idiótát. Vashhal olyanok, mint egy rossz házaspár, emiatt kifejezetten vicces párbeszédek és szituációk szoktak születni. A két női főszereplőnk is zseniálisan lettek megírva. Merly Stryfe folyton próbál hidegnek és realistának lenni. Amikor először találkozik Vashhal, nem akarja elhinni, hogy tényleg igazat beszél. Inkább találja idegesítőnek, ám minden kaland után egyre inkább ragaszkodik hozzá. Milly Thompson, a kolléganője kezdetben igencsak gondtalan és optimista látásmódot képvisel. Nála viszont megmutatkozik az idő során, hogy mindenkivel törődni akar, akivel tud (főleg Merlyt ápolgatja, ha muszáj.). Mind a két főhősnő aktív résztvevője a cselekménynek és nem félnek fegyvert rántani, ha az marad az egyetlen járható út. Igazán erős női karakterek, azt teljesen elismerem.

Mellékszereplők tekintetében nem igazán kapunk emlékezeteseket, de tökéletesen betöltik az adott epizódra a szerepüket. Kettő kivétel van úgy istenigazából. Az első, Kuroneko, a macska, aki afféle kabalaként funkcionál. Szinte minden részben és az endingben feltűnik. A másik Vash és Million Knieves „anyja”, Rem Saverem. Egy igazi anyafigura, aki folyton törődik a két fiával és az emberiségért áldozta fel a saját életét. Vash neki tette a fogadalmat, hogy senkit nem öl meg és vigyáz testvérére. Ez az oka, amiért az utolsó részben életben hagyja.

Gonoszok tekintetében is hasonló a helyzet. A Gun-Ho Guns, élükön Legatoval egyetlen szerepet tölt be: Vash számára elhozzák az igazi földi poklot. Mindezt azért, hogy eldobja elveit és a végén Knieveshez csatlakozva pusztítsák ki az emberiséget. Mégis, inkább Legato maradt meg bennem, mivel róla kiderül, hogy a bal keze az Vash valódi keze (főhősünk Knievessel vívott harc során veszítette el. Azóta protézist használ.). Továbbá, nem is akar élni, ami az anime egyik legkeményebb pillanatainak egyikét hozza el: Mikor Vasht gyilkosságra készteti. Million Knieves viszont az egyik legjobban megírt főgonosz. Vashal ellentétes nézőpontot képvisel. Számára az emberek mind utolsó véglények, akik saját magukat pusztítják el a saját javaik érdekében. Nem fél bemocskolni a kezét és sikerrel intézte el, hogy a testvérére vadásszon minden létező fejvadász (még ha kezdetben nem ez volt a célja.). Keveset szerepel, tény, de azok mind meg fognak maradni a fejünkben. A többi kisebb gonosz is betölti a szerepét. Az anime első felében afféle „rossz útra tért, de főhőseink által megváltozott a látásmódja.” felállást képviselik (nagy részben.).

Ám nem a most felsoroltak az anime legerősebb pontjai. Sokkal inkább a hangulata és az az érzelmi hullámvasút, amin a 26 rész keresztülvezet. Ahogy írtam, ténylegesen megtéveszti az anime az első felében a gyanútlan nézőt. Ám, ha odafigyel, akkor már láthatja, hogy nemcsak a humort nyújta a Trigun. Erre remek példa Elizabeth esete. Egy javítómunkás, akit megbíznak Inepril városában található erőmű megjavítására. Ám, amikor látja, hogy Vash is a városban van, egyből az ujja köré csavarja. Mindezt azért, hogy megölje a túlhevített reaktorba való zárással (Persze az egész város a levegőbe repül, de az már hidegen hagyja.). Itt két dolog derül ki: Vash nem ember (mivel saját kezűleg állítja le a folyamatot. Továbbá, tudta, hogy ki az a nő és ahelyett, hogy megölte volna, megvigasztalta. A végén Elizabeth rájön, hogy anno Vash vigasztalta. Ám hol kezdődik el a komolyodás? Nos, amikor Legato és bandája felbukkan. Azonbelül, amikor Monev, the Gale üldözi Vasht és eközben megöl legalább egy fél városnyi embert. Főhősünkben kis híján ekkor szakad el a cérna, de még tartja magát. Innentől kezdve kapjuk meg a kérdéseket múltbeli visszaemlékezések és Vash elmélkedései formájában. Ám az igazi gyomros Nicolas D. Wolfwood halála. Azon a ponton próbált Vash életmódja szerint élni (még akkor is, ha leszólta emiatt egy alkalommal.). Emiatt életben hagyta egykori kollégáját és mesterét, Chapel, the Evergreent. Ez hatalmas hiba volt a részéről, mert Legato átvette alattvalója felett az irányítást és belelőtt ellenfelébe. Wolfwood ténylegesen végzett ellenfelével, de érezte, hogy ő is veszni fog. A templomba ment gyónni, hogy megbánás nélkül menjen a túlvilágra. Az az egyik legkeményebben megkomponált jelenet az egész animében. Annyira szomorú látni, ahogy az első pillanatban beletörődik a halálba, de a végén még könyörög istennek, hogy éljen. Az utolsó testvérharc Vash és Knieves között meg olyan, mintha a Devil May Cry szériából Dante küzdene meg Vergillel.

Miért? Nos, mivel ketten tényleg két külön látásmódot képviselnek. Vash folyton kerüli az erőszakot, a békét részesíti előnyben. Szenttül hiszi, hogy van remény az emberek számára egy jobb út érdekében. Ezzel szemben Knieves már gyerekkorában az emberben a romlottságot, önpusztító gépeztet lát, aki csak elódázza a kihalásukat. Mikor Vash és Knieves kijutnak a bolygóra (Mivel a hajó, a S.E.E.D.S., amin utaztak egy kolonizáló.), akkor Knieves mindig mutatja Vashnak az emberek romlottságát. Itt is remekül brillírozik az anime: Hagyja, hogy a két oldal között te magad válassz, hogy kinek van igaza. Ugyanis, mindkét látásmód amennyire logikusnak tűnik, azzal párhuzamosan vannak benne hibák és túlzások.

Ha negatívumot kéne említenem, az max. csak kötözködés lenne. Nem egy epizód hagynék ki mai szemmel. Ilyen a 13.-ik rész, ami kvázi recap Merly szemszögéből. Oké, a 90-es években nem volt annyira elterjedt az internet, hogy minden háztartásban ott legyen, de mai szemmel kihagyható. Továbbá, másoknak nem fog tetszeni, de a félidő után vannak olyan egy-két rész, amikor megpróbál humoros lenni. Számomra nem volt baj, mivel ezzel remekül mutatta, hogy semmi nem lesz a régi kerékvágásban, de teljesen biztos vagyok benne, hogy másoknak kurvára böki a csőrét (remek példa a cbr.com nevű szennyoldal, ami animék terén képes irdatlan nagy baromságokat és logikai bukfenceket felmutatni.). Azt is ide lehet tenni, hogy majdnem az összes gonosz csak egy epizódig szerepel. Ám ahogy mondtam, ezek tényleg szőrszálhasogatások.

Összegzés:

Pozitivumok:
- Látvány
- Zene
- Karakterek.
- Humor
- Dráma
- Filozófiai szál.

Negatívumok:
- Egy-két felesleges epizód
- Knievesen és Legaton kívül más emlékezetes gonosz nincs.

95% Kiváló. (Szememben 100%).

A Trigun mangája megbukott, ahogyan a Trigun Maximum is (A Trigun 4 millió eladott példányszámmal „büszkélkedhet.). Viszont az anime megkerülhetetlen darab lett az anime rajongók számára. Nem is csoda, hiszen a mai napig élvezetes és semmit nem vesztett szavatosságából. Az animeipar nem így gondolta, mert a reboot hullámban kitalálta, hogy ez évben a Trigun is kivegye a részét. Egyetlen kérdésem maradt: Sikerülhetett volna ennél bénább és gagyibb módon megcsinálni?! A következő bejegyzésben kiderül, hogy mi a problémám vele. Addigis, Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.